A felszólalás szövege:

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Tolna megyei Nagymányokon, Bátán és a környező településeken közel 300 megváltozott munkaképességű munkavállaló hiába vár arra, hogy az állam segítsen neki. Mint hónapokkal korábban a kormány illetékeseinek címzett felszólalásaimban már jeleztem, a Multivital Kft. csak a rehabilitált foglalkoztatottak után járó állami támogatásokat akarta felvenni, a dolgozóknak nem fizetett. Információim szerint a cég a Baranyai megyei APEH-től igényelte és kapta meg az állami dotációt. A cég ott bukott meg, hogy nem fizetett az alkalmazottainak, akik a felszámolási eljárás késlekedése miatt még a mai napig nem jutottak hozzá a fizetésükhöz.

A legnagyobb probléma, hogy mivel még nincs felszámoló, és nincs, akinél felmondjanak a dolgozók, máshol elhelyezkedni nem tudnak, és nem jogosultak munkanélküli-ellátásra sem. A bajba jutott embereknek a nagymányoki, a bátaszéki takarékszövetkezet, a nagymányoki, a bonyhádi, a bátai, a váraljai, az izményi és a cikói önkormányzat kezességvállalása mellett kölcsönt biztosított. A visszafizetési határidő május 31-én lejárt, melyet kényszerűen október 31-re hosszabbítottunk. Ezzel azonban nem oldódott meg a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek sorsa.

Tisztelt Miniszter Úr! Az államtitkár úr még januárban azt válaszolta, hogy a dolgozóknak a Bérgarancia Alapból biztosítható a jogosan járó fizetésük, és a kifizetés is megtörténhet viszonylag rövid időn belül. Mint elhangzott, a viszonylag rövid idő néhány hetet jelent.

Tisztelt Miniszter Úr! Azóta hét hónap telt el, és a jogos járandóságot az emberek nem kapták meg. Hol marad a gyors állami segítség, amelyet ígértek? Mire számíthatnak a bajba jutott emberek, akik most napi létfenntartási gondokkal küszködnek az állam tehetetlensége miatt? Várom szíves válaszát.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előző Gyurcsány-kormány nevéhez fűződik az 1897-ben alapított, őshonos állatfajaink megőrzésében kulcsfontosságú génbanki tevékenységet folytató gödöllői Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet összevonása a herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézettel, ami ingatlanjai elvesztésével és alaptevékenységének gyakorlati ellehetetlenülésével járt. Ebbe a körbe tartozik a tápiószelei Agrobotanikai Intézet összevonása a hatósági feladatokat ellátó Mezőgazdasági Minősítő Intézettel, amely lépés ellen a Növényi Genetikai Erőforrások Nemzetközi Intézete is erőteljesen tiltakozott, hiszen a tápiószelei intézmény a világ 15 legjelentősebb genetikai gyűjteménye közé tartozik, amely növényi génkészleteink, őshonos magyar fajtáink több mint 60 százalékát tartja fenn.

Folytatva a hálózat szétzúzását, most a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket kívánja privatizálni, amellyel óriási károkat okoz az ezekben az intézetekben őrzött genetikai állományokban és a szellemi bázisban. Előrevetíti a privatizáció szándékát a gyümölcstermő növények gyűjteményei és törzsültetvényei, valamint az Állami Ménesgazdaság gazdasági társasággá történő átszervezése is, pedig ezek az intézmények jelentenék a tényleges minőségi agrár-szerkezetváltás és megújulás alapját, amelyekre az ön kormánya, úgy tűnik, nem tart igényt.

(15.50)

Tisztelt Államtitkár Úr! A szellemi infrastruktúra másik eleme is végveszélybe kerül. A kormány most szüntet meg hat olyan patinás, elsősorban a szakmunkás- és technikusképzésben hírnevet szerzett intézményt, mint például a lengyeli Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakképző Intézet, a jánoshalmai mezőgazdasági középfokú szakoktatási továbbképző intézet, a kétegyházi hasonló iskola és másik három szakközépiskola. Ez a lépés teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a középfokú tudással rendelkező szakmunkások hiánya, és hogy ezek az intézmények hátrányos helyzetű térségek igazi szellemi központjaiként működnek. A lengyeli iskolában például 82 településről 282 diák tanul, és 80 fő dolgozik. Így nemcsak szellemi központ, de jelentős munkaadó is, amely biztosítja a térség gazdálkodóinak képzését, továbbképzését és szaktanácsadását.

