Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nincs határozott és hatásos eszköz a miniszter hatalmának korlátozására a közigazgatási bírák kinevezésénél. Ilyen jellemzés található a Velencei Bizottság állásfoglalásában, amely a Fidesz-KDNP-s többség által elfogadott, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényről szól. A Velencei Bizottság véleményének vizsgálata azért indokolt a jelen törvényjavaslat szempontjából, mert maga a javaslat saját általános indokolása mondja ki, hogy minden javaslatot a Velencei Bizottság véleménye és állásfoglalása adja. A javaslat azonban már a címében is mellőzi az őszinteséget és a korrektséget. „A közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról” cím ugyanis azt a látszatot kelti  és ezt az előterjesztők is többször hangoztatták, mintegy nyomatékot adva neki, hogy további garanciákról akarunk is egyeztetni , mintha az eredetileg elfogadott törvényjavaslat hordozott volna bármilyen garanciát is akár a bírói szakmai függetlenség, akár pedig az állampolgárokok védelmét és támogatását biztosító hatóságokkal szembeni eljárás eredményeképpen. Ilyen javaslatok most kezdtek megjelenni a Velencei Bizottság állásfoglalása következében.

Azért hamis, mert a függetlenség látszatáról eddig nem beszélhettünk az eredeti törvény alapján. A közigazgatási bíróságokról szóló törvény ugyanis a miniszter túlhatalmát biztosította a bírák felett. Tette ezt azáltal, hogy a miniszter számára olyan jogokat biztosított, amelyek értelmében a miniszter döntheti el, hogy ki lesz bíró, a miniszter dönt a különböző, nem bírósági szervekhez történő kiküldetésekről, valamint ő gyakorolja a munkáltatói jogokat a közigazgatási törvényszékek felett. Ráadásul még az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsában  amely például a bírák pontozásáról dönt  is kisebbségben voltak a hivatásos bírák.

Ezek alapján nem beszélhetünk a függetlenség „további” garanciáiról, a törvény címe helyesebb lett volna akkor, ha azt írják, hogy a közigazgatási bíróságok függetlenségének első garanciáiról, vagy azt, hogy a Fidesz-bíróságok politikai befolyásának csökkentéséről szóló törvényjavaslatot kívánják benyújtani. Ezek a garanciák valójában az elsők a mai törvényjavaslatban, illetve a politikai befolyást csökkentők, hiszen  mint említettem  korábban garanciális szabályokat a törvény nem tartalmazott, a Fidesz-kormány ezen bíróságokon gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatott volna. A jelen javaslat tehát azt tartalmazza, hogy a Velencei Bizottság hatására a bírói függetlenség első garanciáit hogyan és miképpen kívánja megteremteni a jelenlegi Országgyűlés.

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ez önmagában sem rendezi mindazt a szirénhangot, tisztelt Vejkey képviselőtársam, amelyek az elmúlt fél évben e Ház falai között és a bizottságokban elhangzottak; vagy a Velencei Bizottság ezek szerint szintén szirénhangokkal van ellátva, hiszen ők ugyanezeket elmondják, és most lám-lám, itt ülünk, és még mindig nem teljes spektrumában vizsgáljuk a kérdést.

Azt a vitát nem érdemes megnyitni, hogy a magyar közjogi berendezkedésben van-e helye vagy nincs, nem is ez volt a vita sarkalatos pontja az elmúlt fél évben, sokkal inkább az, hogy a kormányt képviseli ez a szervezet, vagy valójában az állampolgárok érdekvédelmi vagy jogképviseleti szerveként fog működni Magyarországon.

Értékelendő azonban  hozzá kell tegyem , hogy a kormány meghallotta a Velencei Bizottság javaslatait, és elkezdi ezeket integrálni ebbe a törvényjavaslatba. Nemcsak azért indokolt ez, tisztelt képviselőtársaim, mert Trócsányi László miniszter úr nyolc éven keresztül volt ennek a szervezetnek a póttagja, és nyilvánvalóan tisztában van a szervezet függetlenségével, hanem azért is, mert a bizottság valójában szakmai alapú tanácsokat fogalmazott meg eddig is.

