Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én a dicséretekkel kezdeném: az ORTT éves beszámolói - most már több év óta visszatérően - dicséretes, gazdag képet adnak a magyar médiavilágról, nem pusztán az ORTT működéséről, hanem a magyar médiavilágról. Azt gondolom, ebben - úgy tűnik - egybehangzik a különböző pártállású képviselők véleménye. Valahogy úgy összegezhetném a dicséretet, amely a beszámolót, az összeállítást illeti, hogy aki médiapolitikával foglalkozik, és vissza kíván tekinteni az elmúlt tíz évre, valószínűleg évkönyvként is nagyon jól tudja használni az ORTT beszámolóit.

A bizottsági ülésen is elmondtam, itt megismétlem, hogy mindez a dicséret nem jelenti azt, hogy ne lehetne esetleg tartalmi kívánalmakat megfogalmazni. Például nyilván nem kötelező tevékenység lenne az ORTT részéről, de talán praktikus lenne, hogy amikor a műsorszolgáltatók gazdasági-pénzügyi helyzetéről beszámol - ez a beszámoló 363. és következő oldalain szerepel -, akkor valóban a címnek megfelelően, általános áttekintést adjon a gazdasági és pénzügyi helyzetről, és ne pusztán egy rövid, bár nagyon érdekes médiafogyasztási kép után a reklámpiaci helyzetről és a reklámból származó bevételekről adjon csak képet. Ezt kifogásoltam a bizottsági ülésen, jobban mondva, ezt az igényt vagy javaslatot megfogalmaztam a bizottsági ülésen is, ahol az elnök úr egyébként fontos információval reagált, egyebek között azzal, hogy valóban, a nem országos magyar médiumok jelentős része pénzügyi értelemben önkormányzattól függő, ennek minden politikai következményével.

Én is azt gondolom, hogy például az ORTT éves beszámolójához és a magyar médiahelyzethez szervesen hozzátartozna, hogy miközben az Országgyűlésben a különböző felszólalók bár nem egyetértésben, de kifogásolják a politikai arányokat a különböző műsorokban, aközben szem elől tévesztjük azt, hogy az országos médiumokhoz képest a helyi médiumok sokkal inkább politika által befolyásoltak. Az országos közszolgálati médiumokban sokkal kevésbé nyílik lehetőség közvetlen politikai beleszólásra, mint a helyi médiumoknál, ahol az önkormányzatok - hogy is mondjam - közvetlenül finanszíroznak, minden áttétel, minden kuratórium nélkül, és mint azt az elnök úr említette a bizottsági ülésen, egy ciklusváltás idején, amikor új önkormányzatok alakulnak, lecserélik a helyi médiumok vezetőit. Nyilvánvalóan ez is hozzátartozik a magyar műsorszolgáltatók gazdasági-pénzügyi helyzetéhez, illetve ennek következményeihez, és nyilvánvalóan általában hozzátartozik az a beszámolóban nem szereplő kép, hogy mennyiben függenek valóban a reklámpiactól, mennyiben az ilyen típusú önkormányzati jellegű vagy adófizetői forrásból történő támogatástól, és mennyiben ezektől független forrásoktól.

Egy másik ilyen - hogy is mondjam - semmiképpen nem kötelező feladata lenne az ORTT-nek, de talán elvárható egy ilyen beszámolótól, hogy az éves beszámoló részletesen számoljon be a frekvenciaelosztás, illetve pályáztatás tartalmi elemeiről. Leírás szerepel a beszámolóban arról, hogy milyen frekvencián milyen helyi sugárzást engedélyeztek, de hiányzik a leírás a beszámolóból, hogy az ORTT milyen koncepció alapján hirdeti meg a maga frekvencialehetőségeit, mi is az egyes pályázatok tartalma, és ennek megfelelően hiányzik az is, hogy milyen eltérések adódtak esetleg az elfogadott és a meghirdetett pályázatok között. Erre majd más összefüggésben még visszatérek.

