Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Biztató, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló, a kormány által előterjesztett törvényjavaslat alapelveivel, fő célkitűzéseivel a tisztelt Országgyűlés alapvetően egyetértett. Már az expozéban is utaltam arra, hogy a módosításnak alapvetően két célja van, egyrészről az új közösségi közbeszerzési irányelvek rendelkezéseinek átültetése, másrészről pedig a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatain alapuló, átfogó felülvizsgálat megvalósítása.

E két cél nem választható el élesen egymástól, hiszen a közösségi irányelvek felülvizsgálatával a közösségi jogalkotó célja is éppen a korábbi közbeszerzési szabályozás egyszerűsítése, modernizációja, illetve bizonyos új jogintézmények bevezetésével egy rugalmasabb szabályozás kialakítása volt. A törvényjavaslathoz több módosító javaslat került benyújtásra, amelyek nagy részének az elfogadását az előterjesztő is támogatja. A törvényjavaslat legfontosabb céljaival, az egyes elektronikus közbeszerzési technikák bevezetésének szükségességével, a környezetvédelmi és szociális szempontok fokozott érvényre juttatásával, illetve az eljárások egyszerűsítésével, rugalmasabbá tételével mindenki egyetértett.

Engedjék meg, hogy a továbbiakban röviden reflektáljak néhány, az általános vita során felvetett gondolatra, továbbá a benyújtott módosító javaslatok közül is néhányat szeretnék külön is megemlíteni. Az általános vita során többen is kiemelték, hogy a közbeszerzésekről szóló törvény gyakori módosítása megnehezíti a jogalkalmazók helyzetét, és szinte követhetetlenné teszi az alkalmazandó szabályokat. Ezen kritikával kapcsolatban - mindamellett, hogy a jogbiztonság alapelvének fontosságával messzemenőkig egyetértek - azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nem szabad elfeledkezni arról, a közbeszerzések joga az Európai Uniónak is egy rendkívül gyorsan fejlődő, változó jogterülete. Már most szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy a közösségi közbeszerzési jog reformja sem fejeződött be az új irányelvek elfogadásával. Jelenleg éppen a jogorvoslati irányelvek felülvizsgálata van folyamatban. Jóllehet az új jogorvoslati irányelvek még tervezet formájában sem léteznek, de a kidolgozásuk már megkezdődött, és azok elfogadását, illetve kihirdetését követően természetesen elkerülhetetlenné válik a hazai jogorvoslati szabályozás felülvizsgálata is.

További kritika hangzott el az általános vita során a törvénymódosítás időszerűségével kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban mindenképpen szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egyrészről a közösségi irányelvek átültetési határideje 2006. január 31-én lejár, tehát addig hatályba kell léptetnünk a közösségi jognak megfelelő jogszabályi rendelkezéseket. Az új közbeszerzési törvény 2003-ban történő előkészítésekor nem volt mód az új közösségi közbeszerzési irányelvek figyelembevételével teljesíteni a jogharmonizációs kötelezettségeket ezen a területen, mivel az új irányelveket az Európai Parlament és a Tanács 2004. márciusában fogadta el. Erre tekintettel utólag persze úgy tűnik, hogy a hazai jogszabály-előkészítők értelmetlenül és érthetetlenül ragaszkodtak a régi közbeszerzési irányelvek átvételéhez, valójában azonban még 2003 végén, 2004 első hónapjaiban sem volt teljesen biztos az, hogy elfogadásra kerülnek-e az új irányelvek.

Az új irányelvtervezetek sorsától függetlenül terhelte hazánkat az a kötelezettség, hogy a közbeszerzésre vonatkozó szabályait is összhangba hozza a vonatkozó közösségi jogi követelményekkel az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjára. Az új közbeszerzési törvény előkészítése során az Európai Bizottsággal többször is egyeztettünk, és a Bizottság képviselői minden alkalommal megerősítették, hogy csakis a régi közösségi irányelvek rendelkezéseit vehetjük figyelembe a hazai szabályozás kialakítása során, itt tehát nem volt választási lehetőségünk.

