Felszólalás adatai

Felszólalások:   37-68   69-82   83-108      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, azaz holnap 16 óráig van lehetőség.Most soron következik az egyes törvényeknek az építészeti alkotásokra, műszaki létesítményekre és azok terveire vonatkozó szerzői jogi szabályozással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3293. számon a Ház informatikai hálózatán mindenki számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Tuzson Bence államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, a Miniszterelnökség államtitkárának, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy olyan törvényjavaslat áll előttünk, amelyik egy nagyon régi problémát kíván rendezni. Egy olyan problémát, amely még a rendszerváltás előtti időkre vezethető vissza, valamikor a 80-as évek végére, amikor Magyarországon a privatizációs időszak elkezdődött.Nagyon sok olyan épület van Magyarországon, amelyik 1945 után, tehát a világháború után épült, és még a rendszerváltás ideje előtt befejeződött az építése. Akkor, az akkori sajátos viszonyoknak megfelelően nagy tervezővállalatok voltak, és ezek tervezték ezeket az épületeket. Az épületek megtervezését követően aztán az állam ezeket a jogokat, amelyek a tervezéshez kapcsolódó jogok és a tervekhez kapcsolódó szerzői jogok és egyébként a fizikai tulajdonjoga is a terveknek, tehát a fizikai alkotásoknak, azokat magánál tartotta, és a különböző tervezővállalatoknál voltak ezek a jogok. (Sic!) Ez a tervállomány egyébként egy nagyon értékes tervállomány, azért is, mert a XXI. század kihívásainak megfelelően gyakran előfordul, hogy az akkori technológiáknak megfelelő épület a mai technológiáknak már nem felel meg, tehát az átépítésére, áttervezésére, funkcionális megváltoztatására folyamatosan szükség van. Ezért átgondolásra érdemes, hogy vajon mit kezdjünk azokkal a szerzői jogokkal, amelyek ezeknél az épületeknél felvetődtek.

Vannak itt egykori gyárak, erőművek, sok ember tartózkodására vagy akár lakhatására alkalmas épületek. Itt át kell gondolni azt a problémát, amely tulajdonképpen a privatizáció időszakából ered. A probléma pedig abban áll, hogy annak idején, amikor a privatizáció megtörtént, a szerzői joggal többféle dolog történhetett. Az egyik ilyen dolog volt, amikor a privatizációs szerződés rendezte a szerzői jog további sorsát, azaz a tervekhez kapcsolódó jogok átszálltak az úgynevezett jogutódra vagy arra a vállalatra, amelyik megvásárolta, kivásárolta. Többféle forma volt elképzelhető, de rendezve volt a szerzői jog.

Vannak olyan esetek is, amikor a vagyonátadásra vonatkozó szerződések nem rendezték megfelelően a szerzői jog sorsát, és tulajdonképpen egy vélt állapot jött létre. Ez a vélt állapot azt jelentette, hogy ezek a jogok átszálltak az utódtársaságra. Nem véletlenül mondom, hogy utódtársaság, mert ezek a társaságok nem voltak feltétlenül jogutódjai az eredeti társaságnak. Ez a jogbizonytalanság bizony sok bizonytalanságot okoz a mai napig, hiszen ezeknek az épületeknek a felújítása vagy a közelmúltban történt meg, vagy a közeljövőben meg kell történnie. Ezért ezeknek a jogoknak a kérdése rendkívül nagy jelentőségű, hiszen a tervekkel együtt az átdolgozás jogát is meg kell szerezni annak érdekében, hogy az áttervezés is megtörténhessen. A szerzői jog úgy épül föl, hogy kétféle jog van, az átruházható és a nem átruházható jogok. A nem átruházható jogok a személyhez fűződő jogok, amelyek a szerző személyéhez kapcsolódnak; az átruházható jogok olyanok, mint például a tervek átdolgozhatóságának a joga is. Ezeket a kérdéseket érdemes rendezni.

Természetesen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs egyetlen olyan eleme sem, ami a tulajdonviszonyokat bármilyen formában érintené, vagy az uniós joggal szembemenő rendelkezései lennének. Oda kell arra figyelni, hogy e tekintetben is jogbiztonság legyen Magyarországon. Inkább arra kell odafigyelni, hogy erősítse a jogbiztonságot, és tiszta helyzetet legyen képes teremteni, hogy ne kelljen hosszú időt várni annak érdekében, hogy Magyarországon ez a kérdés rendezett legyen, ne kelljen hosszú időt várni annak érdekében, hogy megállapodás jöhessen létre a szerző/tervező vagy a vélt jogtulajdonos között, hiszen ez a kettő e tekintetben is elválhat egymástól.

