Felszólalás adatai

DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretett Határon Túli Vezetők! Kedves Barátaim! Valójában már sokszor esett szó ebben a Házban a határon túli magyarság kérdéseiről, problémáiról, és azt hiszem, hogy egy ilyen első összefoglaló és első beszámoló kellő figyelmet érdemel, és nem elégedhetünk meg azoknak a kérdéseknek a felsorolásával, amelyeket ez a beszámoló tartalmaz, hiszen ha ez az első beszámoló, akkor nagyon jó lett volna - a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekről készült első beszámolóhoz hasonlóan - átfogó stratégiai képet adni és nyújtani. Az is elgondolkodtató, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekről kétévente hallgat meg beszámolót a tisztelt Ház, a határon túli magyarok helyzetéről pedig évente. Nekünk, törvényhozóknak ezt is végig kell gondolnunk, hogyan lehetne ezt a kérdéskört szinkronba hozni.

Kedves Barátaim! 1989 óta több mint egy évtized telt el, és fel kell tennünk azt az alapvető kérdést, hogy a rendszerváltozásokkal a közép-európai magyarság helyzete, sorsa megváltozott-e. Ha azt nézzük, hogy mi volt tíz évvel ezelőtt, ha a diktatúrát nézzük a demokráciákhoz vagy a félig kész demokráciákhoz képest, ha a magántulajdont nézzük a közösségi tulajdonhoz képest, ha az ateizmust nézzük a vallásos hit emancipációjához képest, akkor óriási a változás a Kárpát-medencei magyarság helyzetében. Össze sem mérhető, hogy mi volt tíz évvel ezelőtt, és mi van jelenleg, de rögtön hozzá kell tennem, hogy ennek ellenére mégsem történt áttörés a Kárpát-medencei magyarság sorsában, még nincsenek a Kárpát-medencei magyarság életében - talán Szlovéniát kivéve - kellő törvényes garanciák arra, hogy a kisebbségi helyzetre megfelelő alkotmányos szabályok lennének.

Kedves Barátaim! Ezzel az alapdilemmával kell szembenéznünk, és azzal a problémával, hogy Magyarország és szomszédai eltérő integrációs dinamikája következtében tovább nő a szakadék a magyarországi társadalom és a határon túli magyarság között - ezt szoktuk mi szétfejlődésnek nevezni. Ez sokszor leegyszerűsödik Schengenre és a vízumkérdésre, holott igazán az a nagy kérdés és az a nagy dilemma, hogy mi lesz Kárpátalján az életszínvonallal, lesz-e Erdélyben, a Székelyföldön és a Partiumban élhető élet, a Vajdaságban lesz-e élhető élet. Olyan fokú lesz az életszínvonalbeli különbség - ez az olló kinyílik -, hogy rendkívül nehéz lesz, sőt azt kell mondanom, nagyon lesz bármilyen magyar kormánypolitikának ezt ellensúlyoznia, hogy megvalósuljon az a cél, amelyben valamennyi parlamenti párt közt egyetértés van: a határon túli magyarok szülőföldjükön boldoguljanak.

Tisztelt Ház! Ez lesz az a nagy szorongató dilemma, amellyel szembe kell néznünk, ezt lehet enyhíteni, ezt lehet mérsékelni. E tekintetben nagyon fontos, talán az egyik legfontosabb dolog a határon túli magyarok egzisztenciateremtésének, polgárosodásának, vállalkozási készségének magyarországi segítése, nemcsak a kormány, hanem a testvérvárosok, testvértelepülések, testvérmegyék, magyarországi szakmai szövetségek révén, de legalább ilyen fontosságú az - amit sokszor nem is értenek meg -, hogy miért fontos az anyanyelvi oktatás teljes vertikumának biztosítása Erdélyben, Romániában, és miért nagyon fontos, hogy Szlovákiában is történtek lépések az anyanyelvi felsőoktatás terén.

Tisztelt Ház! Nekünk igenis szembe kell néznünk olyan kérdésekkel, amelyek nincsenek benne ebben a jelentésben: mi lesz az RMDSZ-szel, ha kormányváltás van, és az RMDSZ kétszeresen kisebbségbe, kétszeresen ellenzékbe kerül? Mit kezdjünk a szlovákiai koalíció jövőjével, hogy a vajdasági magyarság autonómiája, jogainak biztosítása tapodtat sem halad előre; mit kezdünk az RMDSZ egységével; és mi a magyar politika és a magyar kormány felelőssége?

