Felszólalás adatai

Felszólalások:   9-26   27-68   69-86      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma 16 óráig van lehetőség a módosító javaslatok benyújtására. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3623. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Fülöp Attila úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, előterjesztőnek. Parancsoljon!

FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! A benyújtott törvényjavaslattal a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások terén az előző években megkezdett átalakítási folyamatokat, az ellátórendszer átláthatóbbá tételét, a célzottabb szolgáltatásnyújtás kialakítását kívánjuk tovább folytatni. Kérem, engedjék meg, hogy a törvényjavaslat lényegi pontjait is ismertessem!Először egy olyan csoportról szeretnék beszélni, akik többségében a nap 24 órájában otthon ápolják, gondozzák tartósan beteg, súlyosan fogyatékos hozzátartozóikat. Közülük azok, akik az ápolás, gondozás végzése mellett napi négy óránál hosszabb időtartamban keresőtevékenységet folytatni nem tudnak, ápolási díjat kaphatnak. Helyzetük segítése érdekében az önök előtt lévő törvényjavaslat az ellátás 15 százalékos emelését tartalmazza, amelyet az elkövetkezendő három évben további 5-5 százalékos emelés követ.

Tisztelt Ház! A hozzátartozóikat gondozók, ápolók tekintetében jelen módosítás pozitív értelemben megkülönbözteti azokat az édesanyákat és édesapákat, akik önmagukat ellátni nem tudó, súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermekükről gondoskodnak, és ezt a feladatot esetenként hosszú évekig, évtizedekig végzik. Helyzetük javítása érdekében bevezetésre kerül a gyermekek otthongondozási díja. Összege januártól bruttó 100 ezer forint, de lépcsőzetes emeléssel 2022 januárjától az akkori minimálbérhez illeszkedik majd.

A törvényjavaslatban szereplő intézkedések jelentős elmozdulást és előrelépést mutatnak a korábbi szabályozáshoz képest annak érdekében, hogy az ápolási díjhoz, illetve a gyermekek otthongondozási díjához minél több olyan kedvezmény kapcsolódjon, amely a munkaviszonnyal azonos, ahhoz hasonló jogokat keletkeztet.

Amellett, hogy az ápolási díj a nyugellátás szempontjából szolgálati időt jelent, a módosítással megteremtjük a lehetőséget arra, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai vonatkozásában is biztosítási időnek számítson. Ezen túl az ápolási díjra való jogosultság megszűnése esetén, összhangban az álláskeresési járadék szabályozásával, további három hónapig folyósítható lesz az ellátás.

Tisztelt Ház! Hosszú évek munkájának eredménye az, hogy a 2011. évi 18 százalékról 2018-ban 40 százalékra növekedett a megváltozott munkaképességű fogyatékos személyek foglalkoztatási rátája. Annak érdekében, hogy ez tovább emelkedjen és javuljon és minden érintett, aki szeretne dolgozni, tudjon is, további intézkedések történnek.

2019 januárjától jelentősen átalakul a rehabilitációs kártya használatának szabálya. Ekkortól a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásakor érvényesíthető járulékkedvezmény igénybevételéhez nem szükséges majd az érintett személynek a kártyát kiváltani, a kedvezményt közvetlenül a munkáltató érvényesítheti az adóeljárás keretében.

A törvényjavaslat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai vonatkozásában tartalmaz még pontosító intézkedéseket.

Tisztelt Ház! A szociális szolgáltatások területén továbbra is célunk a célzottabb és hatékonyabb szolgáltatásnyújtás kialakítása. Az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet fordítottunk a hajléktalan személyek ellátásának fejlesztésére.

(10.30)

Meggyőződésünk, hogy a hajléktalan emberek méltóságát nem azzal segítjük, hogy hagyjuk, hogy az utcán éljenek, hanem azzal, ha megfelelő körülményeket és hozzáférhető ellátórendszert biztosítunk számukra.

A szociális ellátórendszer, ezen belül különösen a hajléktalanokat ellátó rendszer alapvető feladata az élet védelme és az ellátottak társadalmi visszailleszkedésének hozzásegítése. A közelmúlt intézkedései is azt a célt szolgálták, hogy senki ne kényszerüljön arra, hogy közterületen kelljen éjszakáznia. Ezen lépések között említendő a külső férőhelyek létrehozásának lehetősége, valamint a vörös kód bevezetése. A hajléktalanok ellátására az elmúlt években több mint 9 milliárd forintot költöttünk évente, és továbbra is biztosítjuk a kellő számú szálláshelyet, valamint a forrást a szolgáltatásokhoz. A kormány októberben egy 300 millió forintos hajléktalanellátási tartalékalap létrehozásáról döntött. Az alap célja, hogy az ellátórendszer felkészülhessen a tartósan közterületen élő személyek fogadására, hosszú távú ellátására, lehetővé teszi az infrastruktúra-fejlesztést, adott esetben a férőhelybővítést.

Jelen törvényjavaslat külső férőhelyek biztosítására vonatkozó új rendelkezései is a szükség szerinti férőhelybővítést szolgálják. A külső férőhelyen biztosított lakhatási szolgáltatás jelenleg hajléktalan személyek átmeneti szállásához kapcsolódóan működtethető, a törvényjavaslat viszont megteremti annak a lehetőségét, hogy azokon a településeken, ahol nem kötelező átmeneti intézményt fenntartani, a nappali melegedőt fenntartók a nappali intézményükhöz kapcsoltan hozhassanak létre külső férőhely formájában lakhatási szolgáltatást. E módosítással igény esetén a kisebb településeken is sor kerülhet szállást is nyújtó hajléktalanellátó férőhelyek létrehozására.

Az előzőekben elmondottakon túl tovább dolgozunk a szolgáltatások valós szükségletekhez igazításán a családsegítő, gyermekjóléti szolgáltatás terén. Az elmúlt év változásainak egyik legfontosabb változása volt a család- és gyermekjóléti központok esetében a szociális diagnózis készítésének bevezetése, amely nagyban segíti az ellátások iránti szükséglet meglétének vizsgálatát és a szükséges szolgáltatás megállapítását. A diagnózis készítése az a folyamat, amely megalapozza az egyén szociális támogatását, segítését, és amelynek során képet kaphatunk az egyén aktuális helyzetéről és ápolásáról.

Ennek alapján a szükségletként megállapított szolgáltatások igénybevétele során kötelezi az adott szolgáltatások fenntartóit, hogy egyéb feltételek fennállása esetén is a diagnózissal rendelkező személy ellátását megtegyék.

A szociális étkeztetés esetében is célunk, hogy valamennyi rászoruló személy megkaphassa a számára szükséges segítséget, ugyanakkor a szolgáltatás a valóban rászorulókat érje el. A népkonyha-szolgáltatás ételadagszáma és az ezzel járó állami kiadások rohamos növekedése arra enged következtetni, hogy ez a cél a jelenlegi szabályozás mellett sajnos nem teljesül, ezért a törvényjavaslat szigorít a szabályozáson. Meghatározásra kerül a befogadott ellátotti létszám, amely szám rögzítésre kerül a szolgáltatói nyilvántartásban, és ettől kezdve a kapacitást bővíteni egyházi és civil fenntartók esetében csak az ellátotti létszám miniszteri befogadását követően lehetséges.

A fogyatékos személyek nagy létszámú intézményeinek folyamatban lévő kiváltása okán is fokozott figyelmet szentelünk a támogatott lakhatás szolgáltatás működéséből fakadó tapasztalatoknak, és olyan intézkedések megtételére törekszünk, amelyek elősegítik az intézményes kultúra lebontását, ezzel a fogyatékossággal élő személyek társadalmi visszailleszkedésének előmozdítását. Ebből eredően további pontosítást végzünk a szabályozáson, egyrészt a kiskorúak fokozott védelme érdekében, másrészt hangsúlyozva e szolgáltatási forma hasonlóságát az állampolgárok saját otthonában éléséhez, a módosítást követően támogatott lakhatás esetében nem lehet korlátozó intézkedést alkalmazni.

Elkötelezettek vagyunk abban, hogy a krízisbe került családokat segítsük, és a gyermekek Alaptörvényben garantált védelemhez való jogát erősítsük, ezért 2018. szeptember 1-jétől az óvodai és iskolai szociális segítést a család- és gyermekjóléti központok kötelező feladatává tettük. A törvényjavaslat pontosítja a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat, a család- és gyermekjóléti szolgáltatás vonatkozásában pedig szabályozza az összeférhetetlenséget, hogy ne fordulhasson elő, hogy a család hosszabb időre ellátatlan marad.

Tisztelt Ház! A gyermekvédelmet és örökbefogadást illetően is több fontos és pozitív változást tartalmaz a javaslat. Engedjék meg, hogy ezeket még ismertessem. Örvendetes tény ugyanis, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedett az örökbefogadások száma, és a családjukból kiemelt gyermekek is egyre nagyobb eséllyel kerülhetnek örökbefogadó családba. Szintén a családjukból kiemelt gyermekeket érinti, hogy egyre növekvő számban élnek gyermekotthonok helyett nevelőszülői családok gondozásában.

A magyar családok segítését ki kell terjesztenünk azokra a családokra is, amelyekben a szülők nem vér szerinti gyermeket nevelnek sajátjukként, vagy nevelőszülőként segítik elő a vér szerinti családjából kiemelt gyermek egészséges testi és lelki fejlődését, valamint a saját családjába való visszakerülését. Ezért olyan módosításokat javaslunk, amelyek támogatják az örökbefogadó családokat, erősítik a nevelőszülőket és az általuk nyújtott ellátást.

Ennek körében a legfontosabb cél, hogy elősegítsük azon gyermekek örökbefogadását, akik saját családjukba már nem kerülhetnek vissza. Ennek érdekében 2020-tól örökbefogadói díjat vezetünk be, amely a gyed összegével azonos támogatást nyújt hat hónapon keresztül valamennyi, gyermeket újonnan örökbefogadó családnak. Azok számára, akik az örökbefogadói díjhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkeznek, kibővítjük az örökbefogadói gyesre való jogosultságát, amelyet az eddigiekben csak tíz éven aluli gyermekek örökbefogadása esetén vehettek igénybe. 2020-tól az örökbefogadói gyes már bármely életkorú gyermek örökbefogadása esetén folyósítható. Szintén 2020-tól egyszeri anyasági támogatásban részesülhet minden örökbefogadó, aki a gyermeket egy évnél rövidebb ideje neveli, függetlenül a gyermek életkorától. A nevelőszülők részére kedvező változás 2020-tól, hogy a nevelt gyermek után is gyed vehető igénybe. Bízunk abban, hogy ezen intézkedéseink hatására a családjukból kiemelt gyermekek még nagyobb arányban nevelkedhetnek majd a fejlődésüket szolgáló nevelőszülői ellátásban.

Gyermekbántalmazás esetén nagyon korszerű segítséget és kezelést nyújt a bántalmazást, elsősorban szexuálist bántalmazást elszenvedett gyermekek számára a skandináv Barnahus-modell szerinti szolgáltatás lehetővé tétele és fokozatos bevezetése a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás keretén belül. Létrehozását a hazai szabályozás a javaslat értelmében 2019-től teszi lehetővé. A szexuálisan bántalmazott gyermekek vizsgálatát és terápiáját végző szolgáltatás lehetőségének megteremtése a gyermekek védelmének új, hatékony eszközévé válhat e sajnálatosan időszerű problémakörben. A gyermekbántalmazások megelőzése érdekében pedig tovább szigorítjuk a gyermekek sérelmére bűncselekményt elkövetett személyekre vonatkozó foglalkozási tilalmak körét és időtartamát is.

2020-tól növeljük a családjukból kiemelt gyermekek törvényes képviseletét ellátó gyermekvédelmi gyámok létszámát, ami lehetővé teszi, hogy kisebb esetszámmal dolgozzanak, így a több személyes jelenlétet, ügyintézést igénylő, komplex ellátási szükségletű gyermekkel járó feladatokra több szakértelem koncentrálódhasson.

Végül, a javítóintézeti nevelésre ítélt és letartóztatásukat javítóintézetben letöltő fiatalkorúak rehabilitációját, önálló életkezdését, társadalmi visszailleszkedését saját és mindannyiunk érdekében is több eszközzel segítjük elő. 2020-tól a javítóintézeti ellátottak az intézeti elhelyezésük teljes időtartama alatt kötelesek képzésben részt venni, elsősorban az általános iskola befejezése, majd szakképesítés megszerzése érdekében. A jó magaviseletük miatt a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottak részére lehetővé tesszük, hogy a javítóintézet utógondozó részlegén kapjanak elhelyezést, ha a családjukhoz való visszatérés nem megoldható.

Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Az előzőekben elmondottakra is különös figyelemmel kérem, hogy a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, tisztelt Országgyűlés. Elsőként Kovács Sándor képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka mondja el a véleményét. Parancsoljon!

KOVÁCS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr által felvázolt szociális és gyermekvédelmi törvény módosításáról, ha megengednek egy-két pontosító adatot, a Fidesz-frakció véleményét hadd mondhassam el. Nagyon fontos a gyermekek otthongondozási díjának a bevezetése, mint ahogy államtitkár úr is említette, 2019-től 100 ezer forint, és 2022-re az akkori minimálbérre való emelését tűzte ki a kormány célul. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az ápolási díjban részesülők 34 százaléka, azaz 17 300 fő becsült többletigénye 2019-ben 11,5 milliárd forint lesz, magyarul 11,5 milliárd forinttal költ többet az állam a gyermekek otthongondozási díjára.

Az ápolási díjban részesülők  hiszen eddig is ápolási díjként emlegettük  többletigénye 2,7 milliárd forint lesz 2019-től a mostani 17,8 milliárddal szemben. Ez összesen 33 500 főt fog érinteni. A kiemelt összegűnél 58 680 forintról 67 482 forintra fog emelkedni az ápolási díj összege, amely az alapösszeg 207 százaléka.

Az alapösszegű ápolási díj esetében a gondozási szükséglet felülvizsgálatánál megkülönböztetjük a háziorvos egészségügyiállapot-vizsgálatát, illetve a gondozási szükségletet, amit szakértő végez. Ez a kettősség garantálja azt, hogy az ápolási díjra jogosultaknak az egészségügyi és szociális igényét fel tudjuk mérni. Jogosultságmegszerzési pontosítást is magában foglal a törvény, mégpedig a jövedelemvélelmezés esetében lehetőséget ad a szociális hatóságnak az adóhatósággal való együttműködésre a pontosabb adatok megszerzéséért. Ezzel is, úgy gondolom, hogy a törvény az állami hatóságok közötti átjárhatóságot, illetve az információszerzést segíti.

Mindenféleképpen szeretnék szólni arról az alkotmánybírósági határozatról, amely különbséget tett eddig a támogatásra jogosultak körében a mozgásszervi fogyatékossággal és az egyéb betegséggel, illetve korlátozott fogyatékossággal élő személyről. Ezt a törvény kiegyenlíti, és a jelenlegi szabályozás szerint 114 450 fogyatékossági támogatásra jogosult mozgásszervi fogyatékosság jogcímén, amelyből 56 797 fő részesül támogatásban.

A megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatban egy olyan pontosítás kerül bevezetésre, amely az adott szolgáltatással jár egyben, ami szintén azt vetíti előre és azt próbálja meg az intézményeknek segítségül adni, hogy a szervezetpszichológus által javasolt és az intézményvezető által létrehozott fejlesztő foglalkoztatásban való részvétel milyen feltételekkel és milyen szerződési formában fog megvalósulni. Ez gyakorlatilag közvetlenül érinti a munkáltatóknak az adójóváírását; illetve a rehabilitációs kártya esetében, mint ahogy államtitkár úr említette, eltörlésre kerül, hiszen az adóhatósággal szemben a munkáltató közvetlenül tudja alkalmazni ezt a kedvezményt, amit 2018-ban 9096 munkáltató 37 654 fő megváltozott munkaképességű személy után vett igénybe, összesen 776 millió 570 ezer forint értékben.

