Felszólalás adatai

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A rövidesen végéhez közeledő kormányzati ciklus egyik legtöbbször hallott, hangoztatott oktatáspolitikai hívó szava a minőség volt. Nem hallottunk úgy kormányzati előterjesztésről, törvénymódosítás indoklásáról, hogy a minőség szó elő ne fordult volna: minőségbiztosítás, minőségirányítás, minőségi bérpótlék, minőségirányítási program. Mind-mind olyan kifejezések, szavak voltak, amelyek szinte koptatták, kontrakarírozták a minőség fogalmat, ami pedig nagyon fontos, ebben egyetért a kormánypárt és az ellenzék. A minőség életünknek fontos kísérője.

Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon az elmúlt időszak kormányzati intézkedései szolgálták-e azt a kívánatos minőséget. A Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy nem. Éppen ezért kértem szót ma napirend előtt, és néhány olyan dologra szeretnék rámutatni, amely ellenpontozza a minőség fogalmat.

Nem szolgálta a minőséget, a minőség fejlesztését az a 18 ezer elbocsátott pedagógus, ahánnyal most kevesebb van a rendszerben, miközben a gyerekek pont azt igényelnék, hogy egyre több figyelem és erő forduljon rájuk. Nem szolgálja, nem emeli a minőséget az érettségi rendszerből kivont pénz. Nem szolgálja a minőséget az iskolai, a kollégiumi, a zeneiskolai normatívák 2002-es évi alá süllyesztése. Nem emeli a minőséget a tehetséggondozásra szánt összegek százmillió forinttal történő megkurtítása. Szintén nem fejleszti a minőséget a nem szakrendszerű oktatás szakmailag megalapozatlan erőltetése, vagy a kompetenciaalapú oktatásnak az egyedülállóvá történő kikiáltása, amelyben még a hazai neveléstudományi szakmának a különböző iskolái sem értenek egyet.

És nem szolgálja a minőséget, nem szolgálják a minőséget az olyan tankönyvek sem, mint amelyeket például a Sulinova Kht. adott ki, és mindmáig forgalomban vannak. Ezek közül egyet szeretnék idézni, amely, ugye, köztudottan a nemzeti fejlesztési terv humánerőforrás-fejlesztési operatív programjának keretében készült, és amely nem átall valótlanságokat állítani, például azt írja, hogy a politikai jobboldal a munkaadói oldalt, az üzleti köröket képviseli, míg a politikai baloldal ezzel szemben a munkavállalói oldalt. Elegendő csak a mai parlament összetételére gondolni, és láthatjuk, hogy ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak, félrevezetik az ifjúságot.

De nézzük a legsúlyosabb kérdést, a pedagóguskérdést, hiszen jól tudjuk, hogy az oktatás minőségének ez a legfontosabb garanciája. A McKinsey-jelentés nyilvánvalóvá tette, amit egyébként is tudtunk, hogy a pedagógusok kiválasztása, képzése, életpályája és továbbképzése garantálja leginkább az oktatás minőségét. Nos, ma már szó sincs arról, hogy válasszuk ki a legkiválóbbakat a pedagóguspályára, hiszen alig jelentkeznek. Mindösszesen egy, azaz egyetlenegy kémiatanár nyert felvételt az idén, ennyi jelentkezett, informatikatanárból kettő van, a fizikatanárok egész jól állnak, hiszen négyen vagy öten vannak az ország felsőoktatási intézményeiben.

A képzésükkel is nagyon sok gond van, hiszen a pedagógusképzésnek az egyik legjelentősebb változtatása a féléves gyakorlat. Éppen tegnap a Rektori Konferencia pedagógusképzési bizottságában szembesültünk azzal, hogy nem kapja meg azt a támogatást, amely szükséges volna ahhoz, hogy ezt a féléves gyakorlatot eredményesen, sikeresen lehessen folytatni.

Az életpálya kilátástalan, mint tudjuk, nem emelkednek a fizetések, nem tudom, 2003-as vagy 2005-ös szinten vannak mindmáig, a 13. havi fizetést elvonták, ezért tehát ott sincs semmi változás, semmi pozitív változás. Ami a továbbképzést illeti, megint csak a költségvetésnek az elvonására utalhatok, amely minőség ellen hat.

Mi okozza ezeket a minőségellenes lépéseket? Sok egyéb mellett például az a téveszme, hogy az oktatást szolgáltatásnak tekinti az oktatásirányítás. A szolgáltatás mindig üzlet. Ez egy téves megközelítés. Szeretném itt idézni Soros Györgynek a gondolatait, és ezek így szólnak: "Amikor egy adott hivatás profitorientált üzleti vállalkozássá alakul, veszélybe kerül a szakmai színvonal, és tovább gyengülnek a társadalom értékei. A piacok igen hatékonyak az erőforrások magánszükségletek szerinti elosztásában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ámde léteznek kollektív, közös szükségletek is, márpedig ezekről a piaci erők nem gondoskodnak."

A KDNP úgy látja, hogy itt van a hibának a gyökere.