A törvényjavaslat időszerűségével kapcsolatban másfelől kiemelendő, hogy az új közbeszerzési törvény hatálybalépése óta eltelt másfél év alatt fény derült olyan gyakorlati jogértelmezési nehézségekre, amelyek a mostani törvénymódosítással megnyugtatóan kezelhetőek. Kritikaként hangzott el a közbeszerzési értékhatárok módosításával kapcsolatban, hogy az értékhatárok túlzott mértékű emelése nem szolgálja a közbeszerzési törvény alapvető céljainak, vagyis a nyilvános és átlátható közpénzfelhasználásnak és a verseny tisztaságának elérését. Valójában nagyobb mértékű emelés csak az egyszerű eljárások vonatkozásában történt, és ott is csak az árubeszerzéseket és a szolgáltatásmegrendeléseket érintően.

E körben hangsúlyozom azt a szempontot, hogy a közbeszerzési eljárások lefolytatásának kötelezettsége - különösen annak időszükségletére és a szükséges erőforrás-ráfordításra tekintettel - nem jelenthet aránytalan terhet az eljárások lefolytatására kötelezett ajánlatkérő szervezetek számára. Az értékhatárok emelésének mértékével a közpénzfelhasználás ellenőrzésében leginkább érintett Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is egyetértett.

Az általános vita során bírálatként fogalmazódott meg a törvényjavaslattal szemben, hogy kiszélesíti a tárgyalásos eljárások alkalmazásának jogcímeit. Ezzel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a tárgyalásos eljárások továbbra is kivételes eljárási fajtaként szerepelnek a jogszabályban, ugyanakkor a javaslatban szereplő jogcímek a közösségi jogi előírások miatt szükséges változásokat tartalmazzák, és kizárólag olyan esetköröket foglalnak magukba, amelyeknél a célszerűség, a gazdasági ésszerűség követelményeinek megfelelően indokolt a nagyobb rugalmasság biztosítása.

Bírálat érte továbbá a közjegyző közreműködésével elvégzendő eljárási cselekményeket is, mondván, hogy a közjegyzői pozíciók indokolatlan kiemelésének fenntartásával a javaslat nem csökkenti az eljárási költségeket. Többek között a most bevezetésre kerülő sorsolás jogintézményével kapcsolatban is felmerült ez a kritika, és itt meg kívánom jegyezni, hogy a két azonos ajánlat közötti sorsolással való döntés mindenképpen megkívánja a hitelesség és pártatlanság messzemenőkig történő biztosítását.

(18.40)

Ugyanakkor a kizáró okok fenn nem állásának igazolására benyújtandó nyilatkozatok vonatkozásában a törvényjavaslat mégiscsak jelentős költségcsökkentést tud elérni azáltal, hogy a hatályos szabályozás által megkövetelt, közjegyző előtt tett nyilatkozat helyett elegendőnek tartja a közjegyző által hitelesített nyilatkozat benyújtását. Ez utóbbi költsége lényegesen alacsonyabb az előzőnél.

Reagálni szeretnék a törvényjavaslat fogalommeghatározásainak rendszerével kapcsolatban megfogalmazódott azon kritikára, amely szerint nem minden esetben létezik az a jogszabály, amellyel a törvényjavaslat visszautal az egyes definíciók esetében. E körben példaként a törvényjavaslat 2. §-ának (10) bekezdésében hivatkozott nemzeti szabványosítási törvény került külön is említésre. Az előterjesztő ezen kritika elhangzását követően ismételten átvizsgálta a törvényjavaslatot ebből a szempontból is, és úgy találta, hogy a javaslatban említett valamennyi jogszabály létezik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nemzeti szabványosításról szóló törvény is létezik, ez az 1995. évi XXVIII. törvény.

