A felszólalás szövege:

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Messzemenően egyetértek mindazokkal a célokkal, amelyeket az ellenzék néhány képviselője itt a vita hevében, no meg az előző hetekben tartott sajtótájékoztatók alkalmával előadott. Csakhogy az előző négy év alatt, amikor hatalmon voltak, önök vajmi keveset tettek nemes céljaik megvalósítása érdekében.

Vegyük például a lakásépítéseket! Az előző kormány lakáspolitikája a hiteltámogatások növelését célozta meg, és ezzel elsősorban a tehetőseket támogatta. Ezzel szemben a jelenlegi kormány lakáspolitikája elsősorban a lakásépítéseket tűzte ki célul, s mielőtt további jó lépéseket tennénk, egy 15 éves nemzeti lakásprogramot dolgozunk ki. Úgy gondoljuk, hogy szükség van egy megfelelő egyensúly tartására a bérlakásépítés, az új lakások építése és a mintegy másfél millió lerobbant tömb- és panellakás felújítására.

Önök három év alatt közel 10 ezer darab bérlakás megépítéséhez ítéltek meg több mint 48 milliárd forintot. Ebből folyósításra került 5,5 milliárd, tehát a következő kormányra hárult ennek a pénzügyi terhe, még 43 milliárd forintot a jelenlegi kormánynak kell teljesítenie ebből a pályázati csomagból.

Ugyancsak önöknek a négy év kormányzás alatt sikerült oda eljutni, hogy a '97-ben épített lakások száma, ami 28 130 darab volt, szinte megegyezik a 2001-ben felépített lakások számával, ami 28 ezer darab volt.

Nézzük meg, ezzel szemben mit tett eddig a Medgyessy-kormány! Rövid távon gyors intézkedéseket hozott a lakásépítés eddigi szegmenseinek és szintjeinek megtartására, javította az alacsony jövedelműek lakáskörülményeinek javulási esélyeit, megerősítette az érvényben lévő lakásépítési támogatási rendszert, döntött a Széchenyi-terv következő üteméről, közvetetten növelte a közalkalmazottak lakáscélú jövedelemképző képességét, hozzájárult a lakásfelújítási költségek fedezetének biztosításához a megemelt szociális juttatások, a nyugdíj-kiegészítés és az özvegyi nyugdíj keretében, megemelte a szociálpolitikai támogatást 500 ezer forinttal, azaz 23 százalékkal, a fiatal házasok számára pedig két gyermek vállalásáig megelőlegezi a szociálpolitikai támogatást.

És most lássuk, mit tesz ezután a Medgyessy-kormány! Hosszabb távon megteremti a szervezeti és jogi feltételeket egy stabil lakáspolitika megvalósításához. Egy minisztérium irányítása vonta a lakás- és építésügyet, létrehozta a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testületet, és döntött arról, hogy 15 éves nemzeti lakásprogramot kíván elfogadni. Megkezdte a lakás-takarékpénztári, a társasházi, a lakásszövetkezeti és a lakástörvény módosításának előkészítését a 2003. év első félévi törvénykezési ciklusra.

A nemzeti lakásprogram kidolgozása szakmai, civil szervezetek, illetve intézmények széles körének bevonásával történik. A kidolgozott javaslatokat még a beterjesztés előtt nyitott társadalmi vitára bocsátjuk 2003 januárjában.

Amikor önök a szívet melengető céljaikat nyilvánosságra hozták - mint Áder János képviselőtársam a sajtótájékoztatóján -, nagyvonalúan hozzátették, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességével megteremthető a Fidesz által javasolt intézkedések költségvetési fedezete. Ezzel kapcsolatban csupán egy problémám van: a szándék és az eredményes megvalósítás között hosszú út áll. Meg kell teremteni a feltételeket, és ez nem csupán elhatározás kérdése. Hozzáértésre, türelemre, konszenzusteremtő készségre és sok-sok kemény munkára van szükség. Úgyhogy én az önök számon kérő stílusban előadott népjóléti céljait egy szimpla blöffnek tartom, és remélem, Áder János képviselőtársam hozzájárul utólag ahhoz, hogy kedvenc kifejezésével éltem.

Hogy miért tartom blöffnek? Sokat foglalkoztam én is kommunikációval, ismerem a forgatókönyvet; a komoly arckifejezéssel előadott hangzatos, nemes célok, az összehangolt fellépés kiváló médiacsemege arra, hogy reggeltől estig a szavazópolgárok mást se halljanak, lássanak a hírekben, mint az önök minden gondot megoldó javaslatait.

Tisztelt ellenzéki hölgyek és urak, akik itt most olyan hevesen követelik a bőkezű népjóléti intézkedéseket, önök nem a választópolgárok sorsáért aggódnak. Önök a saját hatalmukat akarják visszaszerezni, és ezért semmi eszköztől nem riadnak vissza. Egy dologról azonban megfeledkeznek. Arról, amit Abraham Lincoln így fejezett ki: "Néhányszor becsaphatsz mindenkit, mindig becsaphatsz néhányat, de nem csaphatsz be mindig mindenkit."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

A gazdasági bizottság február 19-én tárgyalta a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és ezzel összefüggésben a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést. Az idő rövidségére való tekintettel csak a legégetőbb problémákra hívnám fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, amelyekre a kormányzatnak hamarosan megoldási javaslatokat kell adnia, hiszen felelősséggel tartozunk a most felnövő és a későbbi nemzedékeknek egyaránt.

A jelentésnek nem célja az értékelés, hanem kizárólag az ifjúság helyzetének bemutatása, ami igen vegyes képet mutat. Az sajnos nem újdonság számunkra, hogy Magyarországon folyamatosan fogyó lakosságról és az említett jelentés kapcsán folyamatosan fogyó ifjúságról beszélünk. A jelentésből megtudhattuk, hogy a ma 20-24 és a 25-29 évesek 800-800 ezren vannak, ők az úgynevezett Ratkó-gyermekek gyermekei, míg a ma 0-4 évesek száma nem haladja meg az 500 ezret. Elgondolkoztató, hogy milyen gazdasági és társadalmi feszültséghez vezet, ha a ma 0-4 évesek akkor lesznek a leginkább aktív korban, amikor a ma 20-29 évesek elmennek nyugdíjba. Még ha léteznek magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak, akkor is komoly feszültségeket hordozhatnak magukban ezek az arányok.

A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet felmérése szerint az ifjúság az önmagáról alkotott vélemény alapján a siker szempontjából a következő rétegek szerint oszlik meg: nyertesek, körülbelül 400 ezer fő, 18 százalék; vesztesek, körülbelül 950 ezer fő, 43 százalék; és a köztes állapot, 850 ezer fő, 39 százalék. A felmérés szerint az ifjúság 82 százaléka nem elégedett sorsával, és kilátástalannak tartja helyzetét. Zárójelben jegyezném meg, hogy ez az adat véleményem szerint szorosan összefügg a magas magyar öngyilkossági mutatókkal. Ezek az adatok számos tényező hatására alakultak ki, itt vannak például a jelentés munkanélküliségi adatai. Eszerint a 15-29 éves fiatalok 34 százaléka jelezte, hogy eddigi rövid életútja során már volt munkanélküli.

Úgy gondolom, hogy a közeljövőben még inkább szembesülnünk kell a diplomás munkanélküliség tényével. Ennek az lehet a következménye, hogy a már diplomával rendelkezők kénytelenek lesznek átképezni magukat, és ez nem feltétlenül jelent előrelépést a társadalmi ranglétrán. Megoldás lehet az élethosszig tartó tanulás folyamatának a folyamatos biztosítása, a vállalkozásbarát környezet kialakítása és a fiatalok vállalkozásra ösztönzése, hiszen az elhelyezkedni nem tudó fiatalok talán jobban meg tudják valósítani a maguk ötleteit egy saját vállalkozásban. Ami tovább erősítheti az ilyen irányba való elmozdulást, az az, hogy a vállalkozással bíró fiatalok 13 százaléka vallotta magáról, hogy gond nélkül él, és 57 százaléka azt, hogy beosztással jól kijön. A számokból az derül ki, hogy a vállalkozással rendelkezők jobban élnek az átlaghoz képest.

A jelentés szerint a dolgozó fiatalok fele 20-40 ezer forintot, míg harmada 41-60 ezer forintot visz haza minden hónapban. A bérek tekintetében azonban jelentős regionális különbségek mutatkoznak, ezen béradatok természetesen az életszínvonalban, az élet- és lakáskörülményekben is megmutatkoznak; különösen annak ismeretében, hogy a lakáskörülmények biztosítása a fiatalok számára a tulajdonszerzésben merül ki, hiszen a problémát orvosolni nem tudó bérlakásszektor állapota nem ad megoldást az ifjúságnak.

