Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1382. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1382/58. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vitát három szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem Nyakó István jegyző urat, hogy ismertesse az általam javasolt vitaegységeket.

NYAKÓ ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést vezető elnök azt kezdeményezi, hogy az első szakaszban az általános rendelkezéseket tartalmazó I. fejezet, valamint a jogalkotás tervezésének rendelkezéseit tartalmazó II. fejezet szabályait módosító indítványokra nyílik meg a vita az ajánlás 3-10. pontjai szerint. Ugyanebben a szakaszban kerül sor a 14., 27., 55., 56., 57., 58. és 60. ajánlási pontok megvitatására is, amelyek szintén ezeket a kérdésköröket érintik.

A második szakaszban kerül sor az ajánlás 11., 12., 13., 15-26., 28-54. és 59. pontjainak a vitájára. Ezek a társadalmi egyeztetés részletszabályait módosítják.

A Házszabály 105. § (2) bekezdése alapján a preambulum módosításait kezdeményező indítványok megvitatására a harmadik szakaszban kerül sor, az ajánlás 1. és 2. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, a felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás mely pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát a 3-10., 14., 27., 55., 56., 57., 58. és 60. pontokra. Megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak, LMP.

(22.30)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék egy olyan javaslatról beszélni, ez a 7. sorszámú, ahol a bizottság és az előterjesztő támogatja a módosító javaslatunkat. Ez álláspontom szerint egy nagyon fontos iránymutatást jelent a jövőre nézve. Arról van szó, hogy a társadalmi egyeztetés során különös tekintettel kell lenni a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményére.

Csak röviden alátámasztanám, hogy mi indokolta ezt a javaslatunkat. Nem pusztán egy szépségtapasz lenne ezen a törvényen, hanem egy olyan figyelemfelhívás, ami most már így egy normatív aktusban tud megjelenni, hogy a jogszabályalkotás során tekintettel kell arra lenni, hogy vannak normaalkotással érintett olyan társadalmi csoportok, amelyek érdekérvényesítési képessége sokkal alacsonyabb, mint a társadalom nagy átlagáé. Ez fokozott feladatot ró a jogalkotóra akkor, amikor az ő véleményüket mint érintettek véleményét be kívánja csatornázni.

A 6. sorszámon képviselőtársammal azt indítványoznánk, hogy az egyéni indítványokra, illetve a bizottsági indítványokra ugyanazok az egyeztetési kötelezettségek vonatkozzanak, mint a kormány-előterjesztésekre. Az utóbbi hónapokban pontosan annak a folyamatnak lettünk tanúi, hogy a kétharmados forradalmi többség azzal kívánja kicselezni a társadalmi egyeztetést előíró különböző szabályokat, a társadalmi egyeztetésnek, ha úgy tetszik, a nemzeti együttműködésnek törvénybe foglalt kötelezettségét, hogy önálló képviselői indítványokkal bombázza a Házat, önálló képviselői indítványokkal kíván alapvető életviszonyokat, adott esetben alkotmányt módosítani, megváltoztatni. Ez, azt gondolom, nincs rendjén. Ha több forrása van a törvényalkotásnak, akkor abban az esetben van értelme annak, hogy a társadalmi részvételről rendelkezünk, ha bármelyik forrás esetén ugyanazok a kötelezettségek élnek.

Számomra nem elfogadható válasz az, hogy a nem kormányzati előterjesztésként a Ház elé kerülő törvénytervezetek esetében a Házszabály rendelkezzen, hiszen akkor mi végre van az előttünk fekvő törvényjavaslat? Ha ennek a szabályozásnak a fókusza az, hogy - csúnya szóval - hogyan alkotódnak meg jogszabályok Magyarországon, a jogszabályalkotás folyamatába hogyan csatornázzunk be állampolgári véleményeket, egyáltalán az állampolgároknak két fülkeforradalom között hogyan van lehetőségük bekapcsolódni a politikába, a közhatalmi döntések meghozatalába, akkor ezt a folyamatot szabályozzuk, és ebből a szempontból másodrendű kérdés az, hogy a törvénykezdeményezés honnan indul. Ennyiben vitatom azt a kormányzati véleményt, amit a bizottsági ülésen államtitkár úr tolmácsolt.

A következő kérdés, amire szeretnék rátérni, ha jól emlékszem, ez a 27. ajánlási számon szintén Szilágyi Péter képviselőtársammal előterjesztett módosító javaslatunk, egy nagyon lényeges fázisát ragadja meg a társadalmi egyeztetésnek. Arról van szó, hogy ahhoz, hogy ne csak kipipáljuk azt, hogy Magyarországon létezik egy olyan törvény, amelyik garantálja az állampolgári részvételt, akkor nagyon fontos, hogy kellő hangsúlyt fektessünk látszólag nüansznyi, de a jogérvényesítést, a részvételre képesítést ténylegesen szolgáló szabályokra. Arról van szó, hogy olyan "felhasználóbarát" módon kéne a törvényalkotásnak hozzájárulnia a tényleges és érdemi állampolgári részvételhez, hogy például az Országgyűlés honlapján kellő időben közzéteszi azt az elektronikus postacímet, ahol fogadni lehet az állampolgári véleményeket.

Végezetül pedig a 60. sorszámú módosító javaslatunkhoz, amit Szilágyi Péter képviselőtársammal terjesztettem elő, szeretnék hozzászólni, de ugyanilyen tartalmú módosító javaslatot adott be Bödecs Barna képviselőtársunk is. A következő a helyzet. Azt az általános vitában is elmondtam, hogy önmagában a kormányzati szándékot, ami ebben a törvényjavaslatban megtestesül, üdvözöljük. De ennek a szándéknak az őszinteségében kételkednünk kell akkor, ha benne hagy a magyar jogrendszerben olyan törvényt, ami egész egyszerűen merénylet az állampolgári részvétel ellen. Az a helyzet, hogy 2006 tavaszán szégyenletes módon az MSZP-Fidesz-nagykoalíció megalkotta a kiemelt nagyberuházásokról szóló törvényt, ami pontosan azt a célt szolgálja, hogy éppen akkor, amikor az emberek lakóhelyét leginkább érintő beruházásokat próbálják nagybefektetők eszközölni, akkor, amikor olyan változtatásokat kívánnak a környezetünkben végrehajtani, ami alapvetően befolyásolja a természeti és kulturális örökség megmaradását, nos, önök akkor a szocialistákkal nagy egyetértésben ezekre az esetekre kizárták annak lehetőségét, hogy az érintett állampolgári közösségek ezekbe a hatósági eljárásokba bekapcsolódjanak.

Ennek a törvényalkotásnak lett az eredménye a sukorói King's City-ügy. Annak az ódiumát, hogy ez a botrány kipattant, önöknek is viselniük kell, és éppen ezért kezdeményeztük azt, hogy ha őszinte a gondolat, hogy itt a társadalmi részvételt meg kívánják alapozni, akkor a kiemelt beruházási törvényt helyezzék hatályon kívül.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 14. ajánlási pontban foglalt módosító javaslathoz kívánok hozzászólni. A módosító javaslatban azt indítványozza Ipkovich György és Lamperth Mónika képviselőtársam, hogy a társadalmi egyeztetésre kötelezően bocsátandó jogszabályok körét a törvényeken, a kormányrendeleteken, illetve a miniszteri rendeleteken kívül ki kell egészíteni a nem kormány által benyújtott javaslatokkal. Egész konkrétan úgy szól a javaslat, hogy a nem kormány által benyújtott, tárgysorozatba vett törvényjavaslatokkal és országgyűlési határozati javaslatokkal, valamint a törvényjavaslatokhoz és az országgyűlési határozati javaslatokhoz benyújtott módosító és kapcsolódó módosító javaslatokkal kapcsolatos kormányzati álláspontról szóló előterjesztés tervezetét is társadalmi vitára, társadalmi egyeztetésre kell bocsátani.

Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon fontos kiegészítés lenne. Egyrészt nagyon sok esetben a kormány által beterjesztett és egyeztetésre megküldött törvényjavaslatok a parlamenti vitában, a módosító javaslatok benyújtása után már egészen más tartalommal kerülnek az Országgyűlés elé végszavazásra. Tehát azok a társadalmi vagy szakmai szervezetek, amelyek korábban az eredeti előterjesztésről nyilvánítottak véleményt, már rá sem ismernek a végszavazásra bocsátott egységes javaslatra, mert egészen más tartalommal kerül a Ház elé. Éppen ezért indokolt az, hogy ezeket a javaslatokat, illetve amik a végszavazásra bocsátott egységes javaslatokban foglalt módosítások alapját képezik, tehát ezeket a módosító javaslatokat szintén társadalmi vitára bocsássa a kormány, természetesen az általa megfogalmazott véleménnyel, állásponttal együtt. Ekkor tudnak a társadalmi és szakmai szervezetek megalapozott véleményt nyilvánítani a beterjesztett törvényjavaslatról.

Természetesen ez elhúzza egy picit a jogalkotás folyamatát, és azt hiszem, ez nem is baj. Nem is baj, ha az elmúlt időszak viharos sebességű jogalkotási gyakorlatát vesszük alapul, de itt is azt gondolom, hogy kell hogy mi is önkritikát gyakoroljunk. Ugyan nem ilyen viharos sebességgel, ahogy ebben a ciklusban, de talán volt olyan, amikor kicsit az ideálisnál gyorsabb ütemben kívántunk elfogadtatni komoly változásokat indítványozó jogszabálytervezeteket. Azt gondolom, kicsit lassítja meg a jogalkotás folyamatát, de nem olyan mértékben, hogy ne lehessen ennek a módosító javaslatnak helyt adni. Ugyanis bizony rá kell kényszeríteni a szakmai és civil szervezeteket is arra, hogy ésszerű határidőn belül, hogy ne mondjam, igen gyorsan reagáljanak a kormány által megküldött javaslatokra. Ez egyébként a nagyobb szakmai és civil szervezeteknél különösebb akadályba nem ütközik, hiszen ha egy, mondjuk, bírói szervezetnek megküldenek egy jogszabályt módosításra, ott is egy teljes apparátus áll rendelkezésre, hogy gyorsan reagáljanak erre.

(22.40)

És ugyanez igaz egyébként, mondjuk, a nagyobb szakszervezetekre, és itt nem kívánnám a sort folytatni. Tehát picit lassítja meg a folyamatot, de úgy gondolom, hogy megéri ezt az áldozatot meghozni azért, hogy valóban ismerjük az elfogadandó törvényjavaslatról alkotott véleményét a szakmai és civil szervezeteknek.

Másrészt kiküszöbölné ez a javaslat azt is, hogy azt a gyakorlatot tudja folytatni az Országgyűlés, illetve a kormány, amelyet ebben a ciklusban igen nagy előszeretettel alkalmazott a Fidesz, azt, hogy átfogó és nagy terjedelmű módosító javaslatokat, amelyek egyébként valójában a kormány előterjesztései lettek volna, pont azért és abból a célból, hogy a szakmai és társadalmi egyeztetést és vitát megspórolják, meg tudják kerülni, ezért ezek a javaslatok önálló képviselői indítványok formájában kerültek benyújtásra az Országgyűléshez. Ha és amennyiben a kormánynak kötelezettsége ezeket az önálló képviselői indítványokat a saját véleményének mellékelésével társadalmi vitára bocsátani, akkor ez a - hadd fogalmazzak úgy - visszaélésszerű joggyakorlás megszűnik. Természetesen a normál menetben beterjesztett képviselői indítványoknál ne értsék bele a "visszaélésszerű" jelzőt, de úgy hiszem, hogy nagyon sokszor voltunk olyan jogalkotási folyamatnak a tanúi, ahol bizony bele kell érteni az általam előbb felhívott jelzőt.

Emellett, én úgy gondolom, hogy ha valaki normál menetben és valóban önálló képviselői indítványt nyújt be, ott is indokolt az, hogy az érintett társadalmi és szakmai szervezetek véleményt tudjanak mondani a jogszabályról. Én úgy gondolom, hogy ezt a felelősséget és kötelezettséget nem szabad, nem lehet és nem célszerű a képviselőre bízni, tehát hogy maga a képviselő folytassa le az egyeztetést. Én úgy hiszem, indokolt, hogy ezt a kormány kötelezettségévé tegyük.

A javaslat tehát erről szól. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) Kérném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Jávor Benedek képviselő urat illeti a szó.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én ott folytatnám, ahol Schiffer képviselőtársam abbahagyta, a 60. pontnál, a kiemelt beruházásokról szóló törvénytervezet kapcsán.

Nemcsak arról van szó, hogy ezt a törvényt annak idején a Fidesz és az MSZP nagy egyetértésben fogadta el, hanem a tavaszi választásokat követően a nemzeti együttműködés kormánya első intézkedései között kiterjesztette ennek a törvénynek a hatályát, gyakorlatilag a kivételből normát csinált 90 milliós értékhatár felett minden beruházásra. Ezt a speciális hatályt terjesztette ki, ezáltal szűkítve a társadalom részvételi lehetőségeit rengeteg olyan beruházás esetén, amelyek alapvetően befolyásolják az állampolgárok környezetét, életviszonyait, életminőségét.

Tehát azt gondoljuk, hogy amennyiben valóban komolyan társadalmi részvételről kívánunk beszélni, és szeretnénk teret engedni az állampolgároknak ahhoz, hogy az őket közvetlenül körülvevő környezet alakításáról szóló jogszabályok, engedélyezési eljárások során érvényesíteni tudják a szempontjaikat, érdekeiket, a környezet érdekeit, akkor nem elég pusztán a jogalkotási törvényről beszélni, hanem meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy azokban a helyi ügyekben is, amelyek sokszor sokkal inkább érintik az alapvető életviszonyaikat, mint egyes jogszabály-módosítások, lehetővé váljon a részvételük.

Ennek a záloga a kiemelt beruházásokról szóló törvénynek a megsemmisítése, amire vonatkozó indítványt már előterjesztettünk Schiffer képviselőtársammal, illetve az épített környezet alakítására vonatkozó törvénynek, az ezzel kapcsolatos módosításainak a visszavonása. Azt gondolom, hogy ez is egy elkerülhetetlen lépés.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita első szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát a 11., 12., 13. pontokra, a 15-26. pontokra, a 28-54. pontokra, valamint az 59. pontra. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. Igen, többen is jelzik.

Elsőként megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először a 20. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. A törvényjavaslat 5. § (5) bekezdését a következő módon kívánjuk módosítani - most már a teljes szöveget mondanám, tehát az általunk javasolt új szöveget -: "Nem kell társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabály tervezetét, ha az kizárólag jogot állapít meg vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoz, és ezért annak sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik."

Tisztelt Országgyűlés! A mondat közepe az, ami a mi módosító javaslatunk tárgya, nevezetesen is, hogy csak akkor lehet ilyet tenni, ha jogot állapít meg vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoz. Én úgy gondolom, hogy ha ez a fél mondat nem kerül be az előterjesztés eredeti szövegébe, akkor bizony ezt a szakaszt lehet úgy alkalmazni, hogy valójában azoknál a jogszabályoknál, amelyeknél a kormány úgy ítéli meg, hogy a társadalmi egyeztetés számára valami miatt kellemetlen, akkor ezt meg lehet kerülni. Ugyanis az, hogy mit tekinthetünk kiemelkedő közérdeknek, szubjektív fogalom. Márpedig, ha ez az, és a kormányon múlik annak meghatározása, hogy mikor mit ért kiemelkedő közérdeken, akkor elképzelhető, hogy egy kellemetlen jogszabálynál ki fogja találni, hogy annak az előterjesztése és elfogadása vajon miért kiemelkedő közérdek. Mint tudjuk, mindent meg lehet indokolni.

Ha tehát nem kerül bele a jogszabályi szövegbe az, hogy kizárólag olyan esetekben lehet ezt megtenni, amikor az előterjesztésben jogot állapítanának meg, vagy jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoznának, akkor bizony lehet ezt a szakaszt visszaélésszerűen alkalmazni.