Államtitkár Úr! Hogyan gondolja megvalósítani a minőségi agrár-szerkezetváltást, ha az ennek alapjául szolgáló génbank- és agrár-kutatóintézeti hálózatot szétzúzza, kiárusítja? Belegondolt-e, hogy milyen károkat okoz a vidéknek és az érintett térségeknek a szakképző intézetek bezárása, amelyektől így munka-, tanulási és fejlődési lehetőséget vonnak el?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy a mai törvénynek a vitáját összehasonlítsam egy kicsit a 2002-es státustörvény vitájával, hiszen akkor az új szocialista-liberális kormány alakulása után - mindannyian nagyon jól emlékszünk arra - éjjel, hajnalban folytattuk le a vitát, azt hiszem, én magam háromnegyed hatkor kaptam szót. Nyilván így a határon túli magyarok képviselői, a szervezetek képviselői ezen a vitán nem tudtak részt venni. Ma azzal találkozhatunk, ha egy nemzetpolitikai jellegű törvénymódosításról beszélünk, akkor meghívást se kaphatnak a Magyar Országgyűlésbe.

Hadd beszéljek egy kicsit az Illyés Közalapítványról mint a közalapítvány kuratóriumi tagja. Szeretném azt elmondani, hogy 2003-ban Szabó Vilmos államtitkár úr kért meg arra, hogy vegyek részt ebben a közalapítványban, vegyek részt ennek a munkájában, és azt hiszem, elmondhatjuk nagy általánosságban a közalapítványról, hogy tényleg a pártpolitikát félretéve dolgoztunk az előző ciklusokban és most is ebben az alapítványban.

Azt gondolom, hogy a demokrácia erősítése a célja a mindenkori parlamentnek. Most ezzel szemben centralizációt láthatunk, hiszen a közalapítványokat bontja le az állam vagy úgy, hogy beszünteti a tevékenységüket, vagy pedig úgy, hogy megvonja a támogatást, és kihúzza a lábuk alól a talajt. Az Illyés Közalapítványnak a Fidesz-kormány ideje alatt, legalábbis az utolsó esztendőkben 1021 millió forint volt a támogatása, a következő kormányok átvették ezt a támogatást, 2005-2006-ban viszont azzal szembesülhettünk, hogy azt se tudtuk, hogy mennyi pénzt osztunk el. Most már megoldódott ez a problémánk is, hiszen a kórházakhoz hasonlóan itt is nagy nulla van bekarikázva, úgyhogy meg van oldva a közalapítvány sorsa, hogy mennyi pénz fölött rendelkezik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Duplikáció; nagyon nagy duplikáció az, képviselőtársam, ha az egyik közalapítvány vagy szervezet 100 ezer és a másik közalapítvány is 100 ezer forintot oszt egy határon túli szervezetnek. (Az elnök ismét csenget.) Szükség van ezekre a kicsiny támogatásokra, hiszen ahol öt, tíz vagy száz magyar él, ott a 100 ezer forint is nagy összeg lehet.

Köszönöm szépen.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg csak nagyon röviden, lehet, hogy a két percet ki sem használva szeretnék reagálni erre.

Ne felejtsük el, hogy a közalapítványok, így az Illyés Közalapítvány is úgy működött, hogy alkuratóriumi rendszer állt mögötte, tehát az alkuratóriumokban gyakorlatilag már a határon túli szervezetek, akár politikai szervezetek, de más civil szervezetek, illetve az egyházak képviselői is meghozták a döntéseket. Gyakorlatilag arra írták ki a pályázatot, ami pénzösszeget egy évben megkaptak, elosztották ezeket a pénzeket, behozták ezeket a döntéseket a nagykuratórium elé, és a nagykuratórium pedig ezekről döntött. Tehát volt mögötte egy olyan döntési mechanizmus, amiből most a határon túli magyarokat szépen ki fogjuk szorítani, és úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen a határon túli magyarok hátrányára való cselekedet. Az, hogy politikai pártok képviselői voltak benne - nem csak azok voltak, ők alkották egyébként a döntéshozóknak a kisebbségét ezekben a közalapítványokban, így az Illyésben is. Nem az volt kiemelve, hogy ki milyen pártnak a tagja vagy melyik pártnak a küldötte, hanem gyakorlatilag egy szakmai hátteret kaphattunk meg.