A fiatalok legnehezebb feladata továbbra is az első lakás megszerzése, mert gondoljuk el, hogy az előbb említett bérekből milyen megpróbáltatást jelent még az igen kedvezményes kamatozású lakáshitelek törlesztése is, nem beszélve a mindent megelőző családfenntartásról.

(14.20)

Ennek eredményeképpen a megkérdezett fiatalok 70 százaléka lakik szüleinél. Ilyen helyzetből sokaknak csak családi segítség jelenthet kiutat, aminek következtében felmerül az esélyegyenlőség kérdése. Hiszen eszerint az jár jobban, aki jómódú családba született, és ez csak tovább növeli a társadalmi megosztottságot. Reméljük, hogy a napjainkban útjára indított nemzeti lakáspolitikai program segítésével ezt a régi problémát sikerül majd orvosolni.

Végezetül el szeretném mondani, hogy a gazdasági bizottság a határozati javaslat és a jelentés általános vitára bocsátását egyhangú igen szavazattal támogatta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság 2003. május 7-én folytatta le a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló '92. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A törvény módosítását az egyénnek a személyes adat feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló 95/46. számú EK-irányelv teljes harmonizálása indokolta.

Az adatvédelmi törvény legutóbbi utolsó módosítása '99-ben történt, tehát négy évvel ezelőtt. Időközben azonban számos adatkezeléssel kapcsolatos vita merült fel a közéletben, melynek egyik oka többek szerint, hogy a törvény kiskapukat enged meg ezen az igen érzékeny területen. Példaként említeném a parkolási társaságok szabályait megszegők korábbi viselkedését, amelyet azonban egy közelmúltban történt jogszabály-változás orvosolt, így a későbbi jogszabálysértők ellen fel lehet lépni.

A módosítás kapcsán új fogalmakkal bővül ez a jogterület, így például bevezetik a közérdekből nyilvános adat fogalmát. Ez a kategória az üvegzsebprogrammal összhangban azon magánadatokat foglalja magában, amelyeket a törvény közérdekből nyilvánosnak minősít, de nem esnek a közérdekű adat fogalma alá, mivel nem állami vagy helyi önkormányzati feladatot vagy egyéb közfeladatot ellátó szerv tevékenységére vonatkoznak. Az ilyen és ehhez hasonló módosítások biztosíthatják, hogy minden állampolgár biztonságban tudhassa adatait, és a közérdekű adatokat megfelelő módon kezeljék, mindamellett, hogy a visszaélési lehetőségeket megszüntetik.

A legfontosabb változás viszont az adatvédelmi biztos jogkörére vonatkozna. Ugyanis az említett uniós irányelv alapján az úgynevezett független felügyelő hatóságok, amilyen tipikusan az adatvédelmi biztos is, olyan jogosítványokkal kellene hogy rendelkezzenek a tagállamokban, amely azt jelenti, hogy a jogellenes adatkezeléseket zárolhatja, felfüggesztheti, előzetes ellenőrzéseket folytathat. Amint az Unió teljes jogú tagja leszünk, az irányelv kötelezően alkalmazandó, ami azt is jelenti egyébként, hogy az Unió területén belül úgy kell tekinteni az adattovábbításokat, mintha az Magyarországon történne. Reményeink szerint az adatvédelmi törvény jogharmonizációs célú módosítása, szofisztikált fogalomrendszere következtében nyugvópontra juthatnak a személyes adatok kezelése körül újra meg újra felmerülő viták. A módosítás előkészítésében az adatvédelmi biztos is részt vett, és a törvényjavaslattal egyetért.

Végezetül el szeretném mondani, hogy a gazdasági bizottság a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatja.

Köszönöm. (Taps.)

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő-testület! Tisztelt Ház! (Zaj.) A gazdasági bizottság május 27-én tárgyalta a 4-es metró törvénytervezetét, és a bizottság 12 igen és 10 jobboldali tartózkodás mellett a javaslatot elfogadta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok ünneprontó lenni ezen a késői órán hosszas beszéddel, úgyhogy igyekszem a lehető legrövidebb módon megtenni azt a néhány észrevételt, amit ellenzéki képviselőtársaim keltettek bennem.

Több pontban is kifogásolták a 4-es metróról szóló törvényjavaslatot. Először is hiányolták a finanszírozási kérdések bemutatását - de ha pontosan elolvassák az anyagot, pont a törvényjavaslat alapján kap a pénzügyminiszter felhatalmazást a finanszírozási feltételek kidolgozására. Másodszor, nem találták kellően kidolgozottnak az önkormányzati tulajdonba adás kérdését; ezt azonban nem a törvényjavaslatnak, hanem ez alapján a magyar állam és a főváros között megkötendő magánjogi szerződésnek kell részletesen rendeznie.

Tisztelt Képviselőtársaim! A finanszírozással kapcsolatosan érdemes néhány dolgot megemlíteni. Felmerült, hogy miért alakult ki az az arány, hogy a költségvetés a beruházás 70 százalékát, míg a főváros a 30 százalékát biztosítaná. Ennek a magyarázata, hogy a kormány mérlegelte a két fél tehervállaló képességét és a beruházás fontosságát, majd ez alapján döntött. Szintén tisztázandó az Európai Beruházási Bank hitelével kapcsolatosan, hogy a hitelajánlatot nem a főváros és nem a kormány kapta külön-külön, hanem együttesen a magyar fél, az EIB tehát a 4-es metróprojektet kívánja finanszírozni.

Azt gondolom, mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy erre a metróvonalra nemcsak a fővárosnak van szüksége, haszonélvezői lesznek az ország más részéről Budapestre érkezők is, hiszen metróval könnyen el tudnak majd jutni egymástól távol eső pontokra is - ez beláthatóan közösségi és környezetvédelmi érdek is. De hasonlóan a budapesti és környékbeli településeken lakók és a dugókban nap mint nap órákat eltöltők életében bizonyosan pozitív változásokat fog eredményezni a beruházás.

A főváros tömegközlekedési szerkezetének változásában kiemelem a turisztika jelentőségét. Magyarország és Budapest kitűnő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a világ minden tájáról ide vonzza a turistákat. Ebben hihetetlenül sokat számít, ha a főváros korszerű, gyors, pontos és a város jelentős pontjait érintő tömegközlekedéssel rendelkezik, a turizmus fejlődésének pedig egyértelmű hozadéka, hogy új vállalkozások és új munkahelyek teremtődnek.

Igen becsülendő ellenzéki képviselőtársaimnak az üggyel kapcsolatos aktivitása: újabb megálló ötletével gazdagították a metró tervezett nyomvonalát, és rengeteg támogató kérdést tettek fel a megvalósulással kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem én, hogy ez az egyébként üdvözlendő támogatás miért csak most jelent meg ellenzéki képviselőtársaim gondolatában. Köztudott, hogy négy évük volt a feltételrendszer kidolgozására, de amint az mindenki előtt ismert, az ügyben semmilyen előrelépést nem tettek, pedig akkor is biztosítottak voltak a beruházás feltételei.

És végül: a metrókérdés nem politikai kérdés, nem lehet kicsinyes pártcsatározások helyszíne, politikai hadszíntér, hiszen az emberek százezreinek életét megkönnyítő közlekedési beruházás alapvető társadalmi érdek. A politika, a politikusok pártállástól függetlenül sem tehetnek másképp, mint hogy az általuk képviselt emberek érdekeinek megfelelően támogatják a metróberuházás mielőbbi megvalósulását. Így talán jótékony homály fedi majd, hogy a 4-es metró építését a Fidesz-kormány négy éven keresztül elszabotálta, ezzel hozzájárult a fővárosi közlekedési problémák további erősödéséhez. Most ismét itt a történelmi lehetőség, hogy egy jó ügy érdekében a politikus megfeledkezzen pártpolitikusi mivoltáról.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a cinizmus, amit az imént Kósa képviselő úr előadott, hiszen ha valaki azt állítja ebben a teremben, hogy az a bérnövekmény, amit a mostani kormány lehetővé tett mind az egészségügyben, mind az oktatásban dolgozók számára… - akkor ez cinizmus, hiszen senki nem tagadhatja, hogy az elmúlt tizenhárom év legnagyobb vesztesei pont ebből a két rétegből kerültek ki.

Azt gondolom, hogy az a bérnövekedés, amit lehetővé tett ez a kormány, csak pozitív változásokat hozott az önkormányzatok életében is, hiszen az önkormányzatok saját erejükből nem lettek volna képesek arra, hogy saját forrásaikat felhasználva ilyen mértékben vagy ennek a mértéknek akár csak töredékében megpróbálják ezt a bérfelzárkóztatást megtenni. Igenis, tudomásul kell venni, hogy az elmúlt tizenhárom évben olyan rossz anyagi helyzetben voltak az önkormányzatok, és nem lettek, hanem folyamatosan kerültek minden kormány áldásos tevékenysége kapcsán. Ez az első kormány, amelyik ezen a negatív tendencián változtatni kívánt, és a választási programjában egyébként egy valóban komoly ígéretet tett, és be is tartotta, az első száz nap alkalmával ezt megtette. Azt gondolom, ezt nem támadni kellene, hanem támogatni.

