Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ilyen rosszkedvvel még nem készültünk ünnepre, mint ahogy most készülünk március 15-ére, hiszen fél az ország, fél, hogy mi fog történni március 15-én. Hagyományos ünnepi készülődés helyett ma ünnepi spekulációk folynak, hogy lesz-e rendbontás március 15-én vagy nem, iskolás gyermekeink a Nemzeti dal helyett azt hallgatják, hogy mitől kell félni majd Budapesten március 15-én, hiszen a kormány vészjósló nyilatkozatai ezt sugallják. Szánalmas, ahogy a pártok azt számolgatják, hogyan tudnak egyre több politikai hasznot bezsebelni március 15-éből, nemzeti ünnepünkből. Úgy tűnik, hogy március 15-ét a magyar néptől, a magyar nemzettől a politikai elit ellopta. Vissza kéne adni!

Úgy spekulálunk, mintha a nemzet nem tanult volna meg ünnepelni, mintha nem jártunk volna a gyerekeinkkel kézen fogva '48-as emlékhelyekhez, nem tettünk volna le egy szál virágot, vagy nem mentünk volna el a Nemzeti Múzeum kertjébe. Persze, kényelmesebb Kossuthot és Petőfit egy-egy plakáttal vagy egy-egy jelszóval elintézni és letudni az ünnepet, mint az ünnep lényegét megfogni, a nemzeti összetartozás érzetét, az együvé tartozás érzését sugallni, az összefogás fontosságát hangsúlyozni, hiszen az ünnep erről szól. Hogy ezt meg tudjuk tenni, ki kéne lépni azok mögül a pártpolitikai sáncok mögül, ahova az elmúlt tíz vagy tizenöt esztendőben beárkolták magukat a pártok, és ahonnan nem hajlandók kijönni.

Haza és szabadság, ez a két szó, amelyet először tanuljon dajkától a gyermek - ezek Petőfi sorai. Fájdalmasan aktuálisak és tulajdonképpen az ünnep lényegét fogalmazzák meg. Ma, amikor a pártpolitika mohó tort ül nemzeti ünnepeink felett, erre a mondatra kell megtanítani a gyermekeinket, erre a mondatra kell megtanítani a jövő generációját, mert így fogja tudni értékelni az ünnepek lényegét, azt, hogy közösen tisztelegjünk őseink előtt, azok előtt a hősök előtt, akiknek a szabadságunkat köszönhetjük. Ezért fordultunk néhány héttel ezelőtt azzal a javaslattal a parlamenti pártokhoz, hogy ünnepeljünk együtt, hogy adjuk vissza az ünnep méltóságát, ahogy megvolt ez a rendszerváltás előtt. Emlékezzenek csak vissza, hogy 1990 előtt március 15-e a nemzeti együvé tartozás ünnepe volt, ahol szavak nélkül, a tekintetekből értettük egymást, és éreztük, hogy mi van a másik szívében, éreztük, hogy mi van a fejében és mi van a lelkében.

Minden mostanában készült felmérés azt mutatja, hogy az emberek félnek. Minden felmérés azt mutatja, hogy Budapestet el akarják hagyni, lázas készülődés folyik a biztosítást illetően. Ma már alig van a legelszántabbakon kívül olyan ember, aki Budapesten együtt akarna ünnepelni. A politika nem tett mást, mint megakadályozta azt, hogy ennek a nemzetnek, illetve polgárainak a szíve március 15-én együtt és egyszerre dobbanjon. Még van három napunk, hogy a dolgot helyre tegyük, hogy valahogy kijavítsuk. Még van három napunk, hogy az ünnep méltóságát visszaadjuk, hogy úgy viselkedjünk, ahogy egy politikai elitnek viselkednie illik a nemzeti ünnepünkön. Még van három napunk a pótvizsgáig. Egy vizsgán már túl vagyunk: október 23-án a politikai elit megbukott. Március 15-én, három nap múlva alkalmunk nyílik a pótvizsgára, és bízom abban, hogy a pótvizsgán meg fogunk felelni, mert ha nem, akkor az egyest nem az ellenőrzőbe, hanem a történelemkönyvek lapjaira fogják beírni, és ennek mi leszünk az elszenvedői.

Csináltattunk egy kitűzőt. A Magyar Demokrata Fórum békésen akar ünnepelni, az ünnep méltóságát békével akarja visszaadni, ezért ezen a kitűzőn egy tavaszi virág, egy tulipán látszik.

(13.30)

Mi arra kérjük a békére vágyó magyar állampolgárokat, hogy velünk együtt, a családjukkal együtt egy szál virággal róják le tiszteletüket, félelem nélkül március 15-én, ahogy ezt normális országok normális polgárai meg szokták tenni, és meg kell hogy tegyék.

Kérem, most engedjék meg, hogy a frakcióvezetőknek átadjak egy kicsiny dobozt, amelyben ezek a kitűzők vannak benne, rajta a nemzetiszínű szalag, hiszen ezt majd március 15-én a kokárdával együtt fogjuk használni. Ez nem jelent mást, mint a béke jelképét. Aki kitűzi, az csak azt akarja ezzel szimbolizálni, hogy március 15-én (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) békét akar. (Taps az MSZP és az ellenzéki pártok soraiban.)