Felszólalás adatai

Felszólalások:   84-97   98-133   134-165      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőségünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének elhalasztásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/6295. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének 30 perces időkeretben.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az asztalon fekvő törvényjavaslat  amely a T/6295. számot viseli  a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének elhalasztásáról rendelkezik. Technikai, kodifikációs értelemben egy egyszerű törvényjavaslatról van szó, amely azonban politikai értelemben szerintem fontos, a kormány nyitottságát, kompromisszumkészségét mutatja európai szinten. Kicsit beszéljünk az előtörténetről. Az Alaptörvény hetedik módosításával 2018 nyarán nyílt meg az út egy önálló közigazgatási bírósági szervezet felállítása felé. Egy olyan szervezetrendszerről van szó, amely a közigazgatásijog-tudomány eredményei és a nemzetközi példák szerint is a jogállam kiteljesedését szolgálja. Mi azt is gondoljuk, hogy ez egyúttal történelmi adósságunknak a törlesztéséről is szólna, és ezt is tette az Országgyűlés, amikor tavaly decemberben elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, ugyanis volt önálló közigazgatási bíróság korábban, de a kommunista rezsim éppen annak a jogállami szerepe miatt 1949-ben megszüntette.

Mi azt látjuk, hogy az elfogadott törvény és a közigazgatási bíróságok rendszere az európai mintákkal és az európai hagyományokkal is összhangban van, összhangban lenne, hiszen az Európai Unió számos államában ma is a rendes bíróságoktól részben vagy egészben elkülönül a közigazgatási bíráskodási rendszer, működik ilyen az államok többségében. Ráadásul ennek a törvénynek az elfogadását és előkészítését egy ötéves szakmai-tudományos folyamat előzte meg. Mi úgy látjuk, hogy az elfogadott törvény teljes mértékben összhangban van a nemzetközi elvárásokkal, sztenderdekkel. Ezt egyébként a Velencei Bizottság véleménye is megerősítette. Ráadásul a kormány nemzetközi párbeszédben és konstruktív együttműködésben való elkötelezettségét az is szemlélteti, hogy a Velencei Bizottság előzetes véleménye alapján további módosításokat is eszközölt az elfogadott törvényen, amit a Velencei Bizottság akceptált, és megnyugtató módon zárult a párbeszéd.

Mindazonáltal a nemzetközi politikai közvéleményben a magyar közigazgatási bírósági reformmal kapcsolatban megfogalmazott alaptalan és megalapozatlan vádaskodások a Velencei Bizottság alapvetően pozitív véleménye ellenére sem csitultak. Az európai uniós szervek és a nemzetközi szervek közül, illetőleg a nemzetközi NGO-hálózatokból sokan a törvény ismeretének hiányában fogalmaztak meg a megítélésünk szerint politikailag motivált vádakat. Mi azt gondoljuk, hogy ezek a vádak és kritikák azért fogalmazódtak meg, mert Magyarországnak olyan kormánya van, mely kereszténydemokrata politikai rendszert működtet, ellenzi a bevándorlást, és fontosnak tartja a nemzeti szuverenitás kérdését.

(14.10)

A különböző jogállamisággal összefüggő kritikákat pedig a politikai nyomásgyakorlás részének tekintjük, amelyek csupán arra szolgálnak, hogy a kormányt ebbéli szándékáról és politikai irányvonaláról letérítsék. Mi erről az irányvonalról és erről a szándékunkról nem fogunk letérni. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy az igazságszolgáltatás nem játék, nem lehet politikai viták része, az igazságszolgáltatás függetlenségét, integritását meg kell védeni. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a jogállamisággal összefüggő, megalapozatlan állításokon alapuló viták megnyugtató lezárultáig szükséges a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének egyelőre határidő nélküli elhalasztása.

Erről szól ez a törvényjavaslat, és ehhez szeretném kérni az önök támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az előbb államtitkár úr előadásából is hallottuk, az Európai Unió országai között sok helyen működik elkülönített közigazgatási bírósági szervezet jelenleg is. A magyar jogtörténeti hagyományoktól sem áll távol ez a bírósági rendszer, hiszen az állam megnövekedett szerepvállalásának következtében mind jogalkotói, mind jogalkalmazói területen megalapozott igény támadt a társadalomban, hogy az állam és az állampolgárok közötti jogviták egy független, szakosodott, önálló fórum előtt kerüljenek megvitatásra, amely fórum biztosítja a közérdek és az egyéni érdekek egyensúlyában a jog uralmának érvényre juttatását a hatékony közigazgatás szem előtt tartásával. Ennek az elvárásnak a következményeként jött létre Magyarországon is a királyi közigazgatási bíróság, amelyet az 1896. évi XXVI. törvénycikk hozott létre. Elmondhatjuk tehát, hogy az állami túlhatalommal szemben ez a fórum volt az, amely biztosította az ügyek egyenlő elbánásának követelményét, tehát a jogállamiság egyik alapintézményeként funkcionált.

Sajnos mindannyiunk előtt ismert, hogy a kommunista diktatúra a demokratikus jogintézményeket leépítette, illetve megszüntette. Az állami túlsúllyal szembeni kontroll jogintézményeként működő közigazgatási bírósági szervezet sem lehetett ezalól kivétel. Szeretném kiemelni az 1949. évi II. törvény indoklását, amely elismerte, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozott a közjogi bíráskodásnak az a rendszere, amelyben a közhalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szervezet hatáskörébe tartozik. Teljes mértékben érthetetlennek találtam azokat az ellenzéki hangokat, amelyek a közigazgatósági bíróság ismételt létrehozásának hallatán a demokrácia végét vizionálták, miközben éppen ennek az intézménynek a megszüntetése jelentette korábban a jogállamiság lebontásának egyik alapvető elemét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Trócsányi miniszter úr már kormányzati szerepvállalását megelőzően is szakértője volt az önálló közigazgatási bírósági szervezeteknek, és szorgalmazta hazánkban történő ismételt létrehozását az ügyek szakszerűbb és hatékonyabb elbírálásának érdekében. A téma elismert szakértőinek konszenzusát maga mögött tudva, nemzetközi példákra és nemzetközi szervezetek által tett általános ajánlásokra alapozva, továbbá a magyar jogtörténeti hagyományokat figyelembe véve az igazságügyi tárca benyújtotta a közigazgatási bírósági szervezetrendszer és személyi állomány kiépítésére irányuló törvényjavaslatát. A kormány felkérte az elismert jogászprofesszorokból álló Velencei Bizottságot, hogy vizsgálja meg a javaslatot, és tegye meg észrevételeit. A testület elemezte az új rendszerre vonatkozó szabályokat, és közzétette ajánlásait. Az észrevételek teljes körű beépítésével a magyar Országgyűlés elfogadta a közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról szóló törvényjavaslatot. Annak ellenére, hogy a magyar kormány és a magyar parlament eleget tett minden, jogilag alátámasztott változtatási javaslatnak, az alaptalan brüsszeli nyomásgyakorlás továbbfolytatódik. Míg a brüsszeliták figyelmét elkerülve vannak olyan uniós országok, ahol a nemzetiségek jogai, valamint egyéb alapvető eljárási és anyagi jogi alapelvek két lábbal kerülnek tiprásra, addig a legszigorúbb jogállamisági szűrőn átesett jogrendszerek továbbra is támadások kereszttüzében állnak. A kettős mérce ellenére a párbeszéd nem szakadt meg, szükség van további egyeztetésre.

Erre való tekintettel a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a Kbtv. hatálybalépésének elhalasztását a Magyarországot ért megalapozatlan jogállamisági kritikákkal kapcsolatos viták megnyugtató lezárásáig. Köszönöm a figyelmüket.(Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Vitányi képviselő úr. Most megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy éppen nem az igazságügyi tárca az, aki most képviseli ebben a vitában a kormány álláspontját. Úgy látom, államtitkár úr is egyetért velem e tekintetben. (Dr. Orbán Balázs: Én? Nem!) Nyilván fura lenne, ha az a Trócsányi miniszter úr, aki mindenféle földi jót elmondott (Dr. Orbán Balázs: Örülök, hogy itt lehetek!) erről a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatról annak idején itt a parlamentben, most itt állna, és neki kellene elmondani, hogy mégis visszavonjuk, illetve ideiglenesen elhalasztjuk e törvény hatálybalépését, amit egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom üdvözöl. Illetve nem azt, hogy elhalasztásra kerül, hanem azt, hogy nem kerül bevezetésre, és reméljük, nagyon bízunk benne, hogy soha nem is fog hatályba lépni ez a törvény, és soha nem fog bevezetésre kerülni.Hogy miért is mondjuk ezt? Azért mondjuk, mert ha az ember megnézi, utánanéz kicsit a közigazgatási bíróságok rendszerének és annak, hogy Magyarországon ennek milyen hagyománya van, akkor mindnyájan tudjuk, mint ahogy megtudtuk a miniszteri expozéból is, hogy létezett Magyarországon a közigazgatósági bíróságok rendszere már a 19. század végén. Ha megnézzük ezt, és elővesszük adott esetben az egyetemi tankönyvünket, amit én nem voltam rest és megtettem, akkor megismerhetjük, hogy mit is írnak az egyetemi tankönyvek a közigazgatási bíróságokról, amit valamikor a 19. század végén bevezettek Magyarországon. Mit ne mondjak, nagyon érdekes dolog ütötte meg a szememet, fel is olvasnám, hogy mit ír a Magyar állam- és jogtörténet tankönyv  egyébként Csizmadia-Kovács-Asztalos írta (Dr. Orbán Balázs: Nem ő írta!)  az 1886. évi XXVI. törvénycikkről. „A közigazgatási bíróságokat elválasztotta a bírósági rendszertől, de a kormány saját felügyelete alatt központosította és a közigazgatási bíróságot a kinevezéseken, az előléptetéseken keresztül függő helyzetben tartotta.” Tehát ezt írja a tankönyv, hogy miért is hozták létre 1896-ban ezt a bíróságot.

Az áthallás elég erős a 21. században, a Fidesz-érában, amikor azt látjuk, hogy milyen erős központosítás, hatalom-központosítás van itt Magyarországon, és hogy a kormány miféle csúcshatalomra törekszik, miközben, mint láttuk, van egy rendszer, amit 2010 óta nem tud a kormány és a Fidesz maga alá bedarálni, ez pedig a magyar bíróságok rendszere. Egyszerűen képtelen elfogadni azt a kormány és képtelen elfogadni a jelenlegi kétharmados parlamenti többség, hogy igenis léteznek még független bíróságok, igenis a bírák csak a törvényeknek vannak alárendelve, ezért úgy gondolták, hogy igenis létre kell hozni egy olyan új szervezetet, amely majd a kormányzati döntéseket fogja végrehajtani. Tehát ha elolvassuk az akkori tankönyvet, akkor egyértelműen összecseng a kép.

Valamikor a 19. században úgy gondolták, hogy a montesquieu-i hatalmi ágak szétválasztása meg fogja oldani ezt a problémát, és nem lesz kormányzati túlhatalom majd az igazságszolgáltatásban. Lám, az igazság már a 19. században rácáfolt, ezt nem tudták megoldani, és ezért kellett létrehozni olyan bíróságokat, amelyek teljesen függetlenek voltak a végrehajtói hatalomtól, a végrehajtói hatalom semmilyen formában nem tudta befolyásolni a bírák ítéleteit, és ezért hozták létre azokat a bírósági rendszereket, amelyek a 19. század közepén Európában gyakorlatilag mindenütt elfogadottak voltak, ahol nem volt ilyen befolyás. Majd ezen változtatott a 19. század legvégén a közigazgatási bíróságokról szóló törvény, ahol újra visszajött az, hogy lehetett befolyásolni bizonyos területekre szűkítve az ítélkezéseket, mint ahogy írja az egyetemi tankönyvünk, a kinevezési rendszeren, illetve a bírák előmeneteli rendszerén keresztül.