Szólt államtitkár úr a hajléktalanság kezeléséről is, ami politikailag nagy vihart kavart mostanában. Én is egyetértek és a frakció is egyetértett azzal, hogy a hajléktalanság egy olyan emberi jog, amit azért arra nem használhatunk fel, hogy utána az élethelyzetéből vagy éppen az életét veszélyeztetve, ne adj, uramisten, krízishelyzetbe kerüljön vagy haláleset forduljon elő. Ezért a frakció támogatta eddig is azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek a hajléktalan emberek életminőségének javítását célozzák. Illetve azon a településen, ahonnan én jövök, Mátészalka, ahol képviselő vagyok, 18 ezer fős település, nappali ellátásra jogosult, és örömmel olvastam, hogy a törvény lehetőséget ad olyan nappali ellátást biztosító intézményeknek éjszakai külső férőhely kialakítására, amire eddig nem volt lehetőség. Tehát kinyitja a lehetőségek tárházát.

Szólt államtitkár úr a szociális diagnózis elkészítéséről. Ez egy olyan, a gyermekjólét és a családsegítés integrációjával létrejött szakmai dokumentum, amely az ellátotti körben mindazokat a fejlesztési irányokat, illetve gondozási irányokat szabja meg, amit az intézményben, vagy nagyon fontos, most már az intézményen kívülről jelzést adó családok vagy gyerekek esetében is megtesz, és segítséget kérnek a gyermekjóléti központnál.

Államtitkár úr, ön nem említette, de hadd ejtsek szót arról, hogy a szociális törvény hatálya alá tartozó volt az egyházi jogi személy által szervezett tevékenységet ellenszolgáltatás nélkül végző más személyek által nyújtott szállás, étkezés vagy más segítő karitatív tevékenység, ha azt az igénybevevőtől, hozzátartozótól vagy rájuk tekintettel harmadik személytől származó ellenszolgáltatás és állami, helyi önkormányzati támogatás nélkül nyújtják. Gyakorlatilag, ha állami támogatás nincs vagy más személy nem fizet azért a szolgáltatásért, azt gondolom, valóban helyénvaló volt, hogy a szociális törvény hatálya alól kivegyük azokat a szigorító intézkedéseket, amely gyakorlatilag nem függött össze egyéb kormányzati vagy állami források igénybevételével.

Egyetértek azzal is, ami a szociális étkeztetési szabályoknak, a résztvevők létszáma, nem akarom a szűkítést használni, de mégiscsak a pontosítását szolgálja, ami azt mondja, hogy a mindenkori működési engedélyben leírt ellátotti személy vehesse igénybe. Ennek van egy kis mozgási lehetősége: ugye, eddig a szociális törvényben az szerepelt, hogy havonta maximum 110 százalékig mehetett el, de vannak olyan időszakok, ami évi száz százalékban tekinti. Tehát rugalmasabbá válik a rendszer azáltal, hogy van egy felső limit. De ugyanakkor a házi segítségnyújtásban, illetve az étkeztetésben a törvény lehetőséget ad arra a rugalmasságra, hogy havonta esetleg eltérjen a 110 százalékos határtól, hogy egész évre számítva bruttóban meglehessen a 100 százalék, hiszen az engedélyezetti szolgáltatási létszám egész évben nem haladhatja meg a 100 százalékot.

Beszélt államtitkár úr a támogatott lakhatásról. Hadd mondjam el itt is a személyes példámat: a győrteleki Viktória ápoló-gondozó otthon fülpösdaróci telephelyéről jelen pillanatban 60 főt tagolnak ki, és azt gondolom, hogy az a fajta társadalmi érzékenyítés, ami az ő befogadásukat jelenti, ezzel a törvénymódosítással, hogy ők is ugyanúgy a társadalom tagjai  bár a törvény itt elsősorban azzal foglalkozik, hogy a velük dolgozó, foglalkozó emberek kényszerintézkedéseinek lehetőségét tiltja.

Ennek az a logikája, hogy ők is annak az adott társadalomnak, a helyi társadalomnak a hasznos tagjai, és ha valami betegségük van, akkor ugyanazt a szolgáltatást veszik igénybe akár a mentő, rendőrség vagy bármilyen más tekintetben. Tehát leveszi az intézmény válláról azokat a lehetőségeket, terheket, amelyek egy normál életvitelszerű lakhatásban viszont, azt gondolom, hogy minden állampolgárnak joga és egyben kötelezettsége is.

Nagyon helyesen államtitkár úr kitért a gyermekjóléti szolgáltatások feladatának értelmezésére, hogy a már említett integrációval létrejött jelzőrendszer kiterjed az észleléssel és a készenléti szolgáltatással együtt működő központi nyilvántartásnak a vezetésére, amely helyi krízishelyzetekben azonnali segítséget és családtámogatást tud nyújtani az adott telefonszám ismertetésével. Ez is, azt gondolom, a rugalmasság és a gyorsaság tekintetében jelent nagy-nagy segítséget.

A gyermekvédelem tekintetében államtitkár úr említette azt a fajta Barnahus kifejezést, amit skandináv modellként Magyarország bevezet. Engedjék meg, hogy vezérszónoklatom után egy általános hozzászólásban kicsit részletesebben szóljak erről a problémáról, illetve ennek a megoldásairól.

Valamint nagy örömömet fejezem ki, hogy a nevelőszülők mint a 12 év alatti gyermekeknek a legjobban preferált szociális ellátási rendszere, a gyed, a gyes és az örökbefogadási díjak tekintetében rugalmasabb, együttműködőbb és a családi igényt jobban figyelembe vevő törvényi módosításokat tett lehetővé.

Magam és a frakció részéről tudjuk támogatni a törvénymódosítást, és sok sikert kívánok államtitkár úrnak, illetve a minisztériumnak a gyakorlati végrehajtásában.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Stummer János képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszólaló. Parancsoljon!

STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó és helyes, hogy emelik az ápolási díjat, de annak az ütemezésével, az összegszerűségével, illetve a törvényben meghatározott kivételeivel nem tudunk egyetérteni. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy míg az önellátásra képtelen gyermeket nevelő családok helyzetét részben rendezik, addig a többi ápolási díjban részesülő érintettet és családját méltatlanul háttérbe szorítják. Ha ezt a törvényt önök, kedves fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, a kétharmados többségük birtokában át fogják nyomni a Magyar Országgyűlésen, úgy 33 ezer embert hagynak nagyjából ugyanabban a kilátástalan helyzetben, akik testvérként, gyermekként vagy nevelőszülőként végzik ezt az embert próbáló munkát. Eddig tartott a jól fésült véleményünk erről a bizonyos előttünk fekvő törvényjavaslatról. Néhány számmal szeretném az önök kedélyeit borzolni, amelyek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban eszembe jutottak. 29 ezer forint, 44 ezer forint, 52 ezer forint: ennyit kapnak havonta ma Magyarországon azok az emberek, akik beteg hozzátartozójukat nevelik a saját otthonukban, ennyit kapnak a magyar államtól ezért a 24 órás emberfeletti munkáért cserébe. Ennyit kapnak havonta azért a munkáért, amit, államtitkár úr, az állam helyett végeznek el. Ennyit kapnak havonta, és ebből kell fenntartani önmagukat, és ebből kell fenntartani a családjukat.

Azt gondolom, sokak nevében mondhatom, nagyon örülök annak, hogy eljutottak végre arra a felismerésre, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ennyi pénzből 2018-ban Magyarországon egészen egyszerűen nem lehet megélni. Eljutottak végre-valahára odáig, hogy ez így nem mehet tovább, mert ennyi pénzből nem lehet kifizetni az összes számlát, nem lehet megvenni a gyógyszereket, nem lehet megvenni a pelenkát, és nem lehet kenyeret venni az asztalra. Ennyi pénzből nem lehet olyan luxuscikkekre költeni, mint a gyümölcs, a telefonszámla, vagy ne adj’ uram, teremtőm, a lakástörlesztő.

Örülök, államtitkár úr, hogy ez az ügy olybá tűnik, hogy felkeltette az önök érdeklődését. Örülök annak, hogy a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt méltóztatott a királyi tanácsban  abban a királyi tanácsban, amit ő kormánynak csúfol, és önök is , és beszélni erről a döntésről, és döntést hozni ebben a kérdésben. Örülök neki, hogy volt merszük most, néhány hét után idejönni a Magyar Országgyűlés elé, s vannak olyan magabiztosak, hogy ezt a törvényjavaslatot most a Ház elé hozzák. Így aztán legalább őszintén beszélhetünk végre arról, hogy önök mit is ígérnek ezeknek az embereknek; merthogy amilyen ígéretet néhány hete tettek a sérült kiskorú gyermeküket otthonukban ápoló szülőknek, most ezt az ígéretüket váltják törvényjavaslatra.

Megígérték ezeknek az embereknek, hogy hamarosan nem 52 ezer forintot, hanem 100 ezer forintot fognak kapni támogatásként. Megígérték, hogy a következő négy évben a minimálbérhez rögzítik majd az állami segítség mértékét. Megígérték, hogy a több, magáról gondoskodni képtelen gyermeket ápoló családok másfélszeres támogatáshoz jutnak majd a továbbiakban. Ez lesz hát az új műszó szerint a gyermekek otthongondozási díja, vagyis a gyod. De azoknak is ígéretet tettek, akik 18 évet betöltött hozzátartozójukat ápolják otthon; ez is itt fekszik most a Ház előtt. Azt ígérik ezeknek az embereknek, tízezreknek, hogy a mostani ellátásukat 15 százalékkal fogják emelni, aztán pedig a következő három évben 5, 5, meg megint 5 százalékkal fogják növelni ezt a támogatást, és ígéretük szerint 2022-re így 30 százalékkal fognak többet kapni ezek az emberek a munkájukért cserébe.

Minden áldott nap, amikor ilyen napját éli a Magyar Országgyűlés, számos törvényjavaslat vitájára kerül sor ebben a Házban. De amikor egy ilyen törvényjavaslat van az asztalon, különösen indokolt az, hogy mögé nézzünk, hogy kik is vannak az adott törvényjavaslat mögött, kik azok, akiknek az életéről ez a száz-egynéhány ember majd itt jövő héten dönteni készül.

Hogyan szerepelnek a szakirodalomban azok az emberek, akikről most beszélünk? „Fogyatékos személy az, akinek értelmi akadályoztatottsága, genetikai, illetve magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá 14. életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű, továbbá aki az IQ-értékétől függetlenül a személyiség egészét érintő fejlődési zavarban szenved.” Szakszerű szöveg, jól mutat a papíron, érthető is.

De én most azt kérem önöktől, hogy lássuk mögé az emberi sorsot. Ott van mögötte az ember, e mögött a szakszerű szöveg mögött, ott van mögötte a valóság. Ott van Ádám, aki most 21 éves, és Ádámot a születése óta forgatja az ágyában az édesanyja, pelenkázza, és napi több alkalommal eteti meg szondával. Ádám édesapja már nem él velük, anyja egyedül gondozza otthon, ebből kifolyólag munkát vállalni nem tud. Ők ezt követően, kedves képviselőtársaim, kedves államtitkár úr, a következő időszakban a jelenlegi juttatásukhoz képest 8 ezer forinttal fognak többet kapni havonta.

A törvény szerint az is fogyatékos személy, idézem: „akinek mozgásszervi károsodása, illetőleg funkciózavara olyan mértékű, hogy helyváltoztatása segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy állapota miatt helyváltoztatásra még segédeszközzel sem képes, vagy végtaghiánya miatt önmaga ellátására nem képes”. Őket is van szerencsém ismerni, őket, akik e mögött a szakszerű szöveg mögött ott vannak. Egy fantasztikus, összetartó család, akik mindent megtesznek az autóbalesetben súlyos fogyatékosságot szerző lányukért, miután a férje őt magára hagyta. Otthon vannak ők is, és ők most 12 ezer forinttal lesznek előrébb.

Én itt állok fenn a pulpituson, és nem tudom, hogy államtitkár úr kényelmesen üle abban a fotelban. Lazítsa el magát, azt kérem, így talán könnyebb lesz egy gyors fejszámolást végezni, könnyebb lesz a most következő számokat tudomásul venni.

Mennyibe kerül most ez a gáláns ajánlatuk a magyar államnak? Mennyibe fáj önöknek ez az uralkodói kegy a következő egy évben, amit most gyakorolni készülnek? 3 milliárdba? 4 milliárdba? Tudja mit, államtitkár úr, legyen 6, de a pontos számot ön nálam nyilván sokkal jobban tudja; 6 milliárd forint tehát. Tudja ön, mennyit költöttek arra, hogy a miniszterelnök úr és egész pereputtya a budai Várba költözzön? Mennyit költenek önök erre? 30 milliárd forintnál is többet. Tudja ön, hogy mennyit költöttek csak a tavalyi évben kormányzati kommunikációra? Lehet, hogy a 70 milliárd forint kevés lesz. Tudjáke önök, tudja-e, államtitkár úr, hogy a Puskás Ferenc Stadion felépítése hány száz milliárd forintba kerül? Ön sem tudja, én sem tudom, meg a miniszterelnök sem tudja, mert nem tudja még senki, hogy mennyit készülnek ebből a projektből ellopni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Még mindig kényelmes ez a szék, államtitkár úr? Még mindig úgy érzi, hogy az a kormány, amelynek ön elkötelezte magát, amihez a nevét adja, amihez mindenfajta tudását és tapasztalatát adja, az emberséges és arányos szociális társadalompolitikát folytat? Komolyan úgy érzi, hogy az a kormány, amelynek ön is tagja, igazán és tiszta szívből megbecsüli az alázatos és áldozatos munkát?

(11.00)

Komolyan elhiszi, államtitkár úr, hogy az a kormány, amelynek ön tagja, az felelős? Felelős az a kormány  és ez egy költői kérdés lesz , ugyan felelőse az a kormány, amelyik tegnap este egy akármelyik stadion VIP-részlegében Csekonics báróként mulatott, számolatlanul szórta a pénzt a komáinak, ma pedig beküldi ide az egyik államtitkárát, hogy magyarázza el a magyarázhatatlant, hogy blazírt képpel érvelje meg, támassza alá, s adja ehhez az arcát, hogy csak ennyi jár ezeknek az embereknek? Hát felelős kormánye az önöké, államtitkár úr, amelyik most ahelyett, hogy tisztességesen rendezné ezeknek a tízezreknek a sorsát, garasoskodik? Számolgatják a járulékokat, centizik a százalékokat, matekolnak a 18. életévvel, mintha egyébként a 18. életév betöltésével akár egyik pillanatról a másikra bármi  bármi!  megváltozna ezeknek a családoknak az életében, már ami az ellátott állapotát illeti. Kötik az ebet a karóhoz, lépcsőzetes bevezetésről beszélnek, közben pedig néhány ezer forintokról van szó egy-egy család esetében.

Hát ennyire fájna önöknek, államtitkár úr, hogy az az asszony, aki napjában vagy háromnapjában egyszer öt percre eljut a közeli boltba, el tud szabadulni a beteg gyereke mellől, hogy bevásároljon, ne csak annyi narancsot tudjon venni, hogy az a szondába elég legyen, hanem esetleg az asztalra is jusson belőle? Ennyire fájna önöknek, hogyha ezek a családok végre valóban megbecsülve éreznék magukat? Ennyire fájna önöknek, hogyha végre egyszer, 2010 után az első alkalommal, egyszer nem maguknak lenne igazuk?