Arról egyébként nem is beszéltünk ma, hogy mi lesz ezeknek a közalapítványoknak a munkatársaival, akik esetleg öt, tíz vagy tizenöt éve a nemzetpolitikában dolgoznak.

Köszönöm szépen.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt önök is nagyon jól tudják, közel háromszáz megváltozott munkaképességű ember várja egy éve jogos munkabérét Tolna megyében, akiket a hírhedt Multivital Kft. foglalkoztatott tavaly ősszel, és számos más esethez hasonlóan nem fizetett ki. Nagymányokon, Bátán és a környező településeken a szerencsétlenül járt emberek hiába várnak arra, hogy annyi ígéret ellenére az állam segítsen nekik.

Mint hónapokkal korábban a kormány illetékeseinek címzett parlamenti felszólalásokban már többször jeleztük, a Multivital Kft. csak a rehabilitált foglalkoztatottak után járó állami támogatásokat akarta felvenni, és nem az embereknek munkalehetőséggel segíteni. A cég a Baranya megyei APEH-tól igényelte az állami dotációt. Az ügyeskedésre fény derült, a rendőrség közbelépett, a pénz nagy része is meglett. Ezért is meglepő, hogy az ügy után közel egy évvel, csak szeptember végén jelölték ki a felszámolóbiztost, aki ugyan minden tőle telhetőt megtesz az ügy sikeres lezárására, de mindig újabb és újabb falakba ütközik.

Önök minden segítséget megígérnek itt a parlamentben, de úgy néz ki, hogy ezt az alsóbb szinteken ugyanakkor megtiltják. Két hete Csizmár Gábor államtitkár úr azt állította, hogy a Bérgarancia Alap tizenöt napon belül kifizeti a dolgozókat. A Bérgarancia Alap ezzel ellentétben nemhogy nem fizet, hanem felfüggesztette az elbírálást arra hivatkozva, hogy a rendőrségi nyomozás lezárultáig nem fizethetnek. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ kilencven embert amúgy sem akar kifizetni, mert szerintük a bedolgozóknak nem jár az elmaradt munkabér. Az érintett önkormányzatok többsége - így a nagymányoki, a bonyhádi, a bátai, a váraljai, a kismányoki, az izményi és a cikói - kezességet vállalt a pórul járt munkavállalóknak hitelfelvételhez, amelyet az érintett takarékszövetkezetek a lejárt határidők miatt már többször módosítottak.

Tisztelt Miniszter Úr! Önök gyors kormányzati segítséget ígértek 2006 elején, amely néhány hetet jelentett. Tizenkét hónap telt el azóta. Azt mondták, hogy az ügyben soron kívüli ellenőrzést rendelnek el az APEH-nél. Mi lett az ellenőrzés eredménye? Meddig lehet háromszáz ember sorsával játszani és őket bizonytalanságban tartani? Megkapják-e a multivitalosok a jogos járandóságukat? Azért, mert ők amúgy is hátrányos helyzetűek, az ő szavuk nem érhet el Budapestig?

Kérem megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy nagyon röviden reagáljak Gazda László képviselőtársam azon szavaira, amikben az útfejlesztéseket említette, ami valóban nagyon-nagyon fontos cél ma Magyarországon. Hadd mondjam el, hogy ez a dél-dunántúli régió esetében 314 millió forintot jelent, ami, mondjuk, az én kistérségemre leosztva 11 millió forint felújítási lehetőséget jelent. Ez odáig megy, hogy egy-egy kistelepülésen 68 ezer forintot ér el.

(13.20)

Ebből, azt hiszem, hogy olyan rettenetes nagy útfejlesztést nem lehet végrehajtani.

