Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! "Úrnak bitang, magyarnak rongy a geszti bolond" - írta Ady Endre Tisza Istvánról. Én azt gondolom, hogy Ady Endre ezzel a verssel és ennek a közzétételével kétségkívül megsértette Tisza Istvánnak a jó hírnévhez való jogát - ez kétségtelen. A kérdés: indokolt-e az, hogy azt a lapot, amely közli Ady Endrének ezt a versét, arra kötelezze bárki, hogy Tisza István hasonló terjedelmű közleményét közzétegye? Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés, tisztelt Országgyűlés, vajon indokolt-e, hogy ennek a versnek a közléséért a bíróság közérdekű bírsággal sújtsa azt, aki ezt az Ady-verset közzéteszi; avagy úgy gondolja az előterjesztő, hogy egy ilyen típusú közlemény nem személyiségijog-sérelem, hanem el fogja nekünk magyarázni talán a vitában, hogy akkor mire gondol.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom - nem beszélek kormányról, mert elmagyarázták nekünk, hogy ez nem kormány-előterjesztés -, hogy a Fidesz ebben a két és fél évben szisztematikus erőfeszítéseket tesz annak a szabadságnak a lebontására, amit a megelőző tíz évben a magyar társadalom kivívott magának. Korlátozza a vállalkozás szabadságát, korlátozza a munkavállalók szabadságát, korlátozza a tőzsde szabadságát, a tőzsdei jelenlét szabadságát éppen ezen a héten; korlátozza azokat a jogi garanciákat törvények egész sorával - szervezett bűnözés és egyéb címeken -, amelyek a polgárok szabadságát védik; korlátozta az oktatás szabadságát a kerettantervekkel; korlátozta a reklám szabadságát a reklámtörvény módosításával - semmilyen olyan törvényt nem alkotott, amely erősítette volna a szabadságot.

Ebbe a sorba illenek azok az intézkedések, amelyeket a sajtószabadság korlátozására hoz a Fidesz. A fő csapást a közszolgálati média semlegességére mérte, amikor egymás után a csonka kuratóriumokkal uralma alá hajtotta a közszolgálati médiákat - kezdte a televízióval, folytatta a rádióval -, de nem érte be ezzel, hiszen hála annak, ami a megelőző tíz évben történt Magyarországon, az írott sajtóban túlnyomó szerepet játszik és az elektronikus médiában is számottevő szerepet játszik a magánszektor; valamit tehát az ellenőrzése alatt nem tartott sajtóval is kell csinálnia. A cél a sajtó és az újságírók fenyegetése, nyomás alatt tartása.

Ebben az irányban az első jelentős intézkedés volt az úgynevezett átvilágítási törvény teljesen indokolatlan kiterjesztése az újságírókra. Árulkodó az, hogy ez az ügynöktörvény nem a közhatalmat gyakorló bírákat és ügyészeket, hanem az újságírókat sorolta időben az első helyre, mert az volt a Fidesznek fontos, hogy az újságírókat fenyegesse.

Ebbe a sorba illik a kormánykoalíció részéről először a lex Pokol a válaszadási kötelezettség előírásával, és most a lex Pokol II., amelynek a lényege természetesen nem a válaszadás, hanem a közérdekű bírság. Hiszen a lex Pokol I. csak az újságok szerkesztésébe szólt volna bele a kötelező válaszokkal, a lex Pokol II. amellett, hogy ugyanezt a kötelezettséget ismétli meg egy nagyon bizonytalan tényállásra, emellett a kötelezően előírt közérdekű bírsággal anyagilag kívánja lehetetlen helyzetbe hozni a sajtót.

Azt kell mondanom, hogy Pokol képviselő úr legalább becsületes volt, amikor előterjesztését megtette, hiszen nyíltan megmondta, hogy a célja a sajtóbeli erőviszonyok megváltoztatása ezzel a beavatkozással, és becsületes volt abban is, hogy nyíltan megmondta, hogy miután a sajtótörvény kétharmados, ezért a polgári törvénykönyv feles módosításával akarja ugyanazt a célt elérni. Ezt számos nyilatkozatában elmondta. A Fidesz nem ilyen becsületes, a Fidesz nem mondja meg, hogy a sajtóviszonyok átalakítása a célja, hanem a személyiségi jogvédelem álcája mögé búvik ennek a nemtelen, szabadságellenes tervnek a képviseletében.

