Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólaló Ikotity István képviselő úr, LMP: „Székely szabadság napja” címmel. Ötperces időkeretben öné a szó.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Olyan alkalomból kérem az önök figyelmét, amely egyszerre tartozik a magyar történelem szomorú, nagy napjaihoz s a jelenhez, az erdélyi magyar közösség megmaradásának kérdéséhez. A székely szabadság napjára szeretném felhívni a figyelmüket, emlékeztetni erre önöket.

Minden év márciusában ráébredhetünk, hogy milyen méltatlanul keveset tudunk egyáltalán 1854 székely mártírjairól, azokról a hősökről, akik nem törődtek bele az elnyomásba, akiknek a hó, a csend és a halál légkörében volt merszük és hitük ellenállni.

Öt évvel a világosi fegyverletétel után, öt évvel az aradi kivégzések után Magyarország ismét jelét adta, hogy nem fogadja el a Bach-rendszert és a Habsburg-abszolutizmus szolgaságát. Megmutatták: a szabadságért, jogegyenlőségért és a nemzeti önállóságért vívott harcot leverhette az orosz-osztrák túlerő, de a nemzet csak szunnyadt, a hamu felszíne alatt pedig ott pislákolt a forradalom parazsa. A Makk József tüzérezredes által szervezett nemzeti felkelés gondolata Erdélyben, Székelyföldön hullott a legtermőbb talajra. Városi polgárok, kisnemesek, értelmiségiek egyaránt őrizték a hitet, hogy a szabadság kivívható, a haza felszabadítása pedig reális cél. Nem rajtuk múlott, hogy máshogy történt. Soraikba áruló férkőzött, a résztvevőket letartóztatták, és sokukat 1854 tavaszán kivégezték.

Megindító fejezete ez a történelmünknek önmagában is, de különös súlyt és jelentőséget ad az idei évfordulónak az elmúlt évek és hónapok méltatlan hercehurcája a román hatóságokkal. Ma már szabadon élhetünk a nyugat-európai államok családjának egyenrangú tagjaként, sőt, e család tagja szomszédunk, Románia is, mégis ott tartunk, hogy erdélyi honfitársaink idén sem ünnepelhetik szabadon a székely szabadság napját.

Legfiatalabb képviselőtársaimat leszámítva mind jól emlékezhetünk az 1980-as évek puha diktatúrájára, amikor adminisztratív zaklatással, mondvacsinált okokkal igyekeztek ellehetetleníteni az ellenzéki kezdeményezéseket is. Székely barátaink elmondása szerint nagyon hasonló a helyzet most a határ túloldalán is: adminisztratív eszközökkel, például a forgalom akadályozására hivatkozva tiltják be a székelyek megemlékező menetét. Ez történik idén is, ez történik jövőre is. De miért? Azért, mert az elmúlt években a székely szabadság napja összeforrott a területi autonómia igényével és a tervezett közigazgatási reform elleni tiltakozás ügyével. E reform ellen szót emel Erdélyben mindenki, aki tiszteli a közösségek, kultúrák integritását. Ez az úgynevezett reform szétcincálná a magyarlakta járásokat, és ezzel újabb lökést adna az asszimilációnak, a magyar közösségek el- és beolvadásának.

Ebben az ügyben mi sem maradhatunk némák. Ki kell mondanunk, tisztelt képviselőtársaim: aki akadályozza az emlékezést, az a magyar közösség önazonosságához való jogát korlátozza. Ki kell mondanunk: akik akadályozzák a jogos követelést az autonómia ellen, azok árkokat ásnak az erdélyi nemzetiségek közé, azok a XX. és a XIX. század válaszainál nem tudnak jobbat a ma kérdéseire. Márpedig a magunk mögött hagyott két évszázad katasztrófák sorozatát hozta minden erdélyi család, közösség és település számára. Nem térhetünk vissza e korba.

Innen is nyomatékosan kérem a romániai hatóságokat, hogy változtassanak hozzáállásukon, mert ez megoldást nem ígér, ellenben további komoly feszültségek forrása lehet. 2015-ben ugyanis a Kárpát-medencében nem lehet elvitatni az önazonossághoz való jogot. Éppen úgy nem lehet ezt megtenni az erdélyi magyarokkal, mint a nálunk élő román kisebbséggel vagy a térség többtucatnyi etnikai közösségével.