A mi módosító javaslatunk ennek a lehetőségét kívánja kiküszöbölni, ezért kérem, hogy támogassák azt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Próbálok végigmenni az érintett szakaszokon, aztán legfeljebb még egyszer szót kérek majd.

A 12. ajánlási pontban van egy jobbikos javaslat, hogy külön legyen nevesítve az alkotmány, illetve a nemzetközi szerződések. Azzal együtt, hogy nyilván, amikor a törvény fogalmát használja a felsorolás, abba a kihirdető törvények, illetve az alaptörvény is beleillik, én azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az LMP magára az alkotmány-előkészítésre egy olyan folyamatot képzelt el, ami a Parlament falain túlmutató társadalmi egyeztetésen alapul. Szeretnénk megfogalmazni azért azt is, hogy a nemzetközi szerződéskötésről szóló törvényhez is hozzá kéne nyúlni annak érdekében, hogy a nemzetközi egyezmények befogadásánál is egy állampolgári nézetegyeztetés biztosított legyen.

A következő ajánlási pont, amihez szeretnék hozzászólni, Bödecs Barna képviselő úrnak az a javaslata, hogy a társadalmi egyeztetés során, tehát amikor társadalmi egyeztetésre bocsátanak egy jogszabályt, az előzetes és egyébként kötelezően előírt hatásvizsgálat eredményének összefoglalóját is kapja meg az állampolgár. Megint csak arról van szó, hogy el kell dönteni, hogy pusztán kipipálni szeretnénk-e azt, hogy Magyarországon létezik egy olyan törvény, ami garantálja a társadalmi részvételt, vagy pedig egy valós garanciát szeretnénk, azt szeretnénk, hogy érdemben, jól informált állampolgárok vegyenek részt a különböző közfontosságú döntések megalkotásában.

Ha az utóbbi mellett állunk, akkor nyilvánvalóan indokolt az, hogy a különböző és egyébként előírt hatásvizsgálatok eredményét is kapják meg az állampolgárok, úgy vehessenek részt ezekben a vitafolyamatokban, hogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy a szabályozásnak egyébként milyen konzekvenciái lehetnek.

Ezen kívül pedig szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha olyan bő kivételrendszerrel dolgozik ez a törvényjavaslat, mint az 5. § (3) és (5) bekezdése, aminek elhagyását javasoljuk Szilágyi Péter képviselőtársammal, akkor tulajdonképpen ennek a normának túl sok értelme nincs. Most már megéltük azt, hogy a kormányzati többség menekül az Alkotmánybíróságtól, ha fizetési kötelezettségekről vagy költségvetésről van szó, de úgy tűnik, hogy nemcsak az Alkotmánybíróságtól félnek adótörvények vagy költségvetési törvény kapcsán, hanem az állampolgári véleményektől is, mert egyébként egyszerűen nem értem az indokát annak, hogy a fizetési kötelezettségekre, állami támogatásokra, költségvetésre, uniós támogatásokra vonatkozó normákat miért akarják mentesíteni a társadalmi egyeztetés alól.

(22.50)

Egész egyszerűen a (3) és az (5) bekezdése az 5. §-nak értelmetlenné teszi az egész törvényt.

A következő, amiről szólni szeretnék, a törvényjavaslat 34. ajánlási pontja, és van még egy, amelyik előírja azt, hogy az országgyűlési bizottságok kapják meg kötelezően a beérkezett véleményeket. Megint csak arról van szó, hogy a kívánt, ha úgy tetszik, jogalkotói célt ez a törvényjavaslat akkor tudja beteljesíteni, ha azok, akik érdemben utána meghozzák a döntést - tehát adott esetben a parlamenti képviselők, de ez ugyanígy igaz egy helyi képviselő-testületre -, szembesülnek azzal, hogy milyen állampolgári vélemények érkeztek be. Az LMP nem többet és nem kevesebbet szeretne, mint hogy a döntéshozók, adott esetben az országgyűlési szakbizottság, de a helyi képviselő-testület is annak tudatában emelje föl a kezét vagy nyomja meg az aktuális gombot, hogy pontosan tudja azt, hogy a különböző állampolgári közösségek és érdeklődő állampolgárok egyébként milyen álláspontokat fogalmaztak meg. Ez a 41. ajánlási pont volt egyébként.

Szeretném aláhúzni egyébként többek között a 37. ajánlási pont kapcsán, hogy szigorú és belátható határidők rögzítése nélkül megint csak nincsen értelme ennek a törvényjavaslatnak.

Amihez még itt szeretnék hozzászólni, hogy a stratégiai partnerség intézménye így, ebben a formában rendkívüli veszélyeket rejt. Ha egy miniszternek a diszkrecionális, ha úgy tetszik, főkegyúri joga, hogy kit nevez stratégiai partnernek, akkor ez nagyon messzire vezet. Mert egyszerűen az van, hogy az állam felülről kijelöli azt, hogy kiknek a véleménye fontosabb, mint másoké. Ezzel szemben az LMP olyan javaslatot fogalmaz meg, hogy normatív alapon, ha úgy tetszik, a korábbi aktivitás alapján lehessen, mondjuk, valakiket kedvezményezni. De az elfogadhatatlan a számunkra, hogy bizonyos társadalmi szervezeteket, egyházakat, más aktorokat gyakorlatilag főkegyúri jogként kiemeljenek ebben a folyamatban. A többit majd még később szeretném elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szávay István képviselő úr, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően furcsa maga a törvény nyilván abból a szempontból, hogy azt látjuk, hogy az utóbbi időben a tisztelt kormánypárti képviselőtársak azzal játszadoztak, hogy a civil szervezetek kontrollját hogyan lehet kiiktatni - ez a 45. pont, elnézést -, illetve a különböző, a lakóhelyeket érintő beruházások kapcsán hogyan lehet az ő hozzászólási jogukat korlátozni vagy a véleménynyilvánítási lehetőséget korlátozni. És miután olvassuk a költségvetési előterjesztést, abban is az szerepel, hogy a nemzeti civil alapprogramot haza kívánják vágni, és ezzel is visszaszorítani a civil szférát, egyharmadával visszanyesni a költségeket, illetve a civil szféra támogatását. Ehhez képest ebben a javaslatban, aminek persze a szándékát mi magunk is jónak tartjuk és üdvözöljük, ha az valóban mindenben őszinte lenne, ahogy Schiffer képviselőtársam fogalmazott.

A 2. számú alapelvekben azt olvashatjuk: "A társadalmi egyeztetés során biztosítani kell, hogy a véleményezési folyamatban a vélemények lehető legszélesebb köre jelenjen meg." Ehhez képest - és akkor most ugrok a konkrétumra, a 45. pontra - Apáti István és Bertha Szilvia képviselőtársammal adtunk be egy módosító javaslatot. Tényleg, államtitkár úr - gondolom, ön fog erre reagálni -, én értetlenül állok, és legyen kedves majd ezt a pontot nekem elmagyarázni, hogy önök ezt miért nem támogatták sem a bizottsági vita során, sem pedig az előterjesztő nem értett egyet. Nevezetesen azzal, hogy az a mondat, amely úgy szól, hogy "a jogszabályok előkészítéséért felelős miniszter stratégiai partnerségi megállapodásokat alakít ki", ez eddig rendben. "A jogszabályok előkészítéséért felelős miniszter e megállapodások révén szoros együttműködést alakíthat ki" - tehát ráadásul feltételes módba van rakva ezen mondat - "azon szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre" és a többi, és a többi.

Azt javasoltuk képviselőtársaimmal, ha már egyszer nagyon sokat beszéltünk az elmúlt időszakban, de a mai nap folyamán is arról, hogy hamarosan életbe lép az állampolgársági törvény módosítása, több száz ezer, határon túli elcsatolt területen élő magyar kaphatja meg a magyar állampolgárságot, de akár több millió ember számára nyitva van ez a lehetőség. Szeretném ismét hangsúlyozni, mert ez a teljes értetlenségem oka, hogy egy feltételes mondat kiegészítését javasoltuk azzal, hogy a jogszabályok előkészítéséért felelős miniszter a megállapodások révén szoros együttműködést alakíthat ki azon magyarországi vagy határon túli magyar szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre.