Azt láthatjuk, hogy az említett függetlenséget pótló garanciára a Velencei Bizottság által megfogalmazott javaslatok miként és hogyan alakítják át a közigazgatási bírósági szervezetrendszert annak érdekében, hogy a függetlenség biztosított legyen. Ezek közül az ajánlások közül a kormány a jelen javaslatból jól látható módon néhányat megfogad, így a javaslat néhány helyen valóban javítja a bírói függetlenséget. Teszi ezt a javaslat akkor, amikor az eredeti szövegtől eltérően az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsának összetételét úgy módosítja, hogy 10 tagjából 6 hivatásos bíró kell legyen. Ennek eredményeként az eredeti törvénytől eltérően az OKBT személyi tanácsában többségben lesznek a hivatásos bírák. Nagyon jó javaslat. Sajnálatos azonban, hogy ez a javaslat ezt a kiemelkedő elméleti tudással rendelkező jogászok rovására teszi, az ő helyüket veszi el és adja át a hivatásos bíráknak. Magyarán a háromelemű rendszerből, ahogy szokta a kormány, azt csinálja, hogy kettőt egymással szemben kijátszik, az ő létszáma viszont nem változik. Miért nem az a javaslat, ami a legindokoltabb lenne, hogy az elméleti jogászok helyett az ügyészség vagy a közigazgatás szervezéséért felelős miniszter által delegált egy-egy, esetleg az Országgyűlés igazságügyért felelős bizottsága által delegált tagot vonná ki ebből a történetből? Ez utóbbi esetben ugyanis a politikai befolyás a személyi tanácsban számottevően csökkenne.

Hasonlóan előrelépés a bírói önigazgatás erősítése érdekében az is, hogy a bíróságok szervezeti és működési szabályzatai vonatkozásában a miniszter jogai megszűnnek, azok kiadásáról kizárólag a bíróságok, illetve azok tanácsai fognak gondoskodni. Előrelépés továbbra is, hogy a bírósági vezetők fegyelmi ügyeiben az OKBT személyi tanácsa maga jár el, ezzel erősítve a bírói önigazgatást, valamint azt, hogy az igazságügyi miniszter nem alanyi jogon lesz meghívottja az OKBT ülésének, hanem a tanács, ha úgy dönt, meghívhatja, de nyugodtan dönthet úgy, hogy a miniszter jelenléte nélkül kíván tanácskozni.

Végezetül előrelépést jelent, hogy a közigazgatási bíróságok által igazgatási jogkörben meghozott döntések ellen, amennyiben azok a bírói függetlenséget sértik, lehetőség van bírósághoz fordulni.

Ezen pontok mindegyike reakció az önök részéről a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritikákra. Sajnálatos módon azonban azt kell mondani, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak beépítése nem elégséges, sőt a változás nagyrészt szimbolikus. A bíróságok függetlensége ugyanis nem mérhető úgy, hogy a Velencei Bizottságtól kilóra átvesznek néhány ajánlást, míg a többit figyelmen kívül hagyják. A bizottság ugyanis kijelenti, hogy Magyarországnak szuverén joga, hogy közigazgatási bíróságot hozzon létre, és az is, hogy miniszteri igazgatási rendszert vezessen be. Ez  bár nem a Velencei Bizottságra, hanem más európai tagállamokra való hivatkozással  többször elhangzott a mai ülésen is a vitában a kormánypártok részéről, amit azonban a Velencei Bizottság ehhez hozzátesz, és amiről a kormánypárti többség nem szívesen beszél, az az, hogy ilyen esetekben különösen fontos az, hogy a miniszternek az így kiépülő igazgatási rendszerben kellő ellensúlya legyen. Ezek az ellensúlyok azonban most is hiányoznak.

Amennyiben visszagondolnak a Velencei Bizottságtól származó, kezdő idézetemre, amely úgy szólt, hogy nincs határozott és hatásos eszköz a miniszter hatalmának korlátozására a közigazgatási bírák kinevezésénél, akkor látható, hogy a rendszerből teljesen hiányoznak a miniszter hatalmának ellensúlyai, nemcsak szerintünk, hanem a Velencei Bizottság szerint is.

Hasonló kritikákat lehet megfogalmazni a közigazgatási felsőbíróság elnöke vonatkozásában is. Az ő jogköreit azonban részben már érdemben megnyirbálta a jelen javaslat. A vita tehát ott van, hogy nem lehet egyes javastok, úgymond panelelemek átemelésével a közigazgatási bíróságok függetlenségét megteremteni, ahhoz egy sokkal átfogóbb koncepcióra lett volna szükség, amelyet a jelen javaslat nem tartalmaz.

Mik is azok a pontok, amelyek a túlhatalmon túl jelenleg is jelen vannak a bírósági függetlenséget nagymértékben aláásó törvénytervezetben? Az első és talán legfontosabb ilyen pont a bíró kiválasztásával kapcsolatos. A bírói kiválasztással kapcsolatban a probléma alapvetőan az, hogy az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsként eljárva a miniszter elé terjeszt egy rangsort, amelyen az adott bírói álláshelyre pályázó jelöltek szerepelnek az OKBT általi szakmai pontrendszer szerinti sorrendben.

(10.40)

Ezen a rangsoron azonban a miniszter gyakorlatilag korlátozás és szankció nélkül változtathat, az utolsóból akár elsőt csinálhat, ha a rangsorban utolsóként szereplő jelölt éppen csak megugrotta azt az 50 százalékos küszöböt, amely a felterjesztéshez kell, míg az első a pontok 100 százalékát megszerezte.