Amikor a privatizációs szerződések nem tartalmazták a megfelelő rendelkezést, annak a jogkövetkezményeit már egészen jól ismerjük. Tudjuk, hiszen több épület esetében ezzel meg kellett küzdeni, és akkor vagy hosszadalmas perek, vagy az idő nyerése érdekében megállapodások rendezték ezeket a helyzeteket.

(14.10)

Szeretnénk, ha olyan szervezet jöhetne létre Magyarországon, amelyik rendezhetné ezeket a jogokat, sőt a jogokat egy helyre tudnánk összegyűjteni. Ezért a javaslat azt tartalmazza, hogy legyen egy olyan állami nyilvántartásunk, amelybe bekerülhetnek ezek a jogok, láthatnánk ezeket a jogokat, láthatnánk azt, hogy a szerzői jogok hol csoportosulnak. Ez egy olyan nyilvántartás lenne, amelyik átfogóan tudná tartalmazni a korábbi épületekhez tartozói szerzői jogok sorsát.

Szeretnénk elérni, ha az állami tulajdonú és az államot megillető jogok is egy helyre csoportosulnának, és a Lechner Tudásközpont lenne az a valós tudásközpont, ahol egyébként ezeket a terveket fizikailag is ápolnák, a jogok odakerülnének, s onnan lehetne aztán igénybe venni vagy igényjogosultságot benyújtani vagy igényt benyújtani arra, hogy valaki az áttervezés jogát megszerezze. Így egy helyre kerülne a törvényjavaslat következtében az az alapvető rendelkezési lehetőség, hogy mit kell tenni azoknak a jogoknak a tekintetében ezeknél az épületeknél, amelyek az államot megillető szerzői jogi jogosultságot jelentik.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a jogszabály az úgynevezett árva mű tekintetében is rendelkezéseket tartalmaz. Eddig is az SZTNH, tehát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala volt az, akinek voltak jogosultságai arra vonatkozólag, hogy a szerzői jog esetében nyilatkozzon.

Ebben egy pontosan az építésügyben, bár ez ott viszonylag kevésszer jelentkezik, de mégis, hiszen ott általában ismerjük a tervező személyét, mégis előfordul ilyen eset, és pontosan az áttervezésre vonatkozó jog, tehát az a jog, ami a mű átdolgozását jelenti, az nincsen meg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Tehát ő pont erre vonatkozólag nem tud engedélyt adni, ezért ezt a lehetőséget szeretnénk kinyitni és ezt a jogot megadni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának ebben a teljesen speciális, az építésügy szempontjából teljesen speciális esetben.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jogszabály nagyon sok problémát képes megoldani, és segíteni tudja az állami beruházásokat is, az állami beruházások mellett pedig az egyéb összes szerzői jogi nyilvántartásra vonatkozó nyilvántartás megalkotásával mindenkinek egy iránymutatást, segítséget tud adni azzal, hogy hol kell keresni a szerzői jog jogosultját, így az építőipar számára, az építésügy számára és a mérnöktársadalom számára nagyon nagy segítséget jelent.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Becsó Károly képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. BECSÓ KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az irodalmi, tudományos, művészeti alkotásokat, valamint a felhasználásukhoz kapcsolódó teljesítményeket a szerzői jog részesíti védelemben. A szerzői jog kétféle alapvető jogosultságot foglal magában: egyrészről a személyhez fűződő jogokat, másrészről a vagyoni jogokat, amelyek a szerző védelmét biztosítják. Amennyiben a szerző műveit fel kívánják használni, akkor a jogosult engedélye mellett a felhasználás jogdíj ellenében tehető meg. A szerzői jogi értelemben releváns alkotások közé tartozik az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve. Ahogy államtitkár úr expozéjában elhangzott, az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy átláthatóvá tegye és észszerűsítse az egykori állami tervezőintézetek alkalmazottai által létrehozott építészeti alkotásokkal és építészeti műszaki dokumentációkkal kapcsolatos szerzői jogi szabályozást. Tisztelt Ház! Szeretném kiemelni azt a nagyon fontos és előremutató lépést a tervezettel kapcsolatban, hogy a javaslat egyértelműen megfogalmazza a nemzeti tervvagyon fogalmát, és rendes gazdaként az állam végre a Lechner Tudásközponton keresztül egységesen összegyűjti és kezeli ezeket a terveket. A tudásközpont nemcsak az előbb említett tervek gyűjtésére és kezelésére kap felhatalmazást a javaslat szerint, hanem arra is, hogy az építészeti szerzői jogi nyilvántartást vezesse. A vonatkozó rendelkezés szerint az építtető és a tervező közös nyilatkozatban az építészeti szerzői jogi nyilvántartás részére átadja az építészeti műszaki dokumentációhoz, valamint az az alapján megépült építményhez fűződő szerzői vagyoni jogok tulajdonosának egyes adatait. Úgy gondolom, hogy az állam ezzel a rendelkezéssel egy régi hiányosságot pótol, amely mind a hatóság, mind az állampolgárok érdekeit szolgálja.