Még egy beszédes számot szeretnék mondani az úgynevezett TEKI-ről, területi kiegyenlítési pályázatról. Amikor polgármester lettem, már a szocialista időszakban, 2003-ban csak a városomnak 23 millió forint pályázati lehetőség állt rendelkezésre. Ez kistérségi szinten körülbelül 50 millió forintot jelentett. Ez ma a bonyhádi kistérségben 1,2 millió forint, a városnak természetesen semmilyen lehetősége nincsen, hogy már ide bepályázzon. Hasonlítsuk össze a két számot, a 2003-as 50 milliót és a 2007-es 1,2 millió forintot; én azt hiszem, hogy ezekből a pályázati keretekből sok fejlesztési lehetőséget nem tudunk megvalósítani.

Köszönöm szépen.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A mai ülésnek az volt az értelme, hogy a Fidesz-frakció megtudhatta, hogy a LEADER szó mit jelent - nem bőrt, hanem vezetőt. De mégis érdekes, hogy ezek szerint a bőrösök a pártot fenn tudják tartani, és innentől kezdve nincs is szükség pártkasszákra.

A sokadik kérdésünkre sem adott most választ érdemben és konkrétan. Azt hiszem, képviselőtársam konkrét kérdéseket tett fel, és ezek egyikére sem kapott választ.

Egyébként nagyon érdekes az, hogy Tamásiban és Bonyhádon a Lendület Egyesület esetében, amely beadta a pályázatot, érdekes módon szocialista polgármesterjelölt-társam, Vaszari Tibor által fémjelzett egyesületről van szó. Ez az egyesület nem is tudta, hogy beadnak pályázatot. De természetesen ezt nem nekünk kell vizsgálni, ezt majd a megyei ügyészség megteszi, ha meg kell tennie ennek a vizsgálatát, nem a parlamentre tartozik.

Nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenesetre nem pénzt kell kivonni ebből a rendszerből (Csizmár Gábor: Nem is akar senki kivonni.), hiszen tőkekivonás van az egészségügyben, az oktatásügyben, az egész önkormányzati szférában, ugyanígy a szociális szférában is. (Csizmár Gábor: Nincs kivonás!) Ki kell mondani! Hirt Ferenc képviselőtársam nagyon jól mondta, hogy nézzük meg, hogy 2009-ben mennyi pénz lesz ebben a rendszerben, hiszen ha így módosítjuk, hogy a nappali ellátás 3 ezer lakos helyett 20 ezer lakostól lesz kötelező, akkor nézzük meg azokat az önkormányzatokat, hogy melyek tudják vállalni ezt a feladatot, ugyanúgy, mint az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátások esetén, 10-ről 30 ezerre növekedik.

Megint az önkormányzatokra van áthárítva a felelősség. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy nem a kormány tette ezt, nem a kormánypártok művelték ezt, hanem az a galád önkormányzat nem biztosítja számotokra a pénzt, nem biztosítja számotokra a nappali ellátást, az átmeneti elhelyezést. Ugyanúgy, mint a támogatói szolgáltatásoknál, megszűnik a normatív jelleg, erre majd lehet pályázni, el lehet dönteni azt, hogy mely önkormányzatok kaphatják ezt meg. Nyilvánvaló, hogy a bonyhádi - és lehetne sorolni tovább - nem fogja megkapni, hiszen öt éve már vagy talán a rendszerváltozástól jobboldali önkormányzatról van szó, számára nem kell ezt biztosítani.

Aggályosnak tartom a magam részéről azt is egyébként, hogy az önkormányzati feladatokról szóló törvény, illetve az önkormányzati törvény kétharmados törvény. Ez a törvény feles törvény. Megint összekeverjük ezt a kettőt: kétharmados dolgokról döntünk feles módon.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány másodpercre rabolnám a türelmüket. A tegnapi nap híre az, hogy a Szocialista Párt támogatottsága elérte a 15 százalékot, az SZDSZ-é meg a mérhetetlen kategóriába csúszott át. Azt gondolom, hogy alapvetően az egészségügyi reformnak köszönhetik ezt a magas támogatottságot, de a vitát hallgatva úgy tűnik, hogy megcélozzák a 7 százalékot. Ehhez gratulálunk, csak az a baj, hogy ez emberéletekbe kerülhet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagymányok Nagyközség Önkormányzata fordult hozzám, segítséget kérve. Iskolájuk német nemzetiségi nevelést és oktatást folytat. Az ehhez szükséges kiegészítő támogatást adatlapon kell igényelni, amelynek helyes kitöltése érdekében konzultáltak a Magyar Államkincstár egyik munkatársával. Ennek eredményeképpen rosszul töltötték ki az igénylőlapot. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium elutasítása nyomán újabb igénylést nyújtottak be, kérve, hogy a minisztérium fogadja el a korrekciót, és a tényleges állapot alapján bírálja el beadványukat. A minisztériumtól azt a választ kapták, hogy a rendelet szerint nincs mód a korábbi döntés felülbírálatára, de az októberben összeülő bírálóbizottság elé terjesztik a problémát, és a rendelkezésre álló forrásokhoz mérten a kérelmet támogatásra javasolják.

