Felszólalás adatai

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem valóban röviden válaszolni a vitában elhangzottakra.

Úgy látom, hogy az ellenzéki hozzászólók jelentős része a hozzászólásában nemcsak a törvényjavaslat egyes részeit hagyta figyelmen kívül, de a jelenlegi helyzetet is. A mai szabályozás alapján ugyanis, a ma hatályos, részben az önök által alkotott törvények alapján minden olyan állami vagyonelem, ami nincs a privatizációs törvény mellékletében mint tartósan állami tulajdonban tartandó tételesen felsorolva, az bármikor értékesíthető. A KVI-hez tartozó teljes ingatlanvagyon, a földalap teljes vagyona és a privatizációs törvény hatálya alá tartozó, a mellékletben nem felsorolt vagyonelemek.

Ehhez képest mi most azt mondjuk, hogy épületek tekintetében is, például közgyűjtemények tekintetében is és termőföldek tekintetében is legyen az Országgyűlésnek lehetősége arra, hogy ebben a törvényben mondja azt, hogy bizonyos vagyonelemeket nem lehet értékesíteni.

Ki dönt ma értékesítésről és hasznosításról, tisztelt Országgyűlés? Dönt egy személy: a KVI vezérigazgatója. Hol van ez a döntés az Országgyűléstől? Borzasztóan messze: KVI, pénzügyminiszter, kormány, Országgyűlés.

(0.30)

Dönt ma az NFA elnöke, a sor ugyanez: elnök, FVM-miniszter, kormány, Országgyűlés. Dönt az ÁPV igazgatósága, ott egy fokkal rövidebb a sor, mert kormány és Országgyűlés. Ehhez képest most azt mondjuk, hogy az összes ilyen döntés egy helyre kerül, amire az ellenőrző bizottságon keresztül közvetlen rálátása, az üléseken való részvételi lehetősége és az összes dokumentumba való betekintési lehetősége az országgyűlési képviselőcsoportok delegáltjainak lesz. Ugyanez vonatkozik a számvevőszéki ellenőrzésre is, amely ma esetleges és közvetett, ugyanezen a logikán, mint amit az imént említettem, közvetlen lesz, részben az ellenőrző bizottság elnökén, részben a fokozatok kiiktatásán keresztül, illetve ennek köszönhetően.

Mire lehet fordítani ma, és mire lehetne fordítani a törvényjavaslat elfogadása után a vagyon értékesítéséből vagy hasznosításából származó bevételt? Én az expozéban is elmondtam, hogy a ma hatályos jogszabályok szerint mindhárom vagyonkezelő szervezethez és az összes többi, több száz vagyonkezelőhöz a költségvetési szervekhez tartozó vagyonelemek esetében lehetőség van költségvetési intézményi működési kiadásokra fordítani a bevételeket, és ez rosszul van, tisztelt képviselő urak.

Ezért a kormány javaslata arról szól, hogy ne lehessen költségvetési intézmények működési kiadásaira fordítani a vagyonkezelésből, a vagyongazdálkodásból, a vagyonhasznosításból származó bevételt, kizárólag a vagyon értékének megőrzésére, növelésére, beleértve ebbe persze az államadósság-csökkentést is, lehessen a hasznosításból befolyó bevételeket fordítani. Ez egyértelmű előrelépés, pont azok mentén az érvek mentén, amelyeket önök a vitában megfogalmaztak.

Semmi konkrét értékesítési szándék a törvényjavaslattal önmagában nem hozható összefüggésbe. Van egy olyan elvi megközelítés - és azt gondolom, hogy ez egy nagyon helyes megközelítés -, hogy nem általában konkrét vagyonelemeknek a birtoklása, hanem a kormány politikáját, a mindenkori kormány politikáját, illetve a nemzetgazdaság stratégiai érdekeit, mindenkori stratégiai érdekeit figyelembe vevő vagyonkezelés és vagyontulajdonlás az, amely az országnak a valós érdeke.

