Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán van valami jelképes abban, hogy éppen a mai napon kerül sor a második országos patikanap megrendezésére, amikor a gyógyszerészek, egyébként példamutató módon szerepet vállalnak a prevencióban, tanácsot adnak, különböző szolgáltatásokat biztosítanak a patikákban.

Én azt gondolom, hogy ezt a kezdeményezést csak üdvözölni lehet. Jó lenne, célszerű lenne, ha a Magyar Gyógyszerész Kamara más tekintetben is vállalna bizonyos innovációkat. Én bízom benne, hogy a mostani vita talán meggyőzi arról, hogy itt az ideje annak, hogy bizonyos tekintetben lépésről lépésre induljunk el a szolgáltatói verseny irányába, legyenek partnereink abban, hogy a betegeknek könnyebb legyen.

Ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, teljesen világos, hogy egyfajta jogharmonizációs igényt elégít ki. Én egy picit ugyan sajnálom, hogy a tavalyi hároméves megállapodás sok elemét, úgy, ahogy ezt eredetileg elképzelte a jogalkotó, nem vezették át. De jó, hogy ez a törvényjavaslat megszületett, hiszen az új koncepcióban is érvényesül az a fő rendezőelv, hogy a betegek egészséghez való alkotmányos jogát biztosítani kell, és a beteg alapvető joga pedig kizárólag egységes elveken alapuló, jól körülhatárolt gyógyszertári rendszeren keresztül valósulhat meg, ami megfelel az Unió által megkövetelt sokféle szabálynak, így a versenyjogi szabályoknak is.

Én azt mondom, a vitát is figyelve, hogy nem kell tartanunk a lakossági gyógyszerellátás ellehetetlenülésétől, ha ésszerű keretek között, több elemre is kiterjesztve támogatunk bizonyos liberalizációs tendenciákat. Hadd mondjak el néhány javaslatot, egyik-másik nem is került még szóba, nem feltétlenül jelen törvény keretei között kell ezeket szabályozni.

Meg kell nézni azt a szabályozást, és lehet, hogy felül kell vizsgálni, amely előírja, hogy a gyógyszertárban kizárólag a gyógyszerész, egyes esetekben az expediáló asszisztens szolgáltathatja ki a gyógyszert a beteg számára. Ugyanis ez a jelenlegi jogszabály szerint sem tartható be, mert nincs szakasszisztensképzés, expediáló szakasszisztensképzés Magyarországon, és bizony a gyógyszerészképzés mai állapotában sem várható, hogy jelentős számú frissen végzett gyógyszerész hagyja el az egyetemi padsorokat. Ezért tehát meg kell fontolni annak a lehetőségét, hogy a gyógyszertárakban forgalmazott gyógyszerek, termékek között valamilyen preferencia-sorrendet állítsunk fel, amely az adott termékcsoport veszélyességéhez, az ellátási biztonsághoz kötné az expediálási, kiszolgáltatási jogot.

A másik: a technikai feltételek robbanásszerű fejlődésével megkérdőjeleződik az a tétel, ami szerint a gyógyszerész-beteg kapcsolat kizárólag a gyógyszertárban jöhet létre. Terjed a világháló, törvényt alkottunk az elektronikus aláírásról, tehát meg kell teremteni annak a tényleges lehetőségét, hogy a beteg-gyógyszerész kapcsolat létrejöhessen interneten, online formában vagy csomagküldő szolgálat révén is. Persze, ilyen esetekben is szükséges gyógyszertárat választanunk a gyógyszer-kiskereskedelem kiindulópontjaként, illetőleg a jogalkotó meghatározhatja az általános forgalmazásra engedélyezett listát.

Azon is el kell gondolkodnunk, hogy mennyire lehet fenntartani a demográfiai és geográfiai korlátokat, ugyanis jelentős számú jogvitára adnak okot jelenleg is az úgynevezett működési körzetek, a gyógyszertárak közötti távolságmérések, valamint az ellátandó lakosság elhelyezkedése.