De akkor felteszem azt a kérdést, hogy vane szükség Magyarországon közigazgatási bíróságokra, amelyek teljesen önállóan, a bírósági rendszerből kivéve működnek. Akár azt mondom erre, illetve a korábbi vitákban is elmondtam már évekkel ezelőtt is, hogy akár lehet is rá szükség, akár nem ördögtől való az, ha önálló közigazgatási bíróságok vannak.

(14.20)

De akkor működik ez jól, ha megfelelő garanciák biztosítva vannak a jogszabályban, hogy a végrehajtó hatalom nem tud beleszólni az ítélkezésbe, teljes mértékben független lesz a végrehajtói hatalomtól a bírósági rendszer. És azt látjuk, hogy amikor ez a törvény bevezetésre került volna, illetve a parlament el is fogadta, hála istennek, hatályba nem lépett, de 170 évet lépett volna vissza Magyarország az európai jogfejlődésben, 170 évvel mentünk volna vissza az időben.

Amikor a miniszteri expozé volt ezzel a törvénnyel kapcsolatban, akkor Trócsányi László miniszter úr elmondta, hogy hazánk jogtörténetében kiemelkedő jelentőségű esemény részesei vagyunk, és a rendszerváltás nagy adóssága az, hogy létrejöjjenek a közigazgatási bíróságok, és a rendszerváltás mostohagyermeke volt a közigazgatási bíróság, hogy nem jöhetett korábban létre.

Ő a múlt nemes hagyományaira hivatkozott, és felidézett olyan szellemi kútfőket, akik őt arra sarkallták, hogy a közigazgatási bíróságokat be kell vezetni Magyarországon. Itt megemlíti többek között Boér Eleket, Martonyi Jánost és Szabó Józsefet, akik  mint ahogy mondta itt az expozéban  több nyelven naprakészek voltak a közigazgatási bíráskodás nemzetközi irodalmában és a gyakorlatában.

Hát, ezzel szemben azt látjuk, hogy akire ő éppen hivatkozott, Szabó József jogtörténész…  és én megkerestem, hogy ez a Szabó József jogtörténész mit is írt a közigazgatási bíróságról, ha már Trócsányi miniszter úr őrá hivatkozott. Tehát ez már nem a tankönyv, hanem egy jogtörténeti tanulmánya Szabó József jogtörténésznek, aki elmondja az 1886. évi törvénycikkről, hogy a hatékony közigazgatási jogvédelem hiányáért, amit ez a törvény vezetett be, a hatékony közigazgatási jogvédelem hiányáért a történelmi felelősség a korabeli politikai elitet terheli. Nem merték követelni a hatékony közigazgatási jogvédelem egyetlen változatát sem. A magyar politika féltette a központi hatalmat egy jól működő, hatékony bírósági rendszertől, ezért vezették be a közigazgatási bíróságnak ezt a formáját, ami 1896-ban Magyarországon bevezetésre került.

És lám, jött a jó ötlet a Fidesz-KDNP részéről, ha ez megfelelt akkor, és jó volt akkor, hogy ne a független bírósági rendszer érvényesüljön, akkor ez milyen jó lesz nekünk is, hivatkozhatunk a történelmi hagyományokra, tradíciókra, és be fogjuk ezt vezetni, lám milyen jó lesz! Ezzel szemben azt látjuk, hogy óriási volt az ellenállás mindenki részéről, és még azt is tudjuk, hogy Handó Tünde is ezzel kapcsolatban egy közel húszoldalas pamfletet adott ki, amelyben első látásra még ő is rendkívüli mértékben bírálta a közigazgatási bíróságoknak a bevezetését. Ő sem értett ezzel egyet. Aztán persze  bizonyos nyomásra, gondolom  ezt a véleményét megváltoztatta, és utána már elfogadta, hogy legyenek közigazgatási bíróságok.

De miért van szükség  teszem fel újra a kérdést  közigazgatási bíróságokra? Miért kell ezt a rendszert megváltoztatni? Meghallgattuk itt többször, minden évben Handó Tündének a beszámolóját, amikor a bírósági igazgatási rendszerről beszélt, arról, hogyan működnek a bíróságok, a bíróságok igazgatása milyen szintű Magyarországon, és ezeken elmondta, már 2016-ban elmondta, hogy Magyarországon a közigazgatási bíráskodás kiemelkedően magas színvonalú az Európai Unió többi országához képest is. És elmondta azt is, hogy második helyen áll Magyarország, ahol a legjobban működik a közigazgatási bíráskodás rendszere a független magyar bíróságok rendszerén belül. Ezt én hangsúlyoztam ki, de ez így működött.

Majd 2017-es beszámolójában pedig elmondta, hogy hatalmasat léptünk előre, hiszen Magyarország az első lett az Európai Unióban, itt a legjobb a közigazgatási bíráskodás, gyakorlatilag az egész Európai Unióban. Én nem gondolom azt, hogy olyan sok mindenben lennénk mi az elsők az Európai Unióban, és örülünk annak, és valóban büszkék lehetünk arra, hogyha a bíróságok ilyen jól dolgoznak. Ha a magyar bírák ennyire jól felkészültek, és valóban a magyar közigazgatási bíráskodás a legjobb az egész Európai Unióban, igenis büszkék lehetünk rá. És nem gondolom azt, hogyha felteszem újra ezt a kérdést, hogy vane szükség új közigazgatási bírósági rendszerre, hogy le kellene bontani azt a rendszert, ami Magyarországon kiválóan működött az elmúlt két évtizedben. Nem hiszem, hogy azt le kell bontani.

És megkérdezem azt, hogy a Fidesz, a kormány miért akarja ezt lebontani, ha ez kiválóan működik. Ha szakmailag az Európai Unióban az első helyen van a közigazgatási bírósági rendszer, ha szakmailag olyan jól működik, ha szakmailag nincs rá panasz, akkor miért kell egy teljesen új (sic!) rendszert megváltoztatni, teszem fel ezt a kérdést. Nyilván ennek csak és kizárólagosan politikai okai lehetnek, olyan politikai okok, amelyek alapján  amit már láttunk akkor, amikor a bírák kényszernyugdíjazásáról beszéltünk, amikor ideterjesztették azt a törvényjavaslatot is  próbálták megfélemlíteni a független magyar bíróságokat, hogy igenis, ne olyan törvényeket hozzanak, amelyekről ők azt gondolják, hogy a törvényeknek megfelelőek, hanem igenis, a kormánynak megfelelő ítéletek születhessenek.

És bizony ebben a törvényben, amely most, hála istennek, nem fog hatályba lépni, és reméljük, hogy soha nem fog hatályba lépni, ez lehetőséget adott volna arra, hogy a kormány bizony komoly befolyást gyakorolhasson, és a lehetősége meglegyen, hogy befolyást gyakoroljon az ítélkezésre. Itt elsősorban arról a személykiválasztási folyamatról van szó, amelyről elmondta miniszter úr az expozéjában, hogy itt pedig át lesznek véve a bírák, és hogy ez milyen jó lesz, a közigazgatási bírák át fognak jönni.

Igen ám, csakhogy azt is láttuk, hogy nagyon sok helyen nem jelentkeztek a bírák arra, hogy átjöjjenek; illetve, amikor Handó Tünde beszámolt róla, hogy körülbelül hány bíró várható, hogy átjön, meg azt is megtudtuk a minisztériumtól, hogy hány főből fog állni a közigazgatási bíróság, akkor láttuk azt, hogy messze a felét sem fogja kiadni az ítélkező bíráknak a létszáma ezeknek a közigazgatási bíróságoknak a rendszerében. Gyakorlatilag olyan kiválasztási rendszer került be ebbe a törvényjavaslatba, amely aztán törvénnyé is változott, olyan kiválasztási rendszer, ami arra determinálta a bíróságokat, hogy a jövőben gyakorlatilag kizárólagosan bírói rendszeren kívülről, a közigazgatásból töltsék fel a megüresedő bírói álláshelyeket, illetve azokat az álláshelyeket, amelyek nem kerülnek 2020. január 1-jével felállításra, azokat a bírói álláshelyeket kívülről fogják feltölteni. Itt pedig körülbelül a bíróságoknak a kétharmada került volna be kívülről.

A törvény szövegében egyértelműen benne van, és meg vannak nevesítve, ha jól emlékszem, a 81. §ban azok az intézmények, ahol az ott dolgozókat előnyben kell részesíteni a többiekkel szemben. Kik ezek? Nyilván a minisztériumokban, a miniszteri szerveknél, a kormányhivatalokban dolgozók, az ügyészségen dolgozók, tehát azok, akiket folyamatosan a kormány a kétharmados többség tudatában gyakorlatilag maga alá begyűrt, és az ezekben dolgozó emberek, akik abban szocializálódtak, hogy nekik bizony teljesíteni kell a miniszter elvárásait, bizony meg kell felelni a kormány elvárásainak, mert azonnal elveszthetik az állásukat, ha ezt nem teszik meg. Így lehet befolyásolni azt, hogy kiket válasszanak ki.

Olyan pontrendszert dolgoztak ki a bírák előmeneteli rendszerébe, illetve felvételi rendszerébe, ami teljesen egyértelműen…  és utána önök elmondták volna, hogy teljesen legálisan, hát ez a törvény, ezt kell alkalmazni, hogy a kívülről jövők előnyt élveznek, méghozzá a pontszám során olyan előnyt, ami gyakorlatilag behozhatatlan. És hozta volna azt a rendszert is, hogy gyakorlatilag belülről a bírósági titkárok és fogalmazók soha nem lehettek volna bírák, mert a kívülről jövők mindig előnyt élveznének a pontszámok alapján. De ha nem, akkor ott van még utolsó vétójogként az igazságügyi miniszternél az a lehetőség, hogy bármikor megvétózhatja egy-egy bíróaspiránsnak a kinevezését, még akkor is, ha az arra alkalmas közigazgatási bírói tanács őt választotta a legalkalmasabbnak és szakmailag a legjobbnak, még mindig egy indokolás mellett a miniszter azt mondhatja, hogy neki bármilyen oknál fogva nem tetszett ennek a bírának a hozzáállása, számára nem volt meggyőző a szakmai tudása, és leírja 3-4 mondatban, hiszen csak egy indokolást kell hozzátenni, és már nem ő lesz felterjesztve a köztársasági elnök irányába, és nem ő lesz kinevezve bíróvá.

Tehát ily módon a kormány gyakorlatilag folyamatosan a saját embereivel tudja feltölteni ezeket a bíróságokat, és semmiféle megnyugtató fék nem lett beépítve ebbe a rendszerbe, még akkor is, ha a Velencei Bizottság a kritikai érveit többször elmondta önöknek, mégsem lett beépítve minden szinten. Bizonyos szinten be lett, de alapjaiban nem nyúltak hozzá, és alapjaiban ma is megvan arra a lehetőség, hogy olyan csapatot állítsanak össze, amely majd nem a törvénynek, hanem elsősorban miniszteri elvárásoknak fog megfelelni. Ez a legnagyobb problémája ennek a törvénynek, ezért nem volt támogatható ez a törvény.

(14.30)

A legfőbb aggályaim tehát még egyszer elmondanám. Az ügyek politikai befolyásolása lehetőség lett volna, és szerintünk a jogállamiság újabb bástyája dőlt volna le, a bírói függetlenséget csorbította volna nagymértékben. Rossznak tartjuk az egységes bírósági szervezet megbontását, ezt az új rendszer eltávolítja, az igazságszolgáltatást az ügyfelektől, mert térben is egészen távolra fognak kerülni. Nem lesz egységes a bírói pályázati rendszer, lehetőség lesz a bírói posztok politikai alkalmasság szerinti betöltésére, és a közigazgatásból jelentkezők már megtanultak azonosulni ezzel a politikai rendszerrel.

