Felszólalás adatai

Azért az nagyon beszédes, hogy Kontur és Vas képviselő urak egy második, most már sokkal erősebb verbális provokációra sem hajlandóak reagálni. Ez valójában csak azt erősíti, amit Novák képviselő úr mondott, azt, hogy önök ehhez a vitához nem szólhatnak érdemben hozzá, mint ahogy Vas képviselő úr bizottsági vagy frakcióálláspontjának sem volt gyakorlatilag semmilyen érdemi mondanivalója. (Kontur Pál: Provokálni nem lehet. A szint is számít! A szint!)

Nem szívom vissza! Nem szívom! Miért szívnám vissza? Nyomjon gombot, aztán cáfolja azt, amit mondtam, képviselő úr! (Kontur Pál: Ki mondta, hogy szívd vissza? Ne szívd vissza!) Szívjam vissza... Jó.

(21.40)

Ahhoz szeretnék még hozzászólni, ami az előző normál felszólalásom... Elnök úr, legyen szíves, utasítsa már rendre Kontur képviselő urat!

ELNÖK: Menjek le oda? Vagy mit csináljak? (Derültség. - Dr. Vas Imre: Akkor megszakad az ülés, ha elnök úr lejön ide.)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Novák Előd képviselő úr rendreutasítására mindig nagyon... Jó, oké. (Novák Előd: Ne bántsd az elnököt!) Igen, nem is fejeztem be a mondatomat.

A 23. §-hoz szerettem volna még hozzászólni az előző felszólalásom végén, de arra nem maradt idő. Én továbbra is folytatom a kérdések sorát, államtitkár úr, akkor is, ha ön ezekre nem hajlandó válaszolni, vagy legfeljebb csak akkor, amikor már nem tudunk rá reagálni. Ez a parlamenti vitának nemcsak az íratlan, de az írott szabályainak is a semmibevétele, de ezt nagyjából megszoktuk már önöktől az elmúlt három évben.

Miről szól tehát a 23. §? Arról, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek, visszautalva a kommunista hatalom birtokosainak a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményekre vonatkozó személyes adatoknak a közlésére, van itt egy felsorolás, ez a felsorolás azonban messze nem teljes. Hadd fejtsem ki bővebben itt a Nemzeti Parasztpárttal kapcsolatban, hogy mit gondolok. Ha már idehozzák a Szociáldemokrata Pártot, s bár kicsit korábban volt, de mindenképpen kell jeleznem, utánagondolva a dolognak, tényleg igaza van Schiffer képviselőtársamnak, 1944-et követően valóban a Szociáldemokrata Párt már a "magyarországi" jelző nélkül használta a nevét. Azonban ha idevesszük a Szociáldemokrata Pártot a Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt mellé, azzal világosan nyitunk az 1949-es fordulatot megelőző időszak irányába is, feltételezve azt, hogy az akkori Szocialista Párt vezetőinek vagy vezetőinek egy része bizony aktív szereplője volt a későbbi évtizedek kommunista közéletének, illetve ahogy a javaslat fogalmaz, a kommunista hatalom birtokosa volt.

Mindenképpen szükségesnek tartom, államtitkár úr, itt a Nemzeti Parasztpártot rögzíteni, azzal együtt, hogy a Nemzeti Parasztpárt bár formálisan nem egyesült a Kommunista Párttal, mint ahogy azt a szociáldemokraták megtették, de gyakorlatilag a második világháborút követően, sőt már annak lezárását megelőző évektől kezdve egyrészt szorosan együttműködtek az akkori Kommunista Párttal, másrészt a vezetők jelentős részének pontosan ugyanaz volt a feladata, mint a Szociáldemokrata Párt vezetői egy jelentős részének, az, hogy segítsenek a Magyar Kommunista Párt egyeduralmának a megteremtésében.

Továbbvezethet persze ez a kérdés, hiszen akár az akkori Független Kisgazdapárt egyes vezetőinek a személyét is vizsgálhatnánk. Ebbe most nem szeretnék különösebben belemenni, mert egyrészt messzire vezetne, másrészt meg a törvénynek mégsem ez a legfontosabb része, azonban úgy gondolom, érdemes az akkori jobb- és baloldal pártjai között egy ilyen kategorikus különbséget megtenni. S ha már a Szociáldemokrata Párt vezetőinek a szerepét vizsgáljuk, a Nemzeti Parasztpárt, Erdei Ferenc és körének a szerepe mindenképpen bele kell hogy kerüljön ennek a javaslatnak a körébe. Ennyit a pártokról.