Tehát több feltétel is van ebben a dologban. Mi azt szerettük volna itt rögzíteni, azt az alapelvünket, amit számos alkalommal elmondtunk már ennek a témának a vitája kapcsán, amikor felhívtuk az önök, illetve a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy legyünk pontosan tisztában azzal, hogy azok a törvények, azok a jogszabályok, amelyeket e háznak a falai között hozunk, azok még állampolgárság nélkül is sok esetben befolyásolják a határon túli magyar testvéreink életét, és az ő sorsukra, az ő életükre is hatással, befolyással vannak. Különösen így van akkor, ha több száz ezer, határon túli magyar számára állampolgárságot fogunk adni. Akkor aztán még inkább fognak vonatkozni az itt született törvények, az itt született jogszabályok rájuk is.

Tehát mi itt azt javasoltuk, hogy ebbe, a jogszabály-előkészítési folyamatban, az előkészítési folyamatokban nevesítsük azt, hogy nemcsak magyarországi szervezetekre gondolunk, hiszen a törvény szelleméből vagy a javaslat szelleméből nyilvánvalóan ez következik. Mi egy megengedő megtoldást raktunk bele vagy javasoltunk: magyarországi vagy határon túli magyar szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre és a többi, és többi. Tehát még arról sincsen szó, hogy itt a Jobbik majd azzal fogja önöket bombázni, hogy legyenek kedvesek majd ezzel meg azzal meg amazzal a szervezettel egyeztetni és a többi, és ez bármilyen kötelezettséget jelentene az önök számára. Pusztán ezt a fajta felelősségvállalást szerettük volna itt mi képviselőtársaimmal rögzíteni. Ha már egyszer jogszabályokat készítünk elő, olyan jogszabályokat, amelyek több száz ezer, nem Magyarországon élő, ámde magyar állampolgársággal rendelkező magyar életét is befolyásolhatja, akkor az ő szervezeteiket is, amelyekkel a kormány együtt kíván működni, vagy amelyeknek a véleményére kíváncsi, vonja be ebbe az előkészítési, véleményezési folyamatba.

Arra kérem az államtitkár urat, hogy majd szíveskedjen választ adni arra, hogy önök miért nem támogatták, milyen veszélyt látnak ebben a több szempontból is - még egyszer mondom -, az eredeti szövegben is eleve több helyen feltételes módban fogalmazó pontnak az általunk jelzett kiegészítésében, mi az, amivel nem tudnak egyetérteni.

Önöket pedig, meglehetősen gyér számban jelen levő kormánypárti képviselőtársaimat arra szeretném kérni, hogy szíveskedjenek még egy picit elgondolkodni azért ezen a ponton, nem tartalmaz ez túlzottan sok megkötést az önök, illetve a kormány számára, van még lehetőségük ezt az álláspontjukat felülbírálni. Arra kérem önöket, hogy végső soron támogassák majd ezt a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Apáti István képviselő úr, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az a határozott véleményem alakult ki, hogy igazából ezt önök azért terjesztették be, azért szeretnék elfogadni, hogy meglegyen a neve. Valószínűleg lesz egy ilyen törvénye is ennek az országnak, de valós tartalommal nem igazán töltik fel, vagy ahol ezt a látszatot keltik, ott rögtön mindjárt kigyengítik, kiherélik, amúgy lebutítják vagy lefideszesítik, hogy így fogalmazzak.

A 12., a 17., a 19. és a 26. pont is ékes bizonyítéka mindennek, illetve az ezzel kapcsolatban kialakított jelenlegi álláspontjuk. Nagyon köszönöm ezúton is Schiffer frakcióvezető úr támogató gondolatait és szavait, hiszen valóban meg kellene fontolni, hogy az alkotmány, illetve bizonyos esetekben a nemzetközi szerződéstervezetek kapcsán társadalmi egyeztetést folytatunk.

(23.00)

Ennek nagyon jó példáját láttuk itt néhány órával ezelőtt. Talán jó lenne, ha a Magyar Köztársaság szempontjából különösen fontos érdekeket érintő javaslatokról, illetve nemzetközi szerződéstervezetekről jóval többet tudna a közvélemény. Ugyanezt mondhatom el, sőt még jobban erősödik ez az érzésem az alkotmány-előkészítésnél, az alkotmányozásnál, hiszen valószínűleg több évtizedre előre olyan alkotmányt fogunk megalkotni az 1949-es, sztálinista gyökerű alkotmány után, amely lehet, hogy ebben az évszázadban már nem is lesz jelentős mértékben módosítva, tehát igencsak hosszú távú, az alapvető életviszonyokat bebetonozó alkotmány készül, és talán tanácsos lenne, vagy most már úgy fogalmazok, lett volna, ha ebbe bevonják a szélesebb közvéleményt, a magyar társadalmat. De önök a társadalom véleményére sem voltak kíváncsiak, mint ahogy általában az ellenzék véleményére sem szoktak túlzottan kíváncsiak lenni.

A 17. pont esetében kérném államtitkár urat, hogy legyen szíves definiálni vagy kicsit jobban megvilágítani számunkra a "különösen fontos" kitételt. Nem vitatom azt, hogy honvédelmi, nemzetbiztonsági, pénzügyi, külügyi, természet-, környezet- és örökségvédelmi ügyekben lehetnek ilyen tárgykörök, amikről valóban nem célszerű társadalmi egyeztetést lefolytatni, de ez a különösen fontos kitétel felébresztette az érdeklődésemet. Legyen szíves ezt valahogy megvilágítani, hogy mely feltételek együttes teljesülése esetén minősül különösen fontosnak az előbb felsorolt érdekek közül egyik vagy másik.

Ugyanígy kiherélésről vagy legyengítésről lehet beszélni a 19. pont kapcsán, amikor is - ezt már többen feszegették előttem - kiemelkedő közérdek van, tehát nem kell társadalmi egyeztetést lefolytatni, ha a sürgős elfogadáshoz kiemelkedő közérdek fűződik. Kicsit itt az az érzésem - még jegyző koromban voltak ilyen gondolataim -, hogy az önhiki egyik alapfeltétele, hogy helyi iparűzési adót vezessen be az adott önkormányzat, ha a helyi iparűzési adó bevezetéséről nem dönt, akkor nem pályázhat az önhikire. Az élelmesebb önkormányzatok, amelyek önhikire is akartak pályázni, de a vállalkozóiknak is akartak kedvezni, megcsinálták azt, hogy bevezették, és aztán olyan mentességi szabályokat alkottak meg, amíg még lehetett, hogy gyakorlatilag csak a férfiakat és a nőket mentesítették utána az adófizetési kötelezettség alól, de a neve megvolt, és lehetett aztán pályázni. Tehát ez a kiemelkedő közérdek nekem ezt juttatja eszembe, valóban mindent rá lehet majd fogni, bele lehet majd szuszakolni. Egy olyan gumifogalmat alkottak meg, amely különösen egy ilyen törvény előkészítésénél aggályos és elfogadhatatlan.

Hasonlóképpen a 26. ponthoz, amikor is azt olvashatjuk, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a törvényben felsoroltakhoz képest más egyeztetési formák bevezetéséről is dönthet. Kérdeném én, hogy melyek lehetnek ezek a más vagy egyéb egyeztetési formák. Illetőleg: mi akadályozta meg önöket abban végtelen nagy hevületükben, hogy legalább példálózó jelleggel, de sokkal inkább taxatív jelleggel felsorolják, hogy melyek ezek? Ezek olyan garanciális elemek, amelyek nélkül, úgy érzem, legalábbis ez a törvényjavaslat félkarú óriás, de még félkarú törpének se merném nevezni. Tehát legyen szíves ezekre a gumifogalmakra, homályos, ködös megfogalmazásokra, tisztelt államtitkár úr, kimerítő választ adni, mert úgy gondolom, úgy gondoljuk itt a Jobbik-frakcióban, hogy ezzel gyakorlatilag lényegét veszítheti a társadalmi részvételről szóló törvény.