Abban egyetértünk, hogy az önkormányzat finanszírozási rendszere nem megfelelő, hiszen az elmúlt tizenhárom évben az önkormányzatok vagyonfelélésre voltak kárhoztatva, és ennek a rendszernek a vége mintegy kettő és öt éven belül bekövetkezik, hiszen nem lesz már az önkormányzatoknak felélhető vagyoneleme. De ez a kormány nem tett semmi rosszat ennek ellenében, hiszen az a lépés, amit megtett, mindenképpen pozitív. Egyébként most dolgozik a kormány azon, többek között a Pénzügyminisztérium bevonásával, hogy egy olyan önkormányzati finanszírozási rendszert állítson fel, ami pluszforrásokat is kell hogy eredményezzen.

De én is mint polgármester, mint önkormányzati politikus tudom, hogy a saját házunk táján is van mit keresni, hiszen van még az önkormányzati intézményrendszerekben mit finomítani, vannak olyan lehetőségek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem elsősorban iskolabezárásra gondolok elsősorban (Domokos László: Letelt!), ami ezeket a karcsúsításokat jellemzi (Az elnök ismét csenget.), de igenis, itt az önkormányzatnak is van mit tenni, és ha mi magunk megtettünk mindent mint önkormányzati vezetők (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő!), akkor van jogunk számon kérni a kormányon az ő hozzáállását.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A gazdasági bizottság szeptember 2-án tárgyalta a társasházakról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kiemelkedő jelentőségű, hiszen a lakóházállomány több mint negyedét kitevő, érintő társasházak mindennapi életét szabályozza. Alapvetően pozitív változás az előző törvényhez képest, hogy egyértelművé teszi, hogy a közgyűlésre tartozó egyes kérdésekben milyen szavazati arányok szükségesek a döntések meghozatalához. Ez azt jelenti, hogy a lakók nem tudják túlszabályozni, túl szigorú szabályokra kényszeríteni saját magukat, hiszen a korábbi szabályozás alapján elég volt egy rosszindulatú tulajdonostárs, és a közgyűlés számos elképzelése köddé válhatott.

Szintén előremutató, hogy a javaslat egyértelműen meghatározza, mely ügyeket kell az alapító okiratban és melyeket a szervezeti és működési szabályzatban regulálni, mik a közös képviselő feladatai, mit kell tenni, ha közösköltség-hátralékot halmoz fel valamelyik lakó. A javaslat egyéves türelmi időt ad a társasházkezelőknek arra, hogy a feladatuk ellátásához szükséges képesítést megszerezzék.

A pozitív elmozdulások ellenére azonban számos olyan nyitott kérdés maradt, amelyek nem könnyítik meg elegendően a társasházban lakók életét. Egyszerű többségi döntéssel például el lehet vinni a társasház közös költségeit egy igen magas szintre. Mi történik ekkor az alacsonyabb jövedelműekkel, akik nem tudják a megemelkedett költségeket fedezni? Nincs beépítve védőháló erre az esetre a javaslatba. Nem biztos, hogy minden esetben racionális szavazatarányokat határoz meg a törvény. Nem szól azokról a házakról, ahol távfűtéssel fűtenek, és ez nem tartozik a közös költségbe. Ekkor a tartozást felhalmozóval szemben a társasház nem tud megfelelően fellépni. Ilyen és ehhez hasonló észrevételek fogalmazódtak meg a bizottság tagjaiban, aminek véleményem szerint számos módosító javaslat lesz az eredménye.

Végül el szeretném mondani, hogy a bizottság 15 igen és 8 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Örömmel hallgattam a házelnök úr megemlékező szavait. Magam is a közelgő nemzeti ünnep kapcsán szeretnék szólni, mert úgy gondolom, a politikai megosztottság nem lehet akadálya annak, hogy itt, az ország házában egymást tisztelettel meghallgatva emlékezzünk meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Csalódott voltam, amikor kiderült, hogy idén már egyik ellenzéki párt sem akar a parlamentben ünnepi ülést, és így a politikai pártok nem tudnak együtt emlékezni.

Néhány héttel ezelőtt talán naivan azt gondoltam, rendbe hozhatunk ebből valamit, hogy megmutathatjuk a politikában csalódott embereknek, hogy mi, politikusok is tudunk felelősen a nemzet egységéért cselekedni. A II. kerület polgármestereként örömmel fogadtam a hírt, hogy október 23-án mindkét ellenzéki parlamenti párt első embere kerületünkben emlékezik meg a XX. századi magyar történelem azon eseményéről, amellyel néhány napra pozitív és jövőbe mutató módon léptünk ismét a világtörténelem színpadára. Feltételeztem, hogy Magyarország volt miniszterelnöke és igazságügy-miniszter asszonya egyetért velem abban, hogy az egységre vágyó polgároknak jelzés értékű lenne, ha a két jobboldali párt vezetője és a kerület fiatal baloldali polgármestere együtt ünnepelhetne. (Derültség az ellenzék soraiban.) Tévedtem. Tapasztaltabb politikustársaim arra sem méltatták fiatal képviselőtársukat, egy jelentős budapesti kerület polgármesterét, hogy reagáljanak leveleire. Az üzenet egyértelmű volt: nem szeretnék meghallgatni gondolataimat. Ezért gondoltam, hogy itt mondom el, amit szerettem volna megosztani a Széna téren emlékezőkkel. Reméltem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr megtiszteli az Országgyűlést jelenlétével, és meghallgathatja, amit mondani szerettem volna. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Áder János: Nem kíváncsi rá. - Varga Mihály közbeszólása.) Ahogy látom, képviselőtársam ma sem tisztelte meg a Házat. Sajnálom, de talán eljutnak hozzá is gondolataim. (Dr. Szakács Imre közbekiáltása: Személyeskedés!)

Tisztelt Ház! 1956. október 23-a a nemzeti összefogás pillanata volt. Ezért lenne jó most is a közös emlékezés. Akkor nem számított, ki honnan érkezett, ki milyen politikai irányzat követője volt, egy politikai eszme létezett: a nemzeti egység gondolata a nemzet érdekében. Ahogy Kassák Lajos írta ezekben a napokban: A csodálatos összehangolódás adja ennek a megmozdulásnak nagyszerű lélektani és erkölcsi jelentőségét. Mindenki, mindenki mintha a maga egyéni belátása szerint cselekedne, és nincs széthúzás.

Jó lenne, ha ez ma is igaz lenne. Akkor ez az ország egységesen a jövő felé fordult, az itt élő emberek le akarták zárni a múltat, hogy a jövővel foglalkozzanak. Szüleink, nagyszüleink olyan jövőben hittek, amiben amellett, hogy érvényesülnek a demokratikus elvek, hogy létrejön a nemzeti függetlenség, a magyarok szabadságban és jólétben élhetnek.

Amit '56 célul tűzött ki, azt a rendszerváltozás óta fokozatosan érte, éri el a magyar társadalom. A szabadság, a nemzeti függetlenség és a demokrácia már szilárd alapokon áll. A jóléti fordulat, a jóléti rendszerváltozás elkezdődött. (Zaj az ellenzék soraiban.) Egy dolog azonban hiányzik: a nemzeti egység. Jó lenne, hogy ha már a politikai egységet bizonyos politikusok, politikai erők ténykedésének köszönhetően nem tudjuk felmutatni, legalább ne osszuk meg a nemzetet. Törékeny az a politikai hatalom, az a pártvezetői pozíció, amely az emberek, a nemzet megosztására épít. Aki kisajátítja '56-ot, nemcsak a nemzeti ünnepet csúfolja meg, nemcsak megoszt, hanem a nemzetet, az országot, a köztársaságot is gyengíti. '56 emléke minden magyar emberé, '56 nem a politikáé, nem az államé, hanem az országé, az országban lakó embereké. (Zaj.) Senki nem veheti el a magyar emberektől csupán azért, hogy saját politikai céljaira használja fel.

És zárásként egy gondolat, amelyet egy éve hallottam itt Dávid Ibolyától: “Kötelességünk '56 tanulságát a jövőnk szolgálatába is állítani. Sorsot vállaló időben ugyanis kötelező az együttes gondolkodás, az egyeztetés a választási ciklusokon átmutató és túlmutató nemzeti értékek és érdekek mentén.ö

Kérem azokat, akik nem fogadták el egy 33 éves baloldali politikus kinyújtott kezét, hogy a jövőben az idézett gondolat szellemében cselekedjenek, mert ezt várják el tőlünk honfitársaink.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Házelnök Úr! Képviselőtársaim!