Gyakran előfordul, hogy bizonyos épületek rekonstrukciója, statikai megerősítése, illetve esztétikai helyreállítása azért késik vagy meg sem valósul, mert a szerzőijog-jogosult nem adja ahhoz a hozzájárulását, vagy csak aránytalan mértékű ellentételezés fejében tenné azt meg. Az előttünk fekvő tervezet ennek a problémának a megoldására is rendelkezik megoldással, amely jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az országban fellelhető, helyreállításra szoruló épületek rekonstrukciója  a szándék fennállása esetén  minél hamarabb megtörténjen.

A javaslat 9. §-a kimondja, hogy épület helyreállítása céljából építészeti alkotás vagy annak terve, továbbá az építészeti alkotás rajza és az azt tartalmazó mű a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül többszörözhető és a nyilvánosság számára lehívásra hozzáférhetővé tehető. A törvényjavaslat tartalmazza az épületekhez kötődő felhasználás elősegítését tartalmazó másik kiemelendő szabályt is, amely előírja, hogy az építészeti kamara és a mérnöki kamara rögzítse azokat a díjtételeket, amelyek ajánlottak a tervek ismételt felhasználása ellentételezésére. Mint ahogy államtitkár úr fogalmazott expozéjában, mi is reméljük, hogy jogi viták esetén ezek a díjak segítségül lesznek abban, hogy a tervek felhasználása reális díjak ellenében valósuljon meg a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megismerve a javaslatot, megállapíthatjuk, hogy az elfogadásra benyújtott tervezet az állam, a tulajdonosok és a tervezők igényeit is figyelembe veszi, megteremti érdekeik egyensúlyát, valamint továbbfejleszti a felelős állami vagyongazdálkodás kereteit.

Az elhangzottakra tekintettel kérem önöket, támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3293. törvényjavaslatot tárgyaljuk, amelynek során mind az előterjesztő, mind a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka nagyon részletesen előadta ennek a jogszabálynak az indokait, és a részletes szabályokra nagyon alaposan mutatott rá. Én a magam részéről feltétlenül köszönöm ezt a törvényjavaslatot, és a Jobbik frakciója támogatni is fogja. Az más kérdés, visszatérnék egy kicsit arra, hogy miért is ismerte föl a jogalkotó, hogy itt rendezetlen viszonyok vannak: hangsúlyozottan nem azért, mert az elmúlt huszonakárhány évben felelőtlen lett volna az a tárca, amelyik a gazdája ezeknek a kérdéseknek, vagy az a szakma, amelyik a szerzői jogokkal foglalkozik, ne lett volna elég figyelmes. A legalapvetőbb indoka az volt, hogy elkezdtek az építészek és azok özvegyei, örökösei, mindenféle jogutódai pénzt keresni abból, hogy elkezdték felkutatni, hogy az őáltaluk régen a tervezésben való részvételüknek mi lett az azóta levő sorsa, és bizony, meg kell hogy mondjam, kifejezetten ellenszenves volt nagyon sokunk számára és a társadalom jelentős része számára az, hogy elkezdtek igénybejelentéseket benyújtani az ő régi műveik átalakítása, felújítása, újratervezése okán. Nagyon örülök neki, hogy a jogalkotóhoz és a jogalkotást kezdeményezőhöz elkerültek ezek a hírek, és bizonyára, bár erről információim nincsenek, de el tudom képzelni, hogy pár olyan tervezői mű vonatkozásában is előadták igényeiket, amelyek erőteljesen ma is az állam használatában vannak, és közösségi célokat szolgálnak.