Ezek azok a legfőbb okok, amik miatt számunkra ez a törvény elfogadhatatlan, és nagyon örülünk annak, hogy ez most nem kerül bevezetésre, és reméljük, hogy ez örökre elhalasztásra kerül. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Déjà vu érzésem volt, a jobbikos felszólalás olyan volt, mintha fél évvel ezelőtt a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvényjavaslat vitájának a felszólalását hallgathattuk volna végig. Képviselő úr, nem erről szól a törvény, hanem hogy elhalasztjuk. A KDNP-frakció azt gondolja, hogy helyesen kezdeményezte a kormány a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésének határidő nélküli elhalasztását, mert azt látjuk, hogy ennek a bevezetése olyan nemzetközi vita kereszttüzében állt, amely alkalmas lett volna arra, hogy politikai hadszíntérré változtassa esetleg a bírói hivatalokat, illetve a bírói függetlenséget nemzetközi politikai befolyásolásra használják, és nyilvánvalóan veszélyes terepre tévedt volna itt a politikai hadszíntér. Nyilvánvalóan ezek a sorozatos nemzetközi támadások teljesen alaptalanok (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), hiszen, mint ahogy ezt már államtitkár úr is elmondta, a közigazgatási bíróság teljes mértékben megfelel az európai sztenderdeknek és a jogállamisági követelményeknek, tehát ebben nem is merülhet fel kérdés.

Megütötte a fülem jobbikos képviselőtársam két mondata. Az egyik az, hogy ha valami olyan dologhoz, ami régen működött, visszanyúlunk, akkor visszaveti a jogrendszerünket 170 évvel. (Dr. Gyüre Csaba: Nem ezt mondtam!) Mi konzervatív politikusokként úgy gondoljuk, hogy ha valami jó dolgot korábban egyébként ez az ország használt, és az ország hasznára vált, és az embereknek alapvetően a javára szolgált, akkor ahhoz érdemes sokszor visszatérni. A konzervatív politika egyik alapfeltétele, hogy a múltat nem eltörölni akarjuk, hanem tanulni belőle, és ami értékes, ami jó, azt felhasználni belőle. Tehát én nem értem, hogy miért gondolja, hogy ez visszavetette volna az európai vagy a magyar jogrendet bárhány évvel is.

A másik, ami megütötte a fülemet képviselőtársamtól, hogy azt mondta, hogy a bírói ítélkezésben, függetlenségben elsők vagyunk az Európai Unióban. Semmiben nem vagyunk elsők, milyen jó, hogy ebben elsők vagyunk, ezt őrizzük meg. Képviselőtársam, legyen büszke az eredményeinkre, sok mindenben vagyunk elsők az Európai Unióban. Például a családtámogatások rendszerében elsők vagyunk, a GDP-arányos családtámogatásban, például az egyházi közösségek támogatásában elsők vagyunk az Európai Unióban, például egyébként a gyermekes támogatásokban vagy a rászorultságalapú támogatásban elsők vagyunk az Unióban (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), például az elmúlt években megtörtént adócsökkentések mértékében is az elsők vagyunk az Unióban, nálunk csökkentek legjobban az adók.

Tehát van olyan eredmény, amire büszkék lehetünk. Az a célunk, hogy 2030-ban az Európai Unió öt legélhetőbb országa közé kerüljünk, de már most is vannak olyan eredmények, amire érdemes pártállástól függetlenül büszkének lenni. Ezért nyilvánvalóan vannak olyan dolgok, amiben elsők vagyunk az Európai Unióban. Nekünk nem az a célunk, hogy az Európai Unióban legyünk feltétlenül elsők, hanem hogy a magyar embereknek folyamatosan javuljanak az életkörülményei, és minél jobb legyen a helyzet Magyarországon.

Visszatérve a törvényjavaslathoz, mi helyesnek látjuk azt, hogy a nemzetközi, sajnos jelentős politikai érzülettel átitatott vita kereszttüzében a kormány az elhalasztás mellett dönt, a KDNP-frakció ezt támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és európai bizottsági elnökjelöltje azt nyilatkozta, idézem szó szerint: „El sem fogadnám az Európai Bizottság elnöki tisztjét, ha arra a Fidesz szavazataival választanának meg.”Ez nem jelent különösebb fordulatot, a frakcióvezető már korábban is kritizálta a Fideszt, és nyilatkozata tökéletesen beleillik abba az eseménysorba, ami a Fidesz Európai Néppárton belül való felfüggesztéséhez vezetett. Ami változott azonban, az a Fidesz harci kedve az Európai Néppárttal szemben. Míg korábban nem voltak hajlandóak semmit tenni, hogy a magyar kormányt ért kritikákat átgondolják, a túlkapásaikat, a törvénytelenségeket orvosolják, addig most látványosan tesznek néhány olyan lépést, amely célja nem más, mint hogy az Európai Néppárt megtűrt, elviselt tagjai maradhassanak.

Ilyen lépés az előttünk fekvő javaslat is. A közigazgatási bírósági rendszerről eddig is tudtuk, hogy azok a Fideszhez hű politikai bíróságként működnének, amelyben az lesz bíró, akit a miniszter akar, addig, amíg a miniszter akarja, és ezek a bírók úgy fognak dönteni, ahogy azt a miniszter akarja. Így rakták össze a konstrukciót. Ezen modelljük mellett a végletekig kitartottak, egészen mostanáig, hiszen a jelen javaslat határozatlan időre elnapolja a közigazgatási bírósági rendszer bevezetését. Ez egyrészt üdvözlendő, hiszen így még egy kicsit hosszabb ideig nem a Fidesz-bíróságok lesznek azok a szervek, amelyek döntenek például a közpénzekkel kapcsolatos adatok kiadásáról, és azért is, mert a jelen javaslat alapján nem szüntetik meg a munkaügyi bíróságokat Magyarországon, amely bíróságokra egyébként ebben az országban, tekintve a munka törvénykönyvét és a kormány hozzáállását, igen nagy szükségük van a kiszolgáltatott munkavállalóknak.

A jogalkotó azonban azt a megoldást választotta, hogy a közigazgatási bíróságokról szóló törvény bármikor hatályba léptethető állapotban marad. A Fidesz bármikor egy csapásra visszahozhatja azokat, amikor a politikai környezet éppen megengedőbb velük szemben. A javaslat indoklása szerint a halasztásra azért van szükség, hogy annak bevezetése ne hátráltassa a Magyarországot ért megalapozatlan jogállamisági kritikákkal kapcsolatos viták megnyugtató lezárását. Az lenne a kérdésem államtitkár úrhoz, hogy ezt így hogy. Tehát most vagy megalapozatlan jogállamisági kritikák vannak, és akkor nincsen semmi értelme ennek a törvényjavaslatnak, vagy megalapozott kritikák vannak, ezért behoznak egy törvényt, hogy ezeket a kritikákat lecsillapítsák, esetleg korrigáljanak, és mintegy ezzel a törvényjavaslattal beismerik, hogy picit túltolták ezt a biciklit az elmúlt időszakban.

Az indoklás azért is nonszensz, hiszen azzal a törvénnyel, amit most behoznak, saját maguk megsértik a saját Alaptörvényüket, tehát alkotmányellenes ez a javaslat, hiszen az Alaptörvénybe beleírták, hogy kell legyen ilyen bírósági rendszer, ezzel a törvényjavaslattal pedig az alkotmánnyal szembemennek, hiszen ennek a bírósági rendszernek a felállítását most elhalasztják. Az Alaptörvényben lesz és van közigazgatási felsőbíróság, az életben pedig nem lesz. Nem mintha nagyon aggódnék érte, hogy ezt gyorsan reparálják, de azért tényleg egy erőteljesen pikáns szituáció az, amikor a megalapozatlan jogállamisági kritikákat egy olyan javaslattal kívánják orvosolni, ami maga is egyébként alkotmányellenes úgy, ahogy van.

De lássuk, hogy mik lehetnek a valódi okok, hiszen napsütéses vagy esős hétfőre esik, mondjuk, valamelyik parlamenti nap, az végül is mindegy is. Pont a ma megszavazott adócsökkentési javaslatuk mutatja, hogy hogyan képes ez a kormány egy nap alatt vagy másfél nap alatt bármilyen törvényt megváltoztatni. Tehát ennek a törvénynek az elfogadása esetén is, mondjuk, jövő héten hétfőn vagy a következő héten hétfőn visszahozhatják, és újra hatályba léptethetik. Körülbelül ennyit ér alkotmányjogilag ez a törvényjavaslat. Kérdés az, hogy politikailag mi az oka ennek a törvényjavaslatnak, és ez az ok vajon meddig áll fenn.

Két okot biztosan lehet látni. Az egyik az, hogy az önök listavezetője Trócsányi miniszter úr volt az európai parlamenti választásokon. Elég kellemetlen lehet úgy, mondjuk, egy fontos és súlyos, mondjuk, igazságügyi vagy valamilyen más meghatározó európai biztosi posztot kérni neki, hogy közben az általa beterjesztett, pátyolgatott és kétszáz alkalommal megvédett törvényjavaslat az, amelyik egyébként az Európai Unió nemcsak Bizottságának, Parlamentjének és tagállamai többségének is a zsebében a bicskát kinyitotta. Tehát nyilván nem egészen kellemes tárgyalási alap lehet ez a jelen szituáció, tehát van benne nagy valószínűséggel egy egyszerű személyi kérdés, hogy amíg az európai bizottsági posztokon való marakodás zajlik épp a kormányzó pártok között, addig ezt a törvényjavaslatot felfüggesztik, hogy ne érje szó a ház elejét.

(14.40)

Ebben az esetben valószínűleg a személyi kérdések lezárulta után, remélhetőleg még nem a nyári rendkívüli ülésszakban, de valószínűleg ősszel már újra be is fogják tolni a biciklit, és vissza fogják hozni ide ezt a remek törvényjavaslatot hatályba léptető másik javaslatot.

A másik lehetőség, ami viszont minden magyar állampolgár bőrére megy, mert az előbb itt szerintem a lőtéri kutyán kívül nem sok mindenkit érdekelt, hogy bizonyos személyi kérdésekben milyen pozíciókat fog melyik politikusuk elérni, az az Európai Unió következő hétéves költségvetése, az Európai Unió Magyarországnak szánt támogatásának a sorsa, amiről már most tudjuk, hogy jelen állapotban mintegy 25 százalékkal alacsonyabb bázisról indul Magyarország, mint ahogy eddig megszokhattuk, és természetesen a jelenlegi politikai pozíciója is Orbán Viktornak, amibe a politikájával belesodorta vagy belevitte Magyarországot is, nem sok jót irányoz elő az ország számára. Ha ez a valódi ok, hogy addig, amíg az Európai Unió a következő költségvetését el nem fogadja, és amíg egyébként képesek lesznek esetleg további óriási károktól megmenteni az országot, hogy még kevesebb forráshoz jussunk, vagy esetleg egyáltalán ne jusson Magyarország európai uniós forráshoz, addig báboznak ezzel a törvényjavaslattal. Hiszen Manfred Weber, CDU-s, néppárti és kereszténydemokrata politikusok tucatja nyilatkozta azt, hogy továbbra is ragaszkodni fognak ahhoz, hogy európai uniós tagállam csak akkor kapjon a közös pénzből, ha az úgynevezett jogállami kritériumoknak megfelel. Ez már nyilván érthetőbbé teszi az önök törvényjavaslatának indoklását is.

Nyilván Magyarországgal szemben nemcsak a közigazgatási bíróságok tényleg feudális típusú visszavezetése az egyetlen kritika, számtalan eljárás folyik az országgal szemben más ügyben is a kormány miatt, és azért nem mennék el szó nélkül a mai nap másik slágertémája, az MTA bedarálása mellett sem, mert azt gondolom, ez is meg kell hogy érkezzen, mert épeszű európai ország ilyet egyébként nem csinálhat, amit önök most csinálnak a Tudományos Akadémiával.

És van még mellette számos olyan ügy, ha jól értem, a tankönyvpiac kérdése is, ahol vagy visszakozni fognak, vagy átmeneti megoldással elbábozzák, hogy minden rendben van. Ez utóbbi esetben, ha a költségvetés megszavazása a kérdés, akkor egészen akár egy évvel is csúszhat vagy még többel is a közigazgatási bíróságok felállítása, hiszen a jelenlegi számítások szerint a 2020-as évre simán át fog tolódni az az Európai Parlamentben és Bizottságban, illetve a Tanácsban zajló folyamat, amelynek végén a költségvetést el lehet majd fogadni. Meglátjuk, melyik lesz a valós.