Ha kényelmes a szék, államtitkár úr, ne haragudjon, hogy ezt mondom, de akkor önnek rossz a tartása! Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat!A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Nacsa Lőrinc képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt percekben igen szégyenletes beszédnek lehettünk tanúi, amikor a kormányt egyfajta királyi tanácsnak, a miniszterelnököt lehordva, az államtitkárait folyamatosan szidva és fenyegetve Stummer János felszólalt a Jobbik nevében. (Stummer János: Ki fenyeget?! Ki fenyeget?!) Nem akartam ezzel kezdeni, de ön kényszerített rá, képviselő úr, hogy önök minden második sajtótájékoztatójukat valamilyen magyarázkodással kezdik, és ugye az egyik pillanatban még egy választási vesztegetés az egyik képviselőjüknél (Farkas Gergely: Melyik?! Melyik?! Beszélj!), a másik pillanatban vállalhatatlan beszéd, olyan, amit itt nem is mernék idézni a tisztelt Házban, hiszen semmilyen módon, még idézet formájában sem való ide. Harmadszor Jakab Péter képviselő úr, aki a borsodi kocsmában jobbikos haverokkal beszél… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr… (Stummer János Nacsa Lőrincnek: Szégyelld magad!  Farkas Gergely és Stummer János közbeszól.) Képviselő úr, legyen szíves, térjen a törvényjavaslatra! Köszönöm.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Rátérek, elnök úr (Farkas Gergely: Na, végre!), köszönöm szépen. …Azért, mert ott már kiléptek a jobbikosok, illetve nem tud velük ott társalogni. Fontos törvényjavaslat fekszik most előttünk. A szociális szféra mindig kiemelt figyelmet kapott a polgári, nemzeti kormányok ideje alatt. Számunkra rendkívül fontos, hogy nagy figyelmet fordítsunk az elesettekre, rászorulókra, gyermekekre, idősekre, a fogyatékkal élőkre vagy a megváltozott munkaképességűekre (Stummer János tapsol.); ne feszültséget keltsünk, ne politikát csináljunk belőle, egy-két ügyből, mint ahogy ezt az ellenzék rendszeresen teszi (Stummer János: Ó!), hanem valódi, igazi segítséget nyújtsunk. Az elmúlt 8 évben a folyamatok, a számok ezt igazolják, és ezen az úton most sem szeretnénk megállni.

A most tárgyalt törvényjavaslat egyik fontos eleme, hogy rendezi az otthonápolók helyzetét, és valamiféle jövőképet ad nekik. Emlékezhetünk, hogy nyáron az ellenzék megpróbált hisztériát kelteni az ügyben, nehéz helyzetben lévő családokat próbáltak a színpadra rángatni, valódi civilek helyett sokszor álcivilekkel hangoskodtak. Ezzel szemben a kormány és a Fidesz-KDNP-frakciószövetség a megoldást kereste, leült az érintettekkel, több alkalommal leült az érdekvédelmi szervezetekkel, a valódi civilekkel, a szakma képviselőivel, és ennek eredményeképpen egy közös és jó megoldás született.

Bevezetjük a gyermekek otthongondozási díját, amely a súlyos fogyatékosságából, tartós betegségéből adódóan önellátásra képtelen gyermekükről gondoskodó szülők számára a gyermek életkorára tekintet nélkül jár. Összege 2019. január 1-jétől bruttó 100 ezer forint, amelyet 10 százalék nyugdíjjárulék terhel. Két önellátásra képtelen gyermekről való gondoskodás esetén már másfélszeres az összeg, 2022-re lépcsőzetes emelkedéssel eléri majd a minimálbér bruttó összegét. Emeljük az ápolási díjat is, az emelés mértéke 2019. január 1. napjától, azaz egy hónap múlvától 15 százalék, majd a 2020-2022. években további 5-5 százalék.

Emlékezzünk rá, hogy a Fidesz-KDNP-kormány volt az, amely korábban is emelte az ápolási díjat, és emlékezhetünk arra is, hogy azok hangoskodtak leginkább, akik maguk az út szélén hagyták ezeket az embereket. Fontos elmondani, hogy a 2000-es években három költségvetési év volt, amikor nem emelkedett az ápolási díj összege egy forinttal sem. Ez az a három év volt, amikor Varju László államtitkárként működött a kormányban  ő az, aki hétről hétre megjelenik itt mindenféle feliratos pólóban, de a hangulatkeltésnél tovább még nem jutott (Varju László feláll képviselői helyén, és rámutat az általa viselt pulóver feliratára: „Az otthonápolás munka!”), a hangulatkeltésnél tovább még sosem jutott.

Fontos, a jogalkalmazókat segítő pontosításokat is tartalmaz a törvényjavaslat. Mi minden olyan módosítást támogatunk, amely egyszerűbbé, tisztábbá, logikusabbá teszi a jogalkalmazók helyzetét, így nyilván ezek a változások, az adminisztratív változások is üdvözölendők.

Két kormányzati cikluson át számos, sokakat érintő intézkedés történt a szociális területen. Végső soron mindig is azokra lesznek hatással a szociális területen bevezetett intézkedések, akik támogatásra szorulnak az élet valamelyik területén. Alapelvként leszögezném, hogy az a jó, ha minél több embernek tudunk segíteni még a szociális védőháló igénybevétele előtt. Azok a gondolatok nem változnak, hogy segély helyett munkát próbáljunk meg adni, és legyen rendszeres, kiszámítható jövedelme valakinek, és olyan legyen a családtámogatás, amelynek köszönhetően több pénz  és nem kevesebb  marad a családi kasszában.

Megőrizzük és tovább emeljük azoknak a kezdeményezéseknek a támogatását, amelyek eddig is eredményesek voltak. Nemzetgazdasági szempontból és társadalmi szempontból is fontos, hogy több foglalkoztatott legyen a megváltozott munkaképességűek körében is. Egyértelműen ki kell mondani, hogy igenis tudnak értékes munkát teremteni, hozzáadott értéket előállítani. Az érintettek számára egészen új életminőséget, életcélokat nyújthat, ha lehetőséget kapnak arra, hogy munkát végezzenek.

A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rátája jelenleg 40 százalékos, míg 2010-ben még csupán 18 százalékos volt. A kormány célja a 40 százalékos foglalkoztatási ráta további emelése, éppen ezért a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása jövőre is emelkedik, ahogy az az elmúlt években is emelkedett, jövőre 2,7 milliárd forinttal többet fordít erre a kormány, így már közel 42 milliárd forint szerepel a költségvetésben erre a célra. Nyilvánvalóan  és ez nagyon fontos, ebben kérem mindenkinek a támogatását  itt elengedhetetlen a további piaci szereplők bevonása is.

Ebben a törvényben módosításra kerülnek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival és a foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos intézkedések is. Fontos változás és egyszerűsítés, hogy hatályon kívül helyezésre kerül a rehabilitációs kártyával összefüggő rendelkezés, tekintettel arra, hogy 2019. január 1-jétől a járulékkedvezmény igénybevételéhez már nem szükséges az érintett személyeknek a kártyát kiváltani, a kedvezményt közvetlenül érvényesítheti a munkáltató is. 2018 júliusában több mint 9 ezer munkáltató közel 40 ezer fő megváltozott munkaképességű személy után vette igénybe a rehabilitációs kártya biztosította járulékkedvezményt, ez a nyári hónapok egyikében több mint 750 millió forint összegben volt.

Fontos változás van a törvényben a hajléktalanellátással kapcsolatban is. Egyre többen veszik igénybe a hajléktalanellátó szolgáltatást, ám ezzel együtt is csupán 80 százalékos a kihasználtság országosan, és egyértelmű, hogy az október közepén életbe lépett jogszabállyal nem szankcionálni akarunk, hanem motiválni, hogy lehetőség szerint minél több embert segítsünk a hajléktalanellátó rendszerbe és onnan tovább. Az ellenzék az, amely minden jogi és politikai eszközt bevet annak érdekében, hogy az utcán tartsa az embereket, a hozzájuk nem méltó körülmények között.

A külső férőhelyen biztosított lakhatási szolgáltatás jelenleg a hajléktalan személyek átmeneti szállásához kapcsolódóan működtethető. A nappali melegedők fenntartására a helyi önkormányzat 10 ezer fő lakosságszám felett köteles, azonban a 30 ezer fő alatti települések nem kötelezettek szállást nyújtó hajléktalanintézményt működtetni. A 2018. október 15-étől hatályos jogszabályi változásokra figyelemmel a 30 ezer fő alatti településeken előfordulhat, hogy a hajléktalan személyek számára csak a nappali ellátás megoldott, az éjszakai szállás azonban helyben nem biztosított, így több érdeklődő, több város, kisváros is jelezte a kormányzat számára, hogy a nappali melegedő ügyfélköre számára szükségesnek tartja szállást is biztosítani, ezzel a hajléktalan személyek nagyobb városok irányába történő elvándorlását is meggátolva.

A hajléktalan személyek társadalomba visszavezetése érdekében is szükséges, hogy ne kerüljenek hátrányba azok a kisebb lakosságszámú települések, ahol nem kötelező működtetni átmeneti szállót.

(11.10)

Ennek érdekében a törvényjavaslat most megteremti annak a lehetőségét, hogy azokon a településeken, ahol nem kötelező átmeneti szállást fenntartani, a nappali melegedőt fenntartók a nappali intézményükhöz kapcsoltan hozhassanak létre külső férőhely formájában lakhatási szolgáltatást, annak személyi és szakmai kapacitásait is használva. E módosítással igény esetén a kisebb településeken is sor kerülhet szállást is nyújtó, hajléktalanellátó férőhelyek létrehozására, elkerülve az életvitelszerűen közterületen tartózkodást.

Szót kell ejteni az egyházak karitatív és szociális szerepvállalásáról is. Az elmúlt hat évben nagyjából megduplázódott az egyházi jelenlét a köznevelésben, miközben a gyermekvédelemben négyszeresére, a nevelőszülői házban pedig nyolcszorosára nőtt az egyházak szerepvállalása. Beszédes az is, hogy a Magyar Karitatív Tanács hat rendes tagjából is öt egyházi kötődésű, egyházi hátterű, illetve a három társult tagból is mind a három egyházi hátterű. Ezt a munkát itt és most is szeretnénk megköszönni és elismerni.

A törvényjavaslat szerint nem fog a szociális törvény hatálya alá tartozni az egyházi jogi személy által szervezett egyházi személyek, illetve a tevékenységet ellenszolgáltatás nélkül végző más személyek által nyújtott szállás, étkezés vagy más segítő karitatív tevékenység, ha azt az igénybe vevőtől, hozzátartozójától, vagy rájuk tekintettek harmadik személytől származó ellenszolgáltatás és állami, helyi önkormányzati támogatás nélkül nyújtják.

Nem kérdés, hogy ebben a Házban a gyermeket nevelő családok csak a Fidesz-KDNP-re számíthatnak. Ismert adat, hogy 2010-ben még 1000 milliárd forint alatt volt az a költségvetési forrás, amit a magyar családokra fordítottak a szocialisták, a Gyurcsány-kormány, míg 2018-ban, ’19-ben már meghaladja a 2000 milliárd forintot. Ez több mint duplázás. Emlékezhetünk arra, hogy 2002 és 2010 között eltörölték az egy- és kétgyermekesek családi adókedvezményét, három évről két évre csökkentették a gyes időtartamát, eltörölték az otthonteremtési programokat, illetve bezártak iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, és még a családi pótlékot is megpróbálták megadóztatni.

Fontos és életbe vágó változás a nevelőszülők részére megállapítható gyed bevezetése, a nevelőszülők képesítése megszerzésének elősegítése, az örökbe fogadó szülők gyesjogosultságának kibővítése és az örökbefogadói díj bevezetése. Itt fontos megemlíteni és megköszönni a nevelőszülők fontos munkáját. Az államtitkárság nemrég országos kampányt is indított a témában. Azt gondolom, hogy a kampány célja, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét ennek a munkának a fontosságára, hogy akár további nevelőszülőket is toborozhassunk, hogy megköszönjük ezt a munkát, mert meggyőződésünk, hogy ez nem kizárólag a nevelőszülők saját vállalása, hanem egy közös társadalmi ügy.

A gyermekvédelemben 23 ezer gyermek van, és 15 ezer él nevelőszülőknél. Ha úgy vesszük, hogy ez egy magyarországi város lakossága is lehetne, a magyar nemzet szempontjából nagyon nem mindegy, hogy ezeknek a gyermekeknek hogyan alakul a sorsuk, ahogy az sem mindegy, hogy az ő gyermekeik majd hogyan szocializálódnak. Ezért fontosak az elmúlt években megtett intézkedések, az a jogszabályi változás, hogy 2014 óta nevelőszülőnek lenni foglalkoztatási jogviszonynak minősül. Így sokkal nagyobb anyagi biztonságban élhetnek a családok. Azt gondolom, hogy az anyagi elismerésen túl ez a kampány, illetve a minisztérium eddigi tevékenysége egyfajta erkölcsi elismerést is biztosít. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség innen is szeretné megköszönni a nevelőszülők munkáját.

Azt gondolom, hogy egy komplex, összetett törvényjavaslat fekszik előttünk, számos előremutató, fontos és pozitív elemmel. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatja azt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon, öné a szó.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, a gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, családok támogatásáról szóló törvény és egyéb törvények módosítását tartalmazza. Alapvetően három nagyobb téma emelhető ki a módosítások közül: az ápolási díj átalakítása, az örökbefogadási díj bevezetése és a nevelőszülőket érintő módosítások. Ezenfelül több kisebb és néhány kardinálisabb módosítás is szerepel a javaslatban.Azt látjuk, hogy megint egy több törvényt érintő, nagyon nagy módosítási csomagot hoztak elénk, a képviselők elé. Lényegében néhány pozitív, egészen jó irányt mutató döntés van a törvényjavaslatban, de persze a nagyobb része megint olyan, hogy azt mondhatjuk, az ellenzék részéről nem lehet támogatni, vagy ha befogadják a módosító javaslatainkat, még azt is mondhatnánk, hogy támogatható lenne ez a kezdeményezés. Csak ugyebár, az elmúlt években láttuk, hogy hiába jobbító szándékkal adjuk be ezeket, folyamatosan lesöprik az asztalról.

Amiről már előttem jobbikos képviselőtársam is elég hosszan beszélt, és ami a legfontosabb része ennek a módosításnak, ez a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosítása és itt az otthonápolási díj megemelése. Ha az otthonápolási díjról beszélünk, nagyon fontos arról megegyeznünk, hogy szerintem ez az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezt rendezni kellene. Ma Magyarországon, ha otthonápolásról beszélünk, körülbelül 50 ezer családot érint ez a téma. Önök úgy tették ide ezt a módosítást, hogy különbséget tesznek beteg és beteg között, család és család között. Évek óta harcolnak a beteg gyermekeiket, beteg hozzátartozóikat ápolók azért, hogy akár munkaviszonynak ismerjék el az otthonápolást, vagy azt a megfelelő összeget megkapják, amivel éppen csak nem halnak éhen és tudják végezni a munkájukat.

Az otthonápolás azért is nagyon fontos, mert egy olyan terhet vesz le az államról, amit ha költségvetési szempontból vizsgálunk, egy nagyon magas összegről beszélhetnénk. Szerintem minden tiszteletet megérdemel az, aki otthon próbálja ezt a nagyon-nagyon nehéz feladatot megoldani. Azért elkeserítő, hogy önök most úgy hozták be a módosítást, hogy különbséget tesznek. Ha a törvénymódosítást megnézzük, látjuk, hogy különbséget tesznek a tekintetben, hogy valaki a gyermekét ápolja, vagy az édesanyját, édesapját. Különbséget tesznek aszerint, hogy valaki a gyermekét ápolja, vagy a testvérét. Persze, tudjuk, hogy a betegen született gyermeket a születésétől fogva ápolja az édesanya, meg az édesapja. De ha a szülőről beszélünk, azt mondhatjuk, tisztában vagyunk vele, hogy a legtöbb esetben csak egy rövidebb időszak alatt kell gondoskodni róla. Ezen kívül szerintem nincs különbség a kettő között.

