Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A nemzeti ünnepünkön, március közepén a Nemzeti Kör egy felhívással fordult az ország közvéleményéhez. Ez a kör nagy tiszteletre méltó politikai, szellemi műhely. Valóban az ország előtt álló, talán legfontosabb kihívásra hívta fel a figyelmet: a társadalom szétforgácsolódása a nemzet, a társadalom egységének szakadásával fenyeget.

Ez a nyilatkozat két pontban ragadja meg az okokat, és két pontban tesz javaslatot a gyógymódra is. Az egyik: határainkon innen és túl az elmúlt évtizedben jelentős különbség alakult ki az oktatáshoz, a kultúrához való hozzáférés, a versenyképes tudás megszerzése tekintetében. Oktatási miniszterként, a kormány tagjaként azt tudom megerősíteni, hogy ennek a kormánynak eltökélt szándéka az, hogy segítséget nyújtson a határon túl élő kisebbségeknek, hogy saját anyanyelvükön minél hosszabb ideig tanulhassanak a szülőföldjükön, minél kevesebben kényszerüljenek arra, hogy itt, Magyarországon kelljen befejezni tanulmányaikat. Ezért hoztuk létre egy évvel ezelőtt az Apáczai Közalapítványt, ezért vágtunk bele az Erdélyi Magyar Egyetem megteremtésébe.

A határon belüli különbségek csökkentése érdekében tavaly önök, ez a parlament módosította a közoktatási törvényt, növelte azt a hányadot, amivel a központi költségvetés hozzájárul az iskolák, az óvodák, a kollégiumok fenntartásához, sőt három területet kiemelten támogat, gyakorlatilag elérve azt, hogy száz százalékig a központi források biztosítják annak működését, azért, mert úgy ítéljük meg, hogy nemcsak a módos polgárok gyerekeinek, nemcsak a gazdag kerületek vagy önkormányzatok szülöttjeinek van joguk a versenyképes minőségi tudáshoz, hanem lehetősége szerint mindenkinek.

A kormány oktatáspolitikája első számú célja, hogy növelje a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, s ezen keresztül csökkentse annak kockázatát, hogy a valóban jelentős anyagi, egzisztenciális, életmódbeli különbségek gyerekeinken keresztül, generációkon keresztül öröklődve kettészakítsák, szétforgácsolják ezt a társadalmat.

A másik ok, amit a Nemzeti Kör felhívása a nemzet létét, az ország létét veszélyeztető tényezőként megfogalmaz, az elöregedés, a gyerekek számának csökkenése. Tudjuk jól valamennyien ebben a Házban, hogy nemcsak a kormánynak, nemcsak a parlamenti képviselőknek, számos önkormányzatnak és felelős testületnek kell hosszú időn keresztül egy irányba mutató döntéseket meghozni azért, hogy a ma huszonévesek, harmincévesek úgy nézzenek magukra, saját jövőjükre, hogy érdemes, sőt kell gyereket vállalni, mert lesz miből eltartani őket, lesz otthonuk, ahol felnevelhetik, és lesznek intézmények, amelyek segíthetik ezeket. Adópolitikára, családtámogatásra, otthonteremtési politikára, egészségügyi és oktatási rendszerre van tehát szükség. Felépíteni ezt a rendszert, az állampolgároknak, a fiataloknak ezt a bizalmát létrehozni hosszú időbe telik, bizony évtizedekbe is; lerombolni egy-két hónap, egy-két év alatt lehet, rövid, szűk látókörű gazdasági intézkedésekre hivatkozott programokkal. Felépíteni annál nehezebb.

Örömmel veszem a kormány nevében a Nemzeti Kör javaslatait, az MDF képviselőjének a támogatását, és bízom benne, hogy mindez - ahogyan itt az elvekben - napról napra majd a kormányzati döntések támogatásában is megnyilatkozik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)