Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim hozzászólásai valóban lépést jelentenek előre, én mégis kívánatosnak tartok aláhúzni egy nagyon alapvető kijelentést itt, nevezetesen azt, hogy a kisbefektetők az az ezer meg tízezer meg százezer ember, akiket aztán időnként látunk Baumag-panaszosokként vagy másképpen, vagy még talán rosszabb az, amikor a potenciális kisbefektető nem válik befektetővé, mert gyanakszik, inkább a szalmazsák alatt rejti el vagy tartja a megtakarított forintjait, vagy olyanképpen fekteti be, ami nem a legjövedelmezőbb az ő számára sem meg a nemzetgazdaság számára sem.

És itt a bizalom kérdése: hogyha az intézményrendszerünk nem gerjeszt bizalmat, nem biztosít bizalmat - hogy ilyenféleképpen húzzam alá a kifejezést -, akkor csak félmunkát végeztünk. Ezért hasznos az, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlésben azt hallja az a tízezer meg százezer potenciális kisbefektető, hogy itt a politikusok értik egymást, és olyan törvényeket szándékoznak hozni, hogy a csalók és a gonoszok ne okozhassanak kárt azoknak, akik a sok száz oldalas brosúrákból, az apró betűkből nem tudják kibetűzni azt, ami buktató lehet.

Ezért vagyok én optimistább, bizakodóbb ebben a kérdésben, noha a fenntartásaimat tartom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mégis remélem, hogy ebből olyan intézmény keletkezik, ami olyan tőkét hoz (Az elnök ismét csenget.) a magyar gazdaságnak, ami jelentős.

Még egy utolsó mondás, amit elég gyakran elmondunk, az, hogy...

ELNÖK: Röviden! Lejárt az ideje, képviselő úr, de mondja az utolsó mondatot!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): A piacgazdaságról, a XIX. századi piacgazdaságról szoktuk mondani azt, hogy a nagy feltalálás a részvénytársaság volt, amikor millióknak a kis forintja vagy pound sterlingje jött össze, és olyan gazdasági hatalmat teremtett, ami különben nem valósult volna meg.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)