Azt is el kell mondani, hogy ha huzamosabb ideig valaki ápol  erre mindenki tud a környezetéből példákat hozni , legtöbb esetben azt látja, hogy maga az ápoló is belerokkan abba a hosszú ápolásba, abba a nehéz lelki teherbe, amiben nap mint nap benne van. Azt gondolom, ez a legaljasabb, amikor arról beszélhetünk, hogy különbséget teszünk ezek között a családok között. 17 ezer olyan családról beszélünk, ahol a szülő a gyermekét ápolja, és 33 ezer olyan családról, ahol más hozzátartozót. Ha összeadjuk, ez közel 50 ezer család. Azt gondolom, hogy a költségvetést nem rendítené meg, ha egységesen kezelnénk ezt. Fogunk módosító javaslatot benyújtani a tisztelt Háznak, hogy ezt oldja meg, oldja fel ezt a problémát. A másik probléma, hogy végre el kellene oda jutni, hogy munkaviszonynak ismerje el a kormány azt, amit erőn felül ezek a családok nap mint nap végeznek.

Hozzá kell tennem, abban is megegyezhetünk, hogy az otthonápolásnál a nők terhe az, amit végeznek a szülők ápolásánál, kimondhatjuk, hogy ezt 99 százalékban a nők végzik el, és ez nagyon sok esetben a gyermeknevelés és a munkavégzés mellett történik. Azt gondolom tehát, hogy sokkal több figyelmet és sokkal nagyobb megbecsülést kellene ezeknek az embereknek nyújtanunk.

A következő módosítás a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló ’97. évi XXXI. törvény. A gyermekvédelem rendszerét érintő módosítások alapvetően támogatandóak és fontosak. Ugyanakkor nem érthető, hogy például a nem azonos helyen elhelyezett testvérekre vonatkozó közös gyermekvédelmi gyám kirendelését miért csak az új eljárásokban teszik kötelezővé, mondván, nem okoznak többlet munkaterhet a gyámhatóságok és a területi gyermekvédelmi szolgálatok számára. Most akkor a gyermekek érdeke mindenekfelett vagy az intézményeké? Arról nem is beszélve, hogy eleve arra kellene törekedni, hogy a testvéreket csakis egy helyen lehessen elhelyezni. Hihetetlen, hogy a nevelőszülők 2013-ban előírt képzését a mai napig nem tudták lebonyolítani.

(11.20)

Közben zajlik a kormány részéről az a kampány, hogy minél több gyermeket fogadjanak örökbe Magyarországon, ami egy nagyon nemes cél és támogatandó is, mert a gyermeknek mindig a legjobb családban felnőni.

Kiemelendők az összeférhetetlenségről szóló új rendelkezések, amikor a családgondozó a főnöke vagy a fenntartó önkormányzat polgármestere, alpolgármestere, jegyzője vagy aljegyzője gyermekével kapcsolatban látna el gyermekvédelmi feladatokat, ugyanakkor ez alapján bármelyik munkatárs gyermekének ellátásának esetét is kéne zárni. Egyébként, ha jogállam lenne, akkor a munkatársak érintettségén túl senki nem kéne, hogy kompromittáltathassa a családgondozót munkájában, így az önkormányzati vezetőket sem.

A következő módosítás a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi törvény módosítása. Az örökbefogadó szülőknek járó újabb támogatási formák kedvezőek, támogatandóak, igaz, mindössze annyit tesznek, hogy lényegében a gyermek korától függetlenül részesülhetnek azokban a juttatásokban, amit a kisgyermeket nevelők kapnak. És felépítik a teljes rendszert: alacsonyabb összegű örökbefogadói gyes, magasabb összeget biztosító örökbefogadói gyed, és megkapják majd az egyébként szüléskor járó anyasági támogatást is örökbefogadáskor. Ez nagyon fontos lépés, főleg akkor, ha csecsemőket fogadnak örökbe. De leszögezik, hogy aki már egy éve neveli saját háztartásában az örökbe fogadott gyermeket, az nem lesz jogosult az ellátásra, mivel a gyermek már beilleszkedett a családba. Én nem értem megint, államtitkár úr, hogy ezt miért kell. Fontolják már meg, szerintem az, hogy egyévesen kerül egy gyermek egy örökbefogadóhoz, hogy miért kell ez. Szerintem minden olyat támogatni kell, amikor az állami rendszerből próbáljuk ezeket a gyerekeket, az állami ellátórendszerből, intézményi rendszerből, főleg, ha örökbefogadásról beszélünk, szerintem ezt meg kellene fogadni, mi fogunk benyújtani törvénymódosítást.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvény módosítása: szokásos fideszes megoldás, úgy tesznek, mintha megoldanának egy problémát, de valójában halogatják, ahogy tudják, ugyanis az Alkotmánybíróság ez év végéig kötelezte határozatában az Országgyűlést, hogy korrigálja az alaptörvény-ellenességet, amit most meg is tesznek, de csak 2020-tól lép életbe a változás. Ezt is, gondolom, hogy ha Alaptörvényt szegtünk, akkor hamarabb kellene módosítani.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi törvény módosítása: nem teljesen logikus, hogy az örökbefogadói gyesre való jogosultságnál kizáró tényező, hogy a gyermeket, ugyanez, hogy már egy éve saját háztartásban neveli az örökbefogadó szülő, de az anyasági támogatás kiterjesztése révén akkor is jár az örökbefogadónak ez az egyszeri juttatás, ha legfeljebb egy éve neveli a gyermeket. Az örökbefogadást segítő összes intézkedés, ami a Cst.-t is érinti, és a gyes felső korhatárának eltörlése esetükben is mind csak 2020 után lép hatályba.

Nem értjük, hogy ha 2018-ban idehoznak módosításokat, és tényleg arról beszélünk, hogy hogyan kéne az örökbefogadást segíteni, akkor miért csak 2020-tól akarjuk ezeket a támogatási formákat megadni. Szerintem nyugodtan lehetne 2019-et előirányozni, hogy ne veszítsenek még ezek a családok plusz egy évet, meg mondhatjuk azt, hogy támogatni lehetne még jobban, hogy minél több gyermeket örökbe fogadjanak.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény módosítása: a megváltozott munkaképességűeknek járó foglalkoztatási támogatás megszüntetése szinte semmilyen visszhangot nem kapott, pedig erre is akkor került sor, idén nyáron, amikor a kafetéria-rendszert átalakították.

Itt még beszélnünk kell arról, hogy létszámstopot rendelnek el a népkonyháknál. Én azt gondolom, hogy ha a hajléktalanellátásról beszélünk és a teljesen elesett emberek megsegítéséről  és remélem, hogy államtitkár úr erre választ fog adni , akkor minden eszközt fel kell használni, hogy ezek az emberek a napi meleg ételt megkaphassák, azt az ellátási formát megkaphassák, amire törvényt hoztak, hogy közterületen nem tartózkodhatnak, hogy tényleges megoldást jelentsen, hogy legyen napközbeni teljes körű ellátásuk, hogy most ne azt tapasztaljuk, államtitkár úr, nem tudom, hogy Budapesten szokotte közlekedni tömegközlekedési eszközzel, hogy most már ténylegesen nem az utcán tartózkodnak, mert tényleg félnek, hogy elviszik őket, most már megtörténik az, hogy bolyonganak, egész nap bolyonganak, és most már a közlekedési eszközökön vannak, ott vannak a HÉV-en, a villamoson és a vonatokon. Államtitkár úr, ez nincs rendben.

Nem büntetni kell őket, hanem a hajléktalanság felszámolására kell törekedni, de nem büntető eszközökkel, hanem azt kellene megoldani, hogy hogyan lehetne őket… Hát, kiszorítják a közterekről! Persze, egyetértünk, hogy meg kell oldani ezt a problémát, de mondja meg nekem, hogy mennyivel jobb az, hogy most már a közterek helyett a közlekedési eszközökön vannak.

Államtitkár úr, szeretném megkérdezni önt, hogy mióta bevezették ezt a törvényt, hány ember fagyott halálra vagy hűlt ki és annak következményeiben vagy valamilyen betegség, tüdőgyulladás vagy annak következtében meghalt, mert jó lenne tudnunk, hogy milyen súlyos következményei vannak ennek a törvénymódosításnak.

Államtitkár úr, én nagyon remélem, azt fogja mondani, hogy azokat a módosító javaslatokat, amiket szerintem az összes ellenzéki párt, mondjuk, az otthonápolással kapcsolatban be fog nyújtani, tudjáke támogatni vagy sem, mert az alapján fogjuk tudni eldönteni, hogy támogathatóe ez a törvénymódosítás vagy sem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Varju László képviselő úr, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. (Gréczy Zsolt mobiltelefonjával felvételt készít a pulpituson álló Varju Lászlóról.) Képviselő úr, Gréczy képviselő úr, a Házban nem illik fotózni. (Közbeszólások az ellenzéki oldalról: Mióta? A másik oldalon lehet?  Dr. Lukács László György: Még fotózni se lehet? Atyaúristen!) Köszönöm szépen. A másik oldalról is fogunk szólni. Éppen tegnap a Házbizottság ülésén foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, ön még bizonyára nem értesült erről, de tisztelettel arra kérem, ha lehet, tartóztassa magát ettől. Köszönöm. Varju képviselő úré a szó. Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, eljutottunk ide. Hosszú évek során sokan és sokat küzdöttek azért, hogy az önök által beterjesztett törvénynek része legyen az otthonápolók helyzetének javítása, és erről kell a következő hetekben vitatkozni, illetve a végén pedig szavazni. Ennek a vitának semmiképpen nem tesz jót, ha az ebben részt vevőket álcivileknek minősíti képviselőtársam, és nekem persze nem tisztem, hogy megvédjem őket, ezt majd megteszik ők maguk, ha ezt szükségesnek érzik, de azt hiszem, hogy az eddig elhangzott felszólalások elsősorban a felelősséget és a felelősséggel való gondolkodást helyezik előtérbe. Bármilyen módon, de azt gondolom, hogy ráirányítani arra a figyelmet, hogy van itt egy olyan társadalmi csoport, akiknek a helyzetén, mondhatnám azt is, hogy mindannyian javítani szeretnénk, de ha ezt csak részlegesen teszik meg, akkor ne csodálkozzanak, hogy egyébként akkor megkapják az emiatt járó feddést, a kritikát, ami arról szól, hogy ennek az a következménye, hogy nemcsak politikai vita alakul ki belőle, hanem még azok az érdekvédelmi szervezetek, azok az emberek is, vannak, akik rosszul érzik magukat, hiányérzetük van, mert azok a társaik, akik velük együtt küzdöttek, őket kihagyják abból, hogy egy kicsit jobb legyen a helyzetük, vagy pedig még ennél rosszabb is elképzelhető. Éppen ezért a következő percekben szeretném összefoglalni tulajdonképpen három részben és elsősorban racionális érvek alapján, hogy miért és mit lenne érdemes önöknek figyelembe venni, változtatni, azért, hogy akár az előbb említett helyzeten, de ami talán ennél fontosabb, hogy a mindennapokban legyen jobb azoknak, akik akár 24, akár 12 óra keretében végzik azt, amit tesznek; három részben.

Az egyik: néhány rövid megjegyzés az önök által benyújtottakhoz. Úgy látom, szükség van arra, hogy kicsit általánosabban is áttekintsük, hogy mihez képest nyújtottak be önök változtatást, és egyébként pedig mire lenne szükség ahhoz, hogy ez a helyzet érdemben változzon. Az első része tehát mindenképpen az a megjegyzés, hogy önök minden szakmai szervezet állítása szerint is egyeztetés nélkül nyújtották ide be ezt a törvényt. Értem, hogy sokat olvasnak és látják, mi történik a sajtóban, de egyébként azoknak a szakmai javaslatoknak a jelentős részét, amiket az érintett szervezetek, maguk az érintettek felvetettek, önök figyelmen kívül hagyják.

(11.30)

Az is lehetséges, hogy ez tudatosan történik, de akkor erre válaszolni kell. Mi az oka annak, hogy nem akarják munkaviszonynak elismerni az otthonápolást? Akkor beszéljenek erről, és legyen meg ennek a módszere. Tegyük hozzá, és ezt zárójelbe téve mondom, hogy különös kegyetlenség az, amit önök most éppen csinálnak. Mert benyújtották és egy napon tárgyalunk két olyan törvénytervezetet, az egyik, amiről éppen beszélek, a másik része, amikor 500 millió forintra emelik egy törvényjavaslattal a sportolók egyszerűsített adózásának felső határát.

Na most, ez olyan kegyetlenség szerintem magukkal az érintettekkel szemben is, de használhatnánk egészen más szavakat is erre a szituációra, ami egyszerűen elfogadhatatlan. Nem csak azért, mondhatnám a Költségvetési bizottság szempontjából, hogy önök hány milliárd forintot engedtek át az elmúlt években, amikor ezt az összeget felemelték 250 millió forintra, majd az egyesületeknek, ezeknek a kiváló kluboknak elengedték a köztartozásukat; most pedig azért, hogy azoknak a fociklubfenntartó személyeknek, cégeknek könnyebb legyen a helyzetük, mondhatnám úgy, hogy kevesebbe kerüljön, ezért abból, amiből finanszírozni lehetne azokat, akik ilyen rendkívül nehéz helyzetben vannak, na, erről a bevételről pedig önök látványosan lemondanak. Hát, magyarázzák már el, legyenek szívesek, hogy ezt mi okozza, vagy ha nem teszik meg, jelzem, különös kegyetlenség az, amit önök ebből a szempontból csinálnak. Az a felelősség, hogy 50 ezer emberről, családról, érintettről ilyen módon gondolkodnak, mindenképpen óriási felelősség abból a szempontból is, hogy azt a munkát, amit ezek az emberek végeznek, jelentős részben az állam helyett csinálják meg.

Ennek részleteire is majd szeretnék kitérni, mert ezek az emberek nem tervezték, hogy ilyen élethelyzetbe kerülnek. Nem így gondolták, de felelősséggel vállalták azt, hogy egyébként a családjukban kialakult helyzetre tekintettel igenis ezt felvállalják. És tulajdonképpen, ami a nagy közösség, a társadalom számára is a legjobb megoldás, az érintettek, az ápoltak számára a legjobb megoldás történik, ehhez képest mondjuk úgy, hogy igen szerényen hajlandók elismerni ezt a tevékenységet. Pedig, ahogy korábban mondtam, racionális érvekkel is mondom, sokkal olcsóbban ússza meg az állam akkor, amikor ők ezt megteszik.

Éppen ez is része annak az egyeztetés nélküli benyújtásnak a következményeként, hogy önök figyelmen kívül hagyják ezt a szituációt. Éppen ezért lehetett volna a Pénzügyminisztérium első becslésének megfelelően azt a 40-45 milliárd forintot erre rászánni, ami a Költségvetési bizottság ülésén elhangzott a képviselőjük részéről, nem pedig ennek harmadát, mondhatnám azt, hogy csak ennyit gondoltak, és most nem használok megint más szavakat, 15 milliárd forintot kívánnak erre fordítani.

Azt kell mondjam, hogy önök a legkevesebbel akarják megúszni ezt a történetet, azt a társadalmi nyomást, ami az elmúlt hónapokban nagyon felfokozódott. Itt félreértés ne essék, nem az álcivilek, ahogy önök használják, ahogy Nacsa képviselő úr használta, hanem ez egy általános nyomás. Ez nem csak az érintettekről szól. A társadalom lelkiismerete szólalt meg, és így támogatták azt, hogy igenis önöknek, akik ennek döntéshozói, előterjesztői, ennél sokkal nagyobb elismerésben és támogatásban kell részesíteni azokat, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy itt kopogtassanak mindennap a Kossuth téren.

