Felszólalás adatai

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján minden év február 25-én tartjuk a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Ezzel kezdetét vette Magyarországon a vörös diktatúra, amely gyilkosságokhoz, több tízezer ember testi és lelki nyomorúságához vezetett, s mely a XX. századi magyar történelem legsötétebb évtizedeit jelentette.

Múltunk feltárása során újra és újra megdöbbentő információkhoz jutunk. Áder János köztársasági elnök úr tegnap mutatta be Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozatát is. Ebből az elveszettnek hitt dokumentumból kiderül, hogy a Kommunista Párt hataloméhségében még a hivatalban lévő miniszterelnök lemondását sem tudta megvárni, a Dinnyés-kormányt ugyanis Nagy Ferenc 1947. június 1-jén tett lemondása előtt beiktatták. A durva jogsértések, az erőszakos cselekmények már a kezdet kezdetén elemi részei voltak a kommunista diktatúra rendszerének.

Ez a mai nap nem csupán főhajtást jelent a kommunista diktatúra áldozatai előtt, hanem a felelősségvállalás kinyilvánítását is; annak a felelősségét, amely immáron a magyar nemzedékek közmegegyezésén alapszik, ami alapján kinyilvánítjuk, hogy soha többet nem akarunk diktatúrában élni, soha többé nem akarjuk, akár szimbolikus módon sem relativizálni a vörös diktatúra terhes örökségét.

Sajnos azonban az emberi emlékezet olyan, hogy akár pár évtizeddel korábbi eseményeket is a megszépítő messzeségbe helyez, és akár korábbi tragédiák tényét is megkérdőjelezi. Az elmúlt időszakban sokat tettünk azért, hogy a diktatúrákkal való szimbolikus szakításra is sor kerüljön, és soha többet ne lehessen megkérdőjelezni az elnyomás évtizedeinek tragikus következményeit.

Ilyen szomorú tény volt, hogy több mint húsz évvel a kommunista diktatúrából történő szabadulásunk óta az ország egyes településein járva még úgy érezhettük, semmit sem okultunk és semmit sem tanultunk a diktatúra évtizedeiből. Lenin, a vörös csillag, a Tanácsköztársaság, Kun Béla vagy éppen Szamuely Tibor közterületek százairól köszönt vissza, szomorú mementóként utalva a kommunista diktatúrával való teljes körű szakítás kínlódó, gyötrődő nehézségeire, melynek csak egyik jele volt az, hogy sokáig több száz utca, tér, közterület volt elnevezve a kommunizmus tömeggyilkos rendszerének vezetőiről, kiszolgálóiról és szimbólumairól.

Örömteli tény, hogy egy fiatalokból álló közösség, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség kezdeményezésére a tavalyi évben egy olyan törvényt fogadott el a parlament, ami remélhetőleg megnyugtatóan rendezi a diktatúra emlékeit hordozó közterületi átnevezések kérdését. De a diktatúrával való teljes körű szakításnak nemcsak a jogszabályok szintjén, hanem a lelkekben is meg kell történnie. Ezért is érezzük a jog és az erkölcs teljes körű eltávolodásaként az Alkotmánybíróság nemrégiben elfogadott döntését, amely megsemmisítette az önkényuralmi jelképek, így a vörös csillag használatát tiltó büntető törvénykönyvi paragrafust.

Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény és a diktatúra áldozatainak jogos felháborodását keltő döntések aláássák a jog igazságot kereső és szolgáló funkcióját. Az Alkotmánybíróságnak már csak a természetjogi alapelvek figyelembevételével sem lett volna szabad ilyen döntést hoznia, nem is beszélve a XX. századi magyar történelem nyomorúságos évtizedeiről. Az Alkotmánybíróság megfeledkezve hazánk történelmi múltjáról, egyetértett a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletével, amely azt állapította meg, hogy a vörös csillag nem önkényuralmi jelkép, hanem mozgalmi jelkép.

A kommunizmus áldozatainak, a társadalom minden rétegéből származó hősöknek emlékét kegyelettel őrizve, ezért ismételten kifejezzük elvárásunkat, hogy a vörös csillag használata az egyéb önkényuralmi jelképekkel azonos, szigorú elbírálás alá essen Európa minden országában. Itt, Közép-Európában a vörös csillag önkényuralmi jelkép, amelynek a nevében ártatlan emberek ezreit gyilkolták meg és börtönözték be a kommunista diktatúra évtizedei alatt. A különböző európai és magyar bírói fórumoknak ugyanúgy el kell ismerniük a magyarok szenvedéseit és érzékenységét, mint más nemzetekét, amelyek meghozták áldozataikat a diktatúrák elnyomása idején.

A KDNP, az '56-os forradalom öröksége és a kommunizmus több ezer magyar áldozata előtt fejet hajtva, támogat minden olyan célkitűzést, ami azt szolgálja, hogy a vörös csillag önkényuralmi jelképként a magyar büntetőjog része maradjon. Valljuk ugyanis, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és a szellemi megújulásra.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az '56-os lyukas zászlóba nem lehet visszavarrni a vörös csillagos Rákosi-címert, ugyanúgy nem lehet a bevett jelképek közé visszaemelni sem a vörös csillagot, sem a sarló-kalapácsot, sem a horogkeresztet, sem a nyilaskeresztet Magyarországon.

Nem volt véletlen, hogy az '56-os forradalom első lépése az volt, hogy a leginkább gyűlölt szimbólumok egyikét, a vörös csillagot vágták ki az akkori zászlóból, és ezért lett a történelmi zászlók közé is beemelve a lyukas '56-os zászló, mert pontosan az hiányzik belőle, ami jobb lett volna, ha nem történik meg a XX. században, maga a vörös csillag és mindaz, amit a vörös csillag jelképez.

