Felszólalás adatai

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy nagyon fontos kérdésről tárgyalunk most, ami nagyon összetett. Nagyon összetett azért, mert a megemelkedő energiaárak mindenféleképpen szükségszerűvé teszik azt, hogy azokat olcsóbb, környezetkímélőbb forrásokkal pótoljuk. Eljött az ideje annak, hogy érdemben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de nem kapkodva, tisztelt államtitkár úr. Az előző kormány is foglalkozott ezzel a kérdéssel, csak nem volt olyan a gazdasági környezet, hogy érdemben előre lehetett volna lépni. Nem volt olyan fejlett technológia, amit megfelelő biztonsággal be lehetett volna vezetni, sőt mi több, számtalan esetben ma sem rendelkezünk olyan megfelelő technológiával és technikai felszereltséggel, hogy környezetvédelmi szempontból teljes nyugalommal azt mondhassuk, hogy ez előrelépés.

Nos, nézzük sorban! A biomassza-hasznosításnál egy sertéstelepen előállított biomassza után keletkező szennyvíz elhelyezése ma Magyarország területén gyakorlatilag nem megoldható. Ez egy speciális szennyvíz, ami a biogáz előállítása után keletkezik, ennek a kezelésére Magyarországon nincsen megfelelő technológia. Tisztelt államtitkár úr, az előző kormány ezeket mérte föl, és ezért óvatosabban lépdelt előre. Ez a kérdés égetővé vált a megemelkedő energiaárak miatt.

(16.50)

Égetővé vált a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzete miatt, hiszen tudjuk és látjuk, hogy az eddig megszokott termelésstruktúrával nem lehet a magyar vidéket életben tartani. Kell neki alternatíva; a jó minőségű földjeinket is fel kell használni energianövények termelésére. Most az európai uniós csatlakozás után ez egy szükséghelyzet, amit mindenféleképpen meg kell oldani. Ezért kéretik nem visszafelé mutogatni, hanem előrefelé mutogatni.

A Fidesz támogatja azokat a kezdeményezéseket, amik a magyar vidék megélhetését javítják. Támogatják azokat a kezdeményezéseket, amik a helyben előállított olcsóbb, környezetkímélőbb energia előállítása irányába mutatnak. Nem támogatják viszont azokat a kezdeményezéseket, amiket hétfő délután faxolnak át, hogy szerdán napirendre kellene venni. És ez volt az egyetlenegy oka annak, hogy - a napirendre vétel miatt - a mezőgazdasági bizottságban az ellenzéki képviselők tartózkodtak a mai napon.

És körül kell nézni a Házban; én úgy gondolom, fontosabb ez a témakör annál, mint hogy most az államtitkár úrral összesen öten üljünk itt - az elnöklést kivéve -, és beszéljünk erről az egyébként rettentő fontos, az elkövetkezendő évek nemzetgazdasági stratégiáját befolyásoló tényezőről. Kapolyi képviselőtársam elmondta, hogy az energiapolitikának globálisan át kell alakulnia ahhoz, hogy erről a témakörről a későbbiekben érdemben beszéljünk és érdemben cselekedjünk. Ezért addig, amíg kérdéses az, hogy a biodízel jövedéki adója hogy alakul, addig miként beszélünk biodízel-előállításról? Addig, amíg kérdéses az, hogy a biodízel előállítása után keletkezett pogácsát miként tudjuk úgy hasznosítani, hogy az nem lesz környezetkárosító, addig további kérdések merülnek föl.

És ettől a pillanattól kezdve én meghajlok a környezetvédők előtt, és azt mondom, hogy igen, ők a szakmájuk teljes felelősségével mondják azt, hogy várjunk, ne kapkodjuk el, úgy oldjuk meg ezeket a problémákat, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, és ne borítsunk a nyakukba újabb környezetvédelmi problémákat, amikkel egyébként aztán az Európai Unión belül nekünk még egyszer el kell majd számolni. Ezeket a dolgokat komplexen kell kezelni.

És még egyszer mondom, én személy szerint elkötelezettje vagyok a megújuló energiának, és minden egyes olyan területnek, ami ezzel foglalkozik, legyen az energiafű, biodízel vagy biogáz, bármiről is beszélünk, csak ne előzze meg a kordé a csacsit. És félő, hogy ebben a kapkodásban meg fogja előzni a kordé a csacsit. Az országnak nem erre van szüksége.

Az országnak arra van szüksége, hogy a mezőgazdasági termelőnek azt mondhassuk, hogy a területed egyharmad részén termelj energianövényt, a hátrányos helyzetű területeden, egyébként be lehet vonni a környezetvédelmi szempontból akár kiemelt területeket is, termelj energiafüvet, akkor ez egy jó megoldás és támogatandó megoldás. De ha már arról beszélünk, hogy ezt az energiafüvet nem fogom tudni felhasználni nagy kazánban, csak kicsiben, akkor felteszek egy nagyon egyszerű, profán kérdést: ki lesz az, aki ki fogja cserélni a kis kazánját egy olyanra, amelyikbe még ráadásul becuccolhatja a fűtőanyagot?

És főleg a vidéki lakosságot érinti ez, akit a hetvenes években rábeszéltünk arra, hogy bontsa le a cserépkályhát, és tegyen helyette olajkályhát. Aztán azt mondtuk, hogy az olajkályha büdös, olcsóbb az elektromos energia, dobd ki az olajkályhádat, vegyél helyette villanykályhát. Aztán jöttünk a korszakalkotó ötlettel, hogy bolondok vagytok, miért fizettek ennyit a villanyszámláért, miért nem viszitek oda a vezetékes gázt? És vidéki családok - több évre eladósítva magukat - odavezették a vezetékes gázt, és most azt mondjuk nekik, hogy szereljétek le ezeket a kazánokat, és tegyetek be helyette olyat, amibe megint becuccolhatjátok a fűtőanyagot, mint 20 évvel ezelőtt. És ne csodálkozzon rajta senki, hogyha ezekben az emberekben ellenállás fog keletkezni.

Nos, ezeket a dolgokat is át kell egy felelős kormánynak gondolnia, egy felelős előterjesztésnek ki kell terjednie ezekre a kérdésekre is, nem pedig egyenesen nekirontani, letámadni a megújuló energia összes frontját, és egy kétoldalas előterjesztésben erre egyszerre megoldást keresni. Úgy gondolom, hogy ez több figyelmet érdemelne.

Támogatandó az elképzelés, támogatandó az, hogy szedjük össze az országban a szellemi potenciált, szedjük össze a K+F-et, oldjunk meg bizonyos technikai kérdéseket, és induljunk el ebbe az irányba, de ne akarjunk egyszerre egy másfél oldalas előterjesztésben mindent egy hét alatt sürgősséggel, rendkívüli napirendre tűzéssel megoldani. Ez nem fog jóra vezetni.

Kérem, hogy ezt azért gondolják át! Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk ezt a témakört. Minden igyekezetünket és szaktudásunkat odatesszük mi is, mert meg kell oldani egyrészt a magyar vidék megélhetése szempontjából, másrészt pedig a feladat megoldása szempontjából ezt a kérdést, de nem mindenáron. Ne okozzunk magunknak többletköltséget, ne okozzunk magunknak károkat, és ne okozzunk magunknak olyan környezeti terheléseket, aminek a megoldása majd újabb törvényjavaslatot, újabb országgyűlési határozati javaslatot, újabb feladatot és újabb pénzt követel az adófizetőktől.

Köszönöm a figyelmüket.