Csak azon gyerekek után fog maximum 100 ezer forint járni, akikről a szakértő állapítja meg, hogy önmagukat ellátni képtelenek, azaz akik eddig kiemeltet kaptak. De közülük is csak azok, akik a gyerekükkel vannak otthon. Ráadásul még 100 ezer forintot sem kapnak, mert ahogy mondta egyébként, különböző terhek vannak, ráadásul összegeznek minden eddigi ellátást. Tehát megint csak indoklom, hogy miért a legolcsóbban akarják ezt a történetet megúszni.

A kormány ápolási díjban hozott szűk látókörű döntése messze van attól, amit egyébként a társadalmi igény és elismerés gondol erről, és ami megoldást jelent. A bejelentés semmi másra nem volt alkalmas, mint hogy némileg oldja a társadalmi feszültséget, és ahogy mondtam, megossza az érintetteket ebből a szempontból. Az érdekvédelmi egyeztetést le kellett volna folytatni és ugyanúgy kiterjeszteni arra a 33 ezer érintettre, akiket én a 15 százalékra való hivatkozással is elhagyottnak tekintek. Az, amit ön mondott, tisztelt államtitkár úr, ön is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, ez egy csomag pelenkára sem elég.

Ebből kifolyólag önök felelőtlenül járnak el. Azt hiszem, sokkal jobban jártak volna, ha a törvénytervezetben meglévő politikai döntéshozatal vagy politikai döntés alapján zajló megoldás helyett, miszerint az aktuális kormány költségvetési törvényben módosítja azt, hogy éppen most mit gondol ennek a díjnak a mértékéről, egy olyan megoldást alkalmaznak, amikor azt teszik, hogy például akár a minimálnyugdíjhoz kötött módon, annak megfelelően, szabályozottan és egyébként ütemesen való emelés helyett azonnal a minimálbérre vonatkozó elismerést megteszik. Ezt kellett volna önöknek csinálni és ennek megfelelően eljárni.

Csak hogy teljesen érthető legyen a dolog, hogy kikről beszélünk: azoknak jár, akik önálló életre képtelen fogyatékos hozzátartozót látnak el, akik a legalacsonyabb összeget, a 30 ezret kapják egyébként, azok is napi 24 órában, évi 365 napban látják el évtizedeken át a hozzátartozóikat. Senki sincs itt könnyű helyzetben. Van, aki egyébként fizikailag, van, aki pedig pszichésen megterhelő munkát végez ebben, de mindannyian mélyszegénységbe jutottak és jutnak. És amit önök előterjesztettek, annak alapján ez így is marad.

Nem számít biztosítási időnek az ápolási díj most. Cáfoljon meg, államtitkár úr! Ön azt mondta, hogy szolgálati időnek beszámítják, de mivel ez a biztosítási időbe nem számít bele, ezért sok mindentől elesnek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például 20 évig ápolási segélyen van, és beteg lesz, kórházba kerül, nem tud ápolni, megszűnik a társadalombiztosítása 45 nap után. Másrészt emiatt nem lesz jogosult rokkantsági járadékra és így tovább.

Tehát ez a megközelítés, amit önök ebben az előterjesztésben tettek, ebből a szempontból elfogadhatatlan. Tisztázatlan, hogy mit takar az „önellátásra képtelen” kifejezés, mert ezt lehet széleskörűen is értelmezni, egyébként önök ennek a felülvizsgálatáról beszélnek, amelynek részleteit ma nem tudjuk. De egyet tudunk: öt éve önök csináltak egyszer egy ilyen szabályozást, és az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mennyire rosszul csinálták. Tehát ezért ne csodálkozzanak azon, ha bizalmatlanok vagyunk, akik egyébként nem hisznek abban, hogy mennyire felelősségteljesen járnak el.

(11.40)

Van az előterjesztésnek azon része, ami arról beszél, hogy a kórházba került fekvő beteg, ápolt után két hónapot követően nem jár az ápolási díj. Tisztelt Államtitkár Úr! Jelzem önnek, ezek az emberek, szülők, édesanyák ott vannak a gyerekükkel a kórházban, ahol csak lehet. Ezt megvonni… Értem az egyéb eseteket, mondjuk azt, hogy ebben meg is lehet állapodni, de vegyék észre, hogy a mindennapi élet arról szól, hogy velük együtt ott vannak a kórházban. Mit tehetne ezen kívül? Ezért tessék ezt a kitételt kivenni! Jobb, ha önök teszik, mert az eddigi politikai gyakorlat alapján, ha az ellenzék javasolja, akkor önök úgysem teszik meg. Akkor józan belátással érezzék át azt, hogy egyébként ez a kitétel rossz, és ezen változtassanak, legyenek szívesek.

De hogy egy pozitívumot azért mégis mondjak, mert a törvénytervezetnek van az a része, hogy nyugdíj mellett is lehet kapni, és ott egyéb vonatkozások is vannak, ilyen szempontból ezt mindenképpen pozitívnak kell tekinteni a változtatás irányát és tartalmát is tekintve.

Ami még nagyon fontos, és még egyszer hangsúlyoznom kell, az a megkülönböztetés, amire külön szeretném újra és újra felhívni a figyelmet. De ezzel együtt az ápolási díj említett összege, amit ön is felsorolt, meg sem közelíti az egykeresős modell létminimumszintjét, ami 2016-ban  jóval korábban  88 ezer forint volt, holott gyakran ez az ellátás egyedüli bevétele annak, aki nagyon komoly, sokszor rendkívüli nehézséggel végzett ápolási feladatokat lát el. Kiemelt ápolási díjra való jogosultság állapítható meg annak az egy személynek, aki egyébként komplex minősítés alapján jelentős egészségkárosodású és az önellátásra nem vagy csak segítséggel képes hozzátartozó gondozását és ápolását végzi. Ebbe a keretbe kell belegondolnunk mindazt, amiről eddig beszéltem.

Köszönöm szépen elnök úr eddigi türelmét. Szeretném majd a későbbiekben folytatni a saját hozzászólásnál. Köszönöm, államtitkár úr a figyelmét, és kérem, legyenek figyelemmel azokra a javaslatokra, amit e tárgyban az ellenzék tesz. (Taps az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd és a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség, hogy megadjam a szót Bősz Anett képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

BŐSZ ANETT (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Az otthonápolók helyzetét érdemes egy kicsit távolabbról is szemlélni, mint ahogy eddig szemléltük talán és nemzetközi kitekintést is tenni, ugyanis nem felejthetjük el azt, hogy jelen pillanatban a kórházi szakszemélyzet nagyarányú elvándorlása köszönhető annak, hogy még regionális tekintetben is lemaradtunk a bérezésben, és a kórházban dolgozó, szolgálatot teljesítő ápolók is jóval kevesebbet keresnek, mint a regionális társaik. Csehországban az átlagos ápolói bér 330 ezer forint volt, Szlovákiában és Lengyelországban ugyanez 260 ezer forint, miközben Magyarországon ennél jóval alacsonyabb, átlagosan 170 ezer forint. Erről is beszélnünk kell, de miután jelen pillanatban az otthonápolókra fókuszálunk, arról szeretném meggyőzni önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, hogy gondoljanak arra, hogy azok, akik jelen pillanatban 0-24-ben szolgálatot teljesítenek akár beteg gyermekük, testvérük, szüleik, bármely hozzátartozójuk, szerettük mellett, azok lényegében az állami intézményrendszer feladatait vállalják magukra, jelen pillanatban még az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat értelmében is éhbérért. Hogyha belegondolnak abba, hogy mit jelent a bruttó 100 ezer forint, ez bizony a létminimum alatti jövedelem, és ebből nem kizárólag az otthonápoló, hanem az ápolt is élni kényszerül.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki azt vállalja, hogy nem támaszkodik a szociális, illetve az egészségügyi intézményrendszerre, az gyakorlatilag nyomorogni kényszerül. Ismerjük azokat a történeteket, ahol nemcsak a beteg gyermeket, hanem a többi gyermeket is megeteti még ugyan az édesanya, de ő már a szomszédtól vagy valamely baráttól kap vacsorát. Azt gondolom, hogy ezeket az embereket nem szabad álcivilnek nevezni, tisztelt képviselőtársam, nem szabad azt mondani, hogy ezeket a mozgalmakat az ellenzék emelte fel a nyár folyamán. Ezek az emberek most az utolsó segélykiáltásaikat fogalmazták meg a kormány felé, és szeretném néhány érvvel újfent alátámasztani, hogy miért küzdöttünk ellenzéki képviselőtársaimmal annak érdekében, hogy ismerjék el az otthonápolást munkaként.

Nagyon nagy előrelépésnek tartom egyébként azt, hogy a szolgálati időbe már beleszámít. De ha belegondolnak, hogy ezeknek az embereknek a nyugdíja egyáltalán nem gyarapszik az alatt az idő alatt, ami alatt szolgálatot teljesítenek beteg hozzátartozóik mellett, akkor gyakorlatilag nemcsak jelen pillanatban kényszerülnek arra ezek az emberek, hogy nyomorban éljenek, hanem akkor is, amikor majd elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, és gyakorlatilag ez jelentősen hozzájárul az ő időskori elszegényedésükhöz. Történik ez gyakorlatilag főleg abban az esetben, amikor valaki egy beteg gyermeknek adott életet, és több évtized esett ki az életükből anélkül, hogy normális kerékvágásba terelhették volna az életüket.

Amellett szeretnék érvelni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezek az emberek, akik hogyha módjukban állna, meg tudnának fizetni egy otthonápolót, és több százezer forintért tennék ezt, megérdemlik azt, hogy ha mentesítik az államot, az állam alkalmazásában álló szakszemélyzetet attól, hogy az ő hozzátartozóikat gondozzák, akkor igenis megérdemlik azt a bérezést, amit egyébként a szakápolók megérdemelnek, és a szakápolók megkapnak a munkájukért.

Felhívnám arra a figyelmet, hogy ezeknek az embereknek az esetében nincsenek ünnepek, nincsenek éjszakák, hallották az ellenzéki képviselőtársaim felszólalását is, nagyon sok esetben, több évtizeden át szondával etetik saját gyermekeiket. Én azt hiszem, hogy nem kell amellett különösebben sem anyagi, sem erkölcsi érveket még felsorakoztatni, hogy aki ezt 0-24-ben magára vállalja, felhívnám a figyelmet arra, hogy az nem kizárólag a kórházi szakszemélyzet bérezésétől mentesíti az államot, hanem az állami intézményrendszerben fizetendő egyéb költségek alól is mentesül ilyen értelemben az, akit kiemelnek, és otthon ápolnak.

Úgyhogy én kérem önöket, hogy ne csak azokat az előrelépéseket tegyék meg az otthonápolási díj esetében, amelyeket már megtettek, és amelyeket üdvözlendőnek tartok, mert látom azt, hogy a kormánypártok is felismerték ennek szükségességét. Vegyék észre azt, hogy itt 33 ezer ember nemcsak nyomorban él, hanem teljesen méltatlan körülmények között, nem tudják méltó körülmények között ellátni azokat a beteg hozzátartozókat, akikről nem tudjuk azt, hogy meddig szorulnak még ellátásra. Egészen egyszerűen a kilátástalanság netovábbja az, ami ezeknek az embereknek az életében zajlik.

Kérem önöket tehát, hogy segítsenek abban, fogalmazzák át ezt a törvénymódosító javaslatot olyan módon, hogy elismerik az otthonápolást munkaként, elismerik azt, hogy itt ez egy olyan szolgálat, amiben jelen pillanatban sem élhet nyomorban a szolgálatot teljesítő, az sem, akit ápolnak, és a jövőre nézve pedig az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor törekedni kell arra, hogy ezek az emberek szintúgy megbecsültségnek örvendjenek, mint ahogyan többi honfitársunk.

Kérem továbbá arra önöket, hogy ne tegyenek különbséget otthonápoló és otthonápoló között. Értem én azt a szándékot, értem én azt, vagy érteni vélem azt, hogy nagyobb tragédiának gondolják önök, hogyha valaki egy beteg gyermeknek ad életet, vagy valakinek időközben olyan beteg, súlyos betegségben szenved a gyermeke, ahhoz képest, hogy valakinek az idős hozzátartozója képtelen már ellátni magát. Tehát értem azt, hogy önök ebben látnak valamifajta erkölcsi vagy morális különbséget, én magam nem látok, és financiális értelemben is indokolhatatlan az önök álláspontja.

Úgyhogy kérem, hogy tegyék lehetővé a jelen törvénymódosító javaslat keretein belül az egyenlő méltóság elvét, az egyenlő bánásmód elvét és azt is, hogy ezek az emberek méltóképpen élhessék az életüket, úgy az otthonápolók, mint az otthonápoltak. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd és a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most van lehetőség, tisztelt képviselőtársaim, kétperces felszólalásokra. Meg is adom a szót Varju László képviselő úrnak, a DK-ból. Két helyre jelentkezett, képviselő úr, kétpercesre is meg ismételtre is.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Jó, jó, jó-jó-jó, oké. Köszönöm szépen. Akkor most a két percemet arra használom fel, hogy folytatom azt, amit képviselő asszony fejezett be; azt a gondolatot, hogy márpedig igen, az államnak egyértelműen jobb a helyzete, és jobban jön ki belőle, hogyha nem állami ellátásra, hanem egyébként…  igen, az otthon, családban maradó helyzetben maradhatnak azok, akik egyébként ellátásra szorulnak.

(11.50)

Már csak azért is mondom ezt, mert van egy kutatás, amelyet a Tárki végzett el a fogyatékossággal élő emberek életminősége, ellátásai költsége és lakhatása szempontjából, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy az egy lakóra vetített havi átlagos intézményi költség 257 774 forint.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ehhez képest önök most a felét sem ajánlják azoknak az embereknek, akik ezt otthon egészen más, sokkal jobb körülmények között elvégzik. Akkor mi az oka annak, hogy ezt a racionális érvet önök nem képesek belátni? Én továbbra is érvelnék amellett, hogy igen, változtassanak a véleményükön, változtassanak a beterjesztett javaslaton, tegyék meg azt, hogy azonnal a minimálbérhez igazítják az érintetteknek a lehetőséget, és ez nemcsak részlegesen, a gyermeküket külön otthon ápolókra vonatkozik, hanem egyébként ez vonatkozzon minden egyes olyan személyre, ahol ezt az ellátást szükségszerűen igénybe kell venni vagy ezt az otthonápolási szolgáltatást meg lehet oldani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kettőperces felszólalásra jelentkezett a KDNP képviselőcsoportjából Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Elfogadom és megértem, hogy a politikai reakciókkal nem kell szétfeszíteni a vezérszónoki felszólalások terepét, ugyanakkor azt mégiscsak el kell mondanom, mivel Stummer János lekezelően és megrovóan azt mondta az államtitkárnak, hogy hogy képzeli, hogy az arcát adja egy ilyen elítélendő törvényjavaslathoz, hogy egyrészt, képviselő úr, az államtitkár úr rengeteg munkával, nagy munkabírással és alázattal szolgálja a szociális területet, ezt ön is elismerheti (Mesterházy Attila tapsol.), ha a sajtóból követné a munkáját, ezért nyilvánvalóan vissza kell utasítanom azt, amit mondott. De ha már valaki az arcát adja valamihez, az ön padszomszédja az a képviselő, aki olyan minősíthetetlen hangnemben antiszemita kijelentéseket tett (Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között Stummer János: Ezért kértél szót?), amilyet, azt gondolom, semmilyen magyar országgyűlési képviselőnek semmilyen joga és lehetősége nincs tenni (Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között Stummer János: Szégyelld magad!), úgyhogy ezért meg szégyelljék magukat! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bravó!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Írásban előre bejelentkezett az MSZP-ből Korózs Lajos képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Én azzal szeretném kezdeni, tisztelt Ház, kedves képviselőtársaim, hogy én is ajánlom figyelmébe az államtitkár úrnak az itt elhangzottakat és azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyeket az ellenzéki képviselők megfogalmaztak; itt ülnek a kiváló munkatársai a szakértői páholyban, biztos, hogy segítségükre lesznek ezek megfogalmazásában. Mint a bizottság elnöke felajánlom önöknek, hogy ha most időben legyártják ezeket a módosítókat, Kovács Sándor képviselő úr nevében adják be, akkor a bizottság elé fogjuk vinni, és ezt mi támogatni fogjuk. (Varju László tapsol.) Ez az egyik dolog. A másik pedig, szeretném azt is mondani, hogy ha idő szűkében ezt csak a végszavazás napján sikerülne legyártani, akkor hajlandó vagyok bizottsági módosító indítványként odavinni a bizottság elé és megszavazni, mert én azt gondolom, hogy a kritikai megjegyzések tényleg jobbító szándékkal hangzottak el itt a vezérszónoki megszólalásokban.