A mai nap a méltóságteljes főhajtás és tisztelgés napja. A főhajtásé a hősök előtt, akik 47 évvel ezelőtt megpróbálták a lehetetlent: megkísérelték a világ legerősebb hadseregétől megvédeni az országot. Néhány ezer forradalmár, nemzetőr és honvéd vette fel a harcot négyezer páncélos, több tízezer megszálló katona, a nehéztüzérség és a harci repülők ellen.

A tisztelgés napja ez; tisztelgés az erő előtt, amely bátorságot adott ezeknek a fiatalembereknek. Ez az erő a nemzeti egység volt. Azok a forradalmárok, akik életüket áldozták a november közepéig tartó harcokban, tudták, hogy az ország lakossága egy emberként áll mögöttük. A nemzet egyet akart; voltak alapelvek, amelyekkel mindenki egyetértett: szabadság, függetlenség, jólét, békés fejlődés, többpárti demokrácia.

Egy platformon volt ebben a nép által követelt koalíciós kormány minden tagja, a demokrata, kommunista miniszterelnök Nagy Imre, a kisgazdák sokat megélt vezetője, a második köztársaság államfője, Tildy Zoltán, a harcos szociáldemokrata Kéthly Anna vagy a magyar utat kereső, demokrata gondolkodó, Bibó István. Az a Bibó, akit egykor egy piciny politikai csoport példaképének tekintett, de ma már erre nem akarnak emlékezni. Talán bűntudatuk van, hogy a hatalom közelében minden elfelejtettek és megtagadtak, amit a Nagy Imre kormány államminisztere vallott a nemzeti egységről és a demokráciáról.

De egyet akartak ekkor a csepeli, angyalföldi, újpesti munkások, az írók, az egyetemisták, a magyar értelmiség. Egyet akart a hitéhez és nemzetéhez mindig hű Mindszenty bíboros, a sokat megélt katonaember, a Nemzetőrség parancsnoka, Király Béla tábornok. Azt akarták, hogy november 5-én, hétfőn már egy szabad országban indulhasson el a munka. Azt akarták, hogy hosszú idő óta először a maga útját járhassa a magyar nemzet. Hitték, hogy nem lehet semmi baj, hogy aki látja ezt a nemzeti egységet, az megérti: maga akarja formálni a sorsát a magyar nemzet.

Angyal István, az Auschwitzot is megjárt, kommunista érzelmű, Tűzoltó utcai felkelőparancsnok november 3-án a kétkedőknek azt mondta: másnap munka lesz, nem repülőtámadás. Ekkor szombat volt. A vasárnap hajnal nem a nyugalmat, hanem az elkeseredett harcot, a feláldozott életeket, a rommá lőtt Budapestet és a megtorlást hozta el. A hősök, a mártírok közt nem volt és nincs különbség: kommunisták, kisgazdák, szociáldemokraták, konzervatívok, miniszterelnök, miniszter, írók, színészek, munkások, egyetemisták középiskolások.

Minden halál iszonyatos és fájdalmas, legyen bár szó a harcok közepette elesett fiatalról vagy a kivégzett, a halált maga választó baloldali miniszterelnökről. Minden elveszett magyar a jövő egy elveszett lehetősége. Ezt a mérleget vonhatjuk meg szomorúan.

Az áldozat azonban nem volt hiábavaló. '89-ben a rendszerváltozás vértelen és békés volt, és nemcsak nálunk, hanem majd' minden kelet-európai országban is. A mai lehetőségeinket '56-ban alapozták meg. Ma azért élhetünk nyugodtan, biztonságban, szabadon, mert '56 hősei meghozták értünk a legdrágább áldozatot.

Nekünk, utódoknak a méltó megemlékezés, a hála, a tiszteletadás erkölcsi kötelességünk. A tisztes megemlékezéshez hozzátartozik az, hogy úgy hajtjuk meg fejünket, ahogy '56 szellemiségéhez méltó. Legalább ekkor képeseknek kell lennünk arra, hogy együtt emlékezzünk, amikor a hősök emléke előtt tisztelgünk. A mai nap ilyen.

Az a politikus, az a politikai erő, amely ilyenkor nem a nemzet egységének érdekében cselekszik, nagyon hasonlít azokra, akik a forradalom elárulói voltak '56-ban. A diktatórikus törekvések ismérve az egységbontó politika, ahol egyes politikai erők és pártvezérek azt hangsúlyozzák, ami elválaszt, és nem azt, ami összeköt minket. A diktatúra nem ideológiafüggő; a diktatúra egyes politikusok beteges hatalomfüggősége. Ezt tudták az '56-os forradalom hősei és vezető politikusai. Ezért fontos a nemzeti egység.

Ezért remélem azt, hogy minden párt - még a legnagyobb ellenzéki párt is - együtt fog emlékezni velünk ma este a Széna téren. Legyen ez az első lépés a nemzeti egység helyreállításában!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(9.10)

HORVÁTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Budapest egyik legjelentősebb kerületének polgármestereként az elmúlt egy esztendő tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy az önkormányzatok jelentik a demokrácia első vonalát.

A polgárok leggyakrabban a mindennapjaikban az önkormányzatokkal kerülnek kapcsolatba: tőlünk, polgármesterektől, önkormányzati képviselőktől várják azt, hogy gyermekeik magas színvonalú iskolákba járhassanak, hozzánk fordulnak, ha panaszuk van a közszolgáltatások színvonalára, ha rosszak az utak, ha romlik a közbiztonság.

A mi dolgunk tehát az, hogy segítsük a polgárok életét. Az embereknek a kormányzat, a parlament messze van, de az önkormányzat mindig elérhető. Az önkormányzatokban ismerjük legelőször azokat a problémákat, amelyek idővel itt, a parlamentben is megjelennek.

Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok nélkül nincsenek helyi közösségek. A helyi közösségek, falvak, városok, kerületek jelentik a garanciát arra, hogy a politika ne központilag, a valós élet ismerete nélkül döntsön az emberek sorsáról. A jelenlegi kormány számára ezért fontos az önkormányzatiság, ezért fontos, hogy - szemben a fideszes kormány által folytatott gyakorlattal - ne tegyünk különbséget kormányzati és ellenzéki önkormányzat között, szemben az akkori gyakorlattal, mi úgy gondoljuk, hogy az emberek fontosabbak, mint a hatalom.

A kerületi önkormányzatok számára kiemelkedő jelentősége van a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslatnak. Fontos, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok életében egy igen jelentős forrás, a 2003. évben közel 144 milliárd forint megosztása törvényben rögzítésre kerülő szabályok alapján történjen. Ez biztosítja azt, hogy az elosztás igazságos, a főváros és minden kerület számára kiszámítható, azonos rendező elvek mentén valósuljon meg.

Az eddigi gyakorlat szerint a forrásmegosztási számítást a Fővárosi Önkormányzat rendeletében fogadta el úgy, hogy az elosztás szabályait a kialakult gyakorlat alapján, azt folytonosan módosítva, év közben is szükség esetén korrigálva kellett meghatározni a fővárosnak. Ezen túlmenően a források alapjául szolgáló kalkulációk részben, finoman szólva is, fiktív adatokra támaszkodtak, emiatt a végeredmény is csak közelített az elvárhatóan igazságos végeredményhez.

A forrásmegosztási számítás a feladatok elismert szinten való ellátásához hiányzó források nagyságát számszerűsíti, és a Fővárosi Önkormányzatot, illetve a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető források megosztását e deficitek arányában hajtja végre. Nagyon fontos az elismert szint, pontosabban, hogy mit jelent ez; az úgynevezett belső kerületek viszonylag magasabb felújítási szükségleteket tudnak elismertetni a fővárossal, mint a külső kerületek, a pénz azonban nem pántlikázott volt, hanem gyakorlatilag arra költötte az önkormányzat, amire akarta, akár működési célokra is.

Tisztelt Ház! A főváros mindig korábbi tanulmányokra hivatkozott a kiinduló adatok meghatározásakor - zárójelben jegyzem meg, hogy többször kerestük a tanulmányokat, de nem találtuk. A képviselő-testület hiába írta le feketén fehéren, hogy a főváros által kalkulált adatok tévesek, a bevételeinket évről évre túltervezték, a kiadásainkat pedig alul. Nem kell komoly matematikai képzettség ahhoz, hogy lássuk, hogy ez hiányt eredményezhet.