Nem is tudják megakadályozni ezt a megemlékezést. Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson székely zászlóval és gyertyagyújtással emlékeznek 1854 mártírjaira. Nem lehet egyetlen tollvonással visszaparancsolni a szellemet a palackba. Az autonómia támogatói, a közigazgatási reform ellenzői ott lesznek idén is, hogy megmutathassák, hogy hisznek ebben az ügyben. Ott leszünk mi is, az LMP delegációja is hamarosan megérkezik Marosvásárhelyre. Holnap a székely vértanúk emlékművénél helyezzük el a koszorút.

Vajon kormányunk, amely gyakran tetszeleg a határon túli magyarság felkent védelmezőjének szerepében, kész kiállni most székely honfitársainkért? Hamarosan kiderül ez is. Élve azokkal a jogokkal, amelyekért Makk József és társai küzdöttek, meg kell mutatnunk, valóban kiállunk az erdélyi magyarság önrendelkezése, önigazgatása mellett; tavaly, idén és jövőre is, ameddig csak szükséges. Köszönöm. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Ikotity képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Potápi Árpád államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti ügyek kormánya Alaptörvényben rögzített felelősségénél fogva, valamint a magyar nemzet határokon átívelő összetartozása jegyében mindig kiáll a külhoni magyar közösségek önállósága, szabadsága mellett. A nemzeti közösségek önrendelkezése ugyanis alapvető emberi jog, nemzetpolitikai szempontból pedig a magyarság fennmaradásának és gyarapodásának kulcsa. Célunk az, hogy a magyarság minden tagja teljes magyar életet élhessen a Kárpát-medencében.

A magyar kormány álláspontját a külhoni magyar közösségek autonómiatörekvéseiről egyértelműen rögzíti a „Magyar nemzetpolitika ‑ A nemzetpolitikai stratégia kerete” című dokumentum, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet fogadott el. Ebben lefektettük: célunk az, hogy a magyar közösségek az őket érintő kérdésekben maguk hozhassák meg döntéseiket. Ezt az önállóságot csorbítja súlyosan minden olyan közigazgatási átalakítás, amely az érvényben lévő európai normákat figyelmen kívül hagyva hátrányosan érinti az erdélyi magyar közösséget. Örvendetes látni viszont, hogy az erdélyi magyarság nem nyugszik bele ebbe a jogtiprásba, hanem a békés tiltakozás eszközeivel kíván élni jogai védelmében.

Ami annál elkeserítőbb, hogy a marosvásárhelyi városvezetés viszont megakadályozza egy olyan esemény megvalósulását, amelynek célja nem a rendbontás, hanem a békés megemlékezés és a deklarált jogok számon kérése. A magyar kormány támogatásáról biztosítja az esemény szervezőit, és elutasítja Florea marosvásárhelyi polgármesternek a rendezvény céljait befeketítő határozatát. A román városvezetés célja egyértelműen az, hogy a magyarság szervezett formában, egységes erőt felmutatva ne állhasson ki Székelyföld autonómiája mellett. Mindemellett a józan gondolkodás megnyilvánulásának tartjuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács végül elállt a megemlékezés megtartásától, nem akarván azt a látszatot kelteni, hogy egyetért a másik két eseményrész betiltatásával. Bizakodásra ad okot, hogy ez nem jelent meghátrálást. Többen jelezték, hogy egyénileg egy szál virággal a székely vértanúk emlékművénél jelen lesznek.

Az elmaradó marosvásárhelyi esemény miatt pedig Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson, de várhatóan másutt is az erdélyi magyar pártok és szervezetek közösen szerveznek tiltakozó megmozdulásokat a székely autonómia mellett, az egyértelmű jogtiprások, a véleménynyilvánítási szabadság és gyülekezési jog korlátozása ellen, a marosvásárhelyi magyarság melletti szolidaritás kimutatására. Csak örömünket tudjuk kifejezni a magyar egység kifejezésének e nem mindennapi példáját látva.

(15.00)

Engedjék meg, hogy azt is elmondjam, örülök annak személyesen is, a kormány részéről is, hogy a magyarországi pártok is csatlakoznak ehhez.

Tisztelt Ház! Célunk továbbra is az, hogy a magyar közösségek saját életviszonyaikra vonatkozóan, az őket érintő kérdésekben maguk hozhassák meg döntéseiket, amihez szükséges, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön. A magyar kormány minden lehetséges eszközzel támogatja a székelyek autonómiához való jogát, éppen ezért teljes szolidaritásunkat élvezik a székely szabadság napján megtartásra kerülő rendezvények. Bízunk benne, hogy a román felet meggondolásra lehet bírni, hogy jóindulattal viseltessen Székelyföld önrendelkezését illetően.

Köszönöm a felszólalását és remélem, minél többen csatlakoznak ehhez. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   199-200   201-204   205-206      Ülésnap adatai