Már csak egy költői kérdést hagytam a végére: ha azt a gyakorlatot folytatják, és azt a gondolatmenetet viszik végig, amelyet elkezdtek május 14-e óta, nevezetesen, hogy igazából az ellenzék véleményére sem kíváncsiak - hogy időnként a szocialisták véleménye nem befolyásolja önöket, azt még valahogy meg is értem, de hogy a két másik frakció véleménye abszolút, az esetek egy elenyésző részét leszámítva, nem érdekli őket, sokszor csak pusztán presztízsokokból vagy hiúságból leszavazzák, az már legalábbis nehezebben érthető -, tehát ha az ellenzék javaslatait ilyen csekély, elenyésző arányban fontolják meg, akkor ugyan a társadalmi részvétel vagy társadalmi egyeztetés során érkező véleményeket vajon milyen arányban próbálják majd beépíteni a különböző jogszabályokba? A választ mindenkinek a fantáziájára és a tapasztalataira bízom.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Jávor Benedek képviselő úr, LMP.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két ponton szeretnék hozzászólni az ajánlás 43., illetve 54. pontjáról. A 43. pont - erről már volt szó - a stratégiai partnerség kérdése. Schiffer képviselőtársam arról beszélt, hogy ez magában rejti a lehetőségét, hogy a kormányzat kiválassza a civil szereplők egy létező vagy éppen frissiben létrehozott körét, aztán stratégiai partnerként az ő véleményük az, amit figyelembe kívánnak venni.

Én ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez nem egy elméleti lehetőség. Az elmúlt két étvizedben visszatérően szemtanúi voltunk, hogy a mindenkori kormányzatok rendszeresen eljátszották ezt a történetet a civil szektorral, hogy a társadalmi részvétel, mondjuk, a környezetvédelmi, zöld-, civil mozgalom, szervezetek irányába mutatandó együttműködési szándékot bizonyítani akarván kiválasztották egy olyan körét a civil szervezeteknek, akikről tudták, hogy biztosak lehetnek benne, hogy nem fognak kritikus véleményt megfogalmazni a kormányzati elképzelésekkel szemben, és velük egy nagyon izgalmas és parázs társadalmi egyeztetési folyamatot hajtottak végre, miközben mindazok a szervezetek, amelyek sokszor évtizedes vagy több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött kívánták a véleményüket megosztani a kormányzattal, kívül rekedtek ezen az egyeztetési folyamaton.

Azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek ilyen házi társadalmi szervezetekként mint méhek a mézes bödön körül pezsegtek-zsezsegtek a minisztériumok körül, ettől a tevékenységüktől eltekintve általában sehol se lehetett megtalálni a civil aktivizmus területén, nem volt hozzájuk köthető, értékelhető, jelentős közéleti aktivitás. Tehát ezeknek semmi más nem is volt a szerepe és a feladata, mint hogy eljátsszák a társadalmi együttműködést, részvételt a minisztériumok felé. Tehát nagyon tartunk tőle, hogy ez az ilyen puhán megfogalmazott stratégiai partnerségi viszony tulajdonképpen ugyanezt fogja megerősíteni, és ugyanígy egy ilyen, kormányzat által mesterségesen kijelölt kör számára privilegizálja az együttműködésekben való részvétel lehetőségét.

A másik pont az 54., ami az önkormányzati törvény módosítását irányozza elő. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi részvétel igazi bölcsője, és bizonyos tekintetben az egész demokratikus részvételnek, az aktív állampolgárságnak az igazi terepe, az igazi bölcsője éppen az önkormányzati szinten van. A mindennapi, átlag állampolgár vélhetőleg nem jön nagyon tűzbe, amikor lehetőséget kap arra, hogy valami részterületet szabályozó törvényhez nyújthassa be a véleményét. Itt természetesen az őket képviselő és megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező civil szervezetek szerepe a kiemelkedő. Ugyanakkor az állampolgárok számára kiemelkedően fontos, hogy a közvetlen környezetükben, az önkormányzati szinten meghozott döntésekben az ő jelenlétük, a véleményük meghallgatása, bevonása a döntéshozatalba milyen szinten megy végbe.

Tehát miközben természetesen nagyon fontos, hogy a jogalkotás területén az Országgyűlés és a minisztériumok kebelén belül folyó jogalkotási, jogszabály-előkészítési folyamatokban teremtsük meg a megfelelő feltételeit a társadalmi részvételnek, a társadalmi szervezetek vagy állampolgárok bekapcsolódásának, legalább ilyen fontos, hogy ezen a szinten is legalább jelezzük, hogy az önkormányzati jogalkotás, az önkormányzati rendeletalkotás területén ugyanennyire fontos a társadalmi részvétel elemeinek a megjelenése, és legalább ilyen fontos, hogy az önkormányzatok maguk is partnerként tekintsenek az általuk önkormányzottakra, hogy az az önkormányzatiság ne csak egy felülről lefelé irányuló önkormányzás legyen, hanem jelenjen meg benne az önkormányzatiság valódi eszméje, ahol alulról fölfelé, az állampolgárok részéről a döntéshozók irányába is áramlik az információ, és a vélemények ebbe az irányba is el tudnak jutni a döntéshozókig.

Ezért én azt nagyon fontosnak tartom, hogy bizonyos szabályokat állapítsunk meg az önkormányzatok számára is, és aztán az önkormányzatok esetében természetesen már sokkal inkább kinyílnak a lehetőségek, míg az országgyűlési vagy minisztériumi jogszabály-előkészítés, jogalkotás folyamatában viszonylag korlátozottak a lehetséges eszközök, amelyek igénybe vehetők. Bár itt is vannak olyan, eddig fel nem tárt lehetőségek, amikről talán Schiffer András fog még beszélni. Az önkormányzatok esetében viszont nagyon gazdag a tárháza azoknak a technikáknak, amelyek révén az önkormányzati döntéshozatalba, rendeletalkotásba a helyi állampolgárok, illetve a helyi civil szervezetek a jelenleginél sokkal aktívabban bevonhatók, és jó lenne ebben a szabályozásban is már megmutatni, hogy van szándék, van akarat a kormányzat részéről, hogy ebbe az irányba is előrelépjünk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(23.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt még arra a két tárgykörre rátérnék, amiért újólag szót kértem, csak azt szeretném fölemlíteni államtitkár úr számára, hogy az 5. §-nak az általunk érintetlenül hagyott (4) bekezdése kellő alapot teremt arra, hogy hasonlóan az adatvédelmi törvény információszabadság fejezetéhez, ahol van lehetőség arra, hogy például nemzetbiztonsági érdekből korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, ez a (4) bekezdés hasonló típusú szabály, és ad lehetőséget arra, hogy ha például nemzetbiztonsági érdekek, államtitkok, minősített adatok forognak fenn a jogszabály-előkészítés során, akkor a nyilvánosságot és ezen keresztül a részvételt korlátozhassák. Ezen túlmenően semmiféle korlátozást nem tartunk legitimnek és elfogadhatónak.

Két tárgykörhöz szeretnék hozzászólni, az egyik a 48. ajánlási számon és az 53. ajánlási számon található, mindkettőt Szilágyi Péter képviselőtársammal terjesztettük elő, és Jávor Benedek képviselőtársam ezt már némileg elő is vezette. Arról van szó, hogy remek lehetőség ez a társadalmi részvételről alkotott törvényjavaslat, illetve alkotandó törvény arra, hogy Magyarország, ha úgy tetszik, példát mutasson más országok számára abban, hogy forradalmasítja a társadalmi részvételt. Azt gondolom, nem szónokolni kell itt arról, hogy az állampolgárok milyen aktívan húzogatják az X-eket a fülkében és a nemzeti együttműködésről, hanem aktívan keresni kell annak a lehetőségeit, hogy két fülkeforradalom között az átlagpolgár hogyan vehet részt a közfontosságú folyamatokban.

