Felszólalás adatai

Azokkal a felvetésekkel kapcsolatban, amelyeket a képviselőtársam az előbb említett, csak azt tudom mondani, hogy nyilvánvalóan óriási történelmi hibákat nem lehet mindig egyetlen határozati javaslattal helyre tenni, azoknak idő kell, amíg megszületik az a fajta megoldás, ami mindenki számára a legjobb lehet, és a legjobban érteti meg az utókorral az akkor történteket. Ilyen módon én nem tartom problémának, hogy ez a határozati javaslat itt van a Ház előtt, és ezért az előterjesztőknek az elvégzett munkáért külön gratulálok.

Firtl Mátyás képviselőtársammal, aki Sopron országgyűlési képviselője, többször beszélgettünk már erről a kérdésről, hiszen a mindennapjainkat érinti. Ha már itt szó esett a németekről, a magyarországi svábságról, hadd említsem meg, hogy Sopronban és Sopron környékén azokat az embereket érintette ez a kitelepítés, akik nem úgy lettek betelepítve Magyarországra, hanem akik az évszázadok során itt éltek családjaikkal. A XII-XIII. századtól kerültek Sopron környékére, és nem a különböző háborús pusztulások miatti lakossághiány következtében tett intézkedések folytán kerültek ide, hanem azért, mert ez gyakorlatilag az Európa közepét elfoglaló, egységes német nyelvterületnek a keleti széle. Tehát Sopronból olyan embereket telepítettek ki, akik itt éltek mindig is, és akiknek a családjai itt éltek és tettek.

Firtl Mátyással is többször beszéltünk arról, hogy mennyire jogtalan volt ez - és a magyar kormány gyakorlatilag 2001-ben ezen a jogtalanságon valamennyire megpróbált segíteni -, hiszen az a soproni népszavazás, ami az egyik legmegdöbbentőbb eseménye volt Magyarországnak: Sopronban az akkori német anyanyelvű többségi lakosság Magyarország mellett döntött, magyarnak nyilvánították magukat, és ezeket az embereket, ezeknek az embereknek a családjait telepítik ki huszonöt évvel később. Egészen elképesztő történelmi fricska ez ezeknek a családoknak, ami alapjaiban rengette meg ezt a várost.

Sopron Trianon után a legnagyobb német többségű magyar város volt. Ebben a városban jelentős számban élt zsidóság is, és a második világháború és annak az emberiség elleni tettei ezt a várost és a város környékét alapjaiban átalakították, azt a multikulturális életet, ami megvolt a városban, gyakorlatilag szétzilálták: a lakosság 20 százalékát telepítik ki 1946 májusában és júniusában, ami 6500 embert jelent a 32 ezres városból, ilyen módon gyakorlatilag szétverik mindazt, amit évszázadokon keresztül Sopronnak hívtak. Mindenki összeáll a városban, az evangélikusok és a katolikusok, hogy megpróbálják megértetni a hatóságokkal - az akkori Kisgazdapárt vezetője Házi Jenő, aki nagyon sokat tett Sopronért -, hogy nem a kollektív bűnösség elve alapján kellene itt ítélkezni, hanem igenis meg kellene nézni akkor egyenként, hogy felelősségre vonható-e valaki valamiért, és akkor járjanak el ellene. Nem sikerül, teljesen hatástalan marad ez sajnos, és ahogyan említettem, több mint hatezer ember kerül el a városból.

Megváltoznak a felekezeti viszonyok, ilyen módon tovább folytatódik a város átalakulása. Ez azért jelent komoly problémát, mert az a fajta kulturális sokszínűség, ami megvolt a városban, az a fajta kétnyelvűség ekkor kezd eltűnni. 1941-ben a város lakosságának a 25 százaléka vallja magát német anyanyelvűnek, míg 1949-ben már csak 14 százalék. Manapság még csökkentek ezek az arányok a különböző családi kapcsolatok révén.

És hogy még egy dolgot megemlítsek, amiről talán Sopron és Sopron környéke híres, az a borkultúra. A borkultúra, a bortermelés évszázadokon keresztül Sopronban és környékén hihetetlen magas színvonalú volt, ez is gyakorlatilag tönkrement az 1946-os kitelepítéskor, a németek elűzetésének idején. Gyakorlatilag innentől kezdődően, hogy elűzik őket, a soproni borkultúrának vége. Azok a családok települnek ki, akik a borral foglalkoztak, és persze az akkori szokásoknak megfelelően az államhatalom foglalja le a tulajdonukat; olyan emberek kapják meg a szőlőket, akik nem értenek a szőlőtermeléshez, és több évszázados kultúra veszik el, vagy marad meg olyan szerény mértékben, amiből mostanság lehet építkezni.

Hogy egyetlenegy példát említsek, gyakorlatilag a XIX. század második felében olyan jelentős a soproni bortermelés és a soproni borkereskedők annyira jól végzik munkájukat, hogy világszerte árusítják a termékeiket. Flandorffer Ignác nevét hadd említsem meg itt a parlament előtt, aki szerte a világon árulta a borait. És hogy mennyire volt ismert, egy példa jól megmutatja: egyszer az Amerikai Egyesült Államokban feladtak egy levelet, a következő címzéssel, ami csak annyi volt, hogy "Flandorffer, Európa", és a levél megérkezett Sopronba. Ezt a kultúrát verte szét ez az intézkedés, és nyilvánvalóan a családok életében komoly hátrányt és kárt jelentett, családokat vertek szét. Számos soproni család van - ilyen a mi családunk is -, ahol tágabb családi körben vannak olyanok, akik németországi rokonként éltek, ami az átkos rendszerben jónak tűnt, de összességében mégiscsak a város szenvedett hátrányt ebből.

Úgyhogy ezért azt gondolom, igenis fontos az, hogy erről a napról megemlékezzünk, erről a történelmi eseményről megemlékezzünk, és úgy emlékezzünk meg, hogy az mindenkinek a megelégedésére váljon, aki ebben károsult volt.

Azt kérem mindenkitől, hogy támogassa ezt a határozati javaslatot, emlékezzünk meg erről a kitelepítésről, tegyük rendbe Magyarország dolgait.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)