Nyilván sok egyéb észrevétel is tehető a beszámoló kapcsán. Említettem a bizottsági ülésen, itt is megemlítem, hogy míg az előző évi beszámolóban érdemben szó esett arról, hogy az RTL Klubbal kötött szerződés módosítása az időközbeni médiatörvény-módosítással összefüggésben még függőben van, az ez évi beszámoló ezt a szálat - ha tetszik - nem varrja el vagy nem folytatja. Tehát tartalmi értelemben nem követhető, hogyan is áll ez az ügy, és vannak más, hasonló jellegű kifogásolható elemek is, de még egyszer mondom, a kifogások, esetleges hiányérzések nem úgy értendők, hogy a beszámoló maga - mint egy vaskos és tartalmas alkotás - elfogadhatatlan lenne. Sőt - még egyszer mondom - elsősorban a dicséret hangján szeretnék beszélni erről a beszámolóról is, miként az előzőekről is.

Miközben a beszámoló maga korrekt, és ahogyan említettem, adatgazdag, az ORTT tevékenységének bizonyos elemeit természetesen méltányolva és a tevékenység nehézségeit ismerve is, azt kell mondanom - mint azt a kétperces felszólalásomban és a bizottsági ülésen is jeleztem már -, hogy az ORTT beszámolóját nem tudom elfogadni, alapvetően két lényeges ok miatt. Ez a két lényeges ok a frekvenciapályáztatások ügye és a Műsorszolgáltatási Alap felhasználása. Azért is említem ezt a két ügyet, mert mindkét ügy olyan, hogy nem egy év tevékenysége - ha tetszik -, ami itt a kifogás tárgyát képezi, hanem tulajdonképpen mindkét ügyben az ORTT elmúlt tízéves tevékenységének kritikája is megfogalmazható. Ennyiben jelezni is kívánom, hogy ebben az ügyben nem létezik a személyi kontinuitás, úgy látszik, intézményi problémáról van szó, és az ORTT ebben a struktúrában nem képes ezekkel a problémákkal megküzdeni.

Ez nem a mostani beszámoló tárgyához tartozik szorosan, de megemlítendő, hogy az ORTT alakulásakor, amikor a plurális televíziózás elindult Magyarországon, eleve igen viharos körülmények között bírálták el és döntöttek végül is a földi sugárzású két, ma kereskedelminek nevezett televízióról. Per tárgya volt, hogy a döntés egyáltalán jogszerű volt-e. Véleményem szerint nem volt az, és csak akkor zárult le ez az ügy - nem bírósági döntéssel -, amikor egy felperes, aki sérelmezte a döntést, mint jogalany megszűnt létezni.

Azóta is visszatérő probléma az ORTT döntése a frekvenciapályázatok ügyében. Itt több képviselőtársam említette a tavalyi döntést a két kereskedelmi televízió frekvenciahasználati hosszabbításáról. Az előző évben erre hivatkozva ugyancsak nem fogadtam el az ORTT beszámolóját. Nyilván nem lenne méltányos ezt minden évben újra meg újra említeni, és ezt okként felhozni arra, hogy az ember nem fogadja el a beszámolót, bár megemlítem, hogy a mások által is említett, az ombudsmannal, ügyészséggel folytatott vita ebben a kérdésben inkább ennek az évnek a terméke.

Most ismerhettük meg, hogy az előző évi kifogások a frekvenciapályáztatás - jobban mondva: hosszabbítás - ügyében nemcsak esetleg képviselői vagy politikusi aggályokkal találkoztak, hanem képviselőktől független tényezők is találtak kifogásolnivalót az eljárásban. Véleményem szerint ebben az évben folytatódott az a rossz hagyomány, hogy a frekvenciapályázatoknál nagyon sokszor - ahogyan erre más képviselőtársak, inkább kormánypártiak kitértek - nem tudják meggyőzni az ügyeket figyelőket, hogy valóban feltétlenül a meghirdetett szempontok alapján döntenek.

(15.50)

Az ebben az évben meghirdetett rádiópályázatokról felsorolásszerűen beszámol az ORTT beszámolója. A beszámolóból nem derül ki, de máshonnan tudható, hogy volt egy olyan frekvencia, amikor speciális műsorigénnyel meghirdettek egy frekvenciát, a budapesti 100,3-es frekvenciát, majd az ORTT testülete, amikor már beérkeztek a pályamunkák, akkor úgy döntött, hogy az előzetes szempontokat figyelmen kívül hagyva fogja kiadni a frekvenciát. Ki is adta egy nem jegyzett érdeklődő pályázó csoportnak.