Ehhez ajánlunk egy eszközt, ez az állampolgári tanács, ami egyébként néhány országban már bevált. Az állampolgári tanácsok alkalmasak arra, hogy adott esetben - főként persze kistelepüléseknél - a közösségi tervezésnek legyenek a motorjai, de alkalmasak arra is, hogy akár városokban a költségvetési tervezést ilyen állampolgári technikákkal valósítsák meg. Mi arra teszünk kísérletet, hogy legalább mintegy étlapszerűen kerüljön föl a társadalmi részvételről alkotott törvénybe az állampolgári tanács mint technika, mint egy olyan technika, ahol hathatósan lehet a leginkább érintett társadalmi csoportok, leginkább érintett állampolgárok véleményét bevonni a jogalkotási folyamatba, és teszünk kísérletet arra is, hogy bizonyos esetekben kötelező legyen a jogalkotó számára az állampolgári tanácsnak mint módszernek az alkalmazása. Ezzel kapcsolatban majd még Szilágyi képviselőtársam fog bővebbet elmondani.

A másik kérdés, amihez szeretnék hozzászólni, az 52. és 59. ajánlási számon található, ez visszavezet egy nyáron beterjesztett törvényjavaslatomhoz a gazdasági érdekérvényesítés nyilvánosságával kapcsolatban. Üdvözöljük önmagában azt, hogy a jelenlegi kormány hatályon kívül kívánja helyezni azt a lobbitörvényt, amit a különböző kijáró lobbista csoportok és a nem éppen a munkavállalók nagyobb dicsőségére a Szocialista Párt annak idején meghozatott a parlamenttel. Nem gondolom azt, hogy helyénvaló, ha egy országban több jog illeti meg a lobbicsoportokat, a különböző gazdasági megfejtőket, mint az állampolgári közösségeket. Tehát ez idáig rendben is lenne.

A nagy kérdés viszont az, hogy az állampolgár honnan tudhatja meg azt, hogyha mondjuk, egy befektető - mondjuk, egy kaszinóbizniszben utazó befektető - egy hivatalban lévő vagy éppen egy leendő miniszterelnökkel a színfalak mögött tárgyal. Azt gondoljuk, és abban hiszünk, hogy az állampolgároknak jó okuk van, éppen az alapos és megfelelő döntés, választói döntés végett, hogy pontosan tisztában legyenek azzal, hogy mikor, milyen befektetők settenkednek akár a Nándorfehérvári teremben, akár különböző pártszékházakban. Jó okunk van tudni azt, hogy a különböző közfontosságú döntéseket milyen üzleti érdekek befolyásolják.

Éppen ezért arra szeretnénk kérni a többségi oldalt, illetve a tisztelt kormányt, hogy fontolja meg azt, nem szolgálná-e véletlenül a kormányprogram és a különböző kormányzati szólamok hitelességét, hogyha elfogadná az LMP-nek azt a javaslatát, hogy ebbe a törvénybe épüljön be az a szabály, amely előírja, hogy valamennyi döntéshozó - kormánypárti vagy ellenzéki, aki itt a Házban nyomja a gombot, vagy éppen képviselő-testületekben részt vesz a helyi döntések meghozatalában - szabályozott formában, de kötelezően adjon számot arról, hogy mikor milyen érdekkijárókkal, lobbicsoportokkal, pénzügyi megfejtőkkel tartott kapcsolatot.

Ennek a büntetőjogi garanciáját is szeretnénk megteremteni. Nem szónokolni kell arról, hogy a banánköztársaság ideje lejárt, hanem tenni kellene azért, hogy a banánköztársaságot ne egy narancsuralmi rendszer váltsa fel, és ennek érdekében átláthatóvá kell tenni azt, hogy a különböző polgármesteri irodákban vagy éppen miniszteri előszobákban, de akár a Képviselői Irodaházban mikor, milyen befektetők adják egymásnak a kilincset. Ne lepődjünk meg akkor, hogyha véletlenül, mondjuk, a közeljövőben egy újabb kaszinóberuházás vagy újabb, a Velencei-tó partjára álmodott projekt kap zöld utat a hatalom részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Szilágyi László képviselő úrnak adom meg a szót.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Tényleg csak röviden szeretnék ráerősíteni ezen a késői órán arra, amit Schiffer András mondott az 53. ajánlási ponttal, a különleges egyeztetési formákkal kapcsolatban. Jelentem, én jártam már állampolgári tanácson, sőt civil szervezeti vezetőként szerveztem is ilyet, és ez valóban működik, és nagyszerű lehetőség arra, hogy bevonjuk az embereket a diskurzusba.

De mindenképpen el kell mondani azt is - és az általános vitában volt alkalmam ezt említeni -, hogy ennek akkor van értelme, hogyha nem a jogalkotás végső fázisában, a kodifikált, szörnyű paragrafusokkal teli szöveget tesszük oda az emberek elé, hanem sokkal korábban, a koncepcionális fázisban szervezzük az állampolgári tanácsot. Nagyon hálásak az emberek, hogy egy ilyenen részt vehetnek, nagyon szívesen elmondják a véleményüket, és jelentem, van véleményük az embereknek a jogalkotással kapcsolatban, legyen az akár önkormányzati rendelet vagy akár csak egy valamilyen ágazati stratégia.

Úgyhogy mindenképpen javasolnám, hogy ezt a technikát vegyük fel az eszköztárba, és fogadja el az Országgyűlés ezt a módosítót, legyen az állampolgári tanácsnak normális helye a jogalkotás társadalmi ellenőrzésében.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden kívánok csak hozzászólni, hiszen úgy tűnik, nagyon egyetértünk - mármint az ellenzék pártjai - egy dologban, és képviselőtársaim kifejtették már az érvek nagy részét, sőt talán majd' az összeset, nevezetesen abban, hogy a stratégiai partnerek kijelölése nem kívánatos ebben a törvényben. Úgy gondoljuk mi is, hogy ez elfogadhatatlan.

Éppen ezért a 24. ajánlási pontban Lamperth Mónika képviselőtársam e rendelkezés hatályon kívül helyezésére, illetve el nem fogadására, a törvénytervezetből való kiemelésére tesz javaslatot. Úgy gondolom én is, hogy gyakorlatilag ez a módszer nem más, mint a finomított módja vagy talán az elegánsabb megfogalmazása a Fidesz-kormány eddigi gyakorlatának; gyakorlatilag azt jelenti, hogy valós társadalmi egyeztetést nem folytat, és nem is kíván folytatni.

Nem jelent mást ugyanis ez a rendelkezés - ahogy az eddig felszólaló képviselőtársaim némelyike is erre rámutatott, mint hogy kiválasztja azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek a kormány álláspontját osztják, vagy hadd ne mondjam azt, én még azt is feltételezni tudom, hogy mesterségesen létrehoz ilyen társadalmi szervezeteket, és ezeket vonja majd be a stratégiai partnerek körébe. Így gyakorlatilag ki tudja zárni a nem vagy nem teljesen a kormányhoz lojális társadalmi vagy szakmai szervezeteket a társadalmi egyeztetési metódusból, amivel gyakorlatilag odajutunk, hogy valós társadalmi egyeztetés nincs, csak formális.

(23.20)

Úgy gondolom, hogy ez nem támogatható. Az a 20. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítványunk, ha nem kerül elfogadásra, illetve a 24. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítványunk, ha nem kerül elfogadásra vagy valamelyik más ellenzéki képviselő által hasonló témakörben beterjesztett indítvány elfogadására nem kerül sor, akkor úgy gondolom, hogy a társadalmi egyeztetésről szóló törvényjavaslat gyakorlatilag fabatkát sem ér. Ugyanis ez a két pont a valós társadalmi egyeztetést kizárja, egy formális társadalmi egyeztetési metódust vezet majd csak be, ami, úgy hiszem, nem támogatható, annak azután az égadta világon semmi értelme nincs.

Ezért kérem tehát a kormány képviselőjét, hogy bírálja felül az eddigi véleményét, és támogassa a javaslatok valamelyikét.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita második szakaszát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az 1. és 2. pontokra. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vita harmadik szakaszát is lezárom.

Rétvári Bence államtitkár úr jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm Bárándy Gergely képviselő úrnak, hogy azt mondta, a kormány egyre elegánsabb. Nagyon szépen köszönjük, hogy a módszereinket így minősíti.