Tisztelt Államtitkár Úr! A gyakorlat szerint, ha egy fenntartó jogtalanul igényel állami támogatást, azt vissza kell fizetnie. Ha az előzetesen megbecsült létszámnál kevesebben vesznek igénybe egy szolgáltatást vagy ellátást, a többletet vissza kell fizetni. Ez így rendjén való, ezt kívánja a közpénzekkel való felelős gazdálkodás. Az azonban nincsen rendjén, hogy míg az intézményfenntartók önmagukat korrigálva fillérre elszámolnak és visszafizetik a többletet a Kincstárnak, addig a kormány azt a fajta korrekciót nem hajlandó elismerni, amely a fenntartó javára történik.

Ha a miniszteri rendeletből ered ez a furcsaság, akkor a rendelet nyilvánvalóan sürgős korrekcióra szorul, hogy kiküszöbölje ezt az aszimmetriát. A minisztérium válaszleveléből az derül ki, hogy a rendelet nem ad módot a méltányosságra, ám a forrás mértéke szerint a bírálóbizottság esetleg mégis méltányosságot gyakorolhat.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kieső támogatás pótlására a nagymányoki önkormányzat képtelen, ugyanakkor a gyerekek oktatásának indokolt támogatásáról van szó. Milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a tévedések és a szabályozás igazságtalansága miatt őket önhibájukon kívül ne érje hátrány?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A külügyi bizottság a mai ülésén megtárgyalta a javaslatot, azt egyhangúlag elfogadásra ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2007-ben az FVM a parlament megkerülésével egy olyan jogszabályt hozott a közvetlen farmalapú támogatásra való áttérésről, amely kisemmiz, földönfutóvá tesz mintegy 800 ezer olyan földtulajdonost, akik a földjeiket bérbe adták az utóbbi időben, és ez a bérleti időszak még jelenleg is tart.

Miről is van szó? Az említett rendelet értelmében a földhöz kapcsolódó földalapú támogatást 2008-tól kezdve azok kapják, akik az úgynevezett 2006-os bázisévben a föld művelői voltak. Ez a támogatási jogosultság vagyoni jog lett, és a bérleti időszak lejártával ezt a támogatottsági jogosultságot a bérlő megtartja, és nem adja vissza a föld tulajdonosának. A föld tulajdonosa pedig ott áll a termőföldjével, amelynek nincs támogatása, így termelést folytatni rajta csak veszteséggel lehetne. De eladni és bérbe adni sem tudja, mert nincs olyan bolond, aki úgy venne vagy bérelne termőföldet, hogy ahhoz nem jár támogatás. Egyet viszont tehet a gazda: megalázóan alacsony áron eladja annak a bérlőnek a földet, akinek önök az említett rendelkezéssel odaítélték a föld támogatási jogosultságát, így ismét összetalálkozik a termőföld és a támogatás. Csak a tulajdonos ment közben tönkre, értékes földje egy pillanat alatt értéktelen lett.

Nyilvánvaló, hogy a minisztérium a több ezer, több tízezer hektárt jelenleg is bérleti formában művelő volt téeszek, ma kft.-k, részvénytársaságok tulajdonosainak, a haveroknak akar kedvezni; azaz a tulajdonostól elvenni a támogatási jogosultságot, és odaadni a bérlőnek.

Államtitkár Úr! Válaszában ne hivatkozzon az Unióra, mert az Unió nem kényszerítette ránk ezt a rendszert, de különösen nem ebben az alkotmánysértő módban, amikor a földtulajdonost kisemmizik, a téeszes haverokat pedig iszonyú nagy vagyonhoz juttatják, amely vagyon eredendően a termőföldhöz és annak tulajdonosához köthető.