Ez a pályázó csoport igen-igen rövid idő alatt értékesítette az elnyert frekvenciát. Ezen indul most a Magyar Nemzet és a Hír TV által közösen működtetett Lánchíd nevű rádió - azért nevezem nevén, hogy ne legyen félreértés, hogy miről beszélek. Szerintem ahol ilyesmi történik, nem fogadható el a pályáztatás rendszere, és ez nem egyedi eset abban az értelemben, hogy a legenda szerint nagyon sokszor nemcsak politikai, hanem más típusú alkuk is állnak egy-egy frekvencia odaítélése mögött. És nyilván amíg az ellenkezőjéről nem tudnak meggyőzni, ezt nehezen lehet tudomásul venni.

A másik fő kifogás a Műsorszolgáltatási Alapot illeti, ahogy jeleztem. Itt két érdemi kifogásom van. Az előző évi beszámoló kapcsán is elmondtam, hogy ha, nevezzük így: összesúgásokat, és hogy is mondjam, nem átlátható alkukat feltételezünk vagy feltételeznek sokan az ORTT testülete működésében, akkor nem szerencsés, hogy a Műsorszolgáltatási Alap meglehetősen jelentős részét nem pályázati úton osztják ki, hanem egyedi döntésekkel. Ez az egyik kifogás, ezt az előző évben is elmondtam.

A másik kifogás az, hogy visszamenőlegesen nagyon áttekinthetetlen vagy nem áttekinthető, hogy szebben fogalmazzak, hogy mi is történt a korábbi pénzfelhasználással, nevezetesen minden esetben megvalósult-e az - nyilván ez nem így áll -, amire a pályázati pénzeket felvették; a műsorszolgáltatók minden esetben teljesítették-e azokat az ígéreteiket, amelyeket adott esetben egy-egy pályázathoz csatoltak, miszerint garantálják, hogy leadják a műsort. Ilyen beszámoló - és ha tetszik, ez egy technikai észrevétel -, amely a Műsorszolgáltatási Alap tízéves történetének áttekintését biztosítaná, nincs, nem áll rendelkezésünkre. Tudjuk viszont azt, hogy egy korábbi évben a Számvevőszék egy alapos vizsgálat után meglehetősen sok kifogást fogalmazott meg ebben az ügyben.

Az elmondottak alapján, a két fő kifogás alapján, az egyéb észrevételeket most mellőzve, én nem tudom az ORTT ez évi, illetve tavalyi beszámolóját elfogadni, tehát támogatni, miközben a véleményem természetesen nagyban különbözik mások véleményétől, akik szintén nem fogadják el ezt a beszámolót. De a mostani felszólalásomban nem érzem a feladatomnak azt, hogy bármiben is vitába szálljak azokkal a képviselőkkel, akik más típusú kritikákat fogalmaztak meg az ORTT, illetve a magyar médiarendszer működését illetően.

Egyetlen elemre térnék még ki, hogy beavatkozás-e az ORTT autonómiájába egy ilyen jellegű felszólalás, illetve a beszámoló el nem fogadása. Véleményem szerint egy utólagos kritika nem beavatkozás. A parlament kötelessége a beszámoló elfogadása vagy el nem fogadása. Zárójelben jegyzem meg, hogy az el nem fogadásnak nincs különösebb praktikus következménye, de a parlamentnek, illetve a parlamenti képviselőknek joga és kötelessége a beszámoló mögötti tevékenység érdemi mérlegelése. Ha szó nélkül, kritikai megjegyzés nélkül vagy esetleg az el nem fogadás jelzése nélkül vennénk tudomásul a beszámolót, abban az értelemben az is beleszólás lenne az ügyekbe, hogy kis túlzással úgy jó minden, ahogy van. Ez nem a napi gyakorlatba való beavatkozás, ilyesmi nem áll szándékomban.

Tehát egészében véve azt tudom mondani, hogy a beszámolót nem fogadom el, miközben sok tekintetben magát a beszámolót mint műalkotást méltányolom, és az ORTT tevékenységét is sok tekintetben - ismerve a körülményeket - természetesen jelentősnek és méltánylandónak tartom.

Köszönöm szépen.