Ahogy, Varga képviselő úr, önkormányzatok megcsinálták azt, amikor mondjuk, fejlesztési forrásra volt szükségük, a polgáraik jólétének javítása érdekében, hogy az államtól kapott, a belterületi földek... Mi volt ez? A szolgáltató cégek értékesítésénél a belterületi földek ellenértékeként kapott részvénycsomagokat értékesítették, amikor pénzre volt szükségük, csatornát építettek belőle, utat építettek belőle, közszolgáltató cégeket fejlesztettek ebből, tőkésítettek föl - erről szól ez a javaslat is.

Nem az az érdekes, hogy egy bizonyos cégben - néhány speciális esettől eltekintve - tulajdona legyen az államnak vagy konkrét ingatlanokhoz az állam ragaszkodjon, arra van szükség, hogy az a vagyontömeg, amivel rendelkezik, az az ország fejlődését a lehető leghatékonyabb módon segítse, és eladjuk azokat a vagyonelemeket, amelyek közvetlenül nem hasznosulnak vagy kevésbé hasznosulnak, és az ellenértékből utat építsünk, autópályát építsünk, feltőkésítsük mondjuk azt az Eximbankot, amelyet senki nem akar eladni, képviselő úr, csak el kellett volna olvasni a törvényjavaslat mellékletét vagy akár csak a hatályos jogszabályokat, és kiderülne, hogy száz százalékban állami tulajdonú marad az Eximbank és a Mehib; tehát hogy lehetősége legyen a mindenkori kormánynak és a mindenkori Országgyűlésnek a gazdaságpolitika, illetve a nemzetgazdasági érdekek szolgálatában a leghatékonyabban felhasználni a nem csökkenő vagyontömeget.

Járvás képviselő úr forszírozott számokat, és ezzel az igénnyel őneki teljesen igaza van. A probléma éppen az - és ennek a megoldását is szolgálja a törvényjavaslat -, hogy ma nem rendelkezünk ilyen számokkal. Azok az autópályák, amelyek '90 után épültek, azok a reális értéken szerepelnek a jelenlegi vagyonnyilvántartásban, amelyek '90 előtt, azok a bekerüléskori könyv szerinti értéken szerepelnek, mint ahogy az ingatlanok túlnyomó többsége ily módon szerepel.

Semmilyen azonos értékelési rendszeren alapuló, összehasonlításokra vagy bármilyen következtetések levonására alkalmas vagyonkataszter, vagyonnyilvántartás ma nincsen, ezért nem lehet korrekt számokat mondani, nem lehet korrekten hasznosítási követelményeket, illetve eredményességi követelményeket megfogalmazni az állami vagyon kezelésével kapcsolatban. Kellene, hogy tudjunk ilyet - nem tudunk, mert az elmúlt tizenhét évben a szabályok ezt nem tették lehetővé; most az a szándék, hogy erre lehetőség legyen, teremtsük meg ennek nem is csak a lehetőségét, hanem a kötelezettségét.

Jakab képviselő úrnak a felvetéseivel tulajdonképpen én teljes mértékben egyetértek, a következtetéseivel nem. Miért?

Tisztelt Képviselő Úr! Mindazokat a célokat, amelyekért önök - nagyon helyesen - a Nemzeti Földalapot létrehozták 2001-ben, ha jól emlékszem, azokat a Nemzeti Földalap mindenkori kezelő szervezete, a mindenkori kormány csak korlátozottan tudja megvalósítani, többek között azért, mert jelenleg sem egységes, hanem mind a három vagyonkezelő szervezetnél széttagolt az állami tulajdonú termőföldek tulajdonosi jogainak a gyakorlása.

