Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az ajánlás 2., 10., 15. pontjaihoz szeretnék néhány szót szólni.

A 2. egy nagyon sajátságos módosító javaslat. Itt az orvostechnikai eszközökről szóló döntéssel kapcsolatosan fellebbezésnek helye nincs, rögtön bírósági útra tereli a jogalkotó az ezzel kapcsolatos vitákat, ami elfogadható szakmailag, azonban mi azt javasoltuk, hogy ilyen bírósági, nem peres eljárásban soron kívül döntsön ilyen esetekben a bíróság. Érdekes volt, hogy a kormány elismerte, hogy jogos a felvetés ezzel kapcsolatban, hisz az elhúzódó bírósági perek jelentősen befolyásolhatják így a piacot, illetve kiszorulhatnak méltánytalanul egy-egy rossz döntés esetén bizonyos beszállítók. A válasz az volt, hogy sajnos több egyéb jogszabály van, amit mi tudunk, csak ez nem a mi felelősségünk adott pillanatban. Úgyhogy bízom benne, hogy valamilyen kapcsolódó módosító javaslatot vagy bizottsági módosító javaslatot behoz a kormány, és amit elismer hiányosságként, azt utólag korrigálni fogja.

Úgy vélem, hogy ennek a törvényjavaslatnak az egyik legfontosabb pontja a 10. módosításban érintett petesejt-adományozás. A Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan az, hogy föloldják az anonimitás kérdéskörét. Maga az anonimitás és az élet, a természet rendjébe való felesleges beavatkozás is egy más kérdés, de ebben az esetben aggályainkat fejezzük ki.

Azért hoztam ide a 15. módosítást, amit Mézes Éva nyújtott be, és a dajkaterhességet próbálta behozni az egész rendszerbe - és úgy néz ki, legalábbis eddig, hogy a kormány ellenáll ennek a törekvésnek -, mert nagyon érdekes volt a kormányzat nagyon korrekt indoklása, hogy miért nem fogadja el.

(19.50)

Az indok ebben az esetben az volt, hogy a születendő magzat jogállása több téren nem tisztázott, és ez olyan zavarokat okozhat a későbbiek folyamán, amely miatt nem tudja támogatni a módosító javaslatot.

Attól a pillanattól kezdve, ahogy ismertté válik a donor személye a petesejt adományozását illetően, ugyanezek az aggályok merülnek fel a genetikai szülő és a tényleges szülő között, tehát ugyanezek az aggályok merülnek föl, mint amivel a kormányzat teljesen megalapozottan és jogosan utasítja el most a dajkaterhességnek a kérdéskörét. Ez az egyik.

A másik: abban az egyensúlyban, ami az anonimitás kapcsán még megvan, az általános vita során az államtitkár asszony azt mondta, hogy semleges volt a kormányzat ebben a kérdésben (Dr. Vojnik Mária bólint.), bár nekem változatlanul az a véleményem, hogy nem volt semleges, ugyanis ezt a semlegességet rúgta föl, és tulajdonképpen a recipienst előtérbe helyezte a donorral szemben. Közeli hozzátartozók esetén igenis az a pszichikai hatás, az a pszichikai nyomás nem biztos, hogy egészséges ezekben a kapcsolatokban, és egyáltalán nem biztos és bizonyíthatatlan, hogy kényszer hatása alatt történik, mondjuk, egy adományozás.

Nem feltétlenül bizonyítható ez a kényszer, de el tudunk képzelni, nagyon könnyen el tudunk képzelni olyan helyzeteket, amikor igenis egy fokozott pszichikai nyomás alatt van a hozzátartozó, és így lényegében kényszer alatt dönt a végén, és persze elmennek, és a megfelelő módon ezt megcsinálják. Arról nem is beszélve, hogy lényegében oly tágra nyitja a donor személyének a lehetőségét, hogy hihetetlen nagy visszaélésekre ad lehetőséget, a közeli hozzátartozón belül az élettársi kapcsolatnak a megléte és annak az ellenőrizhetősége teljesen nyitottá teszi tulajdonképpen, sőt egyéb veszélyeket rejt magában.

Úgyhogy nekünk változatlanul az a véleményünk ezen okok alapján; én azt a valláserkölcsi felfogást, amit még föl lehetne hozni ezzel kapcsolatban, azt most nem akarom önök elé tárni, az nyilvánvalóan közismert ezzel kapcsolatban, de az is komolyan szerepet játszik abban, hogy elutasítjuk ezt a fajta szabályozást. És halvány kísérletet tettünk arra, hogy vegyük ki a törvényjavaslatból, de úgy tűnik, hogy ez kudarcra van ítélve, amit nagyon sajnálok.

Köszönöm szépen.