Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megkövetem államtitkár asszonyt, ha úgy gondolja, hogy illetlen voltam és minősítettem. Nem állt szándékomban, őszintén mondom, csak valóban az ember indulatba jön akkor, amikor a kormányzati megnyilatkozásokat hallja az egészségügyet illetően, mert ha kívülállóként tekintené, még azt hinné, hogy minden rendben van.

Három dologra szeretnék reagálni azokból, amit államtitkár asszony mondott. Az egyik ez a nemzeti kockázatközösségi alap, ami nagyon jó dolog, de nyilván nem véletlen, hogy egységesen, fejkvótaszerűen, normatívában lett megállapítva, méghozzá egy minimálbérhez vagy valamilyen viszonyítószámhoz viszonyítva. Csak megjegyzem, államtitkár asszony, hogy az önök elődje, a Horn-kormány volt az, amelyik az úgynevezett keresztfinanszírozást megszüntette, és a keresztfinanszírozás megszüntetésétől kezdve kumulálódott a hiány az Egészségbiztosítási Pénztárnál, ezért kerültünk ilyen helyzetbe. Ha akkor nem szüntetik meg, hanem valorizálják minden évben, akkor nem kerül ebbe a helyzetbe az Egészségbiztosítási Pénztár.

A másik a béremelés. Való igaz, a Magyar Demokrata Fórum volt az egyetlen a négy párt közül, amelyik azt mondta, hogy megalapozatlan, gazdaságilag megalapozatlan az akkori béremelés, és az idő minket igazolt, legalább ezt ismerjék be. A mai Fitch-bejelentés és egyéb világgazdasági elemzések a magyar költségvetést, az államháztartást illetően igazolták azt, hogy egy hihetetlenül megalapozatlan lépés volt. Lehet, sőt biztos, hogy akkor nagyon örültek az ágazatban dolgozók, hogy jelentős béremelést kaptak.

Csak azóta sokan ennek áldozatává váltak, mert megszűnt a munkaviszonyuk, mert elbocsátották őket, és azóta lényegében béremelés nem volt. Annak az áthúzódó hatása megvolt, de már tudja jól ön is, hogy tavaly csak a beálláshoz szükséges minimumot volt képes az intézmények túlnyomó többsége kifizetni, egyébként a korábban munkáltatói jogkörben adott béremeléseket minősítették át, és ott lényegében egy elég jelentős réteg 2002 óta béremelésben nem részesült, hacsak nem tekintjük ennek az egyéb, különböző juttatásokkal kapcsolatos emelését; azzal lehet, hogy jövedelememelkedés történt.

Nekem nyugodt a lelkiismeretem, államtitkár asszony. Önnek nagyon jól kell emlékeznie arra, hogy a kétéves költségvetés kapcsán a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik ragaszkodott a saját koalíciós partnerével szemben, és tartotta fenn az utolsó pillanatig az egészségügynek szánt költségvetési többleteket, a saját módosításainkat. Ön emlékszik, bár a bizottságban ön nem szavazta meg, mert akkor az volt a gond, hogy nem pántlikáztuk meg, így nem biztos, hogy a dolgozókhoz fog jutni.

És arra is nagyon kell hogy emlékezzen, hogy akkor folyt az áldatlan vita a parlamentben, a párhuzamosan futó adótörvények közül még bizonyos passzusok nem kerültek elfogadásra, és a módosító szavazások előtt önök kivonultak ebből a Házból. Pedig az erőviszonyok lehetővé tették volna, hogy akkor megszavazzák a kétéves költségvetés kapcsán az emelést az egészségügy számára. Önök ezt nem tartották fontosnak. Nekem, higgye el, nyugodt a lelkiismeretem. Én mint kormánypárti képviselő ott is elmondtam a saját kormányommal kapcsolatosan a véleményemet az egészségügy érdekében.

Ami a torzókat illeti, ebben is teljesen egyetértünk, csak akkor miért nem szüntetjük meg ezeket a torzókat, a címzett és céltámogatást. Hányszor kértük, államtitkár asszony, én is kértem, korábban is, hogy legalább a futó beruházásokat fejezzük be. Elképzelhetetlen módon drágította meg és vitt el pénzt az egészségügy elől az, hogy évekig, évtizedekig húzódik el egy beruházás. Miért nem lehet kimondani azt, hogy amíg ezek nem fejeződnek be, új nem indulhat? Tudom, azért, mert választások vannak, azért, mert oda kell ítélni, mert ez a politika. Csak akkor legalább ezt ismerjük be, hogy igen, ennek ez áll a hátterében. Köszönöm szépen. (Karsai Péter tapsol.)