Egyesületek, pártok, társadalmi szervezetek vannak itt felsorolva, meg van említve a Minisztertanács, de nincs itt az Elnöki Tanács, nem tudom, hogy miért nem, és nincs itt az Országgyűlés sem. Ha a Minisztertanácsot megemlítjük, mint a kommunista hatalom birtokosát, akkor az Elnöki Tanács is egyértelműen idekívánkozik, és ugyanígy idekívánkozik az Országgyűlés is, valamint ezeknek a szervezeteknek a tagjai. Ezek az emberek szintén közhatalmi funkciókat birtokoltak, és természetesen aktív szerepük volt nemhogy a rendszer fenntartásában, hanem egyenesen annak az irányításában és működtetésében. Javasolni fogjuk ezeknek a módosításoknak a beemelését.

Ami azonban ennél is érdekesebb - erre még mondhatjuk, hogy ez egy technikai kérdés, most nem gondoltunk rá, Minisztertanács, Elnöki Tanács meg minden, bár kíváncsi vagyok a válaszára -: ha már foglalkozunk itt egyrészt a végrehajtó hatalommal, foglalkozunk azokkal a társadalmi szervezetekkel, sőt erőszakszervezetekkel, a minisztériumokkal, a fővárosi, kerületi, megyei, városi és községi tanácsok vezetőivel, akkor miért maradt ki ebből a felsorolásból az igazságszolgáltatás. Miért maradnak ki az ügyészek és a bírók? Azok, akik bár formálisan nem, de gyakorlatilag a kommunista hatalom birtokosai voltak, közülük nagyon sokan évtizedeken keresztül dicstelen szerepet játszottak - elnézést kérek, természetesen most nem általánosítok '44-től '90-ig mindenkire, aki bíróként vagy ügyészként dolgozott, de ha ezt megtennénk, akkor sem tévednénk túl nagyot, azért ezt tegyük hozzá -, tehát itt egyrészt kell beszélnünk az 1944-et követő időszakról, mondjuk, '48-49-ig lezáróan, kiemelve külön az akkori népbíróságok szerepét és a népi ülnököket, azokat a népi ülnököket, akik halálos ítéleteket hoztak. Tudjuk, hogy milyen módon zajlottak azok a tárgyalások, és mielőtt bárki szeretné belemagyarázni, természetesen nem a háborús főbűnösök perére gondolok, bár részben azok is koncepciós perek voltak, ezt is látjuk, mert a jogszerű eljárás számos elemét nélkülözték, gondoljunk csak bármelyik magyar miniszterelnökre. No de hát nemcsak miniszterelnököket állítottak népbíróság elé, hanem 1944-től kezdődően már akkor a berendezkedő új államhatalom, ahol vezető szerepe volt a Kommunista Pártnak vagy a Kommunista Párt ügynökeinek, gyakorlatilag arra készült, ami 1948-49-ben be is következett, hogy egy teljesen egypárti kommunista diktatúra jöjjön létre Magyarországon, ennek pedig előfeltétele volt az előző rendszer teljes leépítése, kiszorítása a közéletből és részben fizikai megsemmisítése is, az 1944-45 előtt uralkodó úgymond keresztény konzervatív rendszer teljes szétverése, a keresztény nemzeti magyar középosztálynak és az arisztokráciának a megfélemlítése, részben likvidálása, illetve az országból való elüldözése. Ezekben a feladatokban kiemelkedő szerepet játszottak a népbíróságok és a népi ülnökök, azok a népbírák és ügyészek, akik ezeket a pereket tucatjaival végrehajtották, mindezt a világháborús felelősségre vonás örve alatt.

Ne felejtsük el Nagy Ferenc híres bicskei beszédét, amikor nagy büszkén arról beszélt, hogy minden országnál keményebben megbüntettük a háborús bűnöseinket, de itt messze nem csak háborús bűnösökről volt szó. 1948-49-et követően az ügyészek és a bírák egy jelentős része már totalista, totalitárius Rákosi-rendszer működtetésében vett részt, a társadalom megfélemlítésében, a kulákság szétverésében, a koncepciós perekben való elítélésében, 1956-ot követően pedig szintén számos ügyész és bíró, vérbírák vettek részt a forradalom utáni megtorlásban. Kiemelkedően fontosnak tartom ezen testületek és emberek szerepének a vizsgálatát, és kimondását ebben a törvényben annak, hogy ők ugyanúgy a kommunista hatalom birtokosai voltak.

Nem véletlen egyébként, hogy talán ezt a kérdést feloldandó és megkönnyítendő tennénk azt a javaslatot, amit az előbb ismertettem, hogy ne csak a hatalom birtokosairól, hanem a velük együttműködő világi és egyházi személyeknek a diktatúra működtetésével összefüggő szerepére és cselekményeire vonatkozóan terjedhessen ki ez a vizsgálat.

Megtisztelne államtitkár úr, ha ezekre a felvetésekre legalább a zárszavában hajlandó lenne reagálni. Még nagyobb lenne számomra a megtiszteltetés, ha választ kaphatnánk ismét és sokadjára arra a kérdésünkre, hogy kit védenek akkor, amikor nem hajlandók az ügynöklisták és az ügynökakták teljes nyilvánosságához hozzájárulni. Kit védenek, államtitkár úr? Kiket védenek?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)