Én is elsősorban arra szeretnék fókuszálni, ami itt az ápolási díj körüli eszmecserében már felvetődött, és én elismerem, hogy van számos eleme ennek az indítványnak, amely támogatható, ugyanakkor az ápolási díj átalakításának módjával és mértékével én magam sem értek egyet. Ugyanis én is szeretném azt kihangsúlyozni, hogy kérem szépen, nem látom, hogy mi a különbség aközött, ha egy 50 éves gyermek ápolja a 70 éves édesanyját, és ha egy 70 éves édesanya ápolja az 50 éves gyerekét, mert a gyerek nem csak kiskorú tud lenni ebben az esetben, azt hiszem, ezt különösebben nem kell magyarázni.

A másik pedig az ellátórendszer hiányossága, amire szeretném ráirányítani a figyelmet, hiszen tudomásom szerint mintegy 55 ezer bentlakásos férőhely van. Itt elsősorban arra szeretnék fókuszálni, hogy milyen sok idős embert kell gondozni, ápolni most is és a jövőben is. Azt hiszem, szorosan nem ehhez a tárgyhoz kapcsolódik, de mégis kell hogy egy statisztikai adatot említsek önöknek.

Kedves Képviselőtársaim! A Ratkó-korszakban több mint 900 ezer gyerek született, és ebből, hála istennek, még több mint 700 ezren élnek. A másik oldalon pedig ott van a bentlakásos idősotthonok férőhelyeinek a száma, 55 ezer fő; adja a jóisten, hogy sokáig egészségben éljék az életüket azok, akik Ratkó-gyerekek voltak, de csak egy szegmenst mondok: 5-10 év múlva az ellátórendszerben ezek az emberek meg fognak jelenni, vagy azért, mert egészségügyi szolgáltatásokat akarnak igénybe venni, azért, mert idősellátásban, szakápolásban vagy az alapellátásban szeretnének valamilyen szolgáltatásokhoz hozzájutni vagy ők, vagy a családtagjaik. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy közel sem olyan fejlett a magyar intézményrendszer, hogy egy ilyen megnövekedett tömegű embert színvonalasan, a XXI. századnak megfelelő színvonalon el tudjon látni, akkor pedig a kormánynak kutya kötelessége azokat az intézményi formákat támogatni, segíteni, amelyek az ellátásban segítséget nyújtanak.

Az ápolási díj esetében szeretnék kitérni arra, hogy elsősorban az ápolásra szoruló személy szükségletei alapján kell ezeket az intézményeket, illetve szolgáltatásokat megalkotni vagy fejleszteni, természetesen elsősorban azért, hogy ne szigetelődjenek el a társadalom egészétől, és mint egy szolgáltatási gyűrűt kellene körülöttük megvalósítani, amelybe beletartozik a 24 órás támogató szolgálat, beletartozik a nappali ellátás, hiszen az ápolókat vagy az ápolásra szoruló személyek mellett dolgozó embereket is fel kell szabadítani egy kicsit az alól a teher alól, hogy napról napra, éjszakáról éjszakára 24 órában ott kell az ápoltak mellett lenni.

Ezért tartom én borzasztóan fontosnak, hogy a támogató szolgálatok mellett a nappali ellátásban is előrelépésre van szükség. Ezen túlmenően persze biztosítani kellene azt is, hogy kortársi közösségekben éljenek ezek az emberek, és természetesen az állapotuknak megfelelő rehabilitációban is részesülniük kellene ezeknek az embereknek. Egy biztos: az azonos élethelyzetben lévő személyek ilyetén való megkülönböztetését, mint ami az előterjesztésben van, mi egyértelműen nem tudjuk támogatni.

Az előbb azért tértem ki a Ratkó-korszak gyerekeire, és citáltam elő ezt az 55 ezer bentlakásos férőhelyet, mert nagyon sokan elfelejtik azt, hogy a szociális szolgáltatásokban is vannak várólisták, nem csak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

Tudomásom szerint például bentlakásos idősotthonokba most 39 ezer ember áll sorban, ekkora a várólista, de nagyon sokan azért iratkoznak le róla  ennél sokkal többen vannak egyébiránt , mert egyszerűen nem tudják kivárni, hogy sorra kerüljenek, nem beszélve arról, hogy nagyon sokan el is haláloznak időközben, mire sorra kerülnének. És nem szabad elfeledkezni arról, hogy több mint 27 ezer ember van krónikus ágyon, ugyanis ez az egészségügyi ellátórendszerre is nagyon komoly kihívásokat jelent, illetve a szociális ellátórendszerre is.

Volt néhány évvel ezelőtt egy olyan kormányzati szándék, Ónodi-Szűcs államtitkár úr annak idején nagy vagányan itt a parlament nyilvánossága előtt is megerősítette, hogy ők nem akarnak bíbelődni ezzel a 27 ezer emberrel, akik a krónikus osztályokon fekszenek, és éppen a kórházak adósságállományának a kezelése kapcsán az a zseniális ötlete származott az államtitkár úrnak  még akkor államtitkárként , hogy majd úgy oldják meg a kórházak finanszírozását, hogy a krónikus osztályokra szánt állami támogatás marad az egészségügyi ellátórendszerben, a klienseket pedig átteszik a szociális ellátórendszerbe. Igaz, arra nem adott választ, hogy ezt értjük, nagy valószínűséggel nem is az egészségügyi ellátórendszerben van a helye ennek az intézményi formának, na de akkor honnan lesz forrás, ha kiteszik a szociális ellátórendszerbe az egészségügyi ellátórendszerből.

(12.00)

Mert az egy egyszerű megoldás lenne a kórházak finanszírozásában, hogy a pénz marad, a betegek meg mennek, csak a másik lábát is meg kell ennek teremteni a szakemberképzéssel, a szakember-utánpótlással és az intézményi férőhelyek biztosításával.

Summa summarum, még egyszer felajánlom az együttműködésünket, államtitkár úr, hozzák bátran a módosító indítványokat, és akár bizottsági módosítóval is el tudjuk ezeket fogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt javasolnám a kormánypárti képviselőknek és a kormány államtitkárának is, hogy ne ellenségeket keressenek az ellenzéki képviselőkben. Egész egyszerűen jobbító szándék van. Mindenki érzi, érzékeli, hogy itt egy feszültség terheli a társadalmat, és ez a feszültség abban nyilvánul meg, hogy az emberek szociális és egészségügyi biztonságra vágynak. Ha ezt nem kapják meg, akkor hiába minden szólam és szlogen arról, hogy hány milliárddal nőtt, hány milliárd és hány százalék, egész egyszerűen a társadalomnak ez a szövete fog szépen szétbomlani, és milliók fognak ebből alul kipotyogni. Erre egy figyelmeztető, egy felkiáltójel, ami az otthonápolás ügyében megjelent, és jellemző módon már azt hallom itt a tisztelt Házban, hogy azok a civil szervezetek, amelyek nyáron és kora tavasszal vagy tavasz végén is kijöttek a Kossuth térre és tiltakoztak, hogy ezek politikai célokat szolgálnak, és az ellenzéki pártok rátelepednek ezekre a kezdeményezésekre  nem! Egész egyszerűen arról van szó, hogy ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. Ezek az emberek pontosan azt érzékelik, hogy a fejük fölött olyan milliárdok röpködnek, amelyek többszörösei annak az összegnek, amit önök erre az egész problémára költeni szeretnének.

Amikor azt látják, hogy a miniszterelnök luxusrepülővel utazik csak azért, mert a kedvenc futballcsapata játszik, amikor azt látják, hogy annyi pénzről van itt szó, amiért egy fideszes oligarcha jószerivel le se hajol, amikor azt látják, hogy kilenc futballakadémiát támogat a magyar kormány ennél jóval nagyobb összeggel, mint amennyibe ez az egész történet kerülne, és akkor nem kellene különvenni azokat, hogy akkor most ki a szülő, ki a gyerek, és ez ügyben különbséget tenni otthonápolók és otthonápoltak között, egész egyszerűen az emberek az érzéketlenséget tapasztalják, és azt a kiáltó különbséget, ami a fenti felső tízezer, a fideszes felső tízezer luxusköltései, illetve a lent élőkkel való foglalatosság között egyszerűen megmutatkozik.

Ezért azt szeretném javasolni még egyszer, hogy próbáljanak már meg egy kicsit nyitottabbak lenni, és befogadni az ellenzéki pártok kezdeményezéseit. Itt valóban néhány milliárd forintról beszélünk, mondom, olyan összegekről, amelyek meg sem közelítik… (Korózs Lajos: Fél stadion ára!) Igen, most mondja Korózs Lajos képviselőtársam itt mellettem, egy fél stadion áráról beszélünk. Ezekben a stadionokban egy-kétezer ember üldögél jó esetben, itt pedig emberek sorsát lehetne pozitívan javítani. Azt javaslom, miért nem erről csinálnak egy nemzeti konzultációt. Nagyon gyorsan a végére lehetne járni, és biztos vagyok benne, hogy a fideszes szavazók 90, talán 100 százaléka egyetértene abban, hogy ezt a problémát nagyon könnyen, nagyon gyorsan, néhány milliárd forintból meg lehetne oldani, és akkor mindenki egy kicsit jobban érezné magát ebben az amúgy is szétszakított országban.

És ha már előkerült, mert ilyenkor mindig előkerül egy ilyen szál a vitában, hogy jó-jó, de mi történt 2002 és 2010 között. Megint Nacsa képviselőtársam elkezdett mindenféle adatokkal szolgálni. Akkor tegyük ezt rendbe, ha már szociális ügyekről beszélünk, mert az ország története nem 2010-ben kezdődött, és szeretném jelezni, hogy 2002-ben már megbukott egy első Orbán-kormány. Ahhoz képest 2010-ben nagyon jelentősen nőttek a szociális kiadások. Néhány adattal szórakoztatnám a jelenlévőket. 2002-2008 között 31 ezerről 53 ezerre nőtt az ápolási díjban, 175 ezerről 326 ezerre emelkedett a pénzbeni vagy természetbeni lakásfenntartási támogatásban részesültek száma, 2002-2010 között. Nacsa úr majd átnézi a statisztikákat.

Aztán tovább is tudom mondani. 2009-től nemcsak arányaiban, de abszolút összegében is többet kapnak a legalacsonyabb jövedelműek. A családi pótlék 2009 második felétől adóterhet nem viselő járandósággá vált. Abban a 8 évben több mint kétszeresére nőtt a gyermeket nevelő családok támogatása. A családi pótlékra, gyesre, gyedre fordított kiadások  a 2002-es első Orbán-kormány bukásának éve  a 2002-es 250 milliárd forintról 2010-re, a gazdasági világválság sújtotta országgal együtt, 530 milliárd forintra emelkedett. Orbán-kormány 2002-ben 250 milliárd; Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány 2010-re 530 milliárd forint.

De még tovább is van, és szeretnék még ilyen adatot önökkel megosztani, de ez tényleg már rövid lesz. Beszéljünk a családi pótlékról, amely a leginkább szolgálná a családok támogatását! A kétgyermekesek családi pótléka 2002-ben 4700 forint, 2009-ben 13 300 forint volt, a nominális növekedés 283 százalék, a fogyasztói árindexet és egyebeket levonva pedig 196,4 százalékos volt a családi pótlék reálértékének növekedése.

Ez volt állítólag az önök szerinti nemzetpusztítás kormánya, szerintünk viszont egy haladó, európai, demokratikus és szociálisan érzékeny kormány volt, és köszönettel tartozunk nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló ismételt felszólalásra jelentkezett, a Fidesz képviselőcsoportjából Kovács Sándor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak egy mondatban hadd reagáljak Gréczy képviselőtársam felszólalására, hogy mindez abból az IMF-hitelből, amellyel térdre kényszerítették országot, és körülbelül ezer milliárddal súlyosbították azt a helyzetet, ami amúgy is terhelte ezt a társadalmat. A gyermekvédelmi szakszolgáltatásnak egy nagyon pozitív dolgáról szeretnék beszélni. A vezérszónoki körömben mondtam, hogy ki fogok rá térni, hiszen egy olyan dologról van szó, az elhanyagoltak és bántalmazottak, közülük elsősorban a szexuálisan bántalmazott gyerekek vizsgálatát és terápiáját végző szolgáltatásról, amely hivatalos szerv megkeresésére az érintett gyermekek meghallgatását elősegítő szolgáltatást működtet, amelynek során a gyermekvédelmi szakszolgálat együttműködik a megkereső szervvel. Ilyen szolgáltatást első ízben Barnahus  jelentése gyerekház  néven 1988-ban hoztak létre Izlandon. A gyerekház célja a szexuális abúzusban szenvedett gyerekáldozatok megóvása, védelme a bizonyítási és a büntetőeljárás során bekövetkezett többszöri kihallgatás retraumatizáló hatásaitól. A legfontosabb feladata elősegíteni a gyermek vallomástételét, és ezáltal érvényes bizonyítékot szerezni a bírósági eljárások számára, mindezt úgy, hogy a gyermeknek ne kelljen megjelennie a bíróságon, ha az ügy odakerül.

Szerepénél fogva a gyerekház egyablakos ügyintézési módot kínál, amely a gyerekbarát feltételek mellett az illetékes hatóságok és szervek, például a rendőrség, a szociális szolgáltatók, gyermekvédelem, a fizikai és lelki egészségügyi szolgáltatók és az ügyész közötti együttműködést foglalja magában. A szolgáltatás révén megvalósul, hogy a gyermekbántalmazási eljárásban elsősorban ne a bizonyítási, büntetőjogi szempontok domináljanak, hanem a gyermekek mindenekfelett álló érdekeinek figyelembe vétele.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Barnahus nem egy merev modell, sokkal inkább egy fejlődő, alakulóban lévő gyakorlat, amely képes alkalmazkodni az erőszak áldozatává vagy tanújává vált gyermekek komplex szükségleteihez. Magyarországon és Közép-Kelet-Európában elsőként 2016 óta a Vas Megyei Gyermekvédelmi Központ, Általános Iskola és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat épületében működik ilyen gyermekház.

A kétéves pilotprogram vizsgálatáról: 57 gyermeket vizsgáltak, ebből 5 vádemelésnél van ítélet 11 gyermek esetében, 20 esetben 20 gyermeknél tettek feljelentést, ebből 19 gyermeknél elindult a nyomozati szakasz. A 2018. év első félévében megkezdődött egy új gyermekházmodell szerinti szolgáltatás kialakítása a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat keretében. Mivel e gyermekházmodell célja és szakmai tartalma szervesen illeszkedik a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok feladatprofiljába, ezért indokolt a gyermekvédelmi törvényben a fenntartói döntés alapján ellátható feladatok között is megemlíteni az elhanyagolt és bántalmazott gyerekek érdekében szükséges vizsgálatot, terápiát, meghallgatásokat elősegítő szolgáltatást. Az e tartalommal létrejött további szolgáltatások esetében nem feltétel, hogy kizárólag ez a bizonyos Barnahus-modell nevesített szolgáltatás jöjjön létre, azonban annak kidolgozott módszertana, európai elterjedése indokolja alkalmazásának elősegítését.