Úgy ítélem meg, hogy a részletszabályokról, miután üdvözöljük, nem kell szólnom, de ha már egy ilyen jellegű témát tárgyalunk, ha megengedik képviselőtársaim, egy picit más aspektusból is megközelíteném ezt a kérdést.

Az természetesen nagyon fontos, és látjuk, hogy a világban a szerzői művek felhasználása milyen elképesztő tömegű jogellenességgel kísért akár a zenei művek, írásbeli művek, aztán ma már a számítógépes jelek során előállt művek vonatkozásában. Én magam is azt mondom, hogy aki egyszer egy ilyen önálló művet, amely újdonság, és feltétlenül a társadalom tiszteletét, tetszését eredményezi, és értéke van, azokat minden eszközzel védjük. Az elmúlt időszakban volt egy ilyen törvényjavaslat, amikor egy ilyen kérdést tárgyalunk.

(14.20)

De én az építészet vonatkozásában egy kicsit cizellálnám a kérdést, és hangsúlyozottan nem a Nemzeti Színházról, nem a Művészetek Palotájáról, nem erről az építményről, nem csodálatos nagy művekről, felcsúti stadionról, ami valóban egy elképesztően erős kreativitást, alkotókészséget és alkotóképességet mutat, hanem beszélnék arról, amikor tényleg ilyen egyszerű nyolcszor nyolcas kockaházakról beszélünk. És bizony az elmúlt időszakban, és ezért is volt kénytelen ebben a javaslatban a jogalkotó valamilyenfajta díjszabásrendszert kitalálni és a kamarákat ebbe bevonni, mert amikor az építészeknek nem volt nagyon munkája, akkor elkezdték járni, mondjuk, az elmúlt húsz évben az általuk tervezett és tudomásuk szerint kivitelezett családi házakat, és nézni, hogy történt-e valami átalakulás, és elkezdtek bejelenteni igényeket. Én azt gondolom, hogy ez azért egy teljesen más műfaj. Egyrészről egy magánház, én magam tapasztalom, mert nem egyet építettem már fel, körülbelül 80 százalékban a tulajdonos megrendelő elképzeléseit és körülbelül 20 százalékban az építész hozzáadott alkotó, hangsúlyozom, alkotó elképzeléseit jelenti. És akkor még nem beszéltünk például a kőművesről, aki az eredeti tervhez képest sok, de nem tervmódosítást igénylő újítást tesz bele a műbe, és jön létre akár egy sokkal szebb dolog, mint ami a tervezőasztalon elkészült.

És ma Magyarországon egyébként a jogszabályok adták a lovat az építészek alá. Most nagy valószínűséggel építészek a jövő tíz évben nem fognak ránk szavazni, de annyira most engem ez nem érdekel, sokkal inkább érdekel az, hogy mi a mű, mi a szerzői mű hangsúlyozottan ebben a kérdésben. Hol van az önálló alkotás, alkotóképesség és -készség? És, ami aztán tényleg nagyon fontos, hogy ma már, bizonyára tudják még azok is, akik nem ebben a hivatásban tevékenykednek, hogy számítógépes programok vannak kompletten háztervezésekre, amiket persze meg kell venni, nincs miről beszélni, de nagyjából ma már úgy látom, hogy egy-egy elkészült házterv  és hangsúlyozom: családi házakról és nyaralókról beszélek, tehát kisebb volumenű építkezésekről  alkotója az a szoftverfejlesztő inkább, mint az a mérnök, aki aztán ezeket eladja.