A problémánk csak az, hogy továbbra is, és most megkímélek mindenkit attól, hogy a Gyüre Csaba által elmondott sok-sok szakmai érvet még egyszer felsoroljam, de a tény az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a megalapozott jogállami kritikák pontosan arról szólnak, amiről talán a Gyüre Csaba által idézett tankönyv utólag beszámolt a múlt századi hasonló bíróságok tekintetében, hogy gyakorlatilag rendszerszerűen egy miniszterhez, a kormányhoz személyében kötődő, kiszolgáltatott, nem független bírósági szervet kívánnak létrehozni, egy feudális függelmi viszonyban lévő igazságszolgáltatási szervet, amelyik olyan apró dolgokban fog csak dönteni, mint a közigazgatás  akár a kormány által hozott  saját döntéseinek felülvizsgálata, éppen a választások vagy a választások tisztaságával kapcsolatos kifogások elbírálása, vagy éppen azok a munkaügyi kérdések, amik minden egyes állampolgár mindennapjait érinthetik, a saját életüket. Nyilvánvalóan ezt a javaslatot meg fogjuk szavazni, csak szeretném a közvélemény figyelmét arra azért felhívni, hogy itt egy kőkemény Barba-trükköt látunk éppen, és ez a Barba-trükk csak addig fog tartani, amíg a Fidesz valódi politikai érdeke, illetve az ezt kiváltó okok fennállnak. Nagyon reméljük, hogy ez hosszan így lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Nem ismételném el azokat a jogi érveket részletesen, amiket tanult jogász kollégák itt elmondtak az imént, mármint képviselő-kollégák, én csak áhítattal nézem az ő szaktudásukat, és inkább a színikritika műfajában mondanám el a hozzászólásomat, mert legyen világos, ez egy színház. Nem kell ezt az egészet komolyan venni, drága képviselőtársaim! Önök egy színdarabot játszanak ma a parlamenttel, azt is rendkívül gyenge színvonalon, nem esélyesek Oscar-díjra, legfeljebb egy Arany Málnára. Megpróbálják előadni azt, hogy van itt egy csodálatos, zseniális, nagyszerű törvényjavaslat, ámde a világ értetlen. A világ nem érti meg a mi lelkünket, nem érti meg az önök csodálatos, nagyszerű törvényjavaslatát, és azt kell mondanom, hogy sajnos még ezt az állítást is csak a valóság talajáról messzire rugaszkodva tudják igazolni. Hiszen mi is a helyzet? Azt mondja itt nekünk államtitkár úr, hogy a Velencei Bizottságnak voltak itt mindenféle kifogásai, de azt mi megoldottuk. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem mondom, hogy semmit sem, mert ez nem igaz, mert egy szokás szerint szakmai előkészítés nélküli rapid törvénymódosítással néhány ponton valóban végrehajtottak kozmetikai változásokat a törvényen, de a lényegi ügyek nem változtak. Továbbra is kerülhetnek be az államigazgatásból bírák bíróként a közigazgatási bíróságba, akár bírói gyakorlat nélkül is, még a közigazgatási bíróság vezetője is odakerülhet, minden bírói gyakorlat nélkül. (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Ugyanakkor továbbra sem akadályozza meg az igazságügyi minisztert semmi abban, hogy maga válogasson a bírók közül, és maga válasszon, hogy kiből lesz közigazgatási bíró, és kiből nem lesz, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Ez nyilvánvalóan nem egy független bírósági szervezet, ez egy pártbíróság, amit önök azért hoznak létre, hogy az önöknek kínos államigazgatási, környezetvédelmi vagy éppen gyülekezési joggal vagy választási joggal kapcsolatos ügyekben ez a bíróság hozza meg a döntéseket.

Értem, hogy kellemetlen, hogy a Kúria itt-ott-amott még önök ellen dönt ebben vagy abban az ügyben. Ezt szeretnék megoldani, kell egy kényelmes Patyi-bíróság. Tényleg, szegény most erre készül már mióta, aztán mégse lesz belőle hirtelen legfelső közigazgatási bírósági elnök, vagy hogy a bánatba’ hívják. Hát, csak sajnálni tudom... Szóval, mindegy, azt akarom mondani önöknek, a lényeg az tehát, hogy létrehoznak egy kellemes bíróságot, kellemes elnökkel, kellemesen kinevezett államigazgatási emberekkel és gondosan kiválogatott, önöknek megfelelő bírókkal. Ez minden, csak nem független bíróság, minden, csak nem jogállam.

Arra, hogy most ennek a kis színjátéknak mi áll a hátterében, erre képviselő úr, Harangozó képviselő úr kiválóan rávilágított. A választási kampányban elképesztően kemények voltak, mint a vídia. Weber úr alkalmatlan volt, aki nem szereti önöket eléggé, a Néppárt balra sodródó, sorosista, gyurcsányista összeesküvés részévé vált. Most így, a választás után hirtelen rájöttek, hogy mégsem Salvini lett az erős ember az Európai Parlamentben, mégiscsak a Néppárt maradt a legnagyobb képviselőcsoport, és mégiscsak jobb belül lenni a nagy képviselőcsoporton, minél nagyobb, annál jobb, annál több védelmet tud önöknek nyújtani. Tekernek most ezerrel, és megalázkodnak annak érdekében, hogy hátha mégis visszaszeretik önöket a Néppártba, hátha vannak ott olyan politikai opportunisták, akik néhány látszatengedményért hajlandóak önöket visszafogadni.

Plusz még hozzá valóban abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy minden hír szerint abból a Trócsányi miniszter úrból akarnak uniós biztost csinálni, aki ma nem is tette itt tiszteletét, bár a törvény beterjesztésekor onnan hosszasan okított mindannyiunkat a közigazgatási bíróságok nagyszerűségéről (A szónoki emelvény felé mutatva.), szóval, Trócsányi Lászlóból kívánnak uniós biztost csinálni, csak egy kicsit nehéz lesz megszerezni az Európai Parlamenttől egy olyan igazságügy-miniszter számára a jóváhagyást, aki egyébként lábbal (Dr. Vitányi István közbeszól.) tiporja a jogállamiságot.

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy értem természetesen ezt a szándékot, ez egy derék, tisztességet abszolút nélkülöző, ámde egyértelmű politikai szándék  csak hát hülyének tetszik nézni mindenkit, mint mindig. Azt gondolják, hogy mi most itt el fogjuk hinni, hogy ezt komolyan gondolják? Ha komolyan gondolnák, akkor egyrészt valóban megfogadták volna a Velencei Bizottság javaslatait, nem egyiket-másikat, hanem mindegyiket. Akkor rögtön nem lenne nagy nemzetközi negatív visszhang az EU-tól az ENSZ-en keresztül a Velencei Bizottságig, az Európa Tanácsig mögötte, ha egy tisztességes jogszabályt raktak volna le.

(14.50)

De ha erre nem képesek vagy nem hajlandók, akkor a minimum az lenne, hogy vonják vissza az eredeti törvényjavaslatot. Ne felfüggesszék! Majd meglátjuk, meg majd megfigyeljük, hogy hogyan viselkedsz; ha jól viselkedsz, majd még beveszünk esetleg a közigazgatási bíróságba  értjük azt is, hogy ez a nyomásgyakorlásnak egy módja. A felfüggesztés szemfényvesztés, átverés, az csak arra szolgál, hogy az önök valódi szándékait úgy-ahogy megpróbálják elrejteni. Most szólok: nem fog sikerülni, tehát attól óvom önöket, hogy ne higgyék el a saját propagandájukat. Brüsszelben, Strasbourgban nem hülyék vannak, akik önöknek bedőlnek, akiket a pávatánccal át lehet verni. Mindenki érti, hogy miről szól ez a történet, és azt kell mondanom, hogy ez egyrészt szánalmas, másrészt pedig nem old meg semmit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a lehetőséget, tisztelt elnök úr. Én azt gondolom, hogy már most érdemes volt részt venni ebben a vitában, és meghallgatni a vita eddigi felszólalásait. Valóban, az nyilvánvaló, hogy az ellenzék örömmel fogja megszavazni ezt a törvényjavaslatot, és éppen ki lehetett volna indulni abból is, hogy örüljünk annak, hogy a kormány belátta, hogy tévedett, odafigyelt a nemzetközi kritikákra, önkritikát gyakorolt, és a távoli jövőbe halasztotta a hatályba léptetését ennek a jogszabálynak  de pontosan tudjuk, hogy nem erről van szó. De a vita már olyan szempontból is értékes volt, államtitkár úr, hogy hallhattunk a kormány nyitottságáról a nemzetközi bírálatok kapcsán, még ha azt meg is jegyezték, hogy alaptalan bírálatokról van szó, illetve hallottunk brüsszeliták érthetetlen támadásáról és sok egyébről.

Egy kicsit Nacsa képviselő úr értetlenkedett is, hogy Gyüre Csaba képviselő úr miért adott egy nagyon részletes szakmai bírálatot az elkülönült közigazgatási bíróságok kapcsán; hát erre pontosan azért volt szükség, mert tudjuk mindannyian, hogy itt nem elhalasztásról van szó, hanem egy politikai taktikai célokat szolgáló visszavonulásról.

Emlékezzenek a saját szavaikra, államtitkár úr, illetve Nacsa képviselő úr; én is azt gondolom, hogy ősz folyamán, körülbelül szeptember magasságában majd önöket fogjuk hallgatni annak kapcsán, hogy mennyire indokolt mégis hatályba léptetni ezt a jogszabályt, úgyhogy akkor majd hasonlítsák össze a mostani felszólalásaikat azzal.

Illetve a nemzetközi bírálatok kapcsán mutatott nyitottságot majd szeretnénk látni a mai utolsó napirendi pontnál is, amikor az MTA kutatóintézet-hálózatának erőszakkal történő elvétele kapcsán megemlítem önöknek azt a nagyon komoly, példátlan nemzetközi tiltakozást és az MTA felé kifejezett szimpátiát, amit ebben az ügyben jogosan megtapasztalhatunk.

Én is sajnálom, hogy nincs itt Trócsányi miniszter úr; valóban egy igen hosszú, egyébként önmagában értékes jogtudomány-történeti mértékkel mérhető expozét adott elő a közigazgatási bíróságok kapcsán. És azt kell mondanom, hogy én Trócsányi miniszter úrnak még az előmeneteléhez kapcsolódóan el is hiszem, hogy ő tényleg hitt abban, hogy szükséges vagy jó dolog lehet bevezetni az elkülönült közigazgatási bíróságokat, és ez valóban nem egy eredendően elvetendő dolog, nem egy ördögtől való dolog, volt ennek előképe, és meg is lehetne csinálni olyan megfelelő garanciákkal, amiket egyébként az LMP mindig elmondott, már 2016-ban is, annak idején, amikor először ezzel próbálkoztak. De pontosan tudjuk, hogy itt nem erről volt szó, a kormány részéről egy hatalomtechnikai eszközként kívánták bevezetni ezt az átalakítást, annak a megfelelő következményeivel, amit Gyüre Csaba képviselő úr igen részletesen elmondott.

De érdemes visszagondolni, ha a kormány nyitottságáról beszél az államtitkár úr, hogy mi történt itt 2016-ban. 2016-ban próbálkoztak először, hogy bevezessék az elkülönült közigazgatási bíróságokat, és akkor éppen a kétharmad birtokában nagyon nyitottak voltak ezekre a bizonyos garanciákra, de akkor mégsem sikeredett ez, az ellenzék ezt elutasította, nem sikerült megoldani, majd 2018-ban már ismételten a teljes erejük birtokában, kétharmaddal olyan szinten söpörtek le vagy hagytak figyelmen kívül minden kritikát, illetve az LMP által is benyújtott módosító javaslatokat kivétel nélkül lesöpörték, hogy ezzel mutatták meg önök a valódi nyitottságukat. Teljesen egyértelművé tették ilyen módon, hogy semmi nem érdekli önöket, kizárólag egy hatalomtechnikai eszközként kívánták ezt az új rendszert bevezetni, hogy az amúgy is meglévő túlhatalmukat tovább erősítsék, gyakorlatilag a rendszerben lévő maradék fékeket is próbálják kiküszöbölni.

