Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Tisza vízgyűjtő területét ért román támadás valójában az egész magyar élettér elleni új formájú, fegyverropogás nélküli háború, az élettér hosszan tartó veszélyeztetése, egy nemzet kiirtására irányuló szándékos vagy felelőtlen, aljas indítékú művelet. Támadó háború!

Semmivel sem könnyíti a helyzetet, ha az eset mögött csak felelőtlenséget teszünk fel, mert a felelőtlenségnek van egy foka, amely mögött a történelmi szándékosságot kell észrevenni. Itt most ezzel az esettel állunk szemben. A magyar élettér több millió magyar élete, gazdálkodása, jövője, földje, biokultúrája van veszélyeztetve. Történik mindez a 2000. évben, Szent István államalapításának 1000. évében azért, mert a nagyhatalmaknak 1920-ban nem méltóztatott figyelembe venniük gróf Apponyi Albert szavait: "A Kárpát-medence organikus egység, amelynek a megbontása katasztrófákra vezet." Ezt a gondolatmenetet most nem folytatom, ki-ki folytassa belátása szerint magában.

Most a tényeket és a tényekből következő feladatokat kell számba vennünk. Először: a helyreállítás és a védekezés munkálatait addig nem érdemes elkezdeni, amíg nincs százszázalékosan biztosítva, hogy a dolog semmilyen formában nem ismétlődik meg. Erre Magyarországnak önmagában nincs ereje, több évtized bűnös, nemzetvesztő politikája, önkizsákmányolása következtében, amelynek betetőzése a számunkra semmilyen előnyt nem nyújtó román-magyar alapszerződés aláírása volt. Ma semmilyen hatalmi, katonai, gazdasági erővel nem rendelkezünk, amellyel a román államot arra kényszeríthetnénk, hogy ezt a szennyezést egyszer s mindenkorra hagyja abba, annak forrásait szüntesse meg.

Ezért - másodszor - ez a mérgezés próbája lesz annak a szövetségi rendszernek, amelybe már beléptünk, és amelybe betagozódni készülünk. Ha ezek sem tudják együttesen sem a román államot arra kényszeríteni, hogy az előidéző okokat szüntesse meg a Magyarországra befolyó vízgyűjtő terület egész területén, akkor nekünk meg kell gondolnunk, hogy ebben a szövetségi rendszerben benne maradjunk-e, és beletagozódjunk-e.

(14.50)

Most mindenekelőtt a saját önvédelmünkről kell gondoskodnunk. Az önvédelemnek honvédelmi, gazdasági és ökológiai védelemnek kell lennie. Mindenekelőtt vissza kell utasítani azt az elképzelést, hogy a magyarságnak nincs szüksége honvédelemre, katonára, saját, kötelességszerűen a hazáját védő honvédségre. Aki most, ezután is ezt mondja, az virtuális hazaáruló!

A legsürgősebben olyan nemzeti összefogásra, olyan gazdasági helyzet megteremtésére van szükség, olyan pénzpolitikára és olyan költségek, irdatlan, elképzelhetetlenül nagy költségek előteremtésére, amelyekkel a Románia felől befolyó vizeket, folyókat deríteni lehet, a hirtelen lezúdult árvizeket gátak között lehet tartani, és a már elszennyeződött talajokat méregteleníteni lehet. Ez elképzelhetetlenül nagy munka, de meg kell tennünk, meg kell teremtenünk a feltételeit, ha nem akarjuk, hogy a Tiszántúl elnéptelenedjék, hogy az ottani magyar lakosság, a tisztaság iránt igényes, a magyar hagyományoknak megfelelő életvitelű lakosság elvonuljon onnan, és átadja a helyét a Románia felől érkező igénytelen lakosságnak. Mert ez a kérdés, ez a létkérdés, és ez mérgekben megfogalmazódó üzenet, amelyekkel szembe kell szállnunk! Honvédelem a vizeken, az ártereken, a magyar Alföldön.

Tizenhárom szatmár-beregi polgármester levelet írt a miniszterelnök úrnak: "S. O. S." - kiáltották. Én is ezt kiáltom velük együtt: S. O. S. (Taps a MIÉP soraiban.)