Azért vetettem fel most, ha már úgyis ilyen kérdésről beszélünk, és itt van a minisztérium képviselője, hogy bár nem szeretném, hogy a bokros teendőik között most hirtelen ezt a kérdést vegyék napirendre, de talán nem tolakodok akkor, ha megkérem önöket, hogy az elkövetkezendő, mondjuk, egy évben üljünk már le ezen a területen egy kicsit tevékenykedni. Én úgy érzem, hogy az lenne hangsúlyozottan az ilyen családi házas típusú építkezéseknél a tervezés mint szerzői mű vonatkozásában a fontos  legyen már valami olyasmi , hogy orientáljuk a polgárokat arra, hogy a kifizetett díjakban legyen már meg a szerzői mű végleges ellenértéke. És számtalan olyan szerződést kötöttünk már életünkben, akár szoftverfejlesztőkkel, bár mondjuk, ők szeretik a forráskódokat megtartani, de számtalan olyan területen már kialakultak azok a szerződéses gyakorlatok, hogy ha lehet, akkor ha egyszer valaki egymillió forintot kifizetett egy halál egyszerű kocka családi ház tervére, akkor mondjuk, ha ki akar egy ablakot cserélni tíz év múlva, akkor ne kelljen már neki újra szerzői jogdíjat fizetni, mert az eredeti alkotónak megváltoztatták az elképzelését. Tehát úgy érzem, hogy ez nem annyira a társadalom érdekét szolgálja, és nem is annyira igazságos. Ebben a kérdésben tegyük már meg, hogy legalább konzultáljunk vagy legalább dugjuk össze a fejünket, és hátha pont azért, hogy elkerüljük a jövőben az ilyen helyzeteket, megoldásokat találjunk.

Annak rendkívüli módon örülök, hogy ez a jogszabály végre, egyrészről a rendszerváltás előtt keletkezett állami tulajdonban volt épületek és állami tulajdonban volt tervezővállalatok tervezőinek sorsát ebben a kérdésben rendezi, de gyakorlatilag a társadalommal szemben keletkezett ilyenfajta igények fókuszáltak arra, hogy esetlegesen itt valamifajta hiányosság van. Azok a régi épületek, amelyeket újrahasznosítottak, átterveztek, funkciókat változtattak, gondolom én, okozták ezeket a jogi problémákat, amelyek itt kivetülnek ebből a javaslatból. Az egyszerű tervezés szintjén is találjunk ki valamit, hogy a polgárok ne legyenek ebben a kérdésben ennyire kiszolgáltatva, és természetesen a Jobbik frakciója erre a törvényjavaslatra igennel fog szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Üdítő a mai politikai viták és napirendek után egy ilyen egyetértésben lefolytatott napirend is, néha ennek is kell örülni és megbecsülni, ha van ilyen. Azt látjuk, hogy megint egy olyan törvénymódosítás fekszik előttünk, amely gyakorlati, a valós életben tapasztalt problémára kínál megoldást. Fontosnak tartom, hogy olyan javaslatok kerüljenek elénk, amelyek egy-egy szakma, társadalom csoportjai, egy-egy érintetti kör vagy az egész nemzet életét könnyítik meg. Az elmúlt 8 évben sok ilyet láthattunk, ez is egy újabb példa, hiszen azt láttuk, hogy az építészeti alkotások, építészeti műszaki dokumentációk és az épületek szerzői jogi értelemben vett felhasználása gyakran gyakorlati, mindennapi nehézségekbe ütközik, a mai közhasználatú épületállomány jelentős része a rendszerváltozást megelőző időszakban működő állami tervezőintézetek alkalmazottai által létrehozott építészeti alkotás, ahol felmerül a szerzői, vagyoni jogok állami tulajdonlásának kérdése. Az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó jogosultak műveinek, az úgynevezett árva művek felhasználásához szükséges engedély megszerzésére a szerzői jogi törvény alapján egy speciális hatósági eljárás keretében már ma is lehetőség van, amely az építészeti alkotásokra és azok építészeti műszaki dokumentációira is irányadó. Építészeti alkotások esetében ugyanakkor problémaként jelentkezik, hogy ez az engedély az építészeti műszaki dokumentáció átdolgozására, az építészeti műszaki dokumentáció alapján megépített épület esetében lényegében az átépítésre nem jogosít. A legtöbb esetben pedig pont ezekre a felhasználásokra volna igény. Fontos leszögezni, hogy a javaslatnak nincs egyetlen olyan eleme sem, amely a jelenlegi tulajdonviszonyokat megváltoztatná.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat senki jogos tulajdonát nem háborgatja  helyesen , és aki a mindenkori hatályos jogszabályok szerint a szerzői vagyoni jogokkal rendelkezik, az ezután is ugyanúgy rendelkezni fog velük, ezt nagyon fontosnak tartom leszögezni.

A törvényjavaslat abban is előremutató, hogy tiszta helyzetet teremt, és már eddig is létező jogi szabályozást fejt ki az építészeti alkotásokra fókuszálva, annak érdekében, hogy ne kelljen minden egyes esetben hosszú tárgyalások és hosszú bírósági procedúra során érvényesíteni az állam jogos érdekeit.