(12.10)

Mindezeken túl meg kell említenem, hogy az új szolgáltatás bevezetése eleget tesz a 2015. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, az Európai Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló egyezményének az áldozatok segítéséről szóló rendelkezésére. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces felszólalások következnek, de megkérdezem Varju képviselő urat, mivel jelentkezett ismételt felszólalásra is, hogy a kétpercesben fel akare szólalni, mert akkor Gréczy Zsolt képviselő úrnak most nem tudok szót adni. (Varju László: Igen.) A házszabály értelmében egy kétperces körben egy frakcióból csak egy képviselő szólalhat fel (Varju László: Rendben.), utána úgyis ön fog majd következni. Akkor melyikük szólal fel? (Varju László: Mondom én, köszönöm szépen.) Jó, akkor Varju képviselő úr következik, parancsoljon, kétperces!

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, ilyen a munkamegosztásunk. Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A Népjóléti bizottság elnökének, Korózs Lajos képviselőtársunknak egy fontos ajánlása, felajánlása volt a tekintetben, hogy ezt a törvényt milyen módon lehet jobbá tenni. Ha ezt a lehetőséget önök ki akarják használni, és bízom abban, hogy ha a kormánypárti képviselők és most elsősorban a kormány képviselője ezt meg akarja tenni, akkor még egy olyan dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amit azt gondolom, a módosításoknál érdemes megtenni. Ez pedig az, hogy magának az ápolási tevékenységnek a megszűnése esetén, ami sok esetben a halál beállta miatt következik be az ápoltnál, az ápolási tevékenységet végzőnél viszont a munkaerőpiacra történő elhelyezkedés, a visszakerülés komoly nehézségeket okoz.

Éppen ezért azt javaslom, vegyék figyelembe, hogy számukra minden álláskeresőre vonatkozó, összes lehetőség álljon rendelkezésre, és teremtsünk olyan jogi feltételeket, amikor az álláskeresőknek járó szolgáltatások teljes köre jár a számukra, és ennek megfelelően részesedhetnek ezekben a szolgáltatásokban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra a KDNP-ből Nacsa Lőrinc képviselő úr kért szót, parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gréczy Zsolt képviselőtársam igen szelektíven kiválogatott egy-két adatot, amiből ráadásul nem is stimmelt mindegyik.Arról sem ő, sem Bangóné Borbély Ildikó nem nagyon szólt, hogy a kiemelt ápolási díj összege mennyi volt a szocialista kormányzás alatt. Tippeljék meg önök is: nulla forint, nem létezett ilyen ellátás. Ezt nekünk kellett bevezetni, hogy egy fölső kategória is bekerüljön a rendszerbe. Önök ezekkel a családokkal nem foglalkoztak, és csak az alacsonyabb összegű alapösszeget adták nekik, ami egyébként 28 500 forint volt 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP átvette a kormányzást. Azt gondolom, hogy erre az eredményre nem lehetnek büszkék.

És külön megmosolyogtató, amikor Gréczy Zsolt egy prosperáló demokráciának hívta a 2002-2010 közötti időszakot, amikor önök vizitdíjat akartak az emberekre sózni, adókat emeltek, kardlapoztattak békés tüntetőket, és több százezer ember került az út szélére munkanélküliként. Ezt prosperáló demokráciának hívni igencsak megmosolyogtató (Varju László közbeszólása.), úgyhogy legközelebb a tényekre hagyatkozva mondja el azokat a számokat, hogy önök milyen megszorításokkal éltek a magyar családok felé, mennyi juttatást vettek el a gyermeket nevelő magyar családoktól, és hogyan sodorták a csőd szélére az országot 2010-re. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most normál felszólalások következnek. Az MSZP képviselőcsoportjából Mesterházy Attila képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Három témakörről szeretnék beszélni. Az első: inkább csak a hangsúly végett én is hadd ismételjem meg, hogy az otthonápolási díjon lévők, az otthonápolást végzők helyzetét javítandó minden intézkedés jó. Tehát én azt tudom mondani, hogy a kormány olyan lépései, amelyek bármilyen módon is, de segítik azokat az embereket, akik otthon ápolják a családtagjaikat, az mindenféleképpen jó irány és az támogatandó. Bízunk benne, hogy azokat a javaslatokat is majd támogatják, amelyek esetleg ezt a kezdeményezést vagy ezt az irányt akarják még tökéletesebbé tenni.

De figyeltem Nacsa képviselő úr hozzászólását is, nagyon szakmai, szép mondatok hangzanak el. Én arra biztatnám a Fideszt, hogy ezen a területen is bátrabban lépjen. Tehát, ahogy Varju László már mondta, ha stadionépítésben ilyen bátran lépnek, nagyon sok pénzt költenek el rá, a focisták fizetésében bátran lépnek, nem bíbelődnek a nagyon mély szakmai magyarázatokkal, akkor szerintem ezen a területen is lehet bátrabban és nagyobbat lépni. És tudja mit, vigyék el azt a kreditet, hogy önök nagyobbat lépnek, mint a szocialista kormány! Legyenek önökre büszkébbek a magyarok és azok a családok, akik ilyen helyzetben vannak. Mondják azt, hogy ők önökre fognak szavazni, mert önök sokkal többet segítettek, mint a korábbi szocialista kormány, és higgye el, hogy ezen a területen ezen intézkedések miatt nem leszünk irigyek, és egyáltalán nem fogjuk sajnálni, hogy adott esetben emiatt elveszítjük azt a pár tízezer szavazót, mert önök sokkal komolyabb és nagyobb segítséget adnak. Ez azért is nagyon fontos, és talán azt érdemes hangsúlyozni, hogy szerintem se jó, ha különbséget teszünk a gyermeket nevelő vagy éppen egyéb más családtagját otthon ápoló között, ugyanis általában azt szokták mondani, hogy akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy valakinek otthon kell ápolnia valamelyik családtagját, az egyenlő tulajdonképpen az elszegényedéssel, hiszen számos olyan probléma adódik ebből az élethelyzetből, ami újabb és újabb konfliktusokat és gondokat jelent a család számára. Tehát éppen ezért én is egy kiemelt témakörnek tartom ezt.

És azt is hozzáteszem, hogy itt a civileket pont nem szabad vádolni sem azzal, hogy álcivilek, sem azzal, hogy pártpolitizálnak, hiszen bármilyen interjút adtak az érdekképviseleti civilek vagy a vezetőik, mindig kihangsúlyozták azt, hogy mi mindent tett a kormányzó vagy kormánypárti képviselő, mi mindent tett az ellenzéki képviselő, és tudatosan távol tartották magukat a pártpolitikától.

Egyébként erre volt egy jó példa, a Költségvetési bizottságban Varju László elnök úrral közösen, egységesen, és a fideszes többséggel egységesen döntöttünk amellett, hogy milyen módon, hogyan kezelünk különböző beadványokat ezzel a témakörrel kapcsolatban, tehát ez szerintem mindenféleképpen egy pozitív jel volt, hogy igenis létezhet akár pártpolitika felett álló témakör, amiben mindenki egyetért, és hajlandó a saját úgymond pártpolitikai érdekét háttérbe szorítani ezért. Na, ez az első téma.

A másik a hajléktalanság kérdése. Én nem pontosan értem, hogy ebben a tekintetben is miért ilyen bátortalan a kormány, hiszen látszatmódon próbálnak kezelni egy fontos, súlyos társadalmi problémát, és ezért nem értem, hogy államtitkár úrék miért nem használják azt, ami már a kezükben van. Én bevallom őszintén, mivel érdekelt a téma, elolvastam a nyáron a „Hajléktalanügyi teendők 2015; Utcától lakásig; Javaslatok a hajléktalan emberek ellátásának átalakítására”, ez egy 2015. augusztusi stratégia. „A szakértői dokumentum a Hajléktalanokért Közalapítvány által megvalósított, ’Az utcán élő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének, sikeres munkaerő-piaci integrációjának megalapozása’” címmel egy TÁMOP-projekt keretében valósult meg; Széchenyi 2020, Magyarország Kormánya és a többi, és a többi.

Tehát itt van egy olyan dokumentáció, egy olyan stratégia, amit nem a szocialista kormány idején írtak, nem mi finanszíroztuk, semmi köze hozzá a szocialistáknak, egyszerűen a hozzáértő emberek megírták, majdnem 50 oldalban, az úgynevezett hajléktalanügyi stratégiát, amiben egyszerűen, csak így, ha végignézi, államtitkár úr, a tartalomjegyzéket, le van írva, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy a hajléktalanoknak tudjunk segíteni.

És mondjuk, ebből a stratégiából világosan látszik az, hogy ez egy komplex kérdés; hogy ez egyáltalán nem büntetőjogi kérdés; hogy nem lehet ezt a kérdést kriminalizációval megoldani. Lehet azt mondani, hogy biztos vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy nem tetszik nekik, ha valaki éppen az utcán él vagy ott fekszik, vagy adott esetben még félhetnek is néha tőle az emberek  értem, hogy erre próbálnak önök alapozni , de azért arra is alapozzanak, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége segíteni akar a hajléktalanokon, tehát van hozzá egy pozitív támogatás az emberek részéről, hogy valós megoldást adjanak erre a kérdésre.

Ebben a stratégiai dokumentumban  még egyszer mondom, ez majdnem 50 oldalas anyag  a 3. fejezetnek az a címe, hogy „A hajléktalanság kezelését, csökkentését szolgáló további teendők”, és ebben olyan megfogalmazások vagy alpontok vannak, mind például „Új ellátási forma  a „Szociális lakásotthon’”, vagy „Új szabályozók  a ’Biztonságos bérlet’ rendszere”, vagy „Új pénzügyi ösztönzők  a bérbeadást ösztönző adók”, „Új szervezeti forma  a ’Szociális lakásügynökség’”, „Önkormányzati bérlakások”, ez a 3.3.8. pont, „Új védőháló  a magáncsőd eljárás bevezetése” és a többi.

Tehát, államtitkár úr, ott van a kormány kezében egy stratégiai dokumentum. Én elolvastam, nem vagyok a téma szakértője, de laikusként annyit mondhatok, hogy abszolút racionális és megvalósítható programpontokat fogalmaz meg. Olyan szakemberek dolgoztak ezen az anyagon  a neveiket ismerem korábbi időszakomból fakadóan , akik valóban hozzáértői ennek a témakörnek.

(12.20)

Én pusztán csak azt kérném államtitkár úrtól, hogy a saját maguk által támogatott, finanszírozott, fölkért szakértők véleményét vegyék figyelembe; ne az ellenzék véleményét, lehet ránk legyinteni. De azoknak a szakembereknek a véleményére ne legyintsenek, akik önöknek dolgoznak, vagy az önök támogatásával dolgoznak, mert igenis ők valóban jó stratégiai dokumentumot tettek le az asztalra. Magyarul, ne a látszatmegoldást, hanem a valós megoldást válasszák. Nem véletlen, hogy ennek a dokumentumnak a címe, államtitkár úr, az, hogy az utcától a lakásig. Tehát nem a börtönig, hanem az utcától a lakásig, és ez egy fontos különbség, bármennyire is az önök számára ez nem jelent jelentős különbséget.

A harmadik téma az álcivilek. Állandóan azt hallom, hogy itt mindenki álcivil. Aki bármilyen véleményt fogalmaz meg, esetleg kritikusan áll a kormányhoz, az álcivil. Így lehet a legkönnyebben aláásni a fideszes szavazók körében ezeknek a civileknek a tekintélyét. Én az önök helyében inkább odafigyelnék ezeknek a civileknek a mondataira. Én sokkal inkább álcivilnek tartom például a CÖF-öt, amelyik félmilliárd forintot kap közgondolkodás fejlesztésére, és annyira transzparensen működik. Egyáltalán, hogy tudjuk, hogy ennyit kapott, azért külön pereskedni kellett. Most azért kell külön pereskedni, hogy egyáltalán tudjuk, milyen tevékenységre költötték el ezeket a forrásokat. Bevallom őszintén, hogy én ezeket a civil szervezeteket, mint amilyen például a CÖF, sokkal inkább polgári öntevékeny csoportnak szoktam hívni, rövidítve PÖCS-nek. S azt gondolom, a munkájuk is olyan, mint amilyen a nevük. Polgári öntevékeny csoportként működnek, tehát tulajdonképpen PÖCS-ök. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor utóbbi kijelentéséért, képviselő úr, figyelmeztetésben részesítem. Úgy gondolom, önnek mint az MSZP volt elnökének, különösen oda kell figyelni, hogy mi hangzik el a szájából. Rendes felszólalásra, ismételt felszólalásra Varju László képviselő úr következik. Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Igyekszem nem túlfeszíteni az általános vita kereteit, és majd ennek megfelelően néhány olyan tételre még felhívni a figyelmet, ami, azt gondolom, hogy államtitkár úr számára talán fontos lehet, és az érveket gazdagítja. Az a helyzet, hogy akikről beszélünk, és amilyenben ők vannak, azok nemcsak a mi megítélésünk, nemcsak az ő megítélésük, de az államtitkár úr, illetve a minisztérium által is pontosan definiált. Akikről beszélünk, akik az otthonápolást végzik, és hogy nekik milyen körülmények között kell helytállni, azt maga a minisztérium rendelete is pontosan leírja, hogy mit kell csinálni. Ennek ismertetésével szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy akik ezt a munkát végzik, azok számára az otthonápolás mint munka, az jogilag valószínűleg a minisztérium számára másként értelmezendő, értelmezhető, de ők ezt nem tudják másként értelmezni. Éppen ezért szükséges az, hogy önök ezt jogi értelemben is elismerjék. Ami arról szól tehát az önök definíciójában, ha a gyermek csakis betegségből, fogyatékosságból eredően mások segítsége nélkül önállóan nem képes illemhelyet használni és lakáson belül segédeszköz igénybevételével sem közlekedni, valamint ha ezen túlmenően az alábbi három tevékenység közül legalább kettőt önállóan nem képes elvégezni: étkezés, öltözködés és tisztálkodás, akkor minősül valaki ennek. És ő segítségre szorul. És ha abból a példából indulok ki, aki lehet akár 15, 35 vagy 55 éves, az ő megsegítésük igenis olyan tevékenység, amelynek elsődleges szempontja, hogy legyen olyan érzelmi kötődés, amivel ő ezt akarja csinálni, de ha ő ezt megteszi, és ebben az értelemben átvállalja a felelősséget az állami intézményrendszertől, akkor önöknek pedig arra kell törekedni, hogy ezt a tevékenységet biztosítási jogviszonynak is elismerjék.

Aki ezt végzi, és tegyük még hozzá azért, mindenki gondoljon bele, nemcsak az életkor, hanem az, aki 25, 35 vagy 55 kilogramm, az a magatehetetlen személy, akit egyébként gondozni kell, akkor ez egyértelműen abba a kategóriába tartozik, ami, azt hiszem, hogy komoly fizikai aktivitást, munkát is igényel az ápolók részéről. Éppen ezért az ő részükre a szolgáltatási idő, a jogosultság, a biztosítási jogviszony, bármelyik jogi kategóriát is kezdjük el használni, fontos az, hogy teljeskörűen és maradéktalan lehetőségként ismerjék el. Én azt gondolom, hogy az állam kötelezettségével szemben, amit egyébként önök leírnak, hogy az intézményrendszer az előbb említett, az előbbi hozzászólásomban elmondott áron működik, működne, ehhez képest önök is, azt gondolom, hogy sokkal jobban jönnének ki, az érintettekről meg külön ne is beszéljünk, ha ezt a teljes körű elismerést megteszik, és ilyen értelemben önök is úgy tekintenek erre, hogy az államnak kötelezettsége az, hogy ez teljeskörűen a jogi helyzetüket rendezze. Éppen ezért az ápolási díjat a mindenkori minimálbérhez kell igazítani, és ennek megfelelően ezzel kell őket elindítani azon a pályán, felzárkóztatni már úgysem tudják, mert úgy látom, arra nincs meg a szándékuk, de a további elszegényedésük ellen ezzel tudnak tenni valamit.

