Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbra is számos vélemény és értékes, építő jellegű meglátás, adott esetben kritika vagy éppen javaslat érkezik hozzánk a „Hallasd a hangod!” kampányunk során. Jó alkalom ez arra, hogy a valódi nemzeti konzultáció keretében ‑ amely a Jobbik részéről a kormánnyal ellentétben tényleges, személyes párbeszéden alapszik ‑ hal­lassák a hangjukat a diákok, a fiatalok, vagyis azok, akik elsődlegesen érintettek az oktatásban.

Bízom benne, hogy az eddigi 15 felszólalás ‑ ez most a 16. ‑, amelyben ismertettük a diákok helyzetét és meglátásait, tükrözve egyébként az oktatási rendszer jelenlegi nem túl kecsegtető állapotát, ráirányítja a figyelmet, elsősorban kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy érdemes meghallgatni, megfontolni az elhangzott gondolatokat, és ezek szerint lefolytatni az oktatás megreformálását.

Engedjék meg, hogy mostani felszólalásommal is segítséget nyújtva önöknek ebben ‑ bár sajnos kormánypárti részről meglehetősen gyér számban maradtak már itt az esti órán ‑, az új nemzedék, mondhatni a Jobbik-nemzedék pártja részéről tolmácsoljam a fiatalok hangját itt az Országgyűlésben.

Szabolcs, középiskolai tanuló az iskolai étkeztetés visszásságaira hívja fel a figyelmet, amikor azt írja: „Ideje volna visszavonni az iskolai étkeztetésre vonatkozó szigorításokat, mert feleslegesen rontja az ételek minőségét. Elhízási szempontból az, amit kap a diák a menzán, irreleváns, ugyanakkor a most hatályos szabályok annyira rontják az ételek minőségét, színességét, hogy képtelenség vele jóllakni.” Valóban, én magam is találkoztam olyan diákokkal, akik arra panaszkodtak, hogy milyen íztelen az iskolai menza, és még a sót és a cukrot is eltüntették az asztalokról.

(22.10)

Tímea a kísérleti tankönyvekre azt írta: „borzalmasak, lehetetlen belőlük tanulni”. Hozzáteszem, a tanárok is hasonlóképpen látják, ők maguk is gyakran nehézkesnek tartják a belőlük való oktatást. Többször elmondtuk már: itt lenne az ideje annak, hogy a tankönyvszolgáltatás államosítását ‑ és ezzel együtt a monopóliumhelyzetet ‑ felszámolva lehetőséget kell biztosítson a kormány a már évtizedek óta kiválóan működő tankönyvkiadóknak.

Dezső az észszerű, teljesíthető követelmények és a csökkenő leterheltség mellett azt szeretné, hogy az „egyetemekre való jelentkezés során csak akkor legyen kötelező az emelt szintű érettségi, hogyha az egyetem nem folytat le saját felvételi eljárást; ebben az esetben elég kellene legyen a középszintű érettségi”. Megfontolandó gondolat, egy biztos: nem is olyan régen, bő egy évtizeddel ezelőtt még sokkal kiszámíthatóbb és igazságosabb volt a rendszer.

Dánielt az zavarja, ahogyan írta: „Az iskolák olyan informatikai fejlesztésekre ruháznak be, melyeket nem tudnak teljesen kihasználni. Fölöslegesen vesznek új, korszerű laptopokat, ha a régiek is ugyanígy ‑ vagy néha jobban ‑ működnek. Ugyanakkor ráerőltetik a diákokra is ezeknek az eszközöknek a használatát ‑ például füzet helyett tablet ‑, amikor az informatikaórákon kívül másra nem nagyon tudják használni.”

A mindennapos testnevelés kapcsán is sok vélemény elhangzott már korábbról, szinte minden alkalommal megjelenik ez napirend utáni felszólalásainkban. Vera is csatlakozik ezek sorába, aki azt írta: „Ha már egyszer bevezették a mindennapos testnevelést, biztosítani kellene a megfelelő számú, állapotú tornatermeket is az iskolákban.” Igen, Vera szépen rávilágított a lényegre: nem a mindennapos testneveléssel van a baj ‑ ezt többségében nagyon is szeretik ‑, hanem azzal, hogy ennek kivitelezéséhez nem áll rendelkezésre az iskolákban normális felszereltség, kellő méretű vagy számú tornaterem. Vagyis infrastruktúrát kellene biztosítania a kormánynak az iskolák részére, de sajnos azt látjuk, hogy erre nincs is meg az érdemi szándék, hiszen a költségvetéshez magam is benyújtottam módosító javaslatokat, ezek között szerepelt a szentgotthárdi Arany János iskola tornatermének megújítására vonatkozó, hiszen ebben az általános iskolában sincs lehetőség a mindennapos testnevelésre érdemben, de sajnos a többi benyújtott indítvánnyal együtt ezt is elutasították kormánypárti oldalról.

Tisztelt Elnök Úr! Országgyűlési Képviselőtársaim! Azt gondolom, bőségesen akad olyan javaslat az elhangzottakból, amelyekre lehet és kell is építeni az oktatási rendszer rendbetételekor. Bízom benne, hogy szem előtt tartják, mérlegelik ezeket az észrevételeket. Ha esetleg nem jegyezték volna föl az elhangzottakat, vagy nem nézik meg majd a jegyzőkönyvet, akkor megtalálhatják eddigi „Hallasd a hangod!” napirend utáni felszólalásainkat a jobbikit.hu/hallasdahangod oldalon. Mindemellett a Jobbik programpontjait is elolvashatják, kérem, ne csak merítsenek belőlük, de egyszersmind hajtsák is végre azokat.

A diákoknak pedig köszönjük megtisztelő bizalmukat és bátorságukat, továbbra is biztatjuk őket, hogy hallassák hangjukat az említett oldalon vagy szórólapjainkon keresztül, mi pedig ‑ szócső­ként ‑ behozzuk a parlamentbe azokat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)