Három elemet szeretnék röviden kiemelni a törvényből. Az egyik az, hogy létrejön az építészeti alkotások szerzői jogi nyilvántartása, amelybe kötelező lesz adatot szolgáltatni. A részletes szabályok megállapítására a miniszter kap felhatalmazást; a nem közhiteles nyilvántartást a Lechner Tudásközpont vezeti és frissíti folyamatosan. Árva mű esetén, amikor a szerző személye vagy tartózkodási helye nem ismert, az imént említett felhasználási engedély tervdokumentáció esetében ezután ki fog terjedni az átdolgozásra vagy az átépítésre is. És végül: az épület helyreállítási céljából a terv szabadon felhasználható lesz, ezért díjat kérni nem lehet. Ezt a tulajdonosnak azon jogos érdeke teszi szükségessé, hogy az ingatlanán helyreállításokat végezhessen el. Ahogy ezt jobbikos képviselőtársam is elmondta, ez teljesen jogos igény és előremutató törvény, így a KDNP frakciója is támogatja azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően, amit elmondott Nacsa képviselőtársam is és államtitkár úr is, azt értjük, és mondjuk úgy, hogy az előterjesztést e problémakör egy lehetséges megoldásának tartjuk, ezért alapvetően várhatóan, de persze megvárjuk a módosításokat is, de várhatóan támogathatónak is tartjuk. A kérdés annyiban merül föl, hogy az Építész Kamarával, illetve az érintett önkormányzati szférával milyen típusú egyeztetések voltak az előkészítés során, ez mindenképpen megér pár gondolatot, szerintem talán majd a zárszóban. Illetve, ha már a Lechner Tudásközpont kap egy újabb feladatot, amelyet egyébként egy egyéves felkészülési idő keretén belül, tehát egy hosszabb időt biztosítva kell majd végrehajtani, akkor azért érdemes talán arról is beszélni, ami nem tartozik szorosan az előterjesztéshez, de hogy az egyszerűsített bejelentés kapcsán azért az állampolgárok az elektronikus felülettel kapcsolatban sok olyan kérdésbe és apróbb-nagyobb problémába ütköztek, ami talán az egyszerűsített bejelentést egy kicsit bonyolított bejelentésként mutatja be az ő szempontjukból. Tehát ha már az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam, Varga-Damm Andrea is egy kicsit kitekintésre használta fel az egyébként talán mindenki számára kezelhető javaslatot, akkor én is ennyiben hadd tegyek hozzá a mai eszmecserénkhez, hogy az egyszerűsített bejelentés kapcsán nyilvánvalóan át kell tekinteni az elmúlt évek tapasztalatait, és a felületen azokban a dolgokban, amelyek sokszor problémát okoznak az állampolgároknak, hát ott bizony korrekciókra is szükség lehet.

(14.30)

Összefoglalóan tehát én két pontra mutatnék csak rá, és ha erről tudna államtitkár úr még néhány gondolatot megosztani velünk, azt megköszönném, hogy az Építész Kamarával hogyan és milyen módon tudtak egyeztetni az előterjesztésről, illetve az önkormányzati szféra megfelelő megoldásnak tartja-e ezt az előterjesztést. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Hajdu László képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslatot, mindjárt az elején leszögezem én is, hogy bár néhány érdekességet találtunk benne, de fogjuk tudni támogatni.Szeretném megemlíteni, hogy érdekes számunkra, hogy miért az építészeti alkotásokról szóló törvényjavaslat van itt előttünk, mert lehetett volna a szerzői jogról szóló törvényt is módosítani, de érdekes módon a szerzői jogról szóló törvényt inkább módosítottuk volna, ha már ez napirendre kerül. Egyébként aktuális témáról, sok minden zavaró, mindennapi ügyről van szó, korábbi önkormányzati vezetőként tudom azt, hogy ez milyen gondokat jelent.

Azzal szeretném kezdeni, hogy bevezeti a törvényjavaslat a nemzeti tervvagyonnak a fogalmát, és a nemzeti tervvagyon fogalma érdekes következtetésekre is enged következtetni. Az egyik az, amikor a fogalmat meghatározza, 1884-ig megy vissza, és egy 1884-es, már rég hatályon kívüli törvényt használ érvanyagként, ami már 134 éves. A másik törvény is 1921-es, tehát már 100 éves, rég hatályon kívül lévő törvényeket mint megalapozó érvelést használja ehhez a nemzeti tervvagyon fogalom bevezetéséhez. De tartalmi kérdés ez a nemzeti tervvagyon, ha egy kicsit figyelmesebben nézzük magában a törvényjavaslatot.