Az a szántóföld, amely több helyrajzi számra tagolódik, és az egyik része védett, mert mondjuk, a túzok ott fészkel, a másik sarka nem védett, mert nem fészkel ott a túzok, az jelenleg két vagyonkezelő szervezetnél van, miközben ugyanaz a haszonbérlő kellene hogy művelje ezt a földet. De ma borzasztó nehéz, ha nem lehetetlen ezt elérni, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalap, miután más jogszabályi háttérrel működnek, külön hasznosítási és értékesítési szabályzattal működnek, nem tudnak azonos eredményre jutni egy-egy kérdésben.

Ma számos esetben előfordul az, 2001 óta bármikor, hogy a földalap lefolytat egy eljárást, mondjuk, egy földterületnek a hasznosítására, és közben kiderül az, akár már a vevő is megvan vagy a haszonbérlő is megvan, kifüggesztésre kerül, hogy hoppá, ez egy védelemre tervezett terület, ezért mégsem lehet a földalapnak az eljárást eredményesen befejezni, mindenki rosszul jár ezzel. Azért van ez, mert széttagolt a vagyonkezelés, és a szervezetek nem azonos célrendszer és nem azonos feltételrendszer alapján dolgoznak. Mint ahogy annak sincs meg ma a lehetősége, hogy egy normális eljárásban adjunk haszonbérbe vagy értékesítsünk egy olyan földalaphoz tartozó területet, amihez mondjuk az ÁPV portfóliójába tartozó kerítés, istálló, víztorony, teljesen mindegy, hogy micsoda tartozik. Egy értékesítési eljárás, másik értékesítési eljárás, a kettőnek csak együtt lenne értelme. Nem lehet ezekben a kérdésekben a mai jogszabályi keretek között értelmes, a földet valóban használók érdekét szolgáló megoldásokat találni, csak akkor, hogyha ezt a jogszabályi hátteret egységesítjük, és egy olyan szervezet lesz, amelyik értelemszerűen egy irányba megy.

Én az expozémban utaltam arra, Szabó képviselő úr is kitért erre, hogy készülnek olyan módosító javaslatok, és azt kérem, miután tényleg azt gondolom, hogy a nézőpontunk nagyon közel áll egymáshoz, hogy ezeket majd figyelmesen tanulmányozzák. Azt tudom ígérni, hogy az önök által benyújtottakat mi is fogjuk tanulmányozni.

Ezek a módosító javaslatok azt teszik egyértelművé, nem azt mondom, hogy a benyújtott törvényjavaslattal szemben, hanem az abban foglaltakat megerősítve, hogy a mindenkori földbirtok-politika alakítása az irányelvek keretében az Országgyűlés, ennek megvalósítása az agrárminiszter feladat- és hatáskörébe tartozik. Az agrárminiszter számára a földdel kapcsolatos döntések tekintetében előzetes egyetértési jogot kívánunk biztosítani az egységes szervezet keretén belül is, és azokat a szabályokat, képviselő úr, amelyek ma az értékesítés és hasznosítás szempontrendszerét kormányrendeletben tartalmazzák, az őstermelőket, családi gazdákat és egyebeket nevesítve, a törvénybe be kívánjuk emelni, hogy ezzel is komolyabb garanciát teremtsünk, nemhogy az önök most megfogalmazott aggodalmaihoz képest, de a mai tényleges helyzethez képest is.

(0.40)

Még néhány további konkrét felvetésre is kitérnék. Varga képviselő úr megfogalmazta az aggodalmait például a regionális fejlesztési holding kapcsán, ami benne van a mellékletben, csak az utolsó soráig is el kellett volna jutni a mellékletnek, képviselő úr, az Eximbank és a Mehib kapcsán, ami az indoklásban szerepel, hogy miért marad száz százalék állami tulajdonban, még ha ez a törvényjavaslat normaszövegében nem is található meg feltétlenül egyértelműen. Ami pedig a honvédségi ingatlanokat, műemlékeket, egyebeket illeti: ezek ma is a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz tartozó ingatlanok, a KVI vezérigazgatója dönt ezek hasznosításáról és értékesítéséről ugyanúgy, ahogy a védett területek esetében a szakminisztereknek a szaktörvények szerint speciális jogosítványaik vannak, lényegében vétójoguk van. Ez megmarad továbbra is, nem érinti az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat.