Kérdezem ezért, milyen szándék vezette önöket akkor, amikor a parlamentet megkerülve suba alatt meghoztak egy ilyen súlyos, érdekeket sértő jogszabályt. Államtitkár úr, el tudná-e fogadni, ha ön lenne a tulajdonos, és 2003-ban, amikor még nem voltunk EU-tagok, öt évre bérbe adott földjét visszakapva 2008-ban azzal szembesül, hogy elvették a támogatási jogosultságát, és önt ezzel kisemmizték? Államtitkár úr, hány hektárra becsüli a külföldiek által bérelt földterület nagyságát, amely külföldi bérlőknek az ön rendeletével átjátszotta a magyar támogatási jogosultságot? És végül: nem tervezi-e a rendelet azonnali visszavonását?

Várjuk válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Képviselőtársaim említették már többször a radioaktív kis és közepes hulladékok tárolására épülő bátaapáti beruházást. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek a beruházásnak az előkészítése 1992-1993-ban indult nemzeti projekt néven, és az azóta eltelt ciklusokban, esztendőkben ennek a munkának a jelentősége megnőtt, hiszen jelentősen hozzájárult az atomenergia biztonságos alkalmazásához. Tudjuk, hogy ennek a végleges megoldása csak akkor valósulhat meg, ha Bátaapáti-Üveghuta térségében elkészül a kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésére szolgáló tárolóhely. Ez az én választási körzetemben épül, és szeretnék arról beszámolni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy mind a környező településeken, az önkormányzatoknál, az ott élő lakosság körében, mind pedig a különböző politikai szereplők, az önkormányzatok, országgyűlési képviselők, megyei önkormányzatok tekintetében teljes elfogadással bír ez a talán ma Magyarországon legnagyobb beruházás, amely jelen pillanatban is zajlik.

Tudjuk azt, hogy a politika több oldalról, többször ezt a létesítményt, illetve beruházást megtámadta, de elmondhatjuk: szerencsére a leállítása nem sikerült, és jelentősen hozzájárul az atomenergia biztonságos alkalmazásához. 1997-ben létrejött egy önkormányzati társulás, amely a környező önkormányzatokat társítja magában. Úgy gondolom, hogy jó politika volt annak a létrehozása, és továbbra is támogatni kell az önkormányzatokat, illetve az ott élőket, hogy támogassák ezt a nemzeti beruházást.

Köszönöm szépen.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság a múlt heti, október 6-ai ülésén tárgyalta meg az előterjesztést. A tárgyalás során kérdésként merült fel a bátaapáti létesítmény sorsa. Éppen október 6-án a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adta át Bátaapátiban ezt az átmeneti felszíni tárolóhelyet. A nemzeti projekt 1992-ben kezdődött el, és gyakorlatilag másfél év van a teljes befejezésig. Hogyha az autópálya-építéseket nem nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a körzetemben lévő, Bátaapátinál zajló beruházás ma talán Magyarország legjelentősebb beruházása. Ide fogják elhelyezni a Paksról származó kis és közepes radioaktivitású hulladékokat. A végleges tárolóhely még nem készült el, 2010-ben fog elkészülni, addig pedig Paksról el lehet szállítani már erre az átmeneti tárolóhelyre az ott felhalmozódott hulladékokat.