Valóban, itt volt egy kis megbicsaklás, ahogy a képviselőtársam is említette, 2019 tavaszán a Velencei Bizottságnak a megjegyzései kapcsán bejött egy gyors módosítás, tehát a Velencei Bizottság is megállapította, hogy amit a kormány elfogadott, ami módosítást elfogadtak önök, az gyakorlatilag csak egy kozmetikázás volt, és igazából érdemben azokat az aggályokat nem küszöbölte ki. Tehát ilyen szempontból sem tettek akkor önök érdemi lépéseket.

Az LMP már 2016-ban, illetve ennek a vitának a több korábbi szakaszában is rengeteg módosító javaslatot nyújtott be, és meg is fogalmazta azokat az elvárásokat vagy azokat a garanciákat, amelyekre szükség lenne.

Mi azt mondjuk, hogy ha önök kellő nyitottságot mutatnak vagy próbálnak végre nem taktikázni, akkor most ne egy ilyen bizonytalan jövőbe történő elhalasztás mellett döntsenek, hanem vonják vissza ezt a javaslatot, ugyanakkor ha annyira fontosnak tartják az elkülönült közigazgatási bíróságok rendszerének kialakítását, akkor ezt tegyék meg egy új javaslat formájában, ahol beépítik ezeket a rendkívül fontos garanciákat. Olyan garanciákkal megerősített rendszert kell kialakítani, amely biztosítja azt, hogy ez az új rendszer nem a kormány hatalomgyakorlását és a túlhatalmának további erősítését kívánja szolgálni. Ehhez nyilvánvalóan szükség van arra, hogy az igazgatási irányítást ne adják az igazságügyi miniszter, egy kormánytag kezébe. Rendkívül fontos az, hogy a miniszter az önök által beterjesztett javaslathoz képest ne rendelkezzen ilyen széles jogosítványokkal annak kapcsán, hogy ki lehet ennek az új bíróságnak a tagja.

Olyan szabályozásokra lenne szükség, amelyek kizárják, hogy túl kevés megfelelő bírói gyakorlattal rendelkező személy jelenjen meg. A képviselő úr is pontosan említette azt, hogy megállapította az igazságügyi miniszter, hogy 300 bíróra lenne szükség, ugyanakkor csak 120 jelenlegi bíró menne át az új bíróságokra, és a maradék 180 főt gyakorlatilag az igazságügyi miniszter nevezné ki. Tehát kétharmados többségben lenne a bíráskodási gyakorlat nélkül megjelenő új bíróknak a száma, ami egészen elképesztő bizonytalanságot jelentene.

Elmaradt szintén az összeférhetetlenség szabályozása. Tehát megtörténhetett volna olyan eset, hogy a közigazgatásban még eljáró szakemberként később egy bíró a saját ügyével szembesül  ez elképesztő ellentmondás lenne. És hasonlóképpen mi javaslatot tettünk konkrétan arra, hogy olyan kizáró tényezőket, olyan összeférhetetlenségi szabályokat állapítsunk meg, ami megint csak egy garancia, hogy nem politikai indíttatásból odatelepített szereplők fognak döntéseket hozni. Tehát mi konkrétan megfogalmaztunk egy javaslatot, hogy korábbi miniszteri biztosok, politikai pártok vezető funkcionáriusai, Országgyűlés által kinevezett funkcionáriusok ne kerülhessenek a testületbe  ezt is önök elutasították.

Az sem volt leszabályozva, hogy ez a közigazgatási bíróság milyen ügyekkel foglalkozhatna egyértelműen, tehát ki kellett volna zárni, hogy ne kerülhessenek át oda bármilyen témában politikailag kényes kérdések  önök ezt a szabályozást is elmulasztották.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szintén nem volt meg a rendszerben a transzparencia, tehát a pályázatok elbírálásának a szükséges transzparenciája, erre is nyújtottunk be javaslatot  önök ezt is lesöpörték.

Nem a legfontosabb problémaként jeleztük, de a regionális leosztást sem tartottuk alkalmasnak, mindenképpen szükségesnek tartottuk volna, hogy a megyeszékhelyeken legalább legyenek ítélkezési pontok.

Tehát összességében mi arra szeretnénk felhívni az önök figyelmét, hogy ez egy politikai látszatintézkedés, nyilván egy taktikai visszavonulás, és mi tartunk attól, hogy önök ezt néhány hónapon belül újra vissza fogják hozni az Országgyűlés elé, és a hatályba léptetést meg fogják tenni.

Mi azt szeretnénk, hogy inkább vonják vissza véglegesen. Ha önök most egyetértenek, akkor vonják vissza ezt az intézkedést, és nyújtsanak be egy valóban megalapozott javaslatot.

Ismét szeretném önöket kérni, államtitkár úr, hogy a mai utolsó napirendi pontnál bizonyítsák be, hogy önöknek számítanak a megalapozott és jogos nemzetközi jelzések és kritikák. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Folytatjuk a munkánkat. A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Tordai Bence képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly november 5-ére kaptunk egy meghívót az Igazságügyi Minisztériumba, hogy egyeztessünk a közigazgatási bíróságok bevezetéséről szóló törvényjavaslatról  teszem hozzá, egy nappal a beterjesztés előtt. Én nem voltam rest, és elmentem erre az egyeztetésre, de a nulladik pontban leszögeztem, hogy csak akkor van értelme ennek az egyeztetésnek, ha radikális változtatásokat eszközöl a kormány ezen a törvényjavaslaton, vagy ha nem tesz ilyet, akkor pedig visszavonja ezt az előterjesztést. Természetesen semmilyen érdemi változtatásra nem került sor. Elfogadták, erőből átnyomták, és aztán tavasszal, amikor a Velencei Bizottság kijött a kritikáival, próbáltak egy ilyen kozmetikai csomagot áttolni, és ezzel megnyugtatni a joggal aggódó nemzetközi közvéleményt. (A képviselő mikrofonja folyamatosan recseg.) Akkor és most is azt hazudták, hogy azzal a kis púdercsomaggal minden gondot, minden kritikát orvosoltak, amit a Velencei Bizottság jelzett  ez akkor sem volt igaz, és most sem igaz. Hadd idézzek…

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, nézze már meg, hogy nincse ott a telefonja valahol, mert folyamatosan bezavar.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Kicsit arrébb teszem.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Március 20-án, amikor ezt a kozmetikai csomagot benyújtották, nem voltam megint csak rest, és végignéztem a Velencei Bizottságnak az angol nyelvű anyagát  hiszen egy nappal korábban jött ki, mint ahogy az önök módosítócsomagja megjelent itt a parlamentben, nem állt rendelkezésre magyarul még, a magyar közönség számára vagy a többség számára nem volt érdemben elérhető ez a kritika , végigmentem rajta, és megnéztem, hogy mik voltak a Velencei Bizottság álláspontja szerint ezek az alapvető aggodalmak.Azt mondják, hogy túl nagy hatalmat helyez nagyon kevés vezető kezébe, és hiányoznak a hatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok. Már a ’11-es bírósági reformjukról is ezt mondták, most tovább romlik a helyzet.

(15.00)

Azt mondja a Velencei Bizottság, hogy az igazságügyi miniszternek túl nagy hatalma van a bírók kinevezése és karrierje, a vezetői pozícióba való előléptetése, fizetésük emelése szempontjából, valódi jogorvoslat nélkül. Tehát teljesen a Fidesz által kinevezett miniszter önkényén múlik az, hogy kiből lehet bíró Magyarországon a közigazgatási bíróságokon.

Ha ez nem pártállam, akkor semmi, mondtam néhány hónapja. Azt fogalmazta meg a Velencei Bizottság, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökénél is nagyobb hatalma lenne a miniszternek, valamint a bíróságok felállításakor a kezdeti időszakban is túlhatalma van a miniszternek a bíróságok méretének meghatározásában, a bírók és a vezetők kiválasztását illetően, és itt sincsenek garanciák.

Két-három olyan pont van csak, hogy elismerjem az itt fekvő tervezet erényeit, ahol érezhető pozitív elmozdulás van, a többi azonban üres hivatkozás a bírói függetlenségre. Kicsit arrébb: nézzük meg, hogy Trócsányi miniszternek mi a legerősebb érve, hogy miért lesz ez mégis független, miért lesz ez mégis jogállami, miért lesz ez mégis demokratikus intézmény. Azt mondta a Népszavának adott interjújában, szó szerint idézem: „Szerintem egy új bírósági rendszer kialakítása kapcsán biztosítani kell az alkotmányjogi felelősséget, ezt pedig csak egy interpellálható miniszter útján lehet megvalósítani. Az igazságügyi miniszter felelőssége pedig, mint ahogy említettem, a parlament előtt számonkérhető.”

Tehát azt gondolja, hogy ha itt interpelláljuk az igazságügyi minisztert, azzal majd az egész közigazgatási bírósági rendszer alkotmányjogi legitimitása biztosítva lesz. Egészen nevetséges, egészen elképesztő, tudva azt, hogy nulla darab ellenzéki interpelláció talál többségi támogatásra.

Ez volt akkor a helyzet, és ez a helyzet most is. Tehát azzal szemben, amit önök itt a felvezetőben mondtak, hogy minden jogos kritikát kezeltek, nem léptünk előre az érdemi kérdésekben sehol. Önök nem voltak hajlandók egy valóban jogállami bírósági rendszert felállítani, ha már mindenképpen hozzá akartak nyúlni. Nem oktalan az a feltételezés, hogy amikor önök a maradék független hatalmi ág, az igazságszolgáltatás rendszerének megbolygatásán dolgoznak, akkor megint csak az önös pártérdek vezeti önöket, az, hogy nehogy bárki botot dughasson a hatalom bringájának küllői közé.

Nos, ez a törekvés, úgy látszik, nemcsak itthon verte ki a biztosítékot, hanem a nemzetközi színtéren is. Tulajdonképpen mindegy, hogy Trócsányi miniszter európai bizottsági tagsága a tét, hogy a Fidesz európai néppárti tagsága a tét, vagy aze a tét, hogy továbbra is érkezzenek Magyarországra az uniós források, amikből a Fidesz oligarchái rommá lophatják magukat, hogy aztán a Fidesz politikai céljait támogassák az így elsajátított magyar és európai adófizető vagyonokból.

Az a lényeg, hogy önöknek nem az igazság számít, önöknek nem az számít, hogy a jogállami normákat, a demokratikus normákat egyszerűen szembeköpi ez az típusú közigazgatási bírósági rendszer, ahogy ezt önök felállítanák vagy felállították volna, hanem önöknek csak az számít, hogy a hatalomtechnikai alkudozásaikban most éppen mi az, amit könnyen fel lehet áldozni.

Látjuk, hogy önök most defenzívába kerültek, hiába kommunikáltak itthon hatalmas győzelmet az EP-választással kapcsolatban, látjuk, hogy nem volt annyira rózsás a hangulat. Önök nem ünnepeltek itt az EP-választás másnapján a padsorokban. Láttuk azt, hogy a Fidesz ennél nagyobb arányú győzelemre számított, láttuk azt, hogy a Fidesz egy szélsőjobboldali áttörésre számított Európában, hogy legyenek szövetségesei a demokratikus normákat romboló politikájához, de az az önöknek szomorú, az európai polgároknak pedig reménykeltő helyzet, hogy a szélsőjobboldali áttörés elmaradt (Nacsa Lőrinc: 6 százalék!), a szélsőjobboldali áttörés elmaradt, a Fidesz is a várakozásokon alul szerepelt. (Az elnök csenget.)