Elhangzott az általános vita során az is, hogy a versenypárbeszéd intézményének bevezetése, tekintettel a tárgyalásos eljárással való részbeni egyezőségére, szükségtelen. A versenypárbeszéd elhagyása érdekében módosító javaslat is benyújtásra került a törvényjavaslathoz. Fontos hangsúlyozni, hogy a versenypárbeszéd nem a tárgyalásos eljárás alternatívája. A versenypárbeszéd alkalmazására a közösségi közbeszerzési irányelvek alapján akkor van lehetőség, ha az ajánlatkérő nem tudja kellő pontossággal meghatározni, hogy milyen eszközök szolgálják leginkább saját igényei kielégítését, illetve hogy a piac milyen megoldásokat kínál. Az összetett, bonyolult beszerzések esetében, különösen a piacon elérhető konstrukciók, megoldások megfelelő mélységű ismerete nélkül, nem könnyű feladat annak eldöntése, hogy mely műszaki, pénzügyi vagy éppen jogi megoldás valósítja meg az ajánlatkérő részéről a leghatékonyabb beszerzést. A közbeszerzés tárgyának nem megfelelő meghatározása ugyanakkor megakadályozhatja, illetve ellehetetleníti a valóban legkedvezőbb ajánlat kiválasztását. Ilyen esetekben a felek előzetes egyeztetése vezethet a legjobb konstrukció eléréséhez.

Ezzel szemben tárgyalásos eljárás esetén az ajánlatkérő pontosan ismeri a beszerzés tárgyát, a tárgyalás célja pedig az, hogy az ajánlatkérő a legkedvezőbb feltételekkel köthessen szerződést. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 124. § (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott jogcíme, amelyre hivatkozva tartja feleslegesnek az említett módosító javaslat a versenypárbeszéd bevezetését, azokat a helyzeteket próbálja egyébként kezelni, amikor az ajánlatkérő még a leggondosabb előkészítés és előzetes piacfelmérés esetén sem tudja pontosan megítélni az ellenszolgáltatás becsült összegét. Itt elsősorban olyan beszerzésekről lehet szó, amelyeknél a beszerzés tartalma jövőbeni bizonytalan eseményektől is függhet, illetve az ellenszolgáltatás összegére bizonytalan jövőbeni események kihatással lehetnek. A tárgyalás célja ez esetben, hogy az ellenszolgáltatás összege meghatározhatóvá váljon.

A két eljárás közötti alapvető különbség még az is, hogy versenypárbeszéd alkalmazása esetén a párbeszéd lezárulta után az eljárás további szakaszában már nincs lehetőség a további párbeszédre, tárgyalásra, míg a tárgyalásos eljárás esetében éppen az ajánlattételi szakaszban kerül sor a tárgyalásra.

Természetesen mi is tudatában vagyunk annak, hogy az újonnan bevezetendő intézmény veszélyeket is rejthet magában. Erre tekintettel döntött úgy a kormány a törvényjavaslat alapjául szolgáló előterjesztés elfogadásakor, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni a versenypárbeszédre vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazását, és egy év elteltével a tapasztalatokat összesítő jelentést kell készíteni a kormány részére, és amennyiben szükséges, a vonatkozó rendelkezéseket természetesen ki kell igazítani.

A módosító javaslatok között szerepelt az is, hogy a közbeszerzési törvény alkalmazása alóli kivételként kerüljön meghatározásra a fejlesztési célú hitel felvétele, amennyiben a hitel nyújtója az ajánlatkérő számlavezető pénzintézete. A módosító javaslat indokolása szerint a Kbt. alóli kivétel megteremtésének alapja az, hogy az önkormányzatok számlavezető pénzintézete tud a legkedvezőbb kondíciókkal fejlesztési hitelt nyújtani az önkormányzatoknak, ugyanis ismeri az önkormányzat gazdálkodását, nem szükséges, hogy a hitel folyósításával kapcsolatos bizonyos járulékos költségeket felszámítson, valamint az önkormányzat és a számlavezető pénzintézet között az évek során egyfajta bizalmi viszony is kialakul. Az indokolás szerint a Kbt. alkalmazása meghosszabbítja az önkormányzati beruházások megvalósításához szükséges időt is.

A módosító javaslattal kapcsolatban az előterjesztő elsődleges ellenvetése az, hogy a megteremteni kívánt kivétel a közösségi közbeszerzési irányelvekbe ütközik. Az irányelvek szerint a pénzügyi szolgáltatásokat főszabály szerint közbeszerzési eljárás útján kell beszerezni. Ebből a körből csak néhány meghatározott kivétel lehet, így például az értékpapírokkal kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások. A tagállamok nem jogosultak további kivétel megteremtésére.