A 30. §-ban, mi úgy látjuk, legalábbis ezt vélem kiolvasni, hogy jogot von el ez a bizonyos törvény, olyan jogot, amely felfogható úgy is, hogy államosítja ezeket a jogokat. Ha nem jól értelmezzük, nem szeretnék itt most hosszasan kifejtésbe bocsátkozni, de azt gondolom, hogy a szerzői jog megfelelő díjazása című fejezetnek ez a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. pontban kifejtett része egyértelműen azt mutatja, hogy jogot von el, és a 7. alpontnál meg is állnék egy pillanatra.

Tehát nem mindegy az, hogy kitől vonjuk el ezt a jogot, ha és amennyiben ez jogelvonásnak minősül; tehát hogy közszolgálati munkaviszonyban, munkaviszonyban látja ezt el, állami szolgálatként látja el, köztisztviselőként látja el vagy korábban vállalkozóként végezte ezt a tevékenységet, mármint azt a tervezést, ami aztán most a törvény hatálya alá fog kerülni, és ez a joga meg fog szűnni az illető személynek, ha és amennyiben alkalmazott volt. Ha szerződéses munkaviszonyban, tehát ha cégnél, de szerződéses munkaviszonyban végezte ezt el, ebben az esetben az elvonás valahogy bírósági vitákra adhat okot, úgy gondolom.

Tehát a nemzeti tervvagyon az egyik, amelynek a kifejtésével van kifogásunk. Nem olyan jellegű kifogás, hogy emiatt a törvény nem támogatható részünkről, de mindenesetre számunkra ez egy érdekes dolog. Az államosításnak egy újfajta módja, legalábbis mi úgy látjuk ezt.

A másik, hogy bizonyos jogot is ad ez a törvény, például a paragrafusok között a 3. §-ban pedig különleges jogot ad. Ez a különleges jog nyilván adódik abból, amit az előbb említettem az elvonásnál.

Még egyet szeretnék megemlíteni, azt, hogy természetesen én is nézegettem szakmai körökben, hogy mi a vélemény erről a törvényjavaslatról, és én úgy tapasztaltam, hogy a Magyar Építész Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara még egyelőre önálló tárgyaló félként, véleménynyilvánítóként nem vett részt ebben a törvény-előkészítő munkában, legalábbis számomra ilyen információt adtak. Ezt azért nagyon fontosnak tartanám, hogy ezek a szakmai érdekképviseleti szervek ezt a törvénytervezetet ismerjék, lássák, és esetleg a véleményük a későbbiek során, ha úgy alakul, módosító javaslatokban is megjelenjen.

A Demokratikus Koalíció módosító indítványt nem kíván hozzátenni a törvényjavaslathoz. A törvényjavaslatot tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki a vitában még felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.Megkérdezem államtitkár urat mint előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tuzson Bence: Igen, köszönöm.) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék reagálni a vitában elhangzottakra. Egyrészt szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a támogatást, amit itt a törvényjavaslat kapcsán elmondtak. Azért egy-két dologra szeretnék reagálni. Igen, voltak egyeztetések, tehát régóta, több éve tart ennek a törvényjavaslatnak a kimunkálása, és mind a két kamarával, tehát az Építész Kamarával és a Mérnöki Kamarával is hosszas egyeztetések voltak. Sőt egyébként az igényt maga az építésztársadalom fogalmazta meg, nem véletlenül, hiszen az építészek számára is problémát jelent az, hogyha valamelyik másik építésznek a művét, munkáját dolgozzák át. Tehát ilyen típusú egyeztetések voltak, és azt gondolom, hogy annak az eredménye is, hogy egy olyan törvényjavaslat tudott születni, amelyik mögött egy elég erős társadalmi konszenzus is megáll.Hogy jogszabály-szerkesztési szempontból miért ide került a jogszabály, itt nem arról van szó, hogy szerzői jogi kérdéseket alapvetően megváltoztat-e ez a mostani szabályozás, hanem a létező szabályozás keretei között tesz egyértelmű rendelkezéseket is, speciális területen, az építésügy és a tervezés területén. Ezt fontos megjegyezni, hiszen magába a szerzői jogi szabályozásba és annak az egyébként bonyolult, eléggé zárt koncepciójába nagyon nehéz ilyen formában belépni, különösen akkor, amikor pont a világ digitalizációja miatt az európai uniós területen is nagy viták vannak a szerzői jog mibenlétével kapcsolatban, illetve annak a továbbfejlesztésével kapcsolatban.

