Felszólalás adatai

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Itt az első nap fináléjában még szeretnék három módosító indítványhoz véleményt fűzni. Az egyik az ajánlás 99. számú pontja, amelyben arra tesznek javaslatot, hogy az alkotmánybírák számát négy fővel emeljük meg, emeljék meg, a 11-ről 15-re. Én ennek a bírósági vonatkozásával nyilván nem fogok foglalkozni, nem a szakmám, az a része viszont a szakmámhoz tartozik, hogy a bíráskodás is pénzbe kerül, közpénzbe kerül, és nem mindegy az, hogy mennyiért alkotmánybíráskodik Magyarország.

Engedjék meg, hogy összehasonlítást tegyek a német alkotmánybíróság létszáma, infrastruktúrája és a magyaré között. Németországban 16 fős alkotmánybíróság dolgozik Karslruhéban, abban a Németországban, amely lakosságának a lélekszáma nyolcszorosa a miénknek, a GDP-je pedig huszonötszöröse a miénknek. Tehát majdnem egy német szintre vinné a létszámot. A magyar viszonyokat tekintve igencsak nagyvonalú lépésnek tartanám, arról nem is beszélve, hogy az előterjesztő nem indokolta meg, hogy mi ennek a háttere, semmiféle számítást nem fűzött hozzá "természetesen", mindössze annyit olvashatunk az indokolásban, hogy a megnövekedő ügyteher miatt. Tisztelettel jelentem, a megnövekedő ügyteher viselésére sokféle megoldás van, a szervezéstől kezdve a munka hatékonyságának a növeléséig, et cetera, ezeket nem akarom sorolni.

Az én számításaim szerint ez a négyfős emelés évente körülbelül 150 millió forinttal fogja növelni a Magyar Köztársaság központi költségvetését, az adófizetők pénzéből természetesen. Tehát meggondolandónak tartom ezt a nagyvonalú, a német alkotmánybírósági létszámhoz és infrastruktúrához mérhető bővítést, hiszen itt nemcsak a négy bíróról van szó, hanem a hozzátartozó titkárságokról, gépkocsivezetőkről, gépkocsikról. Egy alkotmánybíró juttatásai megegyeznek a miniszterek juttatásaival, és ebből aztán sok minden következik, nem akarom ezeket részletezni.

Tehát én ezt drágának tartom, meggondolandónak tartom, a magyar viszonyokhoz képest szerényebb létszámmal kellene alkotmánybíráskodni. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik indítvány, amihez megjegyzést kívánok fűzni, megint csak egy terminológiai problémát céloz, vet föl. Azt javasolják az előterjesztők, hogy nyelvhelyesség erősítése céljából nyelvhelyesség erősítésére irányuló javaslatot tesznek, és a bruttó hazai terméket nevezzük ezután az alaptörvényben teljes hazai összterméknek. Én értem a nemes szándékot, hogy az idegen szavakat lehetőleg ne tegyük bele az alaptörvénybe, hiszen én magam is azt javasoltam, hogy lehetőleg közérthető legyen az alaptörvény szövege, egy átlagos érettségizett embernek érthető legyen, és így tovább; azonban ezzel átestek a ló másik oldalára. A bruttó hazai termék egy annyira közismert fogalom a szakmában, hogy most az lesz a probléma, hogy aki a teljes hazai összterméket fogja itt olvasni, az nem fogja érteni, hogy mi ez, és ha egy lexikonban utána fog nézni, utána akar nézni, nem fogja megtalálni.

A bruttó hazai termék a GDP "magyarul", minden országban így definiálják, ezt értelmetlennek tartom visszamagyarítani. A "bruttó" mint idegen szó a magyarban már magyarnak mondható, tehát ezt fölöslegesnek tartom. Tehát a nemes szándékot, mármint hogy nyelvhelyesség erősítésének a szándékát elismerem, de a megoldás rossz, ezért kérem, hogy azt korrigálják.

Végül a harmadik észrevételem a Költségvetési Tanácsra vonatkozik, amit magam javasoltam; nem találom a számát. Itt azt javasoltam, hogy a Költségvetési Tanácsot mint intézményt ne tegye bele az Országgyűlés az alaptörvénybe, részben azért, mert a történeti alkotmányhoz semmi köze, Magyarországon soha ilyen intézmény nem volt, mindössze 4-5 éves múltra tekinthet vissza a jogelődje, amit ugye megszüntettek vagy átalakítottak a költségvetési vita kapcsán. Tehát azt gondolom, hogy többpártrendszerben, mint amilyenben mi működünk, minden pártnak, amely a parlamentbe kerül, minden frakciónak van egy költségvetése, abból a költségvetésből lehet finanszírozni azokat a szakértőket, akik meg tudják mondani, hogy a kormány előterjesztése elfogadható, nem elfogadható, milyen gondokat tükröz, és ennek a parlamentnek kell megmondania azt, hogy elfogadja-e a kormány költségvetési törvényjavaslatát, vagy visszaadja, mert valami gondja van vele.

Nos, ez a javaslat, ami itt előttünk van, három embernek akarja azt a jogkört megadni, hogy egyfajta ütközőbakot emeljenek a kormány költségvetési törvényjavaslata elé, és vétójogot kapnak. Ez valami egészen elképesztő hatáskör, nulla felelősséggel párosítva, mert ez a három ember - a jegybank elnöke, a Számvevőszék elnöke és a köztársasági elnök által kinevezett harmadik ember, aki egyben a grémium első embere - képes arra, hogy bármelyik kormány javaslatát úgymond visszadobja, és a parlament is lemond a saját jogosítványainak egy részéről, hiszen nem ő maga gyakorolja a költségvetési jogát, hanem leadja három embernek, akiknek a javaslatáért semmiféle felelősséget nem rögzít az alkotmány. Ez egészen szokatlan, a világon én még ilyet nem láttam! Egyébként maga az intézmény is, 3-4-5 ilyenfajta intézmény van a világon, ez amerikai import egyébként, és ennek egy magyarított torzója ez a Költségvetési Tanács.

Tehát én ennek az intézménynek az alaptörvénybe emelését semmiképpen nem tartom jónak, aránytévesztőnek tartom. Ha fontos ez az intézmény, akkor egy törvényt tessék róla alkotni, és működjék úgy, de alaptörvénybe emelni teljes szereptévesztés.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)