Felszólalás adatai

ELNÖK: Az interpelláló képviselő úr nem fogadta el a miniszterelnök úr válaszát. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezt nem mondta!) Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 175 igen, 115 nem, 9 tartózkodással elfogadta a miniszterelnök úr válaszát.

Tisztelt Országgyűlés! Révész Máriusz, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a környezetvédelmi miniszterhez: "Veszélybe került a Gergely utcai szemétlerakó parkosítása" címmel.

A képviselő urat illeti a szó.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Kőbánya szívében, az Óhegy és az Újhegy között található a Gergely utcai agyagbánya, amely ma szemétlerakóként működik. Ma 30 ezer ember él a bánya közvetlen környezetében, akiknek rengeteg bosszúságot okoz a szomszédos szeméttelep.

Minden jel arra mutatott, hogy 1998 végére befejeződik a töltés és megkezdődik a rekultiváció. 1996-ban azonban a kőbányai SZDSZ elnökének, Nagy Lászlónak a felesége és a szintén SZDSZ-es Fehér Imre megalakította a Tömör Bt.-t, amely megszerezte az akkor csődközeli Pietrától a töltés jogát és a szemétből befolyó teljes bevételt is. Amikor felvetődött, hogy a területet az önkormányzat vegye át és a befolyó pénzt tegye félre a rekultivációra, Nagy Lászlónak a helyi MSZP segítségével sikerült ezt megakadályoznia. A 26 hektáron történő szemétlerakásból befolyó pénz a becslések szerint az elmúlt években meghaladta az 1 milliárd forintot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova lett?) Most még sincs elegendő pénz a rekultivációra. Az SZDSZ közeli Tömör Bt. ugyanis jogilag semmire sem kötelezhető. A Pietrát megvette a Zalakerámia, ami ezt a bányaterületet kivitte egy 50 millió forintos kft.-be, amihez a Magyar Bányászati Hivatal is hozzájárult, bár nyilvánvaló, hogy 50 millió forintból nem lehet rekultiválni ezt a hatalmas területet.

Nemrég még a tájrendezési tervet is módosíttatták, így most 3 méteres fedőréteg helyett elég 60 centiméter is. 20-30 méter szeméten 60 centiméter borítás egyszerűen felháborító, egyetlen fa sem tud megmaradni! Ez a döntés egyrészt csökkenti a költségeket, másrészt több mint 2 méterrel magasabbra lehet tölteni a szemetet. Az SZDSZ közeli Tömör Bt. nem is késlekedett: az ősszel újra nekikezdett a több éve feltöltöttnek minősített területek továbbtöltéséhez.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan történhet meg, hogy a Magyar Bányászati Hivatal büntetlenül hozhat olyan döntést, amely lehetetlenné teszi egy ekkora bányaterület tisztességes rekultivációját? Lehetséges-e vizsgálatot indítani ebben az ügyben? Megtörténhet-e ma, hogy egy szemétlerakó több százmillió forintos bevételéből ne jusson a tájrendezésre, ne jusson a rekultivációra?

A kisebbik gond, hogy egy pártvállalkozás elrakta a bevételt, a nagyobbik, hogy ott él 30 ezer ember a szeméttelep közvetlen szomszédságában. Lehet, hogy a rendezésre az egyetlen lehetőség, ha az önkormányzat átveszi a területet, és közpénzen rekultiválja. Most már az SZDSZ-es Nagy László is támogatja ezt. Kérdezem ezért, ha az önkormányzat most feltöltötten átveszi a területet, számíthat-e a rekultiváció érdekében valamilyen állami támogatásra.

Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Az interpellációra Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úr válaszol. Megadom a szót.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A Gergely utcaiakat nyilván nem fogja vigasztalni, de sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget.

A bányatörvény elég egyértelműen rendelkezik, mert azt mondja a 36. §-ban, hogy a bányavállalkozó köteles fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni, vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. Sőt, a (2) bekezdés szerint ő köteles a tájrendezésről is gondoskodni, a szakhatósági engedélyek beszerzését követően.