Nem is olyan régen, talán egy hónappal ezelőtt foglalkozott az Európai Parlament is ezzel a kérdéssel, és eléggé jól determinált a szerzői jog a nemzetközi egyezmények alapján. Nemcsak az európai uniós szabályozás, hanem az európai uniós szabályozás mellett lévő kétoldalú vagy többoldalú megállapodások is eléggé zárt körbe vagy zárt rendszerbe teszik a szerzői jogot.

Érthető is, hiszen a határon átnyúló jogosultságokról van szó, és ennek a mai világban való megváltozásával külön foglalkozni kell, de ez egy másik téma. Itt csak egy szűk szegmensről beszélünk. A nemzeti tervvagyon nem azt jelenti, hogy valamit fogunk és egyszerűen berakunk a tervvagyonba, hanem az a vagyon, ami a nemzet tulajdonában van, tehát az ország, az állam tulajdonában van, azokat kell egységesen kezelni, és az egységes kezelésnek legyen valamilyen rendje. Erről szól ez a mostani jogszabály, és hogy onnan a jogosultságokat hogyan lehet átszármaztatni máshová, hogyan lehet átdolgozni ezeket a terveket, ennek a folyamatát kell megfelelően szabályozni. Erről szól e tekintetben ez a törvényjavaslat.

Varga-Damm Andrea hozzászólására, bár ő most nincs itt a teremben, köszönjük szépen a támogatást a jogszabállyal kapcsolatban, azonban szeretném megjegyezni, hogy az építész szakmát és az építész szakmának a munkáját ennél egy kicsit összetettebben és cizelláltabban látjuk, hiszen azért a magyar építésztársadalom nagyon sokat tett annak érdekében, hogy Magyarország erősödjön, és még dolga is van a következő időszak vonatkozásában. Hiszen azért mégiscsak arról van szó, hogy az épületek, azok az épületek, amelyek körülvesznek minket, azok valamilyen jelentéstartalmat hordoznak, valamit hordoznak a múltból. A jelenben is jelen vannak, és mégiscsak a jövőbe tartanak, tehát a jövőben is értelmet kell ezeknek az épületeknek adni, ezért az építészek tevékenységét nem szabad lebecsülni és nem szabad háttérbe szorítani sem.

Tehát a későbbiek során azzal a javaslattal, hogy az építésztársadalom esetében a jogok tekintetében egyfajta szűkítés valósuljon meg, azt a magam részéről semmiképp sem támogatom, tekintettel arra, hogy az építészek felelőssége nagy.

(14.40)

Mert ha visszanézünk a XIX. századba, végigmegyünk Budapesten, onnan tudjuk, hogy mi a XIX. század és mi a XIX. századi építkezés, hogy érezzük azt a környezetet. Az építészet, ami a leginkább tudja az ember számára a múltat közvetíteni. Ha elmegyünk egy régi várba, semmit nem kell a kezünkbe venni, érezzük azt a környezetet, azt a hatást. És nagy a felelősségük az építészeknek abban, s ezért kell az építészeti társadalmat megerősíteni, hogy vajon a jövő generációi mit fognak arról gondolni, hogy a ma korszaka milyen volt. Hiszen ez egy lenyomat, az építészet egy lenyomat, a kor lenyomata, és hogy milyen épületek épülnek ma Magyarországon, azt majd a jövő fogja megítélni, és abból fogja a társadalom nagy része levonni a következtetést, hogy vajon milyen volt a XXI. század Magyarországa.

Ezért gondolom, hogy az építészethez, az építész szakmához és a társadalomhoz egy kicsit talán körültekintőbben kell hozzáállni, támogatóan kell hozzáállni, és nem ellenfélként kell kezelni, hanem bizony partnerként kell ezt a társadalmat kezelni, és erősíteni is kell az építésztársadalmat. Nagyon nagy a felelősség a kezükben, a jövőnk részben az ő kezükben is van. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   37-68   69-82   83-108      Ülésnap adatai