(11.10)

Képviselőtársaim is említettek ilyen példákat. A jogalkotónak figyelembe kellene vennie például azt, hogy a jelentős tranzitforgalommal bíró bevásárlóközpontokban nem lenne-e célszerű már nem vizsgálni a lakosságszámot - ez amúgy is értelmetlen -, hogy gyógyszertár alapítása, nyilván az egyéb feltételek megtartásával, itt is biztosítható legyen. A jövő útja egyébként mindenképpen az, hogy a gyógyszertár-alapítás korlátait fokozatosan el kell törölni, de ennek a jogi, gazdasági és szakmai hatásvizsgálatát nyilván el kell végezni. Én azzal is egyetértek, hogy a folyamatos üzemet, ügyeletet vállaló patikák alapítását se korlátozzuk. Ezzel egyidejűleg jogi garanciákat kell teremteni arra, hogy ne lehessen korlátlan számú gyógyszertárat összevásárolni, és a gyógyszer plusz információ, tehát a tanácsadás megbízhatósága is megfelelő jogi garanciákat kapjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon is érdemes gondolkodnunk, hogy fenntartható-e az a hatályos szabály, miszerint gyógyszertárat alapítani kizárólag betéti társaság vagy egyéni vállalkozás formájában lehetséges. E rendelkezés miatt is peres eljárások tucatjai indultak és folynak jelenleg is. A gyógyszertári rendszer társasági jogi szempontból merev, kötött rendszer. Természetesen a társasági formaváltás nem oldja meg egyik napról a másikra a gyógyszerészet, a gyógyszerészek valamennyi problémáját, de a gazdasági társasági törvény szabályainak alkalmazásával valamennyi, elsősorban a jogi személyiséggel rendelkező kft., rt. sokkal alkalmasabb társasági formának tűnik, mint a betéti társaság vagy az egyéni vállalkozás. Gyógyszerészek régóta fogalmazzák meg félelmeiket a betéti társasági formával szemben, mert korlátlan felelősségvállalásuk mellett a kültag csak vagyoni betétje erejéig felelős, míg ők teljes vagyonukkal kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért. Talán érdemes lesz egyszer majd erről is beszélni.

Tisztelt Országgyűlés! Itt a vitában most persze elsősorban nem a szolgáltatói verseny megteremtésével kapcsolatos kérdések merültek fel. Ezeket most azért hoztam szóba, mert ellenzéki oldalról is bátorították, hogy ilyen irányban is érdemes nyitni. Schvarcz Tibor képviselőtársam is megemlítette, hogy módosító indítványokkal egy-két ponton talán el lehet mozdulni ebbe az irányba, ugyanakkor a hátralévő időben én is szeretnék néhány szót szólni a tekintetben, hogy a nem vényköteles termékek esetén a javaslat keretei között igenis szabadítsunk fel bizonyos mértékig árakat - ez nyilván nem ezt jelenti szó szerint, ez inkább csak zsurnalisztikai fogás -, mert, ahogy Vojnik Mária államtitkár asszony részéről is elhangzott, szabadáras termékekről van szó. Tehát jelenleg sincs se a minisztériumnak, se a kormánynak semmi köze az árak megállapításához. Ha pedig ez így van, akkor a hatóságilag maximált árrés fenntartása teljes mértékben értelmezhetetlen, közgazdaságilag is nonszensz.

Errefelé halad egyébként Európa. Az uniós országok túlnyomó többségében a vény nélkül kapható készítmények körében nincs meg ez az árkontroll. Való igaz, hogy van egy jelentős mértékű árréstömeg, amely árréstömeg a társadalombiztosítás által támogatott körhöz kötött, és csak kismértékben kötött a vény nélkül kapható készítményekhez. Egyébként itt is vannak időszakos árengedmények, amelyeket a patika az adott körülmények között nyilván rendre nem hárít tovább pozitív értelemben a betegekre, a lakosságra. Ha tehát ezt a lehetőséget megteremtjük, és ezen a területen versenylehetőséget biztosítunk - még akkor is, ha ez földrajzi értelemben korlátos -, hát miért ne legyen verseny ott, ahol erre a lehetőség megvan?

Ami pedig a különböző tiltakozásokat illeti: meggyőződésem, hogy az mítoszokra épül, a gyógyszerpiac Magyarországon nem államszocialista környezetben működik - ezt az 1990-es rendszerváltás után tizenöt évvel illik elismerni -, a közvélemény-kutatások eredménye pedig meggyőződésem szerint alternatíva hiányában olyan, amilyen. S természetesen biztosítani kell, nyilván reklámnak nem minősülő tájékoztatás formájában, hogy az emberek pontosan tudják, hol milyen árak érvényesülhetnek. A magam részéről a törvényjavaslatnak ezt a részét tehát megtartani ajánlom.

Köszönöm szépen a figyelmet.