A nem mindig valós kiindulási adatok miatt voltak nyertes és vesztes önkormányzatok, ebből következik, hogy a törvényjavaslatnak is lesznek nyertesei és vesztesei, de a források igazságos elosztásának elvét senki nem vitathatja, ez biztosítja a kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget. Az igazán pontos és hiteles adatokat a földhivatali nyilvántartásból lehetne biztosítani, hiszen ez a közhiteles nyilvántartás. A földhivatali nyilvántartásból esetleg hiányzó adatokat pedig az önkormányzatoknak kellene kiegészíteni, ezáltal az önkormányzati adatok megszerzése egyszerűbbé és pontosabbá válhatna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Budapest minden kerületében azonos jogú állampolgárok élnek, és ezeknek az állampolgároknak egyenlő joguk van a lakókörnyezetük fejlesztésére, parkjaik tisztán tartására, útjaik javítására, ügyeik intézésekor az azonos és lehetőség szerint minél magasabb színvonalú ügyfélfogadásra. A törvény előtt a forrásmegosztásról szóló fővárosi rendelet megalkotásához a kerületi önkormányzatok több mint felének az egyetértése elegendő volt. Természetesen a nyertes kerületek a rendelettel egyetértettek, de a kisebbségben maradók jogos igényét a forrásokra semmi sem biztosította. Ezeket a visszásságokat a törvényi szabályozás meg fogja szüntetni.

Mint a főváros II. kerületének polgármestere elmondhatom, hogy a törvényi szabályozás lehetőségét örömmel fogadtam, és maximálisan támogatom. A kerületemben a törvény elfogadása a kiszámítható, előre jól tervezhető bevételeket fogja biztosítani, ami egy önkormányzat gazdálkodásában elengedhetetlen. A forráselosztás fokozatosan, legkésőbb a 2004. évi korrekció időpontjáig, 2005 második félévére a valóságos szükségletek és kerületi források figyelembevételével fog elkészülni. Ezzel egyenlő lehetőségeket fog a kerületek számára biztosítani a fejlesztéseikben és a kerületük üzemeltetésében. A II. kerület a modellszámítások alapján lényegesen több bevételhez fog hozzájutni, mint a törvény előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom nem elmondani azt a tényt, hogy a II. kerületi önkormányzatot '98-ban egy SZDSZ-es vezetés pozitív szaldóval adta át egy Fidesz-vezetésű testületnek, a Fidesz-kormány önkormányzatbarát politikájának és a pazarló helyi vezetésnek köszönhetően 2002-ben már közel egymilliárd forintos hiánnyal vettem át. A következő évben, köszönhetően a költségvetésnek és egy új szemléletű gazdálkodásnak, a hiány mértéke minden bizonnyal csökkenni fog. Ehhez azonban kell az is, hogy a költségvetéssel összefüggésben a forrásmegosztásról is törvény szülessen, amely most már a tisztelt Ház előtt van, ezzel kiszámíthatóvá válik a kerületi önkormányzatok és a főváros költségvetési kapcsolata.

Összességében elmondható, hogy a javasolt normatív eljárások áttekinthetőek, alkalmazásukkal a forrásmegosztásból való részesedés egyértelmű lesz, és a stabil viszonyok segítik az érintett kerületi önkormányzatok és a főváros mindennapi életét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(20.30)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Először is Pettkó András képviselőtársamnak szeretnék reagálni. Örülök, hogy ennyire nagy demokráciapárti, és szerette volna megosztani a húszperces lehetőséget 23 kerület plusz fővárosra, biztos kiszámolta, hogy ez mintegy 40 másodperc körüli időt eredményezett volna, ahol nem igazán lehetett volna hatékonyan kifejteni a kerületek álláspontját.

Komolyra fordítva a szót, nagyon örülök annak, hogy Újpest ilyen jól áll a költségvetésével, de a Rózsadomb nem, tehát nem engedhetne meg magának a Rózsadomb... - ami egyébként a II. kerületre nem jellemző, hiszen ez a legkisebb kiterjedésű része a II. kerületnek. Vannak kimondottan elmaradott térségei, olyan falusias jellegű utcái, terei, amelyek, azt hiszem, a legvadabb kisvárosokban sem fordulnak elő, földes út, csatorna és minden egyéb infrastruktúra nélkül. Tehát nem kellene a II. kerületet - és erre szeretném megkérni a tisztelt Házat - egy az egyben beazonosítani egy rózsadombi villával, ami természetesen van szép számmal, de nem ezek képezik a II. kerület többségét, ahogy nemcsak jómódú emberek lakják a II. kerületet, hanem ugyanolyan szociális problémákkal néznek szembe, mint bármely más kerületben vagy bármely más vidéki településen, még ha ezek aránya esetleg eltérő is.

A másik, amire még szintén szeretnék reflektálni, hogy a kormánynak nem volt beleszólása a forrásmegosztásba. Én a beszédemben nemcsak a forrásmegosztásról beszéltem, hanem a forrásmegosztáson túl a településekkel kapcsolatos kormányzati viszonyról, ami pedig egy címzett támogatás keretében igenis befolyást tud gyakorolni egy helyi önkormányzat életére.

Utolsó körben pedig Juhos Katalinnak szeretnék reagálni, hogy nem tudhatja az önkormányzat - de igenis pontosan tudhatja. Ha eddig kiszámíthatatlan módon történtek előre be nem látható folyamatok a forrásmegosztásban, akkor igenis ez az új törvény kiszámítható, és ezáltal egy biztonságos jövőképet tud az önkormányzatok elé állítani, és igenis, ha tudjuk - márpedig ezt az önkormányzatoknak azért tudniuk kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) -, hogy az adó alapjául szolgáló helyiségek méterei megegyeznek-e az adatbázisban szereplőkkel, akkor tudjuk, hogy jobban vagy rosszabbul fogunk járni. Mi, mivel nem megfelelő adatok szerepeltek az eddigi (Az elnök ismét csenget.) táblázatban, sejtjük, hogy jobban fogunk járni.

Köszönöm a figyelmet.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak egy nagyon rövid reflektálás: teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a kerületek egymással azonos partneri viszonyban vannak, és a fővárossal szintén együttműködő partneri viszonyban vannak. Ebben teljesen egyetértünk.

Én sem tartom szerencsésnek azt a megfogalmazást, hogy nyertesek és vesztesek. Azt mondom, hogy a forrásmegosztási törvény fogja biztosítani a jogos igények alapján a jogos finanszírozási arányokat, tehát ez alapján egyetlen kerület sem jár jól vagy rosszul, hanem úgy jár, ahogyan egyébként járnia kell, és ezt fogja a forrásmegosztási törvény megfelelően szabályozni.

Tehát ezt kérném majd figyelembe venni, amikor a forrásmegosztási törvényt feltehetően az önök szavazataival a parlament elfogadja. Köszönöm.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Látom elnök úr arcán, hogy rendkívül elégedett, hiszen az előbb egy tömör, ámde lényegre törő beszámolót hallhattunk. Úgyhogy én is ennek szellemében igyekszem rendkívül rövid lenni.

Legelőször Lengyel képviselő úr felvetéséhez szeretnék kapcsolódni. Az a bizonyos szabályozás, ami a társasházak mindennapi életében az úgymond szabálysértéseket kezelné, amikor egy-egy atrocitás merül fel a társasház életében, ezt nem a társasházi törvényen belül kell szabályozni, hanem a szabálysértésekről szóló '99. évi törvény 142. § (1) bekezdésében, és természetesen oda a társasházi törvény kapcsán be is nyújtottuk a szükséges módosító javaslatot. Tehát nyitott kapukat dönget.

Két lényeges módosítóra szeretném fölhívni a figyelmet; az ajánlás 48. számot viselő módosító javaslatára, amely arról szól, hogy az alapító okirat megváltoztatásához négyötödös többség elegendő lenne. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy szükséges, hiszen a jelenlegi szabályozással ez csak teljes tulajdonosi hozzájárulással történhet meg, ami nyilván akadálya lenne a továbbiaknak. Ehhez még egy kapcsolódó módosító került a mai napon beadásra, amely a kisebbségben maradt tulajdonostársaknak egyfajta jogi garanciát jelent. Kérem majd, hogy ezt a tisztelt Ház szavazza meg.

A másik, szintén lényeges pont lenne a 86. ajánlási pont, hogy a lakásokban tervezett építkezéseknél értesíteni kell a közös képviselőt vagy az intézőbizottság elnökét, valamint a falszomszédokat, akik a szabályozásból kimaradtak.

A következő a 104. ajánlási pont, a szervezeti és működési szabályzat, amely előírhatja, hogy a tulajdonostárs köteles a közös képviselőnek vagy az intézőbizottság elnökének bejelenteni a külön tulajdonát bérlő személyek számát; tehát azokat az adatokat, amelyek alapján sokkal könnyebben nyilván tudja tartani a közös képviselő a házban tartózkodó lakók számát, és természetesen ehhez a szabályozáshoz kapcsolódóan fontos majd a lakónyilvántartást megfelelően, pontosan vezetni, ami majd a bűnüldözésben is komoly segítséget jelenthet. Hiszen a legtöbb panasz ezzel kapcsolatban jelentkezik a társasházak problémáinak vázolásánál.