A módosító javaslattal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a folyószámlahitel és a fejlesztési hitel elkülönülő, más jellegű pénzügyi termék. Míg a folyószámlahitelt fogalmilag csak a folyószámlát vezető bank nyújthatja, addig fejlesztési hitelt bármelyik bank nyújthat, és nem elképzelhetetlen az, hogy egy másik piaci szereplő adott esetben a számlavezető banknál is kedvezőbb feltételekkel tud hitelt nyújtani. Közbeszerzés-politikai, versenyeztetési szempontból sem lenne tehát helyes, amennyiben egy olyan piacon, ahol nagyszámú szolgáltató működik, csupán kényelmi okokból lehetőséget biztosítson a törvény a közbeszerzési eljárás ilyen értelmű mellőzésére.

Végül szeretnék kiemelni néhány olyan módosító javaslatot is, amelyet az előterjesztő szívesen támogat. Módosító javaslat került benyújtásra a törvényjavaslat által a klasszikus ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzései körében bevezetni javasolt keretmegállapodásos eljárás egyes szabályainak kiigazítására. Ez a javaslat egyértelművé teszi, hogy a keretmegállapodásos eljárás első részében, az ott alkalmazott bírálati szempont szerint rangsorolni kell az ajánlattevőket, és az eljárás második részében e rangsor alapján első helyen állóval kell megkötni a szerződést, illetve, amennyiben az első helyen rangsorolt nem képes a szerződés teljesítésére, akkor a soron következővel.

A módosító javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy amennyiben a keretmegállapodásos eljárás első részében a megadott keretszám felső határán több ajánlat is azonos, akkor a nagyobb verseny biztosítása érdekében valamennyi ajánlattevővel meg kell kötni a keretmegállapodást. A keretmegállapodásos eljárással kapcsolatban javasolt módosítások összhangban állnak a vonatkozó közösségi jogi követelményekkel, továbbá egyértelművé teszik a keretmegállapodásos eljárás Kbt.-beli szabályait, ezért azok elfogadását támogatjuk.

Támogatandó módosító javaslat került benyújtásra annak érdekében is, hogy pontosításra kerüljenek a törvényjavaslat szerződési biztosítékra vonatkozó szabályai. A módosítás fenntartja a törvényjavaslat koncepcióját, amely arra irányul, hogy az ajánlattevőnek minden esetben módja nyíljon az ajánlatkérő által kért szerződési biztosíték teljesítésére, választása szerint, az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérőként szerződő fél bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával, vagy biztosítási szerződés alapján kiállított készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvénnyel, ugyanakkor az ajánlatkérő további biztosítéki alternatívákat is megjelölhessen.

A módosító javaslat egyrészt pontosítja a törvényjavaslat szóhasználatát, és egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban nem határozza meg véglegesen a biztosítékokat, csupán megjelölheti a három kötelezően elfogadandó formán túl az alternatívákat. Másrészt a módosító javaslat pontosan előírja az ajánlati felhívásban feltüntetendő kikötések tartalmát.

Ugyancsak az előterjesztő által is támogatott módosító javaslatok közé tartozik a munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló hivatalos közbeszerzési tanácsadó helyzetének rendezésére vonatkozó javaslat is. A törvényjavaslat alapján az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személynek, amennyiben csak a saját munkáltatója javára akar kifejteni a hivatalos közbeszerzési tanácsadás körébe eső tevékenységet, nem kell külön felelősségbiztosítással rendelkeznie. Ugyanakkor a törvényjavaslat benyújtott szövegének megfogalmazásából esetleg az a téves következtetés is levonható, mintha az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy saját munkáltatóján kívül más ajánlatkérő részére nem fejthetne ki hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet. A jogszabály-előkészítő ugyanakkor ennek lehetőségét nem akarta kizárni, mindössze a két helyzet különbségéből fakadóan a felelősségbiztosítás tekintetében kívánt eltérő szabályokat felállítani.

(18.50)

Támogatni tudjuk azt a módosító javaslatot is, amely az ingatlanbeszerzések törvényjavaslat szerinti szabályait javasolja pontosítani, kimondva, hogy akkor sem kell ingatlan beszerzése esetén közbeszerzési eljárást lefolytatni, amennyiben jogszabályon alapuló elővásárlási jog gyakorlása útján kerül sor az ingatlan beszerzésére.

Mindezek alapján tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák majd a javaslatot szavazataikkal is.

Köszönöm szépen. (Taps.)