Tehát a Fidesz nem tudta megugrani a saját maga számára magasra tett lécet. Innentől kezdve bátor sunnyogásba és visszavonulásba ment át. Innentől kezdve behúzta fülét-farkát, és amíg eddig ugatta Manfred Webert és a Néppártot, most ott nyalogatja őket, ahol a legkellemesebbnek gondolja. Úgy látszik, hogy az egyik ilyen tevékenység a közigazgatási bíróságokról szóló jogi szörnyszülöttnek az elodázása, a Fidesz-bíróságok bevezetésének, felállításának az elnapolása. De úgy látszik, hogy ugyanilyen áldozat az önök részéről a tankönyvpiac államosításának a kísérlete, ami sajnos egy emberkísérlet, hiszen a magyar társadalmon, a magyar gyerekeken folytatják ezt a kísérletet, és a magyar iskolarendszert, a magyar jövőt teszik, tették tönkre az elmúlt években.

Örülök neki, hogy az önök kudarca a magyar társadalom számára ilyen nem várt, pozitív mellékhatásokkal jár. Nagyon örülök neki, hogy például a közigazgatási bíróságokkal sem kell legalább 2020. január 1-jétől foglalkoznunk, hanem még egy ideig bízhatunk abban, hogy vannak a magyar bírósági rendszerben önálló gondolkodásra képes, a szakmai elvekhez és nem a politikai utasításokhoz lojális bírók, és amíg ez így van, addig önök nem tudják az egész országot leuralni, addig az igazságszolgáltatásban még lehet némi bizodalma a magyar embereknek.

Ennek okán fogja a Párbeszéd támogatni ezt a javaslatot, ami az önök vereségének az egyik fényes bizonyítéka. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő felszólalására kerül sor. Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak, parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először is felidézzem a legutóbbi, a közigazgatási bíróságokról folytatott vitánkat, ugyanis tanulságos volt akkor. Én magam az összegző módosítók vitáján az egy szem ellenzéki képviselő voltam, aki felszólaltam, és úgy éreztem magam ebben a teremben, mintha utolsó szó jogán szólhatnék egy tárgyalóteremben. Én akkor pontosan tudtam, hogy nekem igazam van. Igazam van abban, hogy önök a három hatalmi ág szétválasztásának ősi elvét, de minimum a felvilágosodás óta alapvetést készülnek felrúgni azzal a rendszerrel, amivel az igazságszolgáltatás egy szeletét a végrehajtó hatalom alá betolják. Nem azzal van a probléma, hogy a közigazgatási bíróságok rendszerét bevezetni készülnek, hiszen ez egy állam kontra állampolgár ügyekkel foglalkozó bírósági rendszer, és ilyen módon gyakorlatilag a jogfejlődésnek egy előrelépését is tapasztalhatnák ebben az országban. De nem ez történik, hanem az történik, hogy az igazságügyi miniszter innentől kezdve a bírók kinevezéséért, előremeneteléért és javadalmazásáért is felel. Ez azt jelenti, hogy önök gyakorlatilag egy minisztériumon keresztül hatalmat gyakorolnak az igazságszolgáltatás egyik olyan szelete fölött, amiben az állampolgár az állammal szemben megvédhetné magát, amiben egy cégvezető a saját vállalatát megvédhetné az állami intézményrendszerrel szemben, amennyiben ott igazságtalanság érte.

Én tudtam, hogy nekem igazam van akkor, amikor azt állítottam, hogy önök nagyon rossz úton járnak. Tudtam, hogy a Velencei Bizottság jelentését követően is az a toldozgatás-foldozgatás, amit a magyar kormány levezényelt a közigazgatási bíróságok rendszerével kapcsolatosan, nem elegendő; nem elegendő ahhoz, hogy megtartsuk a jogállami normákat.

Azok a vádak, amivel jelen pillanatban az európai uniós tagtársaink illetnek bennünket, hogy hazánkban súlyosan sérülnek a jogállami normák, teljesen igazak. Az önök állításával szemben nagyon is megalapozottak ezek az állítások, és hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az önök padsoraiban is ülnek még olyan emberek, akik a rendszerváltáskor küzdöttek azért, hogy hazánk egy demokratikus jogállam legyen, köztársaság. Olyan ország, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve alapvetés, és ahol 2019-ben nem kell azért érvelni ellenzéki képviselőknek, hogy legalább a hatalmi ágak szétválasztásának elvét tartsák meg ebben a jogrendszerben, amiben számos olyan bűnt követtek el a magyar társadalom ellen, amiben honfitársaink méltósága és alapvető jogai is sérülnek.

Ez az, amit most az uniós társaink sem viselnek el tovább. Ez az, ami nem egy hatalompolitikai eszköz. Kérem önöket, hogy vegyék komolyan ezt a helyzetet, és ne tegyék politikai játékszerré a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának ősi elvét.

Önök nem kevesebbre készülnek, mint arra, hogy a felvilágosodás előtti korba dobják vissza hazánkat azzal, hogy a kormány gyakorol hatalmat a bírói hatalom fölött. Nem tehetik meg! És azért, mert a Néppártban való pávatáncuk most azt kívánja, hogy időlegesen visszavonuljanak a korábbi szándékaiktól, az nem jelenti azt, és én magam sem vagyok ebben az ügyben naiv, hogy ősszel nem hozzák vissza a jelenlegi formában hozott javaslatot akkor, ha a Néppárt önökből mégsem kér, és azt mondja, hogy nem emeli vissza önöket az európai mainstreambe. Megjegyzem, hogy nem is oda valók! Erről is beszéltem már számos alkalommal ebben a teremben.

Igen, az, hogy a demokratikus felhatalmazást arra használták, hogy a jogállami normákat összerombolják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársak, az nem azt jelenti, hogy önök az európai mainstream részei.

(15.10)

Éppen most bizonyosodik be az, hogy a Néppárttal kapcsolatos vitájuk és az Európai Unióval kapcsolatos vitájuk gyakorlatilag abban áll, hogy önök az európai uniós értékekkel szembemennek, jogállami normákkal szembemennek, a demokratikus felhatalmazást pedig rosszul használják. Én arra kérem önöket ebben a vitában, hogy lássák be végre azt, hogy nem a hatálybalépés elhalasztására van szükség, hanem ennek a törvényjavaslatnak a gyökeres átalakítására, és arra, hogy a bírói hatalmat hagyják meg függetlenségében. Ezt önök jelen pillanatban nem készek megtenni. A hatalommegosztás elve nem lehet politikai játékszer.

Ennek a felelősségét önök is kell hogy érezzék, és kérem, ne is tegyék politikai játékszerré a három hatalmi ág szétválasztásának elvét, ne tegyék függővé az európai játszmák színterén. Egyszerűen vonuljanak vissza ebből a törvényjavaslatból! Az, hogy most ez a törvényjavaslat arról szól, hogy elhalasztják, az sajnos arról szól, hogy amennyiben önökből a Néppárt nem kér, úgy ősszel önök visszahozzák ezt a törvényt. De azt is jelenti, hogy maradnak azon az úton, amin elindultak, a jogállamiság és a jogállami normák lerombolásának útvonalán, ez pedig rövid, közép- és hosszú távú jövőnket tekintve is drámai következményekkel jár hazánkra. Ezzel játszanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Gondolják meg jól!

Én azt mondom, hogy ez a törvény nem játékszer, a három hatalmi ág szétválasztása nem játékszer. Az, hogy önök hogy játszanak a Néppárttal és európai társainkkal, azt is mondhatnám, hogy az önök saját reszortja, de a jogállamiságunk viszont nemcsak az ellenzék, hanem valamennyi magyar polgár felelőssége, úgyhogy mi akkor is rázni fogjuk a vészcsengőt, ha önök ezt a törvényt visszahozzák, mert nincsenek illúzióim, ez a határozatlan idő, amivel a hatálybalépést elhalasztják, csak addig tart, ameddig megnézik, hogy a Néppárttal ezúton ki tudnake békülni, avagy sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most volna lehetőség kétperces felszólalásokra frakciónként egy-egy fő részére. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, akkor folytatjuk immár a nyomógombbal bejelentkezettek felszólalását. Szél Bernadett képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert igazából egy kordokumentumról tárgyal most a magyar parlament, ugyanis ez, amiről most beszélünk, egyáltalán nem függetleníthető attól az időszaktól, amit Magyarország az EP-választások óta él. Ahhoz, hogy megértsük ennek az egész kordokumentumnak a természetét, én azt gondolom, hogy beszélnünk kell arról a korszakról, amit most élünk, és amiben ez a dokumentum megszületett. Egy szó, mint száz, nagyot fordult a világ az EP-választások óta, és nagyot fordult a világ a Fidesz számára az EP-választások óta. Ki kell mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy Orbán Viktor számításai nem jöttek be, és nem történt meg az a jobboldali és populista fordulat, amelyet most már évek óta remél a magyar miniszterelnök. Mindig azt mondta, hogy jön a lázadás, a lázadás éve. Hát, lázadott is Európa, csak éppen nem azok, akikre ők számítottak. A liberálisok és a zöldek erősödése történt meg Európa-szerte.

Azt láttuk a választások előtt, hogy gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset a karmelita kolostorban a szélsőjobboldali, populista vezetők; volt olyan is, aki utána perceken belül megbukott. Gyakorlatilag reggeltől estig azt hallhattuk, hogy a Néppárt úgymond balra tolódott, lepaktált a baloldallal, a liberálisokkal, eldobta keresztény gyökereit, a bevándorláspárti erők kerültek többségbe a Néppártban, Soros irányítja őket, és még sorolhatnám; mindenki olvasta ezeket a különböző eposzi jelzőket és fordulatokat, amelyeket a propagandamédián keresztül egész Magyarország élvezhetett.

Én magát a miniszterelnököt is sokszor hallottam, ő maga mondta azt, hogy ha balra tolódik  az ő megítélése szerint  a Néppárt, akkor a Fidesz semmiképpen nem maradhat a tagja, mert sosem támogatnának egy, idézem, bevándorláspárti nagykoalíciót. Azt is kinyilatkoztatta a magyar miniszterelnök, hogy Manfred Weber alkalmatlan vezető, és a Fidesz nem fogja támogatni a kinevezését. És aztán jött a kijózanodás, aztán jött a fordulat.

Elmaradt a populista előretörés az európai parlamenti választásokon, és kik erősödtek, hát, kik? A liberálisok és a zöldek. A patás ördögök a Fidesz számára, a liberálisok és a zöldek. Erősödtek  a lázadás megtörtént, csak nem ott, ahol a magyar miniszterelnök várta.

Egyszerűen az történt, hogy eltaktikázta magát, és gyakorlatilag iszonyú gyorsan, már a választások másnapján irányváltás kezdődött el a Fideszben. Hirtelen reális opció lett a Néppártban maradás, és jött az előremenekülés, és itt jött be, amiről most is beszélünk, hogy a közigazgatási bíróságok felállítását elhalasztják, de ott volt a reklámadó lenullázása is, és ott volt az is, az az iszonyatos udvarlási késztetés, amit Szijjártó Pétertől elkezdve a fél kormány a német autóipar irányába megtett. Elég látványos volt; már-már, megkockáztatom, hogy a klímaváltozás tagadásával felért az az igyekezet, ahogy a Fidesz-KDNP megpróbált megfelelni az autóipar vélt vagy valós  ki tudja?  elvárásainak.

Ez az egész történet, amit itt vázoltam, világosan mutatja, hogy miközben Orbán Viktor magát az elvek emberének próbálja itt Magyarországon bemutatni, a keresztény Európa kivont kardú védelmezőjének, gyakorlatilag semmi más, mint egy hatalomtechnikus. Ennyi. Csakhogy van ezzel egy probléma: egy politikus nem lehet egyszerre kettő. Valaki vagy az elvek mentén megy tűzön-vízen keresztül, ha kell, egész Európával szemben, ha kell, az egész világgal szemben, vagy azt mondja magáról, hogy igazából valaha voltam fiatal demokrata, de most már egy kisstílű, idős féldiktátor vagyok, korrupt vagyok, és a magam részéről két szék között a pad alá estem. Gyakorlatilag Orbán Viktorral ez történt meg.