A jelen javaslat ugyan tartalmaz módosításokat arra vonatkozóan, hogy hogyan köteles indokolni a felterjesztett rangsortól eltérést a miniszter, azonban ez távolról sem elegendő. Fel kell tenni ugyanis a kérdést, hogy mi történik akkor, ha a miniszter pusztán politikai alapon dönti el, hogy ki lesz bíró, és döntése mindenféle szakmai alapot nélkülöz. A válasz pedig az, hogy semmi, a miniszteri döntés elleni kifogás ugyanis csak objektív szempontok ellen irányulhat, a miniszter rangsort megváltoztató döntése pedig értelemszerűen nem lesz objektív, csak egy szubjektív döntés. Magyarán, olyan szempontokra hivatkozik az előterjesztő, hogy az objektivitást megőrizni lehet, ellenjavaslattal, véleménnyel fordulni, ellenben amely nem objektív szempont lesz, ott nem lehet jogorvoslattal fordulni a tanácsnak. Nagyon érdekes, hogy önmagában az objektivitás és a jelenlegi kormány politikája milyen relációban van. Ezt most nem szeretném nagyon tágan értelmezni, de hogy ez a törvényjavaslat nem biztosítja a miniszter hatalmával szembeni ellensúlyt, az biztos. Különösen fontos volna tehát, hogy a Velencei Bizottság álláspontjának ezen rendelkezését fontolja meg az előterjesztő, ugyanis azt javasolja a bizottság: amennyiben a miniszter és a bíróság nem ért egyet, akkor ismét kerüljön a rangsor a bíróságokhoz, és a bíróságoknak legyen beleszólása a bírói kinevezésekbe ezen a ponton is.

Ezek alapján az MSZP azt javasolja, hogy a bírói kinevezésre vonatkozó eljárást akként változtassák meg, hogy amennyiben a miniszter a bíróság által felterjesztett rangsorral nem ért egyet, akkor a bíróság még egyszer dönthessen: fenntartja-e az eredeti, általa javasolt rangsort, vagy egyetért a miniszter által felhozott érvekkel? Ezenkívül határozzák meg pontosan azokat az objektív feltételeket, amelyekre hivatkozva a miniszter az eredeti rangsortól eltérhet. Végezetül: biztosítsanak jogorvoslati lehetőséget annak, akit a bíróság vagy a miniszter a rangsor elejére sorol arra az esetre, ha a miniszter vagy az OKBT személyi tanácsa döntése alapján mégsem ő kerül az első helyre. Ezáltal a miniszter és a tanács túlhatalma is kiküszöbölhető volna.

A második ilyen probléma a bírósági vezetők, pontosabban: a közigazgatási törvényszékek vezetőinek a kinevezésével kapcsolatos. Az ő esetükben szintén a miniszternek van kinevezési jogköre. A Velencei Bizottság ezen jogkör vonatkozásában megjegyzi, hogy nehezen legitimálható, indokolható, tekintettel a pozíció politikailag kényes mivoltára, valamint a miniszter egyébként is széles jogaira. Ezzel a javaslattal nehéz nem egyetérteni, érdemes volna megfontolni, hogy a bírósági vezető kinevezése vonatkozásában az Országos Közigazgatási Bírói Tanács és a közigazgatási bíróság elnöke járjon el úgy, hogy egymás valódi ellensúlyai tudjanak lenni.

A harmadik probléma végezetül a címzetes felsőbírósági cím adományozásával kapcsolatos. Ezt a címet a közigazgatási felsőbíróság elnökének javaslatára a miniszter adományozza. Ez azonban rendkívül kifogásolható  ahogyan arra a Velencei Bizottság is rámutat az anyagában , a cím önmagában is a rendszernek lojális szolgálat jutalmazása lehet, amely befolyásolhatja a bírákat, azonban valójában a bírói függetlenségre jelenthet veszélyt. Még egyértelműbbé teszi, hogyha figyelembe vesszük, hogy a címmel fizetésemelés jár, és ráadásul kifejezetten jelentős mértékű ez. Ebben az esetben, ha ilyen cím adományozásának lehetőségét mégis megnyitjuk, akkor gondoskodni kell arról, hogy ez a politikai befolyástól leginkább mentes legyen. Ez alapján indokolt, hogy az OKBT számára megadja a törvényjavaslat a fent említett cím adományozásának jogát a miniszter helyett. A megoldás nem idegen, hiszen a jelenlegi bírósági rendszerben a címadományozás az ottani bírói tanács hatáskörébe tartozik.

Ezek a feltételek nem elégségesek, de mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait érdemben megfontolva olyan javaslat kerüljön a Ház elé, amely a közigazgatási bíróságok vonatkozásában a függetlenségüknek ténylegesen a további garanciáiról szólnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)