Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kártyanyelven fogalmazva, ultisok szokták mondani, hogy új szín, új csalódás. Itt most az 500. számon jelzett módosító indítványom kapcsán szeretnék hozzászólni a XIII. fejezetben taglalt Honvédelmi Minisztérium alcímhez. Már önmagában sorsszerű, hogy pont a 13. sorszámot kapta ez a cím. Szerencsétlen, és bizony szerencsétlen ez a tárca, és nem az elnevezése, nem a sorszám miatt alapvetően, hanem az ebben a költségvetésben tetten érhető hihetetlen mértékű pénzelvonás miatt.

Az elmúlt napokban is az után érdeklődtem, hogy a honvédségünknél, amelyet lassan, ha így halad az átalakítás, akkor nemsokára már csak hagyományőrző egyesületként lehet majd titulálni, miközben olyan extra kiadásokra is futja, mint például az elhíresült 10 milliós fagyigép, vagy a szuper és extra kutyaólakat nem is akarom itt emlegetni; tehát miközben ilyen pazarló, pocsékoló kiadásokat látunk, amikor az ember fellapozza a költségvetés hivatkozott fejezetét, és a lakásépítésre betervezett összeget megtekinti, kiderül, hogy 122,8 millió forintot szánunk mindösszesen a honvédség újlakás-építésére.

Azt gondolom, bárki kiszámolhatja, hogy jó esetben ebből 6-7, esetleg 8 lakás felépülhet. Még egyszer mondom, ha abból indulunk ki, hogy lassan már nem lesz kinek lakást adni, akkor persze elég ez a 8 lakás, de azért szeretném azt hinni, hogy talán abban együtt gondolkodunk, hogy ennél lényegesen nagyobb kínálat kellene hogy legyen. Hiszen az az önkéntes haderő, amire ezekben az esztendőkben a Magyar Honvédség áttér, mégiscsak megérdemelné, éppen azért, hogy nagyobb legyen a vonzereje annak a hadseregnek, hogy legalább lakáskínálattal is álljunk azoknak az embereknek a rendelkezésére, akik a haza szolgálatára vállalkoznak.

Tehát ebből a szempontból tartom nagyon-nagyon kevésnek és nagyon károsnak is, azt kell mondanom, ennek a 122 millió forintnak az üzenetét, ezért javasoltam volna azt, hogy mintegy 1 milliárd forinttal tegyük komollyá ezt a jogcímet. Az talán már elegendő forrás lenne arra, hogy ütemesen, évenként egy ilyen nagyságrendű összeg beinvesztálása után valóban olyan lakáskörülmények is jöjjenek létre, amelyek vonzóvá tehetik, teszik a katonai pályára lépőket.

Szerettem volna, ha ezt támogatják, sajnos a bizottsági vitákban mindenhol elvérzett a javaslat. Ez már annál is inkább elszomorító számomra, mert amikor egy nyilvánvalóan ésszerű javaslat is ilyen támogatást nyerhet mind a kormány, mind a kormánypárti képviselők részéről, akkor az ember elgondolkodik, lehet, hogy adott esetben jobban tenné, ha vonatkereket pumpálna, mint hogy azzal töltené az idejét és energiáját, hogy valóban okszerű és jó javaslatokat gyártana. Hiszen még nem volt arra az elmúlt négy esztendőben példa, hogy akár csak egyetlen javaslatot is mind a kormány vagy a kormányzati oldal befogadott volna. Ez egy kicsit elkeserítő, de azt gondolom, nemcsak azért járunk ide, hogy sikeres, hanem néha bizony ilyen elkeserítő pillanatokat is átéljünk.

Ennek ellenére azt kérem valamennyiüktől, gondolják meg a végszavazásnál ennek a javaslatnak a sorsát, és ha valóban komolyan gondolják, hogy az önkéntes haderőre történő áttérésnek egyik kulcseleme az, hogy legalább lakást tudunk biztosítani megfelelő számban, akkor kérem, hogy támogassák az MDF által benyújtott, illetve személy szerinti módosító javaslatomat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)