Érdekes volt önöket tegnap látni az Index videóján, ahogy nyilatkoztak erről a helyzetről. Egyik képviselőtársunk úgy fogalmazott, hogy ez itt a reálpolitika, és ez egy nagyon érdekes… (Közbeszólás a Jobbik részéről: Kósa Lajos.) A nevét nem szerettem volna kimondani, ne is mondjuk! Az egyik fideszes azt mondta, hogy ez a reálpolitika, és itt látszik pontosan a Fidesz valós természete.

Hiába van önöknek a mi pénzünkből, a magyar adófizetők pénzéből iszonyatos médiabirodalma, hiába vannak oligarchái, hiába van minden, amit elkövettek ez ellen az ország ellen most már évek óta, gyakorlatilag ebben az egy válaszban, hogy ez a reálpolitika, a Fidesz megmutatta a valós arcát. És Orbán Viktor is megmutatta a valós arcát, mert most önök azon kepesztenek  így magyarosan megmondva , hogy a Néppártban tudjanak maradni, mert az önök vezetője kőkeményen elszámolta magát.

Ez a törvényjavaslat, amelyről itt beszélünk, ez gyakorlatilag maga a hátraarc, ezt úgy hívják, 180 fokos fordulat. Korábban semmi nem tudta a Fideszt megállítani, szó szerint semmi. Emlékszünk a szavazásra? Képviselőtársaim biztos emlékeznek. Mindenhol itt voltunk a teremben, önök meg próbálták a gombot nyomkodni, botrányos körülmények voltak a magyar parlamentben. A Velencei Bizottságnak sehol nem volt még meg a véleménye, de önök nyomták a gombot, és megszavazták a közigazgatási bíróságok felállítását; nem érdekelte önöket a Ház tekintélye, semmi nem érdekelte önöket; a kártyák nem voltak bent. Pontosan emlékszünk erre a szavazásra. Ennyire fontos volt önöknek, hogy ez a javaslat átmenjen.

És most meg itt ülnek, már elnézést kérek, viszonylag kevesen, lógó orral, és próbálnak úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. De történt. Elszámították magukat, és ennek én nagyon örülök. Azért örülök, mert kaptak egy kőkemény visszajelzést az Európai Uniótól, hogy az, amit önök itt megpróbálnak felépíteni, ez az egész illiberális állam, ez az Európai Unióban nem működik, nem kompatibilis, nem fér össze a kettő. És a magyar emberek az Európai Uniót akarják, a magyarok európai identitása megkérdőjelezhetetlen. Önöknek kell változni.

És akkor nézzük, hogy konkrétan mit is kellene változtatni, mert jelenleg egy centralizált autokrácia vagyunk, némi demokratikus díszlettel. Itt a magyar parlamentet is megpróbálták már többször térdre kényszeríteni, tényleg, most már ott tartunk, hogy csatákat vívunk annak érdekében, hogy valamiféle szavunk legyen itt a magyar törvényhozásban. Gyakorlatilag önök megerőszakolták a magyar demokráciát, és maga a miniszterelnök mondta azt pár éve, hogy ő nem liberális, hanem illiberális államot épít. Azt mondta gyakorlatilag a magyar kormányfő, hogy a liberalizmus alapvető értékeit, úgymint a szabadságot, nem teszi az államszerveződés központi elemévé. Bár a miniszterelnök nagyon szereti hangsúlyozni, hogy számára az illiberális az nemzeti államot jelent, de a lényege nem más, mint a hatalmi korlátok módszeres fölszámolása. Ez az, amit önök csinálnak. És hatalmi korlát az önök számára az égvilágon minden, központi hatalomtól független intézmény; de hatalmi korlát az a lájkoló is a Facebookon, akit megfenyegettek az önök emberei, hogy kirúgják az állásából, ha Szél Bernadett egyik posztjára nyom egy lájkot, mert ilyen államot építettek föl önök. Ez rémálom!

Én még akkor nem éltem, de itt több képviselő élt, amikor ilyen állam működött Magyarországon, bár Facebook nem volt. Besúgók rendszere volt, pokol volt az élet Magyarországon. Önök visszahozták ezt az intézményt.

(15.20)

Fékek és ellensúlyok önöknek nem kellenek. Alkotmánybíróság  ugyan, térdre kényszerítik , köztársasági elnök intézménye, közvetlen demokrácia intézményei, népszavazás, független igazságszolgáltatás  ugyan már, Orbán Viktornak erre nincs szüksége , ügyészség  Polt Péter, pontosan tudjuk, hogy milyen figura , civil társadalom, szabad sajtó. Az a lényege a Fidesznek, hogy az égvilágon minden ellensúlyt kiiktat és mindent centralizál. Ez az, amit önök megpróbálnak az Európai Unió szívében, kellős közepében, egy rendkívül erős európai identitással rendelkező magyar nép számára megvalósítani. Hát mit reméltek?! Hát persze, hogy kaptak egy pofont. Mit gondoltak, meddig lehet tolni ezt a biciklit?

Akkor nézzük végig, hogy ha önök komolyan gondolják azt, hogy bármin is változtatni akarnak, és mondjuk, a Néppártban szeretnének maradni, vagy egyáltalán valami szalonképes helyen szeretnének maradni, ami működőképes, és el tudja leplezni azt, hogy igazából egy szélsőjobboldali fordulatot hajtottak végre, és leépítették Magyarországon a demokráciát, akkor van még itt egy-két dolog. Szeretném, hogyha Orbán államtitkár úr esetleg jegyzetelne, hogy mit kellene még benyújtani, és akkor szeretettel látjuk itt a plenárison.

Kezdem azzal, hogy az ország nevéből kitörölték azt a szót, hogy „köztársaság”. Folytatom azzal, hogy megváltoztatták a választási rendszert, gyakorlatilag alkotmányozó többséget biztosítottak maguknak úgy, hogy számszakilag nem érdemlik meg ezt a helyzetet. Írtak egy új egypárti alkotmányt. Az égvilágon semmiféle konszenzust nem élvez ez az alkotmány, még a neve is más, az, hogy Alaptörvény. Népszavazás soha nem erősítette meg. Letörték az Alkotmánybíróság jogosítványait.

Megszűnt a paritásos jelölés. És ami még így sem tetszett az Alkotmánybíróságnak, fogták magukat, és azt beírták az alkotmányba. Egy pártkatonát ültettek a köztársasági elnök székébe, aki engem azért is különösen idegesít, mert valamiféle zöldmessiásként adja elő magát, de tulajdonképpen végignézi, ahogy az országban leépítették a környezetvédelmi intézményrendszert, a természetvédelmet, és tönkreteszik az országot, és a klímaváltozásról is most már csak a pacalpörkölt jut az önök eszébe. (Derültség.)

A népszavazás és a társadalmi egyeztetés intézményét gyakorlatilag megszüntették, saját hatalmi eszközükké tették. Emlékszünk rá, hogy mikor volt itt népszavazás Magyarországon és milyen témában. (Nacsa Lőrinc: 2016-ban!) Vannak elvileg hatalomtól független intézmények, de hát ott van az Állami Számvevőszék. Pártkatonát ültettek az élére, és sportot űz abból, hogy az ellenzéki pártokat minden ok nélkül körbebünteti. Ott van a Nemzeti Választási Bizottság, a Legfőbb Ügyészség, a Médiatanács élén szintén pártkatona ül, csupa pártkatona, bebetonozva a pozíciókba. És muszáj beszélni arról a mértéktelen propagandáról is, ami egy szellemi kútmérő ebből a szempontból…

ELNÖK: Képviselő asszony, most már több mint tíz perce beszél (Dr. Szél Bernadett: Igen, és erre nekem alkotmányos jogosítványom van!), de a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének elhalasztásáról (Dr. Szél Bernadett: Cenzúra!) eddig még egy szót sem mondott. (Dr. Szél Bernadett: Ne haragudjon, elnök úr, mit szeretne?) Úgyhogy kénytelen vagyok jelezni önnek, hogy amennyiben nem tér rá magára a vitarészre (Dr. Szél Bernadett: Komolyan el akarja venni tőlem a szót?), akkor nem tudok mást csinálni, mint amit a házszabály előírásai…

DR. SZÉL BERNADETT (független): Önök rám néznek, és el akarják venni tőlem a szót. Nem tudom, komolyan, rosszul vannak összerakva. Szóval, ott tartottunk, hogy mértéktelen pártpropagandát folytatnak közpénzből. Remélem, hogy Orbán Balázs államtitkár úr jegyzetel, amit kértem tőle, hogy még ezeket kell megcsinálniuk annak érdekében, hogy Magyarországon egy picit javuljon a renoméja a Fidesznek.

ELNÖK: És kevesebb személyeskedést kellene, képviselő asszony, a felszólalása során használni.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Minden tiszteletem, elnök úr, de nem a középiskolában vagyunk, ez a magyar parlament, és én arról beszélek, amiről akarok.

ELNÖK: Éppen azért, mert a magyar Országgyűlésben vagyunk, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Ezt nem értem, ezt a… (Szabó Szabolcs: Választott képviselővel beszél, azt mond, amit akar az általános vitában, ennyi!)

ELNÖK: Nem nyitok erről vitát, képviselő úr. Önt nem kérdeztem, ön nem jelentkezett felszólalásra. Legyen szíves! Figyelmeztetem. (Dr. Szél Bernadett felé:) Folytassa!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Elnök úr, legyen kedves, állítsa vissza az időmet, mert egy percet elvett az én alkotmányosan jogos időmből.

ELNÖK: Folytassa! (Dr. Orbán Balázs közbeszól.)

DR. SZÉL BERNADETT (független): Ne haragudjon, államtitkár úr, majd válaszoljon, nyomjon gombot, ez nem párbeszéd, ez a magyar Országgyűlés.Szóval, ott tartottunk, hogy pártpropaganda. Az ügyészség asszisztál hozzá. A közszolgálati tévé gyakorlatilag az önök pártjának a szócsöve lett. A kiegyensúlyozott és tényalapú tájékoztatás megszűnt.

Ellenzéki képviselők öt percet kapnak, azt is csak kampányban, de van másik, akiket meg kidobnak onnan meg bántalmaznak.

Akkor folytassuk még, hogy hogyan alázták meg és hogyan erőszakolták meg önök a demokráciát ebben az országban. A szabad sajtót gyakorlatilag zárójelbe tették. Ott vannak az oligarcháik, akiket állami támogatásokból kistafíroztak, és ezek az oligarchák gyakorlatilag felvásárolták a médiapiacnak egy jelentékeny részét. Több mint 450 cégből álló médiakonglomerátumot hoztak létre, amit még a Versenyhivatal sem tud ellenőrizni. Hozzátartozik gyakorlatilag a teljes vidékilap-piac, a rádiós piac nagy része, két tévécsatorna, egy csomó bulvárlap. Gyakorlatilag korlátlan hozzáférése van az emberekhez ezeknek a különböző pártlapoknak.

Akkor beszéljünk a civilekről! A civileket gyakorlatilag ellenségnek kiáltották ki. Idézem önöket: külföldi ügynökök, álcivilek. És a hatalom bármiféle kritikáját adó civileket azzal vádolták meg, hogy idegen érdekeket szolgálnak, sorosisták, és egyéb jelzőket kaptak. Ezzel gyakorlatilag önök megpróbálták bármifajta kritikájukat hitelteleníteni. Kötelezték önök ezeket a civileket arra, hogy külföldről finanszírozott szervezetnek nevezzék magukat a külső kommunikációjukban, és a civil finanszírozás rendszerének az átalakításával pedig az egyesülési szabadságot is kiüresítették, hiszen jórészt a hatalomnak kedves úgymond jó civilek kapták a támogatásokat. Ott van az új pénzosztó szervezet, az ő élükre a kormány propagandacivilje, a CÖF került és a CÖF vezetője, és ez a civil szervezet az, amit megtűrnek, az összes többi meg legyen nagyjából sorosista, és ki van kiáltva mindenfajta nemzet ellenségének.

