Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalásban a gazdasági bűncselekményeket elemeztem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szónokaként. A törvénytervezet, törvényjavaslat azonban a büntető törvénykönyv egyéb más rendelkezéseit is módosítani szándékozik, miként erről a további felszólalásokban hallhattunk.

A nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetében a törvényjavaslat módosításának az alapvető indoka az - miként a törvényjavaslat indokolásából ezt kiolvashatjuk -, hogy a bírói gyakorlatban értelmezési problémát jelentett a jelenlegi törvényszöveg, nevezetesen, hogy 12 éven aluli gyermek sérelmére elkövetett erőszakos közösülés mindenképpen erőszakos közösülés bűncselekményét valósítja meg, mert a 12 éven aluli gyermeket a törvény védekezésre képtelennek minősíti, mert, mint tudjuk, védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen állapot felhasználásával, erőszak nélkül elkövetett erőszakos közösülés is bűncselekménynek minősül.

(9.10)

Én megértem a Horn-kormány idején beépített módosító javaslatot előterjesztők szándékát. A szándék egyértelműen az volt, hogy kifejezésre juttassa, hogy a védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen személyi körön belül kiemelésre, tehát súlyosabb büntetéssel való fenyegetésre tartja érdemesnek azt az elkövetést, amikor a sértett 12 éven aluli, mert tudjuk, hogy védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen állapot nemcsak az életkorból adódik - életkorból is, és az életkor jelentheti éppen az időskort is -, de egyéb olyan állapotot is jelent, amikor ez az állapot időlegesen jön létre valamilyen tudatmódosító szer fogyasztása következtében. Tehát a védekezésre képtelen állapotban levő személyi körből kívánta az akkori kormány előterjesztésével kiemelni a 12 éven aluliakat.

Most a törvényjavaslat nyomatékosítani kívánja azt, hogy minősítő körülmény és súlyosabban büntetendő, ha a 12 éven aluli sérelmére elkövetett ezen bűncselekményekhez - mert ide kell érteni a szemérem elleni erőszakot is - még erőszak vagy az élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés is párosul. Helyes a törvényjavaslatnak ez a pontosítása, és ha a bírói gyakorlatban valóban volt bizonytalanság ezen a téren, akkor ez a módosító javaslat egyértelművé teszi a törvényhozói szándékot. Azonban én a képviselőcsoportom nevében módosító javaslatot fogok beterjeszteni, és kérem a kormányt, hogy fontolja meg, hiszen ennek a törvényszövegnek a pontos és a büntetőpolitikai céljainkat szolgáló megfogalmazása nemcsak a Fidesz érdeke, hanem valamennyi gyermeket nevelő szülő, család érdeke. Az lenne a kifejezésre juttatandó szándék a módosító javaslatban, hogy minden, kiskorú sérelmére elkövetett, erőszakkal elkövetett cselekmény minősítő körülményként jelenjen meg.

Tehát helyes az alaptényállás megfogalmazása, helyes az, hogy a 12 éven aluli sérelmére elkövetett cselekmény esetében az erőszakot még külön minősítő körülményként határozza meg a törvényjavaslat, de a leghelyesebb az, ha minden kiskorú, 18 éven aluli gyermek sérelmére elkövetett nemi bűncselekményt önmagában minősítő körülménynek tekintjük. Azt hiszem, ezt különösebben nem kell indokolni, a 18 éven aluliak ellen elkövetett ilyen jellegű merényletek egy életre kiható traumát okoznak a sértettek számára, hiszen ezek a gyermekkorúak azt sem tudják legtöbbször, hogy mi történik velük. Tehát kifejezésre kell juttatni azt, hogy aki gyermekre emel kezet, gyermek ellen követ el, gyermek nemi szabadsága ellen követ el merényletet, azt súlyosabban kell büntetni.

A tegnapi sajtót áttanulmányozva megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy kiskorú veszélyeztetésének azt a formáját, amikor a kiskorú és a kapcsolattartásra jogosult közötti kapcsolat kialakítását és fenntartását akadályozza vagy nehezíti meg az a szülő, akinél a gyermek el van helyezve, az büntetőjogi értékelést igényel, és ez a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményeként értékelendő a jövőben a törvényjavaslatban foglalt indítvány szerint.