Valóban igyekeztünk ebben a törvényjavaslatban - mint a nemzeti együttműködés egyik fontos alrendszere - felmutatni azt, hogyan kívánjuk majd ezt sok tekintetben alkalmazni. Így, amint az már korábban is elhangzott, száznál is több civil szervezet nyilvánította ki a véleményét. Ők is elmondták itt-ott a kritikájukat, és sok esetben természetesen az egybeesett azzal, amit itt képviselőtársaim megfogalmaztak, mert mindannyian azzal kezdték, hogy alapvetően örülnek is, hogy ez a társadalmi egyeztetést, a jogalkotásban való társadalmi részvételt sokkal magasabb törvényi szintre emeli, az eddigi teljesen sporadikus gyakorlattal szemben.

Természetesen minden frakcióból befogadunk módosító javaslatokat, amint azt talán önök is itt-ott említették, a legtöbbet az MSZP-ből, de ezt ne érezzék semmiképpen személyes célzásnak, de az LMP-ből, a Jobbikből is több módosító javaslatot fogadunk el, a 2., 7., 10., 13., 22., 31., 33., 38., 40. pontnál és további pontoknál is, ahol, ha nem is az önök módosítóját, de egy ahhoz egy kicsit korrigáló kapcsolódó módosítóval más képviselőtársaimnak is a szinte azonos tartalmú módosítását el fogjuk fogadni, tehát igyekszünk akár szimbolikusan, de praktikusan is minél többet elfogadni, hiszen nagyon jó javaslatok születtek a módosítók között. Igyekszem mindenre körülbelül válaszolni, ami itt elhangzott, amennyire csak lehet.

Egyéni indítványok, ugye, ezzel kezdték képviselőtársaim az érvek sorát, hogy a képviselői egyéni indítványok, a bizottsági indítványok miért nem kerülnek ugyanilyen egyeztetés alá. Én azért azt mondanám, hogy először mindenki mutasson akkor e téren maga is valamilyen készséget, hiszen itt számtalan szocialista, jobbikos, LMP-s javaslat már feküdt a parlament asztalán, de egyiknél sem láttam semmilyen olyan záradékot, amely arról szólt volna, hogy bárkit is megkérdeztek volna előzetesen, csak úgy, legalább szimbolikusan annak az eltökéltségnek a jegyében, amiben most a kormányt itt ostorozták, hogy itt-ott-amott nem kötelező az egyeztetés. Legalább a szándékot megmutatták volna az elmúlt fél évben, hogy önök egyeztetni kívánnak, s akár társadalmi szervezetekkel, akár egyházakkal, akár érdek-képviseleti szervezetekkel egyeztetett javaslatokat mutattak volna nekünk itt bent, a parlamenten belül, akkor talán számunkra is hitelesebb lenne az önök igen-igen messze elmenő eltökéltsége az egyeztetésekkel kapcsolatban.

Mi semmiképpen nem kívánjuk a Házszabályt jelen pillanatban kormányszintről befolyásolni. Természetesen megvan a lehetősége, hogy a Házszabályhoz módosító javaslatot előterjesszenek, az szabályozza azt, hogy akár a bizottságok, akár a képviselők milyen javaslatokkal élhetnek. Mi a kormány részéről önmagunknak kívánunk pluszfeltételeket állítani, önmagunk kívánjuk a saját magunk jogalkotását színvonalában javítani, önmagunk kívánjuk a saját kormány-előterjesztéseinket, amelyek egy része természetesen nem is fordul itt meg a parlamentnél, hiszen az kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben nyilvánul meg, nos ezek legitimációját, társadalmi beágyazottságát növelni azáltal, hogy konzultációnak vetjük alá. Úgyhogy, ha önök egy jó gyakorlatot - itt a best practice elve, hogy itt a környezetvédelemben nevelkedett és pallérozott képviselőtársaimnak is példát mondjak - itt megvalósítanak, akkor ezt a példát nyilvánvalóan örömmel fogja minden frakció követni, és a kormánypárti képviselők is ugyanolyan hevesen fognak egyeztetni, mint ahogyan azt önök megteszik a saját javaslataikkal kapcsolatban. Javasolom önöknek, hogy talán járják ki ezt az ösvényt, hogy utána minél többen járhassanak ezen a kitaposott úton önök után.

Az Országgyűlés honlapján 15 nappal korábban legyen elolvasható ez a javaslat. Lehet, hogy ez lesz az egyik ösvény, amit önök kitaposnak, hogy ez így jelenjen meg. Mi a saját honlapjainkon kormányzati szinten ezt meg fogjuk tenni magunknak, szabályokat elérünk, nyilvánvalóan ami a mi munkánkat növeli, de úgy gondoljuk, ez hasznos, ezt az áldozatot meg kell hozni, mert ez a jogalkotás minőségét fogja javítani, de hogyha önök képviselőként ilyent szeretnének megtenni, ám tegyék a saját javaslataikkal, vagy a későbbiekben akár javasolják a Házszabály módosítását is.

Mi az a kiemelt beruházás, mi ez a fogalom? Mi az a kiemelkedő közérdek? Egyrészről azok a törvényjavaslatok, amelyek ilyesfajta korlátozás alá esnek, ott is egy alacsonyabb szintű konzultációra, egy egyoldali kommunikációra azért lehetőség nyílik, ha nem is fogadjuk be nyilván a gyors eljárás miatt ezeket a javaslatokat, amelyeket az érdek-képviseleti szervezetek megfogalmaznak, de mindenképpen a mi irányunkból a tájékoztatás az ő irányukba megtörténik, tehát itt egy alacsonyabb szintű egyeztetés lezajlik. Ez a kiemelkedő közérdek is, hasonló fogalmak a jog más területein előfordulnak, tehát ezek bevett, mind a törvényalkotó részéről, mind a bíróságok részéről már alkalmazott fogalmak, igyekeztünk ebben a jogszabályban nem új fogalmakat, hanem a jogtestben már létező működő fogalmakat használni, tehát ezek onnan átvehetők és használhatók.

A bizottságok is kapják meg a beérkezett különböző javaslatokat. Erre, mint az előbb is említettem, kapcsolódó módosító javaslattal mi is be fogunk nyújtani egy szövegvariánst, ami abszolút ezt a célt szolgálja, amit ellenzéki képviselőtársaim megneveztek. A bizottságok, tehát nem egyenként a bizottsági tagok, hanem maguk a bizottságok hozzá fognak férni azokhoz a benyújtott civil javaslatokhoz vagy akár az egész törvényjavaslathoz benyújtott összes civil javaslathoz, amire igény mutatkozik az ő részükről.

Ki lehet stratégiai partner? Többen is felvetették ezt a kérdéskört. Itt mi azért adtunk a miniszternek valamiféleképpen valóban diszkrecionális jogkört, hiszen nagyon nehéz meghatározni pontosan, ki lehet stratégiai partner. Ugye, itt, azt hiszem, LMP-s javaslat az, hogy ha valaki bejelentkezik, s előtte megalapozott véleményt nyújtott be, akkor onnan kezdve őt kötelező stratégiai partnerként elismerni. Ezzel nem oldottuk meg a problémát, csak odébb toltuk, mert ki az, akinek megalapozott véleménye van. Tehát onnan kezdve abba lehet belekötni, hogy ki dönti el, mi a megalapozott vélemény. Itt a bizalom elve nélkül nagyon nehéz lesz konszenzusra jutni, és éreztem némi gyanakvást az ellenzék egyik-másik képviselőjének a felszólalásában, ha csak áttételesen is.

Úgyhogy itt mindenképpen egyfajta bizalmat azért feltételeznünk kell, illetőleg érettséget az adott miniszter részéről, hogy nyilvánvalóan vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek nem ellenzékiek vagy kormánypártiak, hanem szakmaiak. Feltételezzük azt, hogy vannak olyanok, akik nem köthetők egyik vagy másik politikai oldalhoz, hanem egy kamara, mint mondjuk, a vállalkozók vagy az orvosok, vagy a szakszervezetek a munkavállalók érdekeit képviselik, és nem feltétlenül mindig csak politikai erőtérben mozogva hozzák meg a saját maguk döntéseit vagy állásfoglalásait.

A hatásvizsgálatok nyilvánosságával kapcsolatban igyekeztünk a lehető legszélesebbre tenni a kört, ahol ezek megjelenhetnek.