Köszönöm szépen.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két rövid megjegyzést tennék. Az ajánlás 150. pontjában a közgyűlés a közös képviselőt, az intéző-, illetőleg a számvizsgáló bizottságot bármikor felmentheti. Ehhez készítettünk egy módosítást, amennyiben a felmentést indokolni kell, az indoklást pedig a közgyűlés jegyzőkönyvében rögzíteni kell.

Természetes, hogy számos probléma adódhat egy-egy döntésnél, és fontos az, hogy a társasház számára bármikor visszakövethetők legyenek azok a döntések, amelyek utána meghatározzák az életüket. Ezt tehát mindenképpen támogatni szükséges.

A másik fontos módosító pedig az ajánlás 197. pontjában a törvényjavaslat b) pontjának módosítása, amely szerint a megszavazott határozatok szó szerinti szövegét és a szavazáskor jelen lévők nevét és szavazatarányát is jegyezni szükséges, szintén az előbb elmondottak alapján, hogy egyfajta jogbiztonságot adjon a társasháznak, ahol a döntésekért a társasházak, illetve a szavazásban részt vevők vállalják a felelősséget, és ez bármikor visszakövethető.

Köszönöm.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném leszögezni, rendkívüli módon örülünk, hogy a gazdasági tárca, valóban előremutató módon, ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház asztalára helyezte. Hiszen ezzel a jogharmonizációhoz egy szükséges, törvényszerű lépést köteles megtenni.

A menetrend szerinti személyszállítás a lakosság mindennapi életviteléhez elengedhetetlen közszolgáltatás, amely egyúttal kiemelt szerepet játszik a települések népességmegtartásában, az elmaradott, hátrányos térségek felzárkóztatásában, az esélyegyenlőség megteremtésében. Alapvető társadalmi-gazdasági, közlekedéspolitikai és környezetvédelmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy mindenkor a lehető legmagasabb színvonalú közforgalmú autóbusz-közlekedés, tömegközlekedés álljon az utazóközönség rendelkezésére. Ennek biztosítása az állam, illetve helyi forgalomban nem kötelező jelleggel az önkormányzat feladata. E feladat ellátásához a mai szabályozási környezet nem biztosít kellő segítséget.

A menetrend szerinti személyszállítás '91 óta koncesszióba adható tevékenység, a szabályozás mintegy alanyi jogon engedi működni az állami, önkormányzati tulajdonban lévő szervezeteket, nem kellően tisztázott szolgáltatói jogokkal és kötelezettségekkel. A számukra biztosított elsőbbségi jog szinte teljes mértékben kizárja a koncesszióba adás lehetőségét, amelyet a koncessziós eljárás nehézkessége, a túlzottan hosszú, közel egy évet igénylő pályázati, döntési, szerződéskötési időszak, a folyamatos ellátást igénylő közszolgáltatási tevékenységtől idegen társaságalapítási és -megszüntetési kényszer is gátol.

(21.40)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos hazai szabályozás hiányosságai és negatívumai, valamint jogharmonizációs kötelezettségünk egyaránt egy új piacszabályozási rend bevezetését követelik meg az autóbusz-közlekedés területén. Fontos megjegyeznem, hogy nem tartozik ebbe a körbe a szerződéses személyszállítás, például a munkavállalók munkahelyre történő szállítása a munkáltatóval kötött külön szerződés alapján mint nem közforgalmú közlekedés, és a különjárati személyszállítás, amely menetrendhez nem kötött, vagy csak alkalomszerűen történik. Ezek általános érvénnyel liberalizált tevékenységek.

A javaslat a hatálya alá tartozó tevékenységeket két csoportba rendezi. Homogén kategóriát képez a belföldi menetrend szerinti közforgalmú személyszállítás, tömegközlekedés, amelyhez állami vagy önkormányzati ellátási felelősség kapcsolódik. Ilyen tevékenység a javaslat értelmében a közszolgáltatási szerződés alapján végezhető, minden más személyszállítás járati engedélyhez kötött annak elkerülése érdekében, hogy a közszolgáltatási szerződésben rögzített jogokkal ütközzön. A javaslat ez utóbbi körbe tartozónak rendeli a kötött pályás közlekedést helyettesítő autóbuszjáratok kettő hónapon túli üzemeltetését is, függetlenül az üzemeltető személyétől.

A javaslat mindezekre figyelemmel kiemeli a menetrend szerinti autóbusz-közlekedést a koncesszióköteles tevékenységek köréből, és az Európai Unió tervezett szabályozásának irányába mutató pályázati rendszert vezet be általános érvénnyel. Ugyancsak általános érvénnyel teszi kötelezővé a javaslat a szolgáltatókkal való szerződéskötést határozott, legfeljebb nyolcéves időtartamra, meghatározva a közszolgáltatási szerződések kötelező tartalmi elemeit is. A közszolgáltatásra való kötelezés és veszteségkiegyenlítés rendjét a 91/69. EGK-rendelet részletesen szabályozza. A rendelet legfőbb elemei biztosítják az összhangot a pályázati és szerződéskötési rendszerrel. A közösségi rendelet felhatalmazást ad a tagállamok számára, hogy az abban foglaltaktól eltérő támogatási rendszert alkalmazzanak meghatározott területeken. A veszteségkiegyenlítési rendszer kötelező bevezetése nem nélkülözheti külön központi források e célra való biztosítását - ezt a jelen javaslat kifejezetten állami feladatként rögzíti.

Bár a javaslat alapjaiban előremutató, kijelöli a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés hosszabb távon általánossá váló, EU-konform módon szabályozott, ellenőrzött versenyre épülő működési rendjét, nem nélkülözheti az átmenet jegyeit sem. Erre elsősorban a Volán-társaságok sikeres privatizációja miatt van szükség, a társaságokban megtestesülő állami vagyon valós értéket csak akkor jelent, ha az működési lehetőséggel párosul. Megfelelő privatizációs bevétel csak a jogosultsággal együtt járó értékesítéstől remélhető. Ehhez pontosan meg kell határozni, és szerződésben rögzíteni kell a társaságok tevékenységei jogosítványait, és azokat olyan időtartamra kell biztosítani, amely a befektetők számára lehetővé teszi a megtérülést. Erre figyelemmel a javaslat lehetővé teszi egy ízben, kivételes jelleggel a pályázat nélküli szerződéskötést.

A javaslat alapvető célja a belföldi menetrend szerinti közforgalmú autóbusz-közlekedés szabályozásának új alapokra helyezése. A szabályozás teljes körűvé tétele érdekében és a kapcsolódó harmonizációs kötelezettségre tekintettel a javaslat kiterjed a külön célú menetrend szerinti járatokra is. A törvény megalkotása tehát szükséges és üdvözlendő törekvés. Más kérdés, hogy milyen törvényre van szükség a közösségi közforgalmú személyszállítás szereplőinek, és az előttünk fekvő tervezet eleget tesz-e a fenti elvárásoknak.

A jelen törvénytervezet, bár az eddigi szakbizottsági megítélések általános vitára alkalmasnak találták, számos aspektusában hagy maga után némi kívánnivalót. Egyrészt nem képez konzisztens megoldást a személyszállítás egységes szabályozására, fennmarad az úgynevezett mozaikszabályozás, ágazatonként külön a vasúti, külön a közúti eszközfajták vonatkozásában, továbbá külön törvény rendelkezik a kedvezményekről, az árképzésről, az ellátási felelősség forrásainak biztosításáról, önkormányzati költségvetési törvények, a mozaikszabályozás sajátos érdekcsoport értelmezésére, másrészt az üzemeltetési és fejlesztési források feletti ad hoc döntésekre, tehát kiszámíthatatlanságra, tervezhetetlenségre ad lehetőséget.

Ha már nem egységes a törvény, legalább legyen egyenszilárdságú az alágazatok tekintetében. Az előttünk fekvő tervezetnek azonban, tisztelt képviselőtársaim, talán a legnagyobb hiányossága, hogy nem kezeli egyenrangúan a helyközi és a helyi közösségi személyi közlekedés szabályozását, márpedig a személyszállítási piac azonos politika alapján eldöntött, hosszú távú befektetésekről és társadalmi szintű megtérülésekről szól. Úgy vélem, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen alapvető és legfőbb hiányosságot mindenképpen orvosolnunk kell. A tervezet a lokális piackezelés tekintetében határozottan diszkriminatív, ugyanis az ellátásért felelős kizárhatja a versenyből, a közszolgáltatási kötelezettség pályázatában való részvételből a pályázat tárgyát képező szolgáltatási területen vagy annak közvetlen körzetében már piacon lévő, kizárólagos joggal rendelkező szolgáltatót. A pályázaton való részvételből való kizárás korlátozza a versenyt, ezért ellentétes az EU-szabályozással, az nem él ilyen szigorú kitétellel.

