Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgatom ezt a vitát. Azt, hogy ki milyen hibát követett el az elmúlt esztendőben, években, évtizedben, rendkívül tanulságos, nyilván le kell vonni ezeket a következtetéseket; és ezek a következtetések aztán megjelennek, ha megjelennek, a kormányzat munkájában, és megjelennek, ha megjelennek, az ellenzék munkájában, módosító javaslataiban.

Azonban a statisztikákra én nagyon ügyelnék. Nyilván ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaink sem fogadják el azt a közkeletű mondást, hogy van kis hazugság, van nagy hazugság, és van a statisztika. Nyilván ezt nem fogadjuk el; de van az a képletes gondolat, amely a statisztikáról szól - azt hiszem, Angliából származik -, hogy a statisztika nem más, mint sötét éjszaka részeg embernek a lámpaoszlop, vagyis belekapaszkodik, de ha elindul, akkor elbukik. Józan állapotban kell útra kelni, és ezt a józanságot várjuk el a mindenkori kormányzattól, hogy pontosan fölmérje a maga lehetőségeit, és egyeztesse a lehetőségeket az elképzelésekkel és a szándékokkal. Mert az tény viszont, hogy annak a pályakezdő fiatalnak, 50 éven felülinek, aki nem talál munkát, a munkanélküliség 100 százalékos; annak a gyermek gondozását, a családtag ápolását végző szülőnek, aki ezt követően nem talál munkát, annak is 100 százalékos a munkanélküliség; mint ahogy 100 százalékos a munkanélküliség mindazoknak, akik egy ilyen élethelyzetben valóban gyötrődnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én mindenképpen támogatok minden olyan mozdulatot, amely próbál enyhíteni a sorsukon, és ehhez majd elmondom a magam javaslatát is.

Köszönöm szépen.