Az önkormányzatoknál szintén, az önkormányzatok rendkívül sokszínűek. Nem lehet ugyanazt megszabni a Fővárosi Önkormányzatnak és egy 300 fős Somogy megyei településnek, hogy ugyanolyan szabályokat alkosson a társadalmi részvételre, de ettől függetlenül kötelezővé tettük számukra, hogy azért belátható időn belül alkossanak erről egy jogszabályt, hogy ők az adott, helyben szokásos módokat mégis hogyan vinnék még tovább, akár egy falugyűlés, akár internet, akár a nyilvános üléseken való hozzászólási lehetőségek formájában, akár egyénileg, tehát személyeknek, akár a különböző bejegyzett, nem bejegyzett, formális, informális csoportoknak bizottsági ülésen, képviselő-testületi ülésen. Tehát itt azért jó, ha ők maguk alakítják ki a saját formáikat, pont azért, mert rengetegféle település van, egy megyei önkormányzat, egy települési önkormányzat nem ugyanolyan feladatokkal bír.

(23.30)

Illetve nem akartunk rombolni ezzel a jogszabállyal, hiszen nagyon sok önkormányzatnál már van jól kialakult formája az ilyesfajta részvételnek, azt semmiképpen nem akartuk egy törvényen áthúzni, hiszen lehet, hogy nagyon jó formák alakultak ki egyes települések esetében.

A határon túli szervezeteket mi beleértjük teljesen természetesen. Nem akartuk ezt külön kiemelni, hogy határon inneni vagy határon túli, úgyhogy nyilvánvalóan nemzetpolitikai téren egy nemzetpolitikai államtitkárság stratégiai partnerséget nemcsak Magyarországon bejegyzett, hanem határon túl bejegyezett szervezetekkel is létre fog hozni. Ugyanakkor vannak olyanok, akik nyilván nem fognak létrehozni, mondjuk, a belgazdasággal foglalkozók. És nem akartuk félreérthetővé tenni, hogy akiknek nincs benne a praxisában, azoknak is kellene ilyet kialakítaniuk. Szerintem annyira egyértelmű ez, hogy ezt is lehet, úgyhogy ne adjunk félreértésre okot olyan szakterületeknél, ahol ez nem releváns, de itt is el szeretném mondani, meg minden úton-módon egyértelművé fogjuk tenni, hogy akinél ez természetesen fontos, hogy határon túli szervezettel lépjen stratégiai partnerségre, az tegye meg. Innen is biztatom őket. A kormány eddigi politikájából, azt hiszem, ez teljesen egyértelmű, hogy ilyesfajta együttműködésnek nem állunk az útjába.

Mik az egyéb formák - kérdezte egyik képviselőtársunk -, milyen egyeztetések vannak? Szintén itt helyben kialakult eszközök vagy adott esetben kialakult eszközök lehetnek, mint szórólapok, tájékoztató kiadványok, falugyűlések, meghallgatások rendezése. Csak úgy gondoltuk, hogy egy törvénybe ilyesfajta felsorolás nem illik bele, mert túlságosan a végrehajtás szintjén van, de ezek azok az egyéb egyeztetési formák, és még ezen kívül nyilván számtalan más is kitalálható vagy alkalmazható, amelyeket itt a törvényben nem határoztunk meg, de akár a Szilágyi képviselőtársunk által említett helyi, települési tanácsoknak - nem tudom pontosan, mi volt a neve - a létrehozatala is lehet ilyen. De ettől függetlenül ezt nem kívántuk ebben a jogszabályban ennyire részletezni. Itt a nagyobb elveket és fontosabb szabályokat tisztáztuk az együttműködéssel kapcsolatban.

Bárándy képviselőtársam javaslataira annyit reagálnék, szintén arra, hogy az egyéni indítványokat, módosító javaslatokat előtte bocsássuk társadalmi vitára. Javaslom, hogy akkor Lamperth Mónika képviselőtársa is járjon elöl ebben példával, és mutassa be nekünk, hogy például ő a saját javaslatait pont itt kikkel egyeztette le, és meglátjuk, hogy ez kicsit lassítja a benyújtási határidőket vagy nagyon. Nyilvánvalóan ezért jó, ha magát a koncepciót is előtte, abban az esetben, ha nagyobb jogszabályról van szó, mint arra a tervezetünk lehetőséget is biztosít, már vitára bocsátjuk, hiszen akkor az ilyesfajta részletkérdések később nem merülhetnek föl, hiszen ha az általános elvekben valamelyest egyetértünk, akkor nyilvánvalóan látható, hogy melyik az a módosító javaslat, ami abba az irányba belepasszol, és melyik az, ami azzal ellentétes.

A kiemelkedő közérdek fogalmára szintén válaszoltam, de mondom, hogy ezeket is közzétesszük, amiket ettől függetlenül nem bocsátunk egyeztetésre; illetőleg ha csak jogot állapít meg, akkor ne legyen egyeztetés. Én nem vagyok olyan régóta itt képviselő, mint a képviselő úr, de azért kevés olyat láttam, amelyik csak egyértelmű jogot megállapító jogszabály lenne. Azért általában a jogok - mint az természetes is - párosulnak kötelezettségekkel, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez nem kifejezetten életszerű, hogy ilyenek előforduljanak. Ezért nem tudtuk támogatni ezt, de sok más esetben Lamperth Mónika képviselő asszony javaslatait támogattuk a módosítók során, vagy akár még Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úrnak a bevezető részhez benyújtott módosító javaslatát is támogattuk.

Szintén úgy látom, hogy egyetértés van mindnyájunk között abban, hogy a lobbitörvény rosszul működött, hiszen egyetlenegy módosító indítvány sem érkezett azzal kapcsolatban, hogy ne kerüljön hatályon kívül helyezésre a jelenlegi lobbitörvény. Ezek szerint minden frakció elismerte, hogy az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Nagyon szépen köszönöm önöknek, hogy mind az általános, mind a részletes vitában ilyen alaposan végigmentünk ezen a törvényjavaslaton. Nagyon sok módosító javaslat érkezett, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen sokan tisztelnek meg minket azzal, hogy saját javaslataikat elmondják. Ezek egy része szerintünk nem ebbe a törvénybe, későbbi törvényekbe valók, amelyek főleg hosszabb kifejtését igényelték egy-egy együttműködési formának, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy a civil szervezetek nem véletlenül érezték ezt minőségi előrelépésnek, hiszen innentől kezdve nemcsak egy-egy miniszter aktuális döntésétől függ, hogy kiket von be vagy nem a kormány ügyrendjének egyébként sokkal könnyebben változtatható szabályaiban jelenik meg az, hogy mi a jogalkotásban való társadalmi részvétel, hanem törvényben van lefektetve, és minden társadalmi szervezet emancipálva érezheti magát a jogalkotás folyamatában. Hiszen mint ahogy itt elhangzott az önök felszólalásaiban is, nemcsak a fizetett érdekkijáróknak lesznek ezentúl jogaik a magyar jogalkotás rendszerében, hanem átlátható módon, közérdekű adatnak nyilvánított stratégiai partneri megállapodásokkal vagy más átlátható együttműködési formákkal, mint az általános egyeztetés.

De mindenkinek, aki úgy érzi, hogy bele kell hogy szóljon a törvényalkotásba, ezentúl lehetősége lesz rá, átlátható keretek között, és senkinek sem lesz a véleménye - mármint aki a nevét fölvállalja - pusztába kiáltott szó, hiszen kötelezően, mindenkire tipizált vélemények szerint választ kell adnia a kormányzatnak abban az összefoglalóban, ami az általános egyeztetés végén hangzik el.

Bizonyára lehetne még nagyon sok kérdésben még nagyobb társadalmi részvételt biztosítani, de úgy érzem, hogy ez minőségi ugrás nagyon sok tekintetben. Próbáljuk ezt ki, nézzük meg a következő években, hogy a kormány jogalkotását miként tudják segíteni a civil szervezetek, és bízom benne, hogy ez minőségi jogalkotást eredményez, ami mindnyájunk javára szolgálhat.

Még egyszer köszönöm a vitában való részvételüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)