A vonatkozó EU-rendelettervezet 12. cikke (1) bekezdése kimondja, hogy a versenypályázatoknál, illetve a minőségi összehasonlításnál alkalmazott eljárásnak nyíltnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, ezért javaslom a vonatkozó rendelkezés módosítását. Veszélyes egyébként a diszkrimináció, mivel drasztikus helyzetbe hozhatja a kizárólagos joggal rendelkező szolgáltatót és annak tulajdonosát, a helyhatóságokat. E társaságok tulajdonosai nem befektető társaságok, mint az EU-s piac úgynevezett global-playereinek vagy Stadtwerkeknek a tulajdonosai, akik a több lábon állás miatt át tudnak vészelni egy szolgáltatásmentes időszakot, éppen a keresztfinanszírozás lehetősége miatt. A társaságok kizárása eszközvagyonuk akár teljes értékvesztésével is járhat, a pályáztatásból kizárt társaságok versenytársainak a csatlakozás piaci versenyelőnyt jelent.

Tisztelt Ház! A törvénytervezet a közforgalmú személyszállítás forrásainak biztosítása tekintetében hiányos, nem kezeli egyenrangúan az alágazatokat. A hazai piacon már régóta verseny van, méghozzá a forrásokért folyó verseny. A tervezet hiányos, mert nem tartalmazza a közszolgáltatási követelmények teljesítésének kompenzálásához szükséges források biztosítékát, egyrészről a normatív állami szerepvállalást, illetve az állami árkiegészítést. A tervezet nem egyenszilárdságú, mert míg külön törvény alapján az állam által biztosítja a helyközi személyszállításhoz kizárólag e célra felhasználható elkülönített forrásokat, és a szolgáltatónak ellentételezi az általa nyújtott kedvezmények miatti bevételkiesést, addig a helyi szolgáltatás ellátóinak ezen biztosítéka kimaradt a törvénytervezetből. E források és törvényes biztosítékuk hiányában az önkormányzatok önerőből nem lennének képesek a menetdíjbevétel alacsony szintje miatti veszteségek finanszírozására.

Javaslom az állami normatív támogatás és az árkiegészítésre vonatkozó klauzulák részletes újragondolását. A normatív állami finanszírozásnak nemcsak a pénzügyi hiánya, de az alapja is hiányzik, hiszen az indoklás elvi hibája, hogy az ellátás nem határozható meg normatív módon. A közösségi közlekedés tekintetében azonban a társadalmi felelősség leképezése miatt szerepet kell kapnia a társadalmi és szakértői konszenzussal kialakítható normatív ellátási paramétereknek. Egyébként a törvényjavaslatot támogatjuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

HORVÁTH CSABA (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A tervező és szakértő mérnökök kamarája, valamint az építészek szakmai kamarája mint köztestületek, a gazdasági, a szakmai és a társadalmi területeken is igen fontos szerepet töltenek be. Működését elsősorban a polgári törvénykönyv szabályozza.

Magyarországon jelenleg 13 kamara működik, többek között az Ügyvédi Kamara, az Orvosi Kamara, a Könyvvizsgálói Kamara és nem utolsósorban a tervező és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamarája, amelyet a jelen törvényjavaslatban szereplő módosítani kívánt törvény szabályoz.

A kamaráknak Magyarországon két fajtája létezik. Az egyik a gazdasági kamarák, valamint a szakmai kamarák. A módosítani kívánt '96. évi LVIII. törvény mind a tervező és szakértő mérnökök kamarájának, mind az építészek szakmai kamarájának feltételeit egyöntetűen szabályozza. A törvény célja, hogy a hazai hagyományokat és a fejlett demokráciák gyakorlatát követve, a környezet alakítása, fejlesztése és védelme szempontjából meghatározó tervező és szakértő mérnökök, építészek tevékenységének jelentőségét elismerve, a szakmai és etikai elvek érvényesítéséhez szükséges szakmai önigazgatást támogassa.

A két kamara történelmi előzményei 1923-ra nyúlnak vissza. Az ebben az évben alapított Magyar Mérnökkamara a második világháborút követő eseményeknek esett áldozatul, és jogutód nélkül felszámolták. Jogelőd nélkül a már említett '96. évi LVIII. törvény tette lehetővé a két kamarai intézmény újbóli felállítását.

E törvénynek, amely részletesen szabályozza a kamarákat, módosítása néhány helyen először 1999-ben vált szükségessé. A törvény további nyolcéves gyakorlata és tapasztalata alapján újabb módosításra szorul, elsősorban a két kamara belső szervezete és működése vonatkozásában. A módosítás célja és indoka, hogy a két kamara a törvényben előírt köztestületi feladatait eredményesen és gazdaságosan, illetve takarékosan működtethesse, a törvényben részletesen előírt belső szervezete, valamint hatásköre ehhez igazodjon.

A következőkben felsorolt problémák indokolják jelen törvényjavaslat létjogosultságát. A nagy létszámú tag- és küldöttgyűlések többszöri összehívási kötelezettsége költséges a ma kizárólag tagdíjból működtetett két kamara részére. A választott nagyszámú tisztségviselőknek a jelenleg eltelt kétszer négyéves ciklus miatti kötelező lecserélése a kamara folyamatos és eredményes működését lehetetleníti.

A törvényben előírt szakmai és jogosultsági ellenőrzések, illetve figyelemmel kísérések lefolytatására a törvény ma nem ad egyértelmű felhatalmazást. A nyolcéves tapasztalat szerint a kamara képviselőinek sok esetben nem engedik meg, hogy az építkezést és az építéssel összefüggő dokumentációkat megtekinthessék. A két kamara az ellenőrzések, illetve figyelemmel kísérések lefolytatására megfelelően felkészített és képzett kamarai szervezetet kíván létrehozni. Ezért szükséges az egyes szakmai ellenőrzések törvényes és hatékony megalapozottsága az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a hazai tervezés és kivitelezés versenyképességének növelése érdekében, valamint a külföldi tervezők magyarországi tevékenységében is.

A tervező és szakértő mérnökök kellő felkészültségű utánpótlása az utóbbi évtizedben érzékelhetően romlott, részben a régebbi szakmai nagyvállalatok sok kis magánvállalattá alakulásával, ezért szükséges, hogy az egyetem, illetve a főiskola elvégzése után a kamara irányítsa és részben szervezze a pályakezdő mérnökök kellő színvonalú szakmai gyakorlatát.

Jelenleg a kamarai tagsággal nem jár automatikusan a jogosultság. A jogosultsággal még nem rendelkező kezdő mérnököt, kamarai tagot a kamara fel tudja készíteni a jogosultsághoz szükséges gyakorlat kellő tartalmú megszerzésére. A vizsgával, amelyet egyes európai országokban a piacvédelem eszközének is tartanak, az egyes jogosultságok követelményeinek egységes értelmezését és alkalmazását lehet a kamara tagjaitól számon kérni.

Az eddigi szabályozás csak az építési engedélyek alapjául szolgáló tervekbe való betekintést tette lehetővé, a gyakorlati tapasztalat szerint több esetben nem készül kiviteli terv, vagy azt az építési engedélyben foglaltaktól eltérően más, jogosultsággal nem rendelkező készíti el. Szükséges tehát, hogy az építési munkahelyen a kiviteli tervekbe való betekintést is megtehesse a kamara. Az előírt követelmények tényleges megoldása ugyanis a legtöbb esetben csak e tervekben jelenik meg. A törvény megjelenése óta az építésügy irányítása többször változott, jelenleg a Belügyminisztérium hatáskörében van. Gyakorlati megfontolásokból javasolt az a megfogalmazás, hogy az Építész Kamara törvényességi felügyelete az építésügy mindenkori irányítójának feladata legyen.

A módosítások általában adminisztratív jellegűek, melyek a kamara köztestületi feladatait, hatáskörét, szervezetének demokratizmusát nem befolyásolják, de az eredményes és gazdaságos működéshez elengedhetetlenül szükségesek.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelen törvényjavaslat módosítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Csak szeretném megerősíteni, hogy a gazdasági bizottság a jelen törvényjavaslat módosítását tárgyalta, és vitára alkalmasnak találta. A gazdasági bizottság néhány módosító javaslat elfogadása után nagy valószínűséggel egyhangúlag támogatni fogja a módosító törvényjavaslatot.

Köszönöm.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja az államtitkár urat válaszadónak. Önt illeti a szó.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr és a nevében választ adó Államtitkár Úr! Budapesti képviselőként, a II. kerület polgármestereként és olyan egyszerű polgárként fordulok önhöz, akinek nap mint nap gondot okoz, hogy Budáról átjöjjön Pestre, vagy hogy Pestről átjusson Budára. Az angyalföldiek, újpestiek, káposztásmegyeriek, rákospalotaiak, óbudaiak, békásmegyereik, hűvösvölgyiek, pesthidegkútiak, a Várban élők minden nap dugókban kénytelenek araszolni a túlterhelt Margit és Árpád hídon.