Herényi képviselő úrnak a tőzsdei értékesítések kapcsán tett felvetésével, amelyeket Ékes képviselő úr is megerősített, egyetértek. A kormánynak az a szándéka, hogy amikor lehet, amikor a kormány értékesíteni szeretne, és amikor ez a tőzsdén megvalósítható, akkor ezt a formát preferáljuk, de azt, hogy milyen értékesítés valósulhat meg a tőzsdén, leginkább a tőzsde szabályzatai befolyásolják, egyáltalán hogy milyen cégeket engednek be a tőzsdére. Ebben azért korlátos a kormány mozgástere, de a szándék azonos. Ebben boldogan egyértelműsítjük a törvényjavaslat szövegét. A bennfentes információkkal összefüggő probléma felvetésében is igaza van Herényi frakcióvezető úrnak. Ezt a módosítást is bizonyosan át fogjuk vezetni.

Jakab képviselő úr felvetéseire már válaszoltam. A tulajdoni lapok tekintetében, képviselő úr, jó hírem van. A tulajdoni lapokon ma az van, hogy Földalapkezelő Szervezet. A törvényben szándékozzuk kimondani, hogy január 1-jétől, amikor a teljes integráció megvalósul, a tulajdoni lapon szereplő Földalapkezelő Szervezet az új szervezet, vagyis a tulajdoni lapokhoz egyáltalán nem kell hozzányúlni. Abszolút jogos a felvetés, nagyon sok adminisztrációs problémát jelentene, de mi is gondoltunk erre, és van megoldás a problémára, ha ezt a törvényben rendezzük.

Végezetül köszönöm szépen mindenkinek a vitában való részvételt. Azt gondolom, a törvényjavaslatnak egy picit részletesebb tanulmányozása a vitában felvetettek jó részének az elhangzását elkerülhetővé tette volna. Semmilyen konkrét értékesítési szándék a törvényjavaslat kapcsán nincs, hiába vannak olyan felszólalások, amelyek ezt már most előrevetítik, és még az eredményét is tudják ezeknek az értékesítéseknek. Ha valaki a teremben, akkor Varga képviselő úr mint volt miniszter kell hogy tudja, ha ma úgy döntene bárki, hogy egy állami tulajdonú társaságot értékesíteni kell, akkor ennek minimum másfél év a kifutási ideje, nem lehet előbb megcsinálni. De ma nincs olyan szándék kimondva, képviselő úr, hogy bármilyen, a törvényjavaslattal érintett kérdésben konkrét értékesítési eljárás induljon meg.

A MÁV Cargóra, képviselő úr, ma sem vonatkozik semelyik állami vagyonról szóló törvény, és ezután sem vonatkozna, mert a MÁV Cargo nem az állam tulajdona, hanem a MÁV Zrt.-é, és a MÁV Zrt. részvénye az állam tulajdona. (Varga Mihály: Paksot is el lehet adni!) Képviselő úr, a jelenlegi törvényi szabályozás és az új törvényi szabályozás sem tud kiterjedni műfajilag sem, csak a közvetlen állami tulajdonra, a közvetett állami tulajdonra nem terjed ki ma sem, és nem is tud kiterjedni.

Azt javaslom tehát, hogy a vita következő szakaszáig a törvényjavaslat részletesebb tanulmányozására tegyenek kísérletet. S természetesen sok olyan kérdés van, amelyekre most részben én is kitértem, részben pedig idő hiányában, elnök úr instrukcióinak megfelelve nem, amelyekben módosító javaslatok fogalmazhatók meg, olyan módosító javaslatok, amelyek a kormány támogatását is el fogják tudni nyerni.

Köszönöm szépen a figyelmet.