Az elképzelés helyes, tehát büntetőjogi értékelést kíván az, ha egyéb meghatározott feltételek fennállása esetén a kiskorú és a tőle külön élő, de kapcsolattartásra jogosult, általában szülők közti kapcsolattartás meghiúsítására törekszik az a szülő, aki a szülői felügyeletet gyakorolja, akinél a bíróság vagy a hatóság a gyermeket elhelyezi. Az újságban mégis megoszlottak a vélemények, egy apapárti javaslatnak tekintik a törvényjavaslat ezen módosítását, tehát az anyák civil szervezetei emelnek szót a rendelkezés törvénybe iktatása ellen.

Nagyon széles körű társadalmi vita kibontakozása várható ebben a kérdésben, hiszen házasságok felbontása következtében a gyermekek elhelyezése az egyik legnehezebb kérdés, ebben a kérdésben igazából igazságos és megbízható döntés nem születik, bármilyen alaposan próbálják meg a bíróságok feltárni azokat a körülményeket, amelyek alapján helyes döntésre jutnak. De tudjuk, hogy a gyermeknek azért az az igazi, a gyermek szempontjából az az igazi, ha családi közösségben nő fel, és ha a szülők úgy döntenek, hogy elválnak, akkor egy kényszerhelyzetet hoznak létre, és a bíróságra, kívülállóra bízzák annak eldöntését, hogy ki alkalmasabb a gyermek nevelésére. És a gyermek nevelésére való alkalmasságot bizony azzal is meg lehet kérdőjelezni, hogy a bírói döntés után az a szülő, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezi, következetes munkával arra törekszik, hogy felszámolja a különélő szülővel fennálló és jogilag egyébként szabályozott kapcsolatot. Ezzel utóbb válik egyébként a gyermek nevelésére erkölcsileg alkalmatlanná.

Nehéz döntés, kérdés, hogy a büntetőjog eszközeit be kell-e vetni, és ez igazságos eredményt hoz-e, egyáltalában eredményt hoz-e a büntetőjog alkalmazása ezen a területen.

Sok más rendelkezése van még a törvényjavaslatnak. A távol tartás meg nem született intézményét pótolja a pártfogói felügyelet alatt álló esetében elrendelhető távolságtartás, tehát az, amikor a bíróság vagy az ügyészség előírhatja az elítélt számára, hogy a bűncselekmény sértettjétől, illetve annak lakásától, munkahelyétől vagy attól a nevelési, oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, attól távol tartsa magát. De tudjuk, hogy ez olyan személyek esetében megvalósítható csak, akiket a bíróság pártfogói felügyelet alá helyez, tehát ez egy elég szűk kör. Mindenesetre feltételezni kell, hogy olyan bűncselekmények elkövetőit kívánja távol tartani a sértettől a bíróság, akiknek a kapcsolattartása, tehát az elítélt és a sértett kapcsolattartása további veszély forrása.

Az már egy más kérdés, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint is ilyen magatartási szabály előírására lehetőség lett volna. Ha most ezt a magatartási szabályt kifejezetten a büntető törvénykönyv nevesíti, akkor ezzel nyilván egy-két alkotmányossági aggály megszűnik.

A büntető törvénykönyv általános részének másik jogintézménye, amit módosít a törvényjavaslat, a kiutasítás mellékbüntetés szabályai. A kiutasítás olyan mellékbüntetés, ami egyébként főbüntetésként is alkalmazható, és határozott ideig tarthat, illetve lehet végleges hatályú. Különbséget tesz a törvény az Európai Unió tagállamainak polgárai és az Európai Unión kívüli államok polgárai között annyiban, hogy az Unió polgárai végleges hatállyal nem utasíthatók ki. Nem tudom, elfogadható-e ez a különbségtétel alkotmányosan a magyar jogban. Még akkor is meg kell fogalmazni ezt a kétségemet, ha nyilván nem a magyar kormány álláspontja az, hogy az Unió esetében ilyen tilalmat kell felállítani.

A végleges kiutasítás alkalmazásának köre szűkül. Eddig, a ma hatályos törvény szerint bármely bűncselekmény esetében erre lehetőség volt; a jövőben csak akkor, ha legalább tízévi szabadságvesztés kerül főbüntetésként kiszabásra, és meghatározott bűncselekmények miatt.

És amiért szót kértem, tisztelt elnök úr, azt az egy mondatot szeretném még elmondani: a mai napig, mondjuk, Magda Marinkót nem lehetne végleges kiutasításra ítélni a törvényjavaslat szerint.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(9.20)