Mindemellett az itt élőknek el kell viselniük a budai oldalon a 10-es és a 11-es, a pesti oldalon pedig a M3-as és a 2-es út átmenő forgalmát. Az átmenő forgalomban részt vevő teherautók és személyautók ezrei terhelik a Margit és Árpád hidat, a Szentendrei utat, a budai és a pesti alsó rakpartot, a Margit körutat, a Moszkva teret. Szomorú, hogy Budapest leginkább szennyezett levegőjű területe a Margit körút és a Moszkva tér környéke, közvetlenül a világörökség részét képező budai Vár és a budai zöldövezet széle, amely a Rózsadomb és Pasarét között található.

Mindezekre a problémákra megoldást jelentene, ha megépülne az M0-ás körgyűrű északi és északnyugati szektora. Az M0-ás és új szakaszának megépülése azt jelentené, hogy északon egy újabb Duna-híd állna a budapestiek és az átmenő forgalom rendelkezésére. Az előző kormány többször megígérte, hogy megépül az M0-ás északi hídja, de még az építési engedélyeket sem tudták elkészíteni az előző ciklus alatt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most se!) A budapesti polgárok életét nagyban megkönnyítené, ha ez a kormány komolyabban kezelné az M0-ás továbbépítését, mint az Orbán-Torgyán-kormány tette. Úgy érzem, erre most van esély, a budapestiek azt utóbbi időben egyre több kedvező hírt kaptak arról, hogy végre elkezdődik az építkezés az M0-ás új szakaszán.

Kérdezem a miniszter urat, mikor kezdődik el az M0-ás északi hídjának építése, és mikor vehetik igénybe a közlekedők.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm. Elfogadom az államtitkár úr válaszát. Úgy gondolom, Észak-Budapest fejlődését nagymértékben fogja segíteni ennek a rég halogatott beruházásnak az elindítása. Különösen fontosnak tartom, hogy elindul az M0-ás északi hídjának építése, mert a Margit híd egyre halogatott és egyre sürgetőbb felújításával megbénulhat Észak-Budapest közlekedése.

Több százezer budapestit érint ez a beruházás, ők erősen reménykednek abban, hogy végre nem kell dugókban araszolniuk, zajban és benzingőzben élniük. Reméljük, hogy rövidesen Tóth Árpád szavaival ajkunkon sóhajthatunk fel, és a híd acélfőnixként fog lebegni a két part között, “S mi, szárnyai közt, boldog utasokö.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájának befejeztével elérkeztünk a módosító javaslatok határozathozatalához. Engedjék meg, hogy ismét csak megköszönjem a tisztelt Ház és a gazdasági bizottság munkáját, valamint a jobbító szándékú javaslatokat.

Az előttünk lévő módosítás alapvetően a két kamara eredményes és gazdaságos működéséhez szükséges feltételeket biztosítja. A mérnök és építész kamara nyolcéves tapasztalata rámutatott néhány olyan törvényi szabályozásra, melyek nehezítik a kamara számára a feladatainak takarékos és hatékony ellátását, különösen a költséges, nagy létszámú tag- és küldöttgyűlések többszöri összehívási kötelezettsége, a kamara feladatait eredményesen ellátó, választott tisztségviselő kötelező lecserélése, egyes szakmai ellenőrzések lefolytatására vonatkozó, nem egyértelmű felhatalmazása.

Az elmúlt hónapban megvitatott törvényjavaslat arra is vállalkozik, hogy megteremtse a pályakezdő mérnökök jobb szervezhetőségét a szakmai gyakorlatuk megszerzésében, valamint az egyes szakmai ellenőrzések törvényes megalapozottságát az Európai Unióhoz való csatlakozás után a külföldi tervezők magyarországi tevékenységében. A beterjesztett javaslathoz mintegy 17 darab módosító, illetve kapcsolódó módosító indítvány érkezett, melyek közül hármat a gazdasági bizottság nyújtott be. A legvitatottabb kérdéskört kétségkívül a kamarai biztos intézménye okozta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden válaszoljak a vitában elhangzottakra. A módosítani kívánt törvény eddig is lehetőséget biztosított az építési engedélyekbe és azok nyilvántartásaiba történő betekintésre. Hangsúlyozom, hogy mind a jelenleg hatályos, mind pedig az előttünk lévő törvényjavaslat alapján erre kizárólag a tervező jogosultságának megállapítása céljából volt lehetőség. A törvényjavaslat sem változtat tehát ezen a gyakorlaton, sőt, a módosító javaslatok egy része ezen szabály pontosítását, ha úgy tetszik, szigorítását, szűkebb értelmezését tartalmazza. A törvényjavaslat nem tűzte ki célul ezen jól kialakult gyakorlat megváltoztatását, kizárólag a már eddig is érvényben lévő gyakorlat törvényi szintre emelését tartalmazta. A lefolytatott szakmai egyeztetések után sikerült egy jó kompromisszumos megoldást találni erre a problémára. A többi módosító javaslat többek között a kamarai tisztségviselők megbízatási időtartamát, valamint a kamarai felvételre jogosító szakmai feltételeket érinti.

Az Országgyűlésben elhangzott vélemények is támogatták a benyújtott javaslat alapkoncepcióját, illetve megfogalmazásait is, így a plenáris ülés elé már olyan javaslat került, amely mind a gazdasági bizottság mint szakbizottság, mind pedig a szakmai érdek-képviseleti szervezetek támogatását is élvezi. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a benyújtott javaslatokat, illetve magát a törvényjavaslatot fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság május 19-én tárgyalta a H/9872. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely a lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság hat tagjának önálló képviselői indítványaként lett beterjesztve a tisztelt Ház elé.

Az országgyűlési határozati javaslat tartalmilag épít a lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság által az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati bizottság, valamint a rendészeti bizottság részére készített részletes jelentésre. A jelentés tartalmazza a megismert és elemzett ingatlan-visszaéléseket, azok társadalmi, gazdasági, szociális okait és körülményeit, és a kidolgozott javaslatokat a hasonló cselekmények visszaszorítására és a sértettek, áldozatok helyzetének rendezésére. A határozati javaslatban a lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedések minisztériumi szintre való leosztásával lehetővé válik, hogy 2005. december 31-éig az Országgyűlésnek, a kormánynak, az eljáró hatóságoknak felvázolt feladatokkal visszaszorítsák a társadalom egészére káros jelenséget.

Olyan széles körű problémáról van tehát szó, ami mindenképpen hosszú távú együttműködést igényel a javaslatban szereplő számos minisztérium, valamint egyéb civil szervezetek részéről, és csak a hosszú távú összefogás eredménye lehet, hogy a társadalomnak az ingatlan-nyilvántartás közhitelességébe és legvégső soron a jogrendszerbe vetett bizalma helyreálljon.

A bizottság a saját nevéből adódóan tárgyalta a javaslat gazdasági vonatkozásait, az országgyűlési határozati javaslat lényegében nem jelent olyan komoly anyagi terhet az államháztartás részére, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Valójában azok számára nyújtandó segítségről van szó, akik az úgynevezett lakásmaffia áldozatai lettek a '90-es évek elején, közepén, és az akkori eljárási rendben nem sikerült számukra olyan jogorvoslatot találni, ami az újbóli életkezdésüket megfelelően megalapozta volna. Sokan vannak ebben a rászorult helyzetben, de annyian nem, hogy a költségvetés számára jelentős megterheléssel járna.

A bizottság ülésén az országgyűlési határozati javaslatot benyújtó országgyűlési képviselők közül a képviselő asszony ismertette, hogy az elmúlt másfél évben számos olyan eredmény született, amely annak köszönhető, hogy az Országgyűlés elnökének rendelkezése alapján foglalkoztak ezekkel az ügyekkel. Az igazi nagy eredmény az, hogy elindultak, valamint folytatódtak a nyomozások, és a rendőrök már nem küldik el a náluk jelentkező állampolgárokat azzal, hogy ha lakásról van szó, akkor az polgári ügy, valamint az, hogy az ügyészek fokozottan ügyelnek az úgynevezett lakásmaffiás tevékenységek nyomozására.

(10.20)

Külön kiemelendő, hogy az Ügyvédi Kamarához hasonlóan ma már a Közjegyzői Kamara és az utóbbi időben a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara is együttműködő készséget mutat.

Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság az országgyűlési határozati javaslatot megtárgyalta, és az ellenzéki képviselőkkel együtt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Ezért magam is azt javaslom, hogy a javaslatot fogadjuk el, illetve támogassuk az abban foglaltakat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)