Gyakorlatilag más kérdés ennél az előterjesztésnél nem fogalmazódott meg, és a külügyi bizottság egyhangúlag támogatta az előterjesztés elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bonyhádon a 6535-ös számú országos közút átkelési szakaszának gyalogos-átkelőhelyein évente többször történik sérüléssel járó baleset. Egy évvel ezelőtt, 2008. május 27-én egy négy és fél esztendős kislány vesztette életét egy gázolás következtében. Önkormányzatunk 2008-ban saját költségvetéséből forrást biztosított a városközpontban található öt gyalogátkelőhelyen kiemelt zebra létesítésére a gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tétele és a gyalogosok védelme érdekében. Azon a gyalogátkelőhelyen azonban, ahol az előbb említett halálos gázolás történt, nem sikerült kiemelt zebrát építeni. Ennek oka, hogy ez az útszakasz nem a város, hanem a Magyar Közút Nonprofit Zrt. tulajdona. A közútkezelő azonban az önkormányzat többszöri megkeresése ellenére sem járult hozzá annak megépítéséhez.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bonyhád város önkormányzata komolyan veszi ezt a problémát, mégis akadályoztatva vagyunk abban, hogy a város egyik legveszélyesebb gyalogátkelőjét átépítsük. Célunk elérése érdekében a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központhoz pályázatot nyújtottunk be, ahol eredményesen szerepeltünk, azonban az erre szánt pénz - miniszteri döntés értelmében - csak 2010 első felében válik elérhetővé. Tarthatatlannak tartjuk, hogy forráshiányra hivatkozva nem kezdődhetnek meg mielőbb a gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tételével kapcsolatos munkálatok, ugyanis ez nemcsak Bonyhádot, hanem számos más települést is érintő probléma.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hány embernek kell még meghalnia, hogy komolyan és belátón kezeljék kérelmünket a kiemelt gyalogátkelőhelyek létesítésére? Van-e remény arra, hogy a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtól elnyert támogatáshoz még ebben az évben hozzájutunk? A tervezett KRESZ-módosításból, amely a gyalogátkelők megközelítését szabályozza, lesz-e valami? Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság a mai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, azt egyhangúlag támogatta, és kéri a parlamentet is, hogy fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, napjainkban már senkit nem lep meg, ha Magyarországon fontos pozíciókat a kormány haverjainak, a régi rendszert kiszolgált kádereknek, a bukott Gyurcsány Ferenc bizalmasainak játszik ki. Szégyen persze ez, még nagyobb szégyen azonban, ha e hattyúdal nemcsak itthon, hanem az Európai Unió színpadán is előadatik.

Andor László EU-biztosnak való jelölése pedig bizony ennek a hattyúdalnak a része. Így a szomorú végjáték, amit egy bukott kormány pozícióinak, jól fizető egzisztenciáinak mentése érdekében produkál, egész Európának bemutatja, hogyan is működik a demokrácia a magyar szocialisták szerint.

(14.10)

Andor László a külpolitikában teljesen ismeretlen, tapasztalatlan, súlytalan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is jól tudja, milyen elvárásoknak kell a brüsszeli környezetben megfelelni. Ön jól tudja, milyen szakmai felkészültség szükséges a megfelelő munkához, az elismertség, a presztízs kialakításához. És mégis mit tesz a magyar kormány? Kiváló ütemérzékkel elküld Brüsszelbe egy NATO-ellenes, a vörös csillagot elfogadható jelképnek tartó bankárt. Rossz viccnek tűnik az egész. Mondhatnám, hogy szakmailag teljesen hibás, elhamarkodott döntés. Sajnos azonban, mint tudjuk, nem az; a miniszterelnöknek a kiválasztáskor ugyanis egyáltalán nem magasztos szakmai, nemzeti, külpolitikai célok lebegtek a szemei előtt, hanem mindössze az, hogy mentorának, Gyurcsány Ferencnek a bizalmasát zsíros pozícióhoz juttassa.

Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszter úrtól kérdeztem volna meg mint hazánk első uniós biztosától, hogy a kormányüléseken mit tett azért, hogy hazánkat a Bizottságban egy rátermett biztos képviselhesse. Ön szerint, államtitkár úr, fontos-e az uniós környezet, körülmények, módszerek, közélet alapos ismerete, valamint a külügyekben való tapasztaltság ahhoz, hogy egy új biztos sikerrel lássa el a feladatát? Ön szerint egy NATO-ellenes, a vörös csillagot dicsőítő bankár a megfelelő választás-e a biztosi posztra?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Az ön szavait hallgatva már azt gondolhatnánk, hogy Orbán Viktor mondta az őszödi beszédet. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Egyébként pedig folytatva a gondolatsort, néhány hónap múlva befejeződik az önök ámokfutása a kormányzatban, így a külpolitikában is. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Kezdődött ez a Medgyessy-Nastase-koccintással a Kempinski szállóban 2002. december 1-jén, Erdély elcsatolásának évfordulóján. Folytatódott 2004. december 5-én, amikor megtagadták a magyar nemzet egyharmadát. És most mit látunk? Hónapok óta mentik ki bizalmas kádereiket kulcsfontosságú nagyköveti pozíciókba, és most ugyanez történt a legfontosabb uniós tisztség ügyében is.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)