Tisztelt Ház! Arra, hogy van-e egyetértés ma Magyarországon a határon túli magyarok ügyében, azt kell mondanom, hogy van is, meg nincs is. Van egyetértés a tekintetben, hogy abban valamennyi politikai erő egyetért, hogy ez meghatározó jelentőségű nemzetstratégiai feladat, nem pedig egyszerű szakpolitikai kérdés, de már a kérdés hogyanját illetően meg kell mondanom, hogy egyre jobban repedezik a nemzeti egyetértés. Ezt össze lehet foltozni, úgy lehet tenni, mintha meglenne ez a nemzeti egyetértés, de ez a nemzeti egyetértés több oknál fogva erősen kérdőjeles. Kérdőjeles azért - a határon túli tisztelt vendégeink láthatták -, mert végletesen megosztott, a normális politikai életnél is sokkal jobban megosztott a magyar belpolitikai élet, és még ennyire fontos kérdésben sincs meg az érdemi párbeszéd. Itt van a MÁÉRT-tel kapcsolatos legfőbb kritikája a Szocialista Pártnak: nem töltődött meg ez az általunk is üdvözölt intézményi forma kellő tartalommal, nem töltődött meg kellő aprómunkával, konkrét gyakorlati lépéssel, sok a formális egyeztetés, és nincs érdemi párbeszéd, nincs érdemi egyetértés - ezekre majd konkrétan kitérek.

Amikor azt mondom, hogy miben nincsen és miben van megrepedezőben ez a nemzeti egyetértés a határon túli magyar ügyekben, akkor az első és leglényegesebb a magyar politika mindenkori felelőssége a határon túli magyar nemzeti közösségek iránt, nevezetesen az egyenlő közelségtartás elve. Úgy látjuk, és a Szocialista Párt többször egyértelműen szóvá tette a MÁÉRT különböző ülésein is, hogy elfogadhatatlan a jelenlegi kormány politikája, amely megosztja, polarizálja a határon túli magyarságot, válogat a neki tetsző határon túli magyar áramlatok között. Különösen elfogadhatatlan ez a gyakorlat Ukrajna esetében, a Vajdaság esetében, Jugoszlávia esetében, és elfogadhatatlan Horvátország esetében.

Ennél is súlyosabb és ennél is nagyobb gond, hogy nem látom az egyenlő közelségtartás elvét az RMDSZ különböző platformjainak irányzatai iránt, és ki kell mondanom itt, a Magyar Országgyűlésben, hogy nagyon nagy a magyar kormány felelőssége, mert bizony, az amúgy is megoszlott határon túli magyarságot - különös tekintettel az erdélyi, a vajdasági, de valamennyi nemzeti közösséget mondhatnám - nem megosztani kellene, hanem segíteni az egyetértést és a békéltetést. Elfogadhatatlan, hogy a felügyelő államtitkár többször látványosan fogadja az RMDSZ egyik platformját, a Reform Tömörülést, és elfogadhatatlan, hogy nincs meg az egyenlő távolságtartás elve. Hozhatnám a Vasárnapi újságot is, ahol Markót lehazaárulózhatja az RMDSZ egyik ellenzéke, és idézhetném tovább a példákat egészen odáig, hogy megpróbálja ez a kormány a vajdasági magyarságot kétpólusúvá feltornázni. Ha ez a VMSZ-re és a VMDK-ra igaz, akkor ezt még el is tudnánk fogadni, de ezt a kétpólusosságot nem így fogalmazza meg a jelenlegi kormány.

Rögtön szeretném hozzátenni, szeretném kérni a határon túli tisztelt jelenlévőket, hogy az egyenlő közelségtartás elve nemcsak a magyarországi politikai erők részéről fontos dolog, hanem nagyon jó lenne, ha az egyenlő közelségtartás elve a nemzeti szolidaritás jegyében kölcsönösen elfogadott elv és kritérium lenne.

Tisztelt Ház! Azt sem tudjuk elfogadni, amit a beszámoló tartalmaz, hogy most állt volna helyre a három külpolitikai irány egyensúlya. Mi nem használjuk azokat a szavakat, amelyeket ebben a Házban az államtitkár úr képviselőkorában használt, hogy "hazaárulózás" és egyebek, hiszen ezt majd eldönti mindenkor a történelem.

(16.30)

Mint ahogy eldöntötte a történelem azt is, hogy a magyar-román, a magyar-szlovák alapszerződés nélkül sem az RMDSZ, sem pedig a Magyar Koalíció nem kerülhetett volna kormányzati pozícióba; hiszen - én azért másképpen vagyok ezzel, eltérően itt a MIÉP-es képviselőtársaimtól - nagyon sokra becsülöm azt az erőfeszítést, amit mind az RMDSZ, mind a Magyar Koalíció kormányban próbál megtenni, és én nem is becsülöm le az eredményeket. Hogy csak az RMDSZ-nél mást ne említsek, mint a földtörvényt vagy a közbirtokossági törvényt, ha semmi mást nem ér el az RMDSZ három év alatt, mint hogy tulajdonhoz juttatja a székelyföldi és partiumi magyarságot, visszaad a földjéből, akkor már nagyon jelentőset végzett. Még sajnálatos az, hogy nagyon sok egyéb dolog - leginkább a törvényes garancia - eddig nem született meg, ezt mi is tudjuk.