Itt vagyunk most június 12-én, ami több szempontból is fekete napja lesz a magyar demokrácia maradékának, ugyanis önök hatalmi korlátként azonosították az olyan autonóm, hatalomtól független rendszereket is, mint az oktatás és mint az Akadémia. A CEU-t elüldözték ebből az országból. Soha nem fogjuk önöknek ezt megbocsátani. (Nacsa Lőrinc: Később van!) Ne ordibáljon, ne haragudjon!

Az MTA bekebelezése pedig ma fog törvényerővel megkezdődni úgy, hogy gyakorlatilag az Akadémia teljes szervezete ellenállt annak a kormányzati törekvésnek, ami rá akarja tenni a kezét az MTA pénzére, az MTA függetlenségére, autonómiájára. Merthogy mi az igazság ebben? Itt arról van szó, hogy az oktatási és a tudományos szabadság mint olyan a Fidesz szemében veszélyt jelent a hatalomra. Önök alávetett és engedelmes állampolgárokat akarnak, akik nem kérdeznek, nem kritizálnak, nincs tudásuk, nem gondolkodnak. Egy ilyenbe nem fér bele egy CEU, nem fér bele az MTA, és nem fér bele az, hogy sok ember járjon felsőoktatásba, egyetemre, mert akkor utána ezek az emberek kérdéseket fognak feltenni önöknek, például azt, hogy hová tűnnek a pénzek, miért rabolnak ki minket nap mint nap, miért pártpropagandát csinálnak a tévében, és miért nem lehet a parlamentben nyugodtan végigmondani egy 15 perces felszólalást.

Úgyhogy, tisztelt hölgyeim és uraim, én azt tudom önöknek mondani, hogy az Európai Unióban nem lehet illiberális államot építeni. Közigazgatási bíróságoktól elkezdve bármifajta olyan túlkapást, ami ebbe a rendszerbe nem fér bele, azt itt és most vissza kell vágniuk, amennyiben önök egy európai pártként akarnak feltűnni, és azt akarják, hogy bárki szóba álljon önökkel a szélsőjobbon kívül, mert ha így folytatják, akkor önöknek semmiféle tere nem lesz az európai horizonton.

Köszönöm. (Szórványos taps a függetlenek, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Orbán Balázs államtitkár urat mint előterjesztőt, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Orbán Balázs jelzésére:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Válaszolnék, hogyha már ennyit jegyzeteltem, bár azt gondolom, hogy hallottunk nívós felszólalásokat ellenzéki és kormánypárti oldalról is, és hallottunk nívótlan felszólalásokat is. Tekintettel a nívótlan felszólalásokra, nem reagálnék.Az első, amit Gyüre Csaba képviselő úr emlegetett, és aztán többen is átvették a gondolatot, hogy miről is szól a közigazgatási bíráskodásnak egyrészt a bevezetése még a XIX. században, aztán a megszüntetése a Rákosi-rendszer alatt.

Szerencsére volt időm, úgyhogy én is megkerestem, és szerintem nem elsősorban a tankönyvekből érdemes kiindulni, hanem ha már itt vagyunk az ország Házában, a parlamentben, akkor érdemes a parlamenti jegyzőkönyvekből kiindulni. Időközben megkerestem, hogy 1948-ban, december 10-én, amikor benyújtották a kommunisták az önálló közigazgatási bíráskodás eltörléséről szóló törvényjavaslatot, akkor az indokolásokban mik voltak és aztán mik hangzottak el a vitákban. Kettő példát említenék önnek, ki is írtam.

(15.30)

Az egyik, Riesz István igazságügy-miniszter, aki ennek az eltörlésnek az előterjesztője volt, azt mondja: „Ezzel szemben a népi demokrácia az állampolgári jogok biztosítását abban látja, hogy az államhatalmat maga a nép gyakorolja, hogy tehát maga a végrehajtó hatalom is olyan hatóságok kezében van, amelyek minden tekintetben a nép érdekeit tartják szem előtt. Ilyen felfogás mellett külön közigazgatási bíráskodásra nincs többé szükség.”

Engedjen meg nekem még egy példát. Hébelt Ede, Magyar Dolgozók Pártja részéről a vitában ez hangzott el: „Ma népi demokráciában élünk, és a szocializmus felé haladunk. Ma ez a mi államideánk. Ennek következtében ma az a természetes, hogy amit a népi demokrácia kormánya helyesnek ítél, azt semmiféle bírói határozattal, formai, jogi határozattal ne lehessen megváltoztatni.” (Dr. Lukács László György: Ennek az MSZMP-nek voltak tagjai a fideszesek. Ennek a KISZ-nek volt tagja Varga Mihály.)

Ilyen indokok mellett szűnt meg Magyarországon az önálló közigazgatási bíráskodás. Ilyen érvek szóltak amellett azért, mert az önálló közigazgatási bíráskodás jogállami alapérték volt, a hatalmi ágak elválasztását jelentette. Pontosan ezért van az, hogy a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban és a kevésbé XX. századi autoriter rendszerekben élő országokban van önálló közigazgatási bíráskodás, azért, mert az egy jogállami minimum. Az a tankönyv pedig, amelyből ön idézett  ezt nem én találtam, hanem a kollégák segítettek , 1972-ben íródott, és az egyik társszerzője a Rákosi-korszak igazságügyi miniszterhelyettese volt. Tehát már megint arról van szó, hogy itt vagyunk a parlamentben, és a Jobbik visszahozza azokat az érveket, amelyekkel a kommunisták megszüntették az önálló közigazgatási bíróságot. S itt mindenki ilyen érték- és érdekazonosságban mondja föl a mantrákat, fölül erre a vonatra, és hozza föl ugyanazokat az érveket. Miközben ha egy nagyon picit hátrébb lépünk, egy nagyon picit gondolkodunk, egy nagyon picit kinyitjuk a történelmi tudatunkat, akkor látjuk azt, hogy az önálló közigazgatási bíráskodás a jogállami feltételeknek igenis megfelelő rendszerű. (Dr. Lukács László György: Manfred Webernek kell ezt megmagyarázni, nem nekünk.) Tudom, hogy ez rosszulesik önöknek, mégis arra szeretném kérni önöket, hogy gondolják át az ezzel kapcsolatos álláspontjukat.

A másik: Harangozó képviselő úr említette, aki már nincs itt, de azért megemlíteném neki, hogy olyan brutális jogállamiság-sérelmek történtek - ugye, ezt mondta  a mai napon is itt a magyar parlamentben, hogy képesek voltunk, a kormány és a kormánypárti képviselők képesek voltak egy nap alatt adót csökkenteni. Atyavilág! Egy nap alatt képesek voltunk adót csökkenteni. Lehet, hogy ha több idő állt volna rendelkezésre, akkor önök megpróbálták volna azt ellehetetleníteni. Ez lehet. Erre már volt példa tavaly év végén a parlamentben, amikor megpróbálták ellehetetleníteni például az ápolási díj emelését. Erre tehát már volt példa. Úgyhogy a kormánypártoknak egyébként a törvények adta kereteken belül a kivételes eljárás lehetőségével néha bizony-bizony élni kell, azért, hogy az adócsökkentésre vonatkozó politikáját át tudja vinni. De én azt gondolom, hogy ez nem jár a jogállamiság sérelmével.

Bősz Anett képviselő asszony és mások is említették, hogy hogyan lehet az, hogy igazgatási szempontból az önálló közigazgatási bíróságok miniszteri igazgatás alá kerültek volna. Képviselő asszony, ha ez probléma lenne, és olyan drámai lenne a helyzet, mint amit mondott, akkor az ön pártjának vagy önnek azt kellene javasolnia, hogy Magyarország hagyja el az Európai Uniót. Merthogy tájékoztatom önt arról, hogy egy olyan politikai közösségben vagyunk tagok, ahol olyan tagállamok vannak velünk együtt, tehát Magyarországgal együtt, ahol ilyen rendszerek működnek, évtizedek óta. Amit ön kritizált, az jelen pillanatban Ausztriában, Csehországban, Észtországban és Németországban is így működik. Ebben semmi trükk nincs, mert, megint mondom, egy normális parlamentáris demokráciában az, hogy az ítélkezésben a bíróságok függetlenek, és hogy igazgatási szempontból ők egy független igazgatási modellben dolgoznak vagy az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségében, az egyrészt az országok hagyományaiból következik, másrészt az ottani parlamentek döntéseiből. Minden modell elfogadható.

S pont, amit Tordai Bence képviselő úr nem értett, ennek azért van jelentősége, mert ha önálló modellben dolgozik a rendszer, akkor önök mint parlamenti képviselők nem tudják interpellálni igazgatási felelősség tekintetében a minisztert. Ha a miniszter alá van rendelve, akkor a miniszter önök által interpellálható. Lehet, hogy a parlamentarizmus több száz éves hagyományai nem fontosak, mondjuk, Tordai Bence képviselő úr számára, de szerintem ez egy fontos garancia, amit mint általános alapelvet fontos tiszteletben tartanunk. Én semmiképpen nem gondolom azt, képviselő asszony, hogy nekünk föl kéne háborodni, és jogállamisági eljárásokat kellene követelni Németországgal, Ausztriával, Csehországgal és Észtországgal szemben. Mi csak azt várjuk el, hogy amikor egy hasonló dolgot szeretnénk bevezetni, akkor ők se követeljenek ilyen eljárásokat velünk szemben.

A negyedik megjegyzésem nem jogi természetű, hanem politikai természetű lenne. Én mindig nagy-nagy érdeklődéssel fogadom, és mindannyian nagy-nagy érdeklődéssel fogadjuk az ellenzéki képviselők európai pártügyekkel kapcsolatos megjegyzéseit, különösen a Néppártra vonatkozó megjegyzéseket, de azt szeretném kérni, hogy pártügyekben mindenki a saját háza táján sepregessen. Ez a baloldalon hangzott el nagyon-nagyon sokszor, a baloldal részéről, aki Frans Timmermans bizottsági alelnök úrral kampányolt a választási kampányban is. Azt gondolom, hogy önök, akik itt a baloldalon ülnek, Frans Timmermans urat el tudnák fogadni az Európai Bizottság következő elnökének, hiszen vele kampányoltak, ez akkor nyilván így van. Nos, ez a Frans Timmermans úr mondott olyan dolgokat, hogy Európának és az európai tagállamoknak multikulturális bevándorláspárti irányba kell elmozdulniuk, és ha ez nem tetszik a kelet-közép-európai országoknak, akkor majd megszokják. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Akkor majd megszokják! Tehát Frans Timmermans úr azt mondja, hogy ha mi úgy szeretnénk élni, ahogy mi azt jónak gondoljuk, és ahogy a magyar választópolgárok, a magyar állampolgárok támogatják, azt nem lehet. Akkor majd megszokjuk, hogy ez nem így lesz. S önök ezt az embert mint bizottságielnök-jelöltet támogatták a kampányban, és továbbra is támogatják. Ez szerintem felháborító és a magyar választópolgárok semmibevétele. Nem véletlenül alakultak úgy a parlamenti választási eredmények, ahogy alakultak, és kaptak nagyobb felhatalmazást a kormánypártok, és kisebb felhatalmazást az ellenzéki oldal.

Mi azt mondjuk, s továbbra is így van, hogy ha Manfred Weber nem szeretne a magyar kormány támogatásával bizottsági elnök lenni, mi ezt a kérését tudjuk teljesíteni, nem fogjuk támogatni. De mi Frans Timmermanst sem támogatjuk. És azt várjuk el önöktől, ha már lehet ilyet megfogalmazni, hogy önök se támogassanak olyan bizottsági jelölteket, akik a magyar emberek akarata, döntése ellenében akarják vinni Európa jövőjét és Magyarország jövőjét. Szerintünk ez elfogadhatatlan, és ahelyett, hogy a Néppárttal foglalkoznak, inkább a saját portájukon kellene sepregetni. Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   84-97   98-133   134-165      Ülésnap adatai