Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, Laci bácsi elhagyott minket ‑ gyászolja lányai, unokái, Mosonmagyaróvár és a térség nemzeti érzelmű közössége. 1933-ban született Jákon, és az általános iskolát is ott végezte, majd szerszámkészítő szakmát Szombathelyen szerzett, érettségit és gépésztechnikusit pedig Győrben, a Jedlikben.

1952 óta élt Mosonmagyaróváron, negyven éven keresztül a fémszerelvénygyárban dolgozott. ’95-ben lépett be a MIÉP-be, soha előtte párttag nem volt, ’97-ben pedig a városi szervezetnek is elnöke lett. Én ekkortájt ismertem meg Laci bácsit. ’98-ban még koromból fakadóan nagyon fiatalon, de igyekeztem segíteni a szervezet munkáját. Majd ‑ jól emlékszem ‑ épphogy betöltöttem a 18. születésnapomat, az első dolgom az volt, hogy tekertem át biciklivel Laci bácsihoz, és vittem a belépési nyilatkozatot. Alig vártam, hogy hivatalosan is ennek a közösségnek a tagja lehessek. Aztán persze a 2002-es kampány volt az, ami igazán összerázott minket.

Milyen ember volt Laci bácsi? Mindenekelőtt megfontolt, jóságos, önzetlen és szerény. Soha hivalkodó vagy harsány magatartást nem tapasztaltunk a részéről. A mai bulváros, gátlástalan, önző politikai szemlélet rendkívül távol állt tőle. Vezette ezt a közösséget, de mégis inkább a háttérből tevékenykedett.

A nemzet iránt érzett elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen volt, és nemcsak a politikai tevékenységére gondolok. Szigorúan vett pártpolitizálást talán nem is folytatott, sokkal inkább a közös nemzeti ügyek mozgatták, és sokkal inkább ezek voltak azok a kérdések, amelyekben maradandót alkotott. Minden mosonmagyaróvári tudja, hogy hol van a trianoni kereszt, hol lett újra felállítva ez az emlékmű. Persze sokan segítették ezt a munkát, az evangélikus gyülekezet is hozzájárult a területtel, a fiatalok és a korabeli értelmiség Mosonmagyaróváron, a nemzeti érzelmű része mindenképpen részt vett ebben a munkában, de azt ki kell jelentenünk, hogy ez egyes-egyedül Laci bácsin múlott. Az ő munkáját jól példázza az, hogy egyedül, biciklivel többet elért abban a városban az ilyen nemzeti gondolatokért és tettekért, mint mi; amikor aztán helyettesíteni akartuk ezt a munkát négyen, a modern eszközökkel felszerelve sem bírtuk azt az ütemet.

Soha semmit nem önmagáért tett, mindig a közösség, mindig a nemzet volt számára az elsődleges, és ezt példaértékű tevékenységén túl az életvitelével is folyamatosan bizonyította. Megértette azt is, amikor ő már korára való hivatkozással igyekezett a szervezet vezetéséről lemondani, és próbálta megtalálni azt, hogy ki vihetné tovább ezt a mozgalmat; megértette azt, hogy én akkor még koromból fakadóan nagyon fiatalnak éreztem magam, és az is voltam, nem vállalhattam. Ugyanúgy megértette, ahogy én fordítva, évekkel később, amikor világossá vált, hogy az a közösség már nem érheti el azt a célt, amit kitűzött maga elé, legfőképpen belső okokra hivatkozva, és egy új formációban, egy XXI. századi párt formájában a Jobbikban kezdtem el munkálkodni; óvott, féltett, de biztatott és megértette a döntésemet. Akkor ő már idős korára való hivatkozással aktívan nem tartott velünk, de mindvégig mögöttünk éreztük a jelenlétét, és bármiben kikérhettük a ta­nácsát.

Volt egy nagy álma, ami azonban nem teljesülhetett mind ez idáig. Mivel Wass Albertet szerette, és egyébként az agráregyetemen keresztül köze is volt Wass Albertnek Mosonmagyaróvárhoz, itt szeretnénk egy köztéri szobrot állítani Wass Albert emlékére, és ez Laci bácsinak volt az ötlete és nagy álma.

(15.10)

Nagyon sajnálom, hogy ezt nem érhette meg. Az előkészületek elkezdődtek. A bürokratikus részek nagyján már túl vagyunk, és hamarosan elkezdődhet a megvalósítás.

Tudom jól, hogy onnan fentről majd, amikor végül ez a nagy álom teljesül és elkészül, akkor ugyanazzal a mosollyal fog ránk letekinteni, amit oly sokszor tapasztalhattunk, amikor egy-egy sikert elértünk közösen. Nagyon örülök, hogy ismerhettem, és mindenki így van ezzel, aki közel kerülhetett hozzá, hiszen egy életre szóló példát kaptunk tőle. Remélem, hogy ezt jó szívvel és igazán erős hittel tovább tudjuk vinni és tovább tudjuk adni. Isten nyugosztaljon, Laci bácsi! Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)