Ezzel szemben sajnálatos, és úgy gondolom, törvényi beavatkozást is igénylő gyakorlat alakult ki: azokon a bányahelyeken, ahol visszamarad a bányahely, megjelennek a hulladéklerakásban érdekeltek ilyen vagy olyan módon - képviselőtársam elmondta nagyjából, egészében, hogy milyen módon -, megszerzik annak a lehetőségét az önkormányzattól, hogy ott hulladéklerakó-helyet létesítsenek, és elkezdik hulladékkal feltölteni a bányagödröt. Ennek beláthatatlan következményei vannak, és olyan helyzetek alakulnak ki, amelyek utóbb már alig-alig reparálhatók.

Az adott esetben a bányahivatal másodfokon - miután első fokon a Bányakapitányság a kérelmet elutasította - engedélyezett valamit, amivel én most sem tudok egyetérteni. Bár ez a kritika tőlem nem jogos, mert hiszen a bányahivatal nem a mi tárcánkhoz tartozik, mégis el kell mondanom: nem tartom azt helyesnek, ha a bányászat tíz éve befejeződött, még mindig a Bányászati Hivatal fog arról dönteni, hogy bányajogokat ruháznak át egyik cégről a másikra, olyan körülmények között, ahol már nyilvánvalóan bányászatról szó sincs, meg nem is eshet szó. Ez - úgy gondolom - mindenképpen olyan helyzet, amit érdemes megvizsgálni, és erre mindenképpen érdemes egy konkrét magyarázatot találni.

De visszatérve a konkrét helyzetre: 1998-ban és 1999-ben az a KGI, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, akkor még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett. Következésképpen azt végezte, amit 2001-től újra végezni fog: megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy itt a gond sokkal nagyobb, mint az, hogy lefedik földdel vagy nem, mert itt bizony olyan helyzet van, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani.

Azonban időközben olyan helyzet alakult ki, hogy a túltöltés következtében itt már nem lehet a hagyományos töltési formát alkalmazni, hiszen ha ezt alkalmaznák, akkor meg a környező házak kerülnének veszélybe. Roppant nehéz tehát az ügy megoldása, kétségtelenül. Pillanatnyilag - miután, el kell mondanom, bevontam egy általam nagyra becsült zöldszervezetet is, amely szintén megvizsgálta ezt a területet, nem látszik más megoldás, mint a területnek a lefedése, és minél előbb zölddel való ellátása. Hosszabb távon azonban nyilvánvaló, a biogázok elvezetésére is sor kell kerüljön.

Szeretném azonban nyomatékkal mondani, hogy nincs olyan pályázati lehetőség, amelynél az állam átvállalná azok helyett, akik eddig a hasznot behajtották, azokat a rekultivációs feladatokat, amelyeket kötelesek lettek volna elvégezni. De nem is lehet ilyet átvállalni. Ha ilyet vállalnánk át, akkor nem lehetne megfelelő hulladéklerakókat létrehozni, nem lehetne egy új, tiszta helyzetet teremteni.

Egyet tudok mondani: január 1-jétől kezdődően kiterjedt jogosítványai lesznek a területi környezetvédelmi szervezetnek, kiterjedt jogosítványai lesznek arra, hogy bírságoljanak, ha nincs lehetőség másként elérni azt, hogy ott a munkák megfelelően folytatódjanak. Én azt gondolom, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvénynek ezek lesznek az első, nagyon kedvező eredményei.

De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem az interpelláló képviselőt, elfogadja-e a miniszter válaszát.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr. A bánya környékén - még egyszer felhívnám a figyelmet - 30 ezer ember él az Újhegyi lakótelepen, a Csombor utcai lakótelepen és a környező utcákban, néhány méterrel ettől a szemétbányától. A port, a nejlonzacskókat folyamatosan szórja erre a területre a szél a bányáról. Kérem miniszter urat, mindent tegyen meg, hogy a rekultiváció rendben elkezdődhessen, de az 50 millió forint teljesen egyértelműen nem elég.

Ez a pénzösszeg, amiről most szó van, messze meghaladja azokat az összegeket, amelyek itt különböző botrányokban felmerültek, és azt hiszem, hogy nemcsak a Környezetvédelmi Minisztériumnak és az önkormányzatnak van itt felelőssége. Összeállítottam egy anyagot ezzel kapcsolatosan, amit az SZDSZ frakcióvezetőinek szeretnék átadni az ülés után, mert azt hiszem, hogy az SZDSZ-nek is van tennivalója ebben az ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)