A második gondolatkörben szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy éppen az említett közös együttgondolkodásnak, ami a Költségvetési bizottságban megvalósult, ott az volt a szándék, hogy a munka törvénykönyvének módosítására is sor kerüljön. Ez a módosító indítvány akkor beadásra is került, de önök, a kormány ezt elutasította. Ezért kénytelen vagyok újra és újra felhívni a figyelmüket arra, hogy nemcsak politikai megközelítés, hanem a szakmai szervezeteknek is az a javaslata…  és ebben egészen különleges megoldásokig is el lehet menni, mert tudjuk azt, hogy ha ezt munkaviszonynak ismerik el, akkor az az érv előkerül, hogy akkor hogyan mennek majd ők szabadságra.

Hát, kedves államtitkár úr, ezen egy kicsit gondolkodni kell, és akkor ez megoldható feladat, különösen akkor, ha az a szolgáltatási gyűrű működőképes, és a nappali ellátásban vagy a támogató szolgálatban megjelenik az a lehetőség, hogy helyettesíteni és valamilyen rövidebb időszakra akár kiváltani is lehessen azokat, akik az ápolási tevékenységet végzik. Tehát ezt a tevékenységet illetően teljes munkaidős foglalkoztatási jogviszonyként történő elismerés mellett érvelek, ami lehetővé teszi azt, hogy egészségbiztosítási ellátásra jogosultak lesznek, hogy szabadságra, betegszabadságra, s amint említettem, a helyettesítés megoldására is lehetőséget ad.

Végezetül pedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a lehetőség, amely az ápolási tevékenység megszűnése után van, abban pedig a munkaerőpiacra való visszakerülésnek, elhelyezkedésnek a feltételeit kell újraszabályozni, illetve újragondolni.

(12.30)

Mindezek alapján számítok arra és remélem azt, hogy élnek azzal a lehetőséggel, hogy akár a képviselők által, de most talán jobb volna, ha a kormány saját szándékából az elhangzott javaslatokat figyelembe veszi, ezt a módosító indítványt az illetékes bizottság számára megküldi, és egyébként ott az elfogadással valóban segíthetünk azon, hogy ennek az áldozatos munkának  ami, még egyszer aláhúzom, munka  az elismerése és a társadalmi elismerése ilyen módon bekövetkezik.

Én kívánom azt, hogy a következő napokban legyen az államtitkár úrnak is sikerélménye, és ne úgy érezze, hogy csak politikai kötözködés mindaz, amiről beszélünk, tehát ezért kérem képviselőtársaimat arra, hogy működjenek közre abban, hogy igenis legyenek ilyen módosító indítványok, amelyekről dönteni tudunk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces felszólalások következnek. A DK képviselőcsoportjából Gréczy Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg igyekszem két percben összefoglalni. Én szívesen vállalom, hogy én leszek az, aki mindig megvédi a 2002 és 2010 közötti időszakot. (Nacsa Lőrinc: Megszoktuk!) Én azt gondolom, hogy ez így rendben is lesz. Csak Kovács úrnak szeretném jelezni, hogy az IMF-hitelt, amit ön beszélt, azt, a harmadik részét már az Orbán-kormány használta fel, és hogyha beüti… (Nacsa Lőrinc: És fizette vissza!  Az elnök csenget.)  és ha beüti azt bármelyik internetes keresőbe, hogy: „Orbán-kormány hitelfelvétel”, akkor több ezer milliárdot fog találni, amit már az Orbán-kormány vett fel hitelt.

Nacsa úrnak pedig szeretném jelezni, hogy ha már arról nyitotta ki ezt a vitát, hogy melyik kormányt ismerték el az Európai Unióban vagy nemzetközileg, ki volt határozottabb és sikeresebb, éppen ezekben a percekben ítélte el az Orbán-kormányt az Európai Parlament két határozattal is, az egyik a CEU-ügy, a másik a Gruevszki-ügy. Úgyhogy szeretném jelezni, hogy ezek például jelzik azt, hogy itt hogyan és mint zajlott a világ 2002 és 2010 között, illetve hogyan zajlik most.

És ha már emlegette, hogy vizitdíj így meg úgy, nem a mi időnkben mentek el az orvosok naponta hármasával, hanem az önök kormányának az idején, úgy, hogy most már nincs lassan orvos és ápoló ebben az országban. Úgyhogy lehet a vizitdíjat kárhoztatni, de lehet, hogy ha megmaradt volna, akkor ezek az orvosok még itt lennének Magyarországon. És éppen egy olyan napon számonkérni ezt, a Gyurcsány-kormányon bármit az egészségügyről, amikor éppen a koraszülött gyermekeket segítő kórházi osztály zár be Budapesten, mert már nincs orvos, akkor azért az igen érdekes, amikor önök erre vállalkoznak.

Azt gondolom, hogy a 2002 és 2010 közötti szociálpolitika erős lábakon állt, és én megértem, hogy önök is próbálnak ez ügyben segíteni, de azért mégiscsak jelzem: azért a néhány milliárd forintért, ami ez ügyben itt órák óta vita, azért egy fél stadiont húznak fel az önök barátai Magyarországon ezer ember kedvéért. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bősz Anett képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt előrelépésnek látom, hogy a szexuális bűncselekményt átélt gyermekek gyógyulása mind lelki, mind fizikai értelemben fontos, és ez megjelenik ebben a törvényjavaslatban, ez egy jó dolog, azonban azért kértem ismételten szót, mert szeretném az államtitkár úr és a képviselő úr felé jelezni, hogy jelen pillanatban a távolságtartás intézménye nem működik megfelelően, a rendőrség megfelelő szakmai képzése hiányzik a rendszerből, ilyen módon tehát az a helyszín, ami egyébként a családon belül található, és ezeknek a szexuális bűncselekményeknek a legnagyobb terepe a statisztikák alapján, ez jelen pillanatban nincs rendben ma Magyarországon. Tehát sem a nők, sem a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények megelőzése terén nem állunk jól, úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy amennyiben ez az ügy, ami vitán felül áll, hogy nagyon fontos, fontossá vált önöknek, váljon fontossá az is, hogy az igazságszolgáltatás, illetve a rendőrség megfelelő módon tudjon a családon belül elkövetett erőszak és a szexuális erőszak ellen olyan módon fellépni, hogy amikor az előzetes jelek már látszódnak, és történik rendőrségi bejelentés, illetve feljelentés, akkor erre az intézményrendszer megfelelő módon reagáljon, mert az is látható, hogy ezek a bűncselekmények egyre súlyosbodnak, és az intézményrendszer sajnos nagyon sokszor már csak akkor tud intézkedni, és csak akkor értesül ezekről a bűncselekményekről, amikor már igazán súlyos bűncselekmény történik családon belül.

Kérem önöket tehát, hogy erre figyeljenek, ne csak az utógondozás, ne csak a gyógyítás legyen fontos, hanem a megelőzés és az is, hogy a megfelelő áldozatvédelem úgy a rendőrség, mint az igazságszolgáltatás keretein belül végre rendbe legyen téve. Kérem önöket, hogy erre figyeljenek, és köszönöm. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hajdu képviselő úrnak jelzem, hogy minősítse át a felszólalási szándékát rendes felszólalásra, mert kétpercesre nem tudok szót adni. Fenntartja? (Hajdu László jelzésére:) Jó, köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Hajdu László képviselő úr következik.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Elhangzott az a megjegyzés, hogy csak a kereszténydemokratákra lehet számítani a szociális ellátásban a rászorulóknak. Azt szeretném megemlíteni, hogy az lehetséges, de a leginkább az önkormányzatokra lehet számítani. Annak a törvénynek, amiről mi itt most vitatkozunk, vannak végrehajtói, mindenekelőtt és szinte kizárólag az önkormányzatok. Egy szó el nem hangzik arról, hogy kik is azok, akik ezt megcsinálják, végrehajtsák az ország 3180 településén. És ha onnan nézzük, amit ők látnak, akkor  remélem, hogy nem nézik ezt a közvetítést  elszomorodnak, ugyanis az a normatíva, amiből ezt az államtitkár úr által is meg a törvény által is felsorolt szolgáltatást kell biztosítaniuk, ellátniuk az önkormányzatoknak, az lesújtó, évek óta szinte nem mozdul a normatíva, amiből ezt finanszírozni kell. Az erősebb önkormányzatok körülbelül 60, a nagyon jók 70 százalékot tesznek ahhoz hozzá, hogy egy komplex szociális hálót helyben meg tudjanak valósítani, tehát az állami támogatások a kis, pici településeknél valamivel erőteljesebb, a nagyobb településeknél nem tudja biztosítani, és a mostani törvényjavaslatnak is az a problémája, hogy a forrás oldaláról nem látom biztosítottnak. Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Nem hangzott el az, hogy megosztott a szociális ellátás: elvették 2015 márciusában az önkormányzatoktól a szociális segélyezést, és áttették a kormányhivatalba, és ezáltal összeugrasztották a kormányhivatalt és a helyi közigazgatás két szereplőjét, az önkormányzatokat, mert az egyik érkezik, és mondják neki: menjél át a kormányhivatalba, mert erre ott intézkednek  ja, ezzel itt intézkednek. Ugyanezt megosztották a gyámhivatal esetében, felét az önkormányzatok csinálják, felét a kormányhivatal.

Az elhangzott törvényi előkészítésben, azt gondolom, hogy olyan szépen hangzott, hogy itt ezek a dolgok rendben vannak, a végrehajtásban túl nagy a torzulás, és az, amit a családsegítésben, az idősgondozásban, a problémás fiatalok ügyében az önkormányzatok tesznek, azt teljes mértékben szinte finanszírozás hiányában teszik. Ott valójában, ha nem lennének a civil szervezetek  nem álcivil szervezetek, valóságos civil szervezetek , önkéntes munkások, képtelenek lennénk végrehajtani, s nem panaszkodnak, hanem dolgoznak.

Nem a keresztényekre lehet számítani, hanem az önkormányzatokra és az önkéntesekre. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!  Taps a DK, az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki a vitában felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Fülöp Attila államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Fülöp Attila jelzésére:) Kíván, parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három rövid gondolatot szeretnék csak az elhangzottakhoz hozzáfűzni. Azt gondolom, hogy vannak olyan témák, és vannak olyan helyzetek, amelyekről való vita vagy beszélgetés kellő méltóságot meg emberiességet kíván meg, és főleg tárgyilagosságot meg objektivitást. Itt leginkább az ápolási díjról volt szó, én azt gondolom, hogy ez kifejezetten egy ilyen helyzet. Úgyhogy én szeretném mindenkinek megköszönni, aki valós jobbító szándékkal, segítséggel próbált meg ehhez hozzászólni, aki nem tudta megugrani most ezt a mércét, annak őszintén szurkolok, hogy legközelebb meg tudjuk tenni, bár úgy látom, a válaszra sem kíváncsi a képviselő úr. (Arató Gergely: Nem az a dolga, hogy minősítse a képviselőket!) Én két témában szeretnék itt szólni. Az egyik, hogy az ápolási díjjal, a konkrétumokkal kapcsolatban itt sok szám elhangzott. A helyzet az, hogy 2004 és 2010 között  itt mégiscsak többen felszólaltak a korábbi kormánypártoktól, 2004 és 2010 között  15 százalékkal nőtt a mindenkori legmagasabb ápolási díj mértéke, 2010-hez képest pedig a mostani, benyújtott javaslattal 270 százalékkal fog; 270 százalék és 15 százalék!

(12.40)

Itt elhangzott a „felelőtlenség” meg a „különös kegyetlenség” kifejezés többször is. Nem gondolnám, hogy ezt a javaslatot lehet ebből a szempontból ezekkel illetni. Az elmúlt években a legnagyobb mértékű emelés ezen a területen most fog megtörténni.

A munkaviszonnyal kapcsolatban is sokszor elmondtuk, nemzetközi működő példa nincs a munkaviszonnyal kapcsolatban. Egyébként a törvényjavaslat ezzel kapcsolatban változtatást is tartalmaz, sőt a bevezetőben említettem is, és úgy fogalmaztam egész konkrétan, amellett, hogy az ápolási díj a nyugellátás szempontjából szolgálati időt jelent, a módosítással megteremtjük a lehetőséget arra, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai vonatkozásában is biztosítási időnek számítson, valamint összhangban az álláskeresési járadékkal, további három hónapig folyósítható lesz a megszüntetésnél. Ez azt jelenti, hogy ha a munkajövedelemmel kapcsolatos hasonlatot keresik, akkor eddig fennállt az, hogy a nyugdíjnál ugyanez volt, a nyugdíjszerző idő megvolt, most már a rokkantság és a munkanélküliség ellátásában is ugyanez a helyzet. Úgyhogy a képviselő úrnak azt tudom válaszolni, nem létező nemzetközi gyakorlat a munkaviszony, ellenben most olyan kedvezmények lettek hozzácsatolva az ápolási díjhoz, amelyek nagymértékben ezeket a kedvezményeket ugyanúgy megadják.

Az egyeztetések tekintetében egyébként legutoljára múlt hét pénteken volt a legnagyobb fogyatékosságügyi szervezetekkel egyeztetés. Itt elhangzott egyébként pontosan az a javaslat, amit Kovács Sándor képviselő úr is és Korózs képviselő úr is említett, hogy a nappali ellátással kapcsolatban, legyen az akár támogató szolgálat, akár nappali intézményi fejlesztés, férőhelyfejlesztés, ez valós segítséget tud jelenteni abból a szempontból, hogy tehermentesíteni lehet a családokat. Mi hosszú távon ezzel szeretnénk még az érdekképviseletekkel, csakúgy, mint ahogy eddig megtettük, a továbbiakban is egyeztetni.

A hajléktalantémában pedig képviselő asszony is feltett kérdéseket. Továbbra is azt tudom mondani, eddig is azt mondtuk, szerintünk az a megoldás, ha az erre létrejött szolgáltatói segítséget veszik igénybe a hajléktalanok. Ma azt tudom mondani, hogy országos szinten 80,5 százalék a kihasználtság, Budapesten ez még kevesebb, 78,5 százalék, tehát van férőhely a hajléktalanellátásban, ezt igénybe lehet venni, ott lehet valóban a téli hideg veszélyeztetettség nélküli túlélését is biztosítani.

Azt a dokumentumot, amiből pedig az előbb idézetet hallottunk, megnyugtatásul szeretném képviselő úrnak jelezni, pontosan abban a dokumentumban találhatók egyébként olyan leírások, ami a külső férőhelyről is szól, aminek ez a törvényjavaslat tartalmazza a lábát, hogy a nappali intézményeknél lehessen külső férőhelyet fejleszteni. Egyébként tartalmaz olyat is, amely arról szól, hogy a társadalmi visszailleszkedésnél nemcsak a lakhatás, hanem a munka is fontos. Pontosan ezért indította el a kormány azt a kétmilliárdos „Elsőként lakhatás” programot, amelynek keretében a hajléktalan embereknél munkát is és lakhatást is szeretnénk biztosítani, mert hosszú távon a megoldást csak az jelenti, ha a hajléktalanellátó rendszerből valahogy kivezetve, a társadalmi visszailleszkedésért fogunk lépéseket tenni.

Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtette, az értékes hozzászólását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-26   27-68   69-86      Ülésnap adatai