Tisztelt Ház! Amiben nincs egyetértés ezzel összefüggésben, ez a határon túli magyarok támogatásának, pénzügyi rendszerének átláthatósága. Újra gyakorlattá vált a nejlonszatyorban való pénzügyi támogatás átadása, és míg korábban az Illyés Közalapítvány kuratóriuma a pártok által volt sokpárti, addig jelenleg ez nincs így. Míg korábban az ellenzéknek, nevezetesen Németh képviselő úrnak lehetősége volt, és az összes akkori ellenzéki pártnak lehetősége volt közvetlenül ellenőrizni a pénzek támogatását, annak átláthatóságát, jelenleg ez nincs így, tisztelt Ház. Ezért ez elfogadhatatlan, mert konkrét tények is vannak arra, hogy folynak mutyizások, asztal alatti pénzek átadása történik a határon túli magyar legitim szervezetek megkerülésével. És én ezt nagyon fontosnak tartom, hogy megkerülik a határon túli magyar szervezeteket.

Van-e egyetértés, tisztelt Ház, lehet-e egyetértés ebben a Házban olyan párttal, amelynek frakcióvezetőjét nemrégiben hallhatták, aki olyan kifejezést használt, mint élettér (Taps a MIÉP padsoraiban.), amely a nácik eszköztárából való? Áder elnök úr jelezte, hogy jó lenne, ha itt nem lennének személyeskedések ebben a Házban. Én jobban örültem volna, ha Áder házelnök úr arra szólítja fel a tisztelt Házat, hogy ebben a Házban ne hangozzanak el szalonképtelen (Rozgonyi Ernő: Te mondod meg, hogy mi a szalonképtelen?), a magyar nemzeti hagyományoktól idegen, nem Európa-konform, rasszista kifejezések, ugyanis jó lett volna, ha az államtitkár úr elhatárolódik attól, amit a MIÉP frakcióvezetője mond, hogy a Tiszát ért károsodással szemben katonailag nem tudunk fellépni. Kérem szépen, aki itt katonai eszközöket emleget a Kárpát-medencében, az hazardírozik a határon túli magyarok életével! Felelőtlen és káros kijelentés! (Közbeszólások a MIÉP padsoraiból: Jaj! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

És arra kérem az államtitkár urat, hogy máskor (Közbeszólások a MIÉP padsoraiból.) egyértelműbben... - sőt határolódjon el, és mondja meg, hogy a katonai eszközöket egyszer és mindenkorra ki kell vonni abból a szókincsből, amely a határon túli magyarokra vonatkozik.

Tisztelt Ház! Valamennyien egyetértünk abban, hogy szülőföldjükön boldoguljanak a határon túli magyarok. A státustörvény vagy a határon túli magyarok jogállásával foglalkozó törvény semmit, tapodtat sem haladt előre, hiszen máig nem tisztázódtak azok az alapkérdések, hogy ki a magyar, érvényes-e ez a Kárpát-medencére vagy a nyugati magyarságra is, milyen területekre terjedjen ki, és én, mint az európai integrációs szakbizottság tagja, elmondhatom, hogy semmiféle írásos anyag, nemhogy normaszöveg nem volt, nem volt koncepció sem, de még a kérdéseket felsoroló papírt sem kaptak a bizottság tagjai, holott ezeket a kérdéseket tényleg együttesen kellene végiggondolni.

Tisztelt Ház! Az intézményes párbeszéd fontos dolog, de ne felejtsük el, hogy ennek számos eleme már a Németh-kormány idején, de leginkább az Antall-kormány idején alakult ki, tehát nem most jött létre ez az egész intézményes párbeszéd, még a magyar-magyar csúcsrendszer sem, hiszen az már az Antall-kormány idején is volt, és végig volt folyamatosan a Horn-kormány idején. Ezzel együtt tényleg fontos szint a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) MÁÉRT, de a MÁÉRT-nek érdemi kérdésekre kell vonatkoznia. Az érdemi párbeszédhez, az érdemi kérdésekhez partnerek vagyunk, de formális egyezkedéshez, formális párbeszédhez partnerek nem leszünk, asszisztálni nem kívánunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)