Készült: 2024.04.27.21:39:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

218. ülésnap (2001.06.26.), 143. felszólalás
Felszólaló Varga Mihály (Fidesz)
Beosztás pénzügyminiszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 6:58


Felszólalások:  Előző  143  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem tanulság nélkül való röviden összefoglalni, hogy mi is történt ebben az ügyben, hiszen lehet olyan képviselőtársunk, aki nem tudta követni az elmúlt napok fejleményeit, vagy esetleg a politikai ködcsinálás miatt nem egészen tiszta és világos néhány pontja ennek az eseménysornak.

A kormány ez év március 5-én nyújtotta be a pénzügyi tárgyú törvényjavaslatát, amit a parlament március 30-án kezdett meg általános vitában tárgyalni. Ehhez törvényjavaslathoz különböző módosító indítványok érkeztek be, többek között Perlaki Jenő módosító indítványa március 29-én, amely javasolta, hogy egyetemes postai szolgáltatónak a Magyar Posta Rt.-t kell tekinteni. Az Országgyűlés 2001. május 8-ai ülésén döntött a törvényjavaslatokhoz beérkezett módosításokról, és támogatta Perlaki Jenő indítványát, azt a módosító indítványt, amely a posta egyetemes szolgáltatóként való megnevezését tartalmazta. Az elfogadott módosítást a T/3933/136. számú egységes javaslat 79. § (5) bekezdése tartalmazta. Tehát az Országgyűlés döntése után ez bekerült az egységes javaslatba. Az egységes javaslat elkészítését követően azonban az alkotmányügyi bizottság jogásza kezdeményezte a Pénzügyminisztérium felé, hogy ez a bekezdés a törvényben ne a 79. § (5) bekezdésben, hanem új bekezdésként a 84. § (2) bekezdésében szerepeljen. Mivel ez a javaslat nem érintette a módosítás tartalmát, ezt a Pénzügyminisztérium és így a kormány is támogatta, elfogadta ezt a javaslatot, és a benyújtott, zárószavazás előtti javaslatban ezt fel is tüntettük.

Kezemben tartom (Felmutatja.) a Pénzügyminisztériumból átküldött zárószavazás előtti javaslatsort, amelynek két pontja, a 13. és a 15. tartalmazza, hogy a 79-esből ez kerüljön ki és új bekezdésként a 84-esbe kerüljön be. Azt gondolom tehát, hogy mind az Országgyűlés, mind a kormány szándéka ebben a kérdésben teljesen tiszta és egyértelmű volt.

Mi történt azonban az alkotmányügyi bizottság javaslatának elkészítésekor? A bizottsági ajánlás elkészítésekor a módosító javaslat két összefüggő eleméből csak az egyiket tüntette fel a bizottsági ajánlás, azaz a 79. § elhagyásra került, míg az új bekezdés a 84. §-ba nem került felvételre, ezt nem tartalmazta a bizottság anyaga. Az alkotmányügyi bizottság ülésén senki nem észlelte a hibát, így a bizottság a kormányjavaslat második eleméről, a 15. pontról nem szavazott. Az Országgyűlés szintén a hiányosan kiadott ajánlás alapján szavazott május 29-én.

Vagyis meg kell állapítanom, hogy a zárószavazás által elfogadott javaslatok ellentétesek voltak az Országgyűlés korábbi döntésével, hiszen az egyetemes postai szolgáltatóra vonatkozó mondatot nem tartalmazták, holott ezt korábban az Országgyűlés elfogadta. Véleményem szerint tehát az Országgyűlésnek már csak ezért is korrigálnia kell a saját korábbi határozatával ellenkező tartalmú döntést.

A kérdés az, hogy van-e módja erre az Országgyűlésnek. Természetesen van. Az Országgyűlés elnöke, mint ahogy az korábban, most el is hangzott, jelzés alapján megállapította, hogy az Országgyűlés a kihirdetés előtt álló törvény elfogadása során eljárási hibát vétett. A Házszabály alapján ugyanis a benyújtott T/3933/137/15. számú módosító javaslatról mind az alkotmányügyi bizottságnak, mind az Országgyűlésnek döntenie kellett volna. Az Országgyűlés elnöke a kijavítás érdekében kérte a köztársasági elnököt, hogy éljen alkotmányos jogkörével. A köztársasági elnök, mint ahogy az előbb a bejelentésben elhangzott, élt ezzel a lehetőséggel, hiszen megállapította, hogy adminisztratív hiba történt, és ez nem egyezik meg az Országgyűlés törvényalkotói szándékával.

Tisztelt Ház! Még egy dologról szeretnék itt tájékoztatást adni. Az üggyel kapcsolatban ugyanis még egy technikai hiba történt, ami azonban az ügy érdemét nem befolyásolta. A Pénzügyminisztérium, miután átküldte a zárószavazásra előkészített módosító javaslatokat, és ezekről mind az alkotmányügyi bizottság, mint az Országgyűlés támogatólag szavazott, abban a hiszemben volt, hogy a módosításokat maradéktalanul átvezették.

 

 

(15.50)

 

A jegyzőkönyv - ami az ülés anyagát tartalmazta - 1-21-ig tartalmazta azokat a pontokat egy szavazásként, amelyről akkor az Országgyűlés döntött. Ennek megfelelően került elkészítésre a törvényszöveg. Ebben már szerepelt az új, 84. § (2) bekezdése is. Az Országgyűlés elnöke a törvényt így küldte meg aláírásra, értesülvén azonban a hibáról, az Országgyűlés elnöke haladéktalanul intézkedett annak érdekében, hogy az Országgyűlés által ténylegesen elfogadott törvény kerüljön a köztársasági elnökhöz aláírásra. A köztársasági elnök így érdemben arról a törvényről tudott dönteni, amely az Országgyűlés május 29-i döntésének megfelelően nem tartalmazza a hivatkozott normaszöveget, sem a 79. § (5) bekezdését, sem pedig a 84. § (2) bekezdését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napok vitáira egy picit visszautalva még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Joggal kérdezhetik meg, hogy volt-e már korábban ilyen esete az Országgyűlésnek, vagy volt-e arra bármikor is eset, hogy ilyen történjen. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy volt. 1997. november 6-án ugyanis az akkori kormány Pénzügyminisztériuma egy egységes javaslatot küldött át az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetéséről szóló T/4834. számú törvényjavaslat zárószavazásához. Itt van nálam az indítvány Medgyessy Péter szignójával, Akar László felülírásával. (Moraj.) Hasonló eset történt akkor, mint ami most, ugyanis szintén belekerült egy hiba az egységes zárójavaslatba, méghozzá egy számszaki hiba került bele, amit aztán érzékelve az akkori kormány és az akkori Pénzügyminisztérium visszavonásra visszakért, átdolgozott, és egy újabb egységes javaslatot nyújtott be akkor a parlamentnek. Egy héttel később, 1997. november 12-én szintén Medgyessy Péter, Akar László aláírásával egy újabb egységes javaslat került benyújtásra, amiről már a parlament határozni tudott. Az eset tehát nem példa nélkül való; inkább az példa nélküli, hogy olyan politikai vita kísérte ennek a technikai hibának a megtörténtét, mint ami az elmúlt napokban lefolyt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok, a MIÉP és a függetlenek soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  143  Következő    Ülésnap adatai