Felszólalás adatai

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Árpád apánk történelmünk egyik legmeghatározóbb alakja. A krónikáink szerint a hun Attila szépunokája, Ernák ükunokája, Ed dédunokája, Ügyek és Emese unokája, Álmos vezér gyermeke.

948 körül magyar küldöttség járt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnál, ahol is Bulcsú vezér 55 évvel korábbra datálta Árpád pajzsra emelését, így az körülbelül 893-ban lehetett. A honvisszaszerzés idején tehát már nagyfejedelemként egészen biztosan ő vezette a magyarokat haza a Kárpát-medencébe.

Árpád és társfejedelme, Kurszán még az Etelközből vezetett több felderítő hadjáratot a Kárpát-medencébe. Igazi érdeme azonban mégsem ez, hanem az a nagyszerű stratégia, amely által területről területre foglalta vissza az ősi jussot. Mondáink és legendáink egész sora emlékezik meg az ügyesebbnél ügyesebb fortélyokról, harcokról. Egy ilyen elbeszélésünk alapján Zalán bolgár követnek elegendő volt látnia a magyarok harci bemutatóját ahhoz, hogy az általuk megszállt területeket elhagyják. Árpád apánk azonban nemcsak visszafoglalta a magyar őshazát, amelyet az Árpád-kori kódexek helység-, illetve személyneveinek terminológiája bizonyít, hanem meg is védte azt.

907-ben, a korábban általam már tárgyalt pozsonyi csatában 35 ezer lovassal néhány nap alatt verte tönkre a vérünkre szomjazó és kiirtásunkra érkező Gyermek Lajos keleti frank uralkodó egyesített európai seregeit úgy, hogy a határokat messze az Enns folyóig tolta ki, hosszú évtizedekig elejét véve minden németföldi hódító szándéknak. Innen eredhet az Oberenns, azaz az Enns folyón túli területek összefoglaló nevéből az Óperenciás-tenger és a jégfödte Alpok csúcsait jelentő "Üveghegy" - mint mesevilágunk meghatározó elemei.

A krónikáink tanúsága szerint a nagyfejedelem ebben a csatában kapott halálos sebet, amelynek következtében elhunyt. A modern történetírás ma is keresi sírjának helyét, bár egy érdekes és valószínűsíthető temetkezési helyre éppen a Magyar Tudományos Akadémia által lenézett és silány, állításuk szerint a magyarság számára csupán dicső múltat hazudó egyik krónikánk, az Anonymus mester által jegyzett Gesta Hungarorum utal. Ennek alapján az Alsó-Ausztriában található Bad Deutsch-Altenburg lehet a sírhely lehetséges helyszíne. A település közelében található Pannonia Superior egykori fővárosának, Carnuntumnak a romjain, illetve a pozsonyi csata felvonulási területén fekszik.

A Magyarságtudományi Füzetek című kisenciklopédia 2. számában Tóth Sándor részletes írást közöl erről az elméletről. Idézem:

"A Gesta Hungarorum 52. fejezetében ez áll: 'Ezután az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fehérnek hívnak.'

Megvizsgálva az idézet valóságtartalmát az altenburgi tumulus függvényében, meglepő azonosságok jelentkeznek. A szent hegy alatt, ahol a tumulus is áll, fakadnak a hőforrások, amelyek vizét egy patak a Dunába vezeti. Ennek a pataknak a medrét részben már a római időben kikövezték. A kőmeder főleg a patak torkolatánál maradt meg mostanáig, ahol még a római köves út is látható. A patak itt lényegében egy szabályozott egyenes vonalú csatorna. Tehát az anonymusi állítás igaz, mégpedig minden belemagyarázás nélkül. Ráadásul közvetlen a hegy alatt fut a patak, amely meleg vize miatt tűnhetett fel olyan mértékben, hogy szerepeljen a szűkszavú krónikában.

Az idézett krónika második része is helytálló adat a mai viszonylatban is. A kurgántól alig hatvan lépés távolságra ott áll a ma is boldogságos Szent Szűz Máriáról elnevezett monumentális kegytemplom. Az építmény középső taktusában megmaradt a korai Árpád-kori templomrész. Ezt Szent István királyunk építtette 1028-tól."

A Templom-hegyen lévő tumulusról először Jeremiah Milles, a XVIII. századi brit kutató állította, hogy Árpád sírja. A XIX. században többen is régészeti kutatásokat végeztek, amelyek során számos lelet került elő a földhalomból. 1912-ben a Nemzeti Múzeum is kutatásokat végzett a helyszínen, amely azonban egy alagútomlás miatt félbeszakadt. Azóta sajnos tudomásom szerint magyar részéről semmilyen érdemi kutatás nem zajlott a területen. Örömünkre szolgál azonban, hogy az igazság kiderüléséig is a sírhalom tetejét díszíti egy, a Szent Koronát ábrázoló emlékmű, amely hirdeti Árpád nagyfejedelem lehetséges sírhelyét.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy mai felszólalásomat egy ma született kislánynak, Ozsváth Csengének ajánljam.

Szebb magyar jövőt! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)