Ezért fontos, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy mindenképpen egy nap se maradjon úgy ebben az évben, amikor a vörös csillag használata ne lenne büntetendő. Az Alkotmánybíróság döntése, amelyre ön hivatkozott, csak jövőbeni hatállyal semmisítette meg ezt a szakaszt, tehát nekünk itt a törvényhozásban lesz lehetőségünk arra, hogy visszaemeljük, lehet, hogy valamiképpen módosított módon, a célzatot, a motívumokat jobban megjelölve, de mindenképpen ne legyen olyan nap, amikor nincs büntetőjogi fenyegetettsége annak, ha valaki vörös csillagot, sarló-kalapácsot, horogkeresztet, nyilaskeresztet vagy SS-jelvényt visel magán.

Lehet, hogy vannak, akik szeretnék azt látni, hogy Magyarország utcáin akár horogkeresztes zászlókkal vonulnak fel emberek, de mi nem ezek vagyunk. Mi szeretnénk, ha erre soha nem kerülne sor. Nagyon sok nemzettársunk, aki megélte a holokausztot, bizonyára nagyon megriadna attól, ha ilyesfajta felvonulásokat látna, és relativizálni látná annak a kornak az elítélését.

(13.30)

S ugyanúgy azoknak az embereknek, akikre ma emlékezünk, a kommunizmus áldozatainak az emléke és a közöttünk lévő személyek is arra köteleznek minket, hogy akkor tudunk akár a holokauszttúlélőknek, akár a recski túlélőknek vagy az Andrássy út 60. túlélőinek a szemébe nézni, ha ezeket a szimbólumokat továbbra is tiltott szimbólumként fogjuk a büntető törvénykönyvben szerepeltetni.

A mai nap is jól mutatja a kommunista hatalomhoz való hozzáállást, hiszen - ahogy ön is idézte - hivatalban lévő miniszterelnököket, képviselőket követtek, fenyegettek meg vagy mondattak le hivatalukról. Olyan politikai rendőrök talán, akik sokadrangú beosztottjai voltak az akkori kommunista rendszernek, de mégis nagyobb hatalommal rendelkeztek, mint akkor akár egy országgyűlési képviselő, Varga Laci bátyánk vagy sok mindenki más, ők voltak azok, akik rá voltak állítva az akkori politikusokra. Jól jelzi tehát az akkori kommunisták hatalomhoz való hozzáállását, hogy voltak emberek, mondjuk, nemzetgyűlési képviselők, akik 10 vagy 100 ezer ember szavazata nyomán jutottak be a parlamentbe, akiknek volt demokratikus legitimációjuk, de ők ezt egy másodpercig sem tisztelték, a megválasztásuk pillanatától kezdve igyekeztek ezeket az embereket követni, igyekeztek őket megfélemlíteni, igyekeztek lemondatni, vagy más tisztességtelen eszközzel a Belügyminisztérium erőszakszervezetén keresztül őket a hatalomban befolyásolni vagy megfélemlíteni. Nem tisztelték tehát az emberek döntését, nem tisztelték tehát azt, hogy 10 vagy 100 ezer ember szavazott rájuk, pusztán egy hatalmi játszma átmeneti pillanatának gondolták azt, amikor demokratikusan megválasztott képviselők döntöttek itt, a parlament padsoraiban.

Ha megnézzük a kommunizmus áldozatainak a számát: összességében egymillió ember van, akit valahogy sanyargatott a kommunista rendszer Magyarországon, megfigyelt, bebörtönzött, B-listázott; erre még a mai napon a későbbiekben ki fogunk térni. Egymillió ember egy óriási tömeg. Ez nemcsak főnemesekből, gyártulajdonosokból, főpapokból vagy bármilyen más, a korábbi rendszerben vezető állást, vezető hivatalt vagy vezető státust betöltött emberekből állt. Egymilliónyi tömeg nem volt püspökökből, gyártulajdonosokból és főnemesekből Magyarországon. Ez az egymilliós szám azt jelentette, hogy ezek között az áldozatok között az elsöprő többség hétköznapi munkásember volt, hétköznapi parasztember volt, és a legnagyobb számban őket sanyargatta a kommunista rendszer. Ez az igazi ellentmondások egyike a kommunizmussal kapcsolatban, hiszen akiknek a nevében mondták, hogy a hatalmat kívánják gyakorolni, akiknek a nevében azt mondták, hogy túllépnek a jogállam korlátain, és nem kötik őket a jogszabályok, nem kötik a bírósági eljárások, a rendőrségi vagy bármilyen más eljárások, épp azok voltak, akiket leginkább sanyargattak ezekkel az eszközökkel.

Nem az azt megelőző rendszer tagjaira igyekeztek többségében ilyesfajta szankciókat kiróni, hanem azok az emberek, munkás- és parasztemberek szenvedték meg leginkább a kommunista önkényt, akikért elvileg ez a hatalom létrejött volna. Ahogy Sztálin fogalmazott ezekkel a számokkal kapcsolatban - neki tulajdonítják ezt a mondást -: egy ember halála tragédia, egymillió statisztika. Így állt ő ezekhez az emberi életekhez. Ez a kommunizmus bűne, ebben azonos a nyilasdiktatúrával, hogy nem becsüli az emberi életet, nem becsüli az emberi méltóságot, hanem pusztán statisztikaként tekint rá.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Felszólalások:   1-6   7-10   11-16      Ülésnap adatai