Érdekes módon - erről már szó esett ma a bizottsági véleményeknél -, amikor az a kérdés, hogy országgyűlési képviselők hozzátartozóinak személyiségi jogait szabad-e korlátozni, akkor Répássy úrnak nem olyan fontosak a személyiségi jogok (Dr. Répássy Róbert: Dehogynem! Módosítottunk törvényt!), a személyes adatok védelme; akkor csak a kétharmad hiánya miatt fogadta el a szocialisták módosító javaslatát, és az ön által vezetett Torgyán-Répássy-féle bizottságban naponta próbálják megszerezni a képviselők hozzátartozóinak a személyes adatait is és ezeket kezelni. Nem voltak olyan fontosak a személyiségi jogok akkor Répássy képviselő úrnak, amikor a politikai céljai mások voltak! Most azonban, amikor a szabad sajtó ellen kell harcot vívni, már föl lehet áldozni a sajtó szabadságát a hirtelen oly szentté vált személyiségi jogoknak az állítólagos védelmében.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a hadjárat folyik itt, ennek a sajtószabadság elleni hadjáratnak egy újabb állomása a Fidesznek ez a törvényjavaslata. Jó lenne megtudni, hogy mi az, ami indokolja ezt a törvényjavaslatot.

(16.40)

Én olvasom az újságokat, nézem a televíziót, hallgatom a rádiót, és nem tapasztalom azt, hogy a cikkekben, a közleményekben rendszeresen súlyos sérelem érné a személyiségi jogokat. Mire gondol Répássy úr? Talán arra, amikor a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza ellenzéki képviselők lakásának a fényképeit? Erre tetszett gondolni, mert akkor kétségkívül személyes adataikon esett sérelem. Erre gondol? A Magyar Nemzetet kellene közérdekű bírsággal sújtani? Vagy mire gondol? Amikor mai ellenzéki politikusok jó hírnevét súlyosan sértő közlemények jelennek meg hol a Magyar Nemzetben, hol a Magyar Fórumban? A kettő között alig van különbség. Mire gondol? Melyek azok a személyijog-sérelmek, amelyek a sajtónak ezt a korlátozását indokolnák?

Én bízom benne, hogy nekem, aki nem vagyok olyan képzett jogi kérdésekben, Répássy úr, Pokol elnök úr majd elmagyarázza, hogy mi teszi indokolttá ezt a fellépést a sajtó közleményei ellen. Én ugyanis nem tudom, nem értem, és nem magyarázták el ma sem és korábban sem.

Én azt gondolom, tisztelt kormánypárti képviselő urak, hogy ez a törvényjavaslat a maga rendkívül bizonytalan és ilyen értelemben a jogbiztonság elvével aligha összeegyeztethető fogalmazásával, a tényállásnak ezzel a rendkívül bizonytalan megállapításával teljesen alkalmatlan arra, hogy bármi más célt szolgáljon, mint a sajtó fenyegetését, ami az önök alapvető célja. Ez a kormánykoalíció és különösen a Fidesz, kormányra lépése óta folyamatosan hadilábon áll a szabad magyar sajtóval. Erről szól a javaslat. Azt kell mondanom, hogy az a vita, hogy kellő védelem van-e, vagy szükség van-e erre az új intézkedésre - képviselőtársaim kielégítően bebizonyították a bizottsági vitákban is, hogy nincs szükség, kellő védelem van a személyiségi jogok számára, ha azokat valóban bármi fenyegeti.

Ez a kormány, amikor a kormány számára az államapparátusból és annak különböző rejtekeiből rendelkezésre álló információkat juttat el az ellenőrzése alatt álló sajtótermékekhez, akkor valóban veszélyt jelent a személyiségi jogok számára. Ezt azonban nem ilyen lépésekkel lehet korrigálni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)