Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha Magyarországon felelős nemzeti kormány lenne, nem most tárgyalná, hanem már tavaly novemberben megtárgyalta volna az Országgyűlés a benyújtott javaslatokat.

A jelenlegi törvényjavaslat alapvetően az elmúlt időszak törvényalkotási hibáit kívánja korrigálni, az értelmezésből eredő jogviták alapját kívánja megszüntetni, s kísérletet tesz egy ésszerűtlen, barokk adórendszer részleges ésszerűsítésére. Összegzésképpen el kell mondanom, hogy a törvényjavaslat egy örvendetes színfolt az elmúlt három év nehezen kezelhető, rossz szocialista-szabad demokrata adó-törvényjavaslatai közepette, örvendetes mind a céljait, mind a tartalmát illetően. A törvényjavaslat általában technikai jellegű, valószínűleg kevés vitát fog kiváltani.

Ha a törvényjavaslatot más oldalról nézzük, azt lehet mondani, hogy a 65. § és a hozzá tartozó hat melléklet kemény kritikája a pénzügyi kormányzat sokéves munkájának, s természetesen a parlamentnek is, amely ezeket a rossz törvényeket elfogadta. Azokból az ésszerűtlenségekből, amelyeket ez a törvényjavaslat felold, végül is igen sikeres kabaréjeleneteket lehetne írni, csak az a baj, hogy ez Magyarországon a mindennapok valóságát jelenti az adóalanyok számára, komoly feszültségeket okozva a társadalom és az adóhatóság között. Hozzátesszük, hogy az adóhatóság ma is meglehetősen fölényesen viselkedik az adóalanyokkal szemben, nem szolgál, hanem sarcol, és nehezen kiszámítható. Ennek ékes példája a költségvetésnek milliárdokba kerülő áfa-visszatérítési visszatartás, ami sok vállalkozás számára alig áthidalható likviditási problémákat okozott. De ilyen volt a Medgyessy-kormány idején a turistákról szóló adatok jogellenes begyűjtése és mások is.

Miről is szól ez a törvény? Sok területen egyszerűsíti az adózás rendjét, ami mind az adózók, mind az adóhatóság számára kedvező, mindkét oldalon jelentős munkát takarít meg.

(11.30)

Néhány esetben ésszerűbb, kedvezőbb lett az adó, járulék és jövedelem vonatkozásában az adóalanyok és a külföldi magánszemélyek számára, néhány esetben az adóalany szempontjából kedvezőbb lett a fizetendő adó, máshol a rendelkezések a költségvetés bevételének növekedését eredményezhetik. Összességében az adóbevételek szempontjából az előterjesztő állítása szerint a törvényjavaslat nullszaldós, vagyis sem az adóterhelést nem fogja megnövelni, sem az állami bevételeket nem fogja csökkenteni. Ez az állítás a törvényjavaslatból és a hozzá megküldött magyarázó anyagból nem vezethető le. Számítási anyagok sajnos nem készültek.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a magyar gazdaság jelenlegi nehéz helyzetében, amely a kormány hároméves sodródó és koncepciótlan gazdaságpolitikájának következménye, adócsökkentésre nincs mód. Tudjuk, hogy a költségvetés egyensúlyi helyzetét az Európai Uniótól nemrégiben komoly kritika érte. És tudni véljük, bár ezzel kapcsolatos kormányzati információk nem állnak rendelkezésre, hogy az első félévben a kormány, fedezet hiányában, komoly kiadási megszorításokra is kényszerült. Örülnék, ha megcáfolnának.

A törvényjavaslat egyszerűsíti a támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárásokat, eliminál néhány olyan hibát is, amelyeket a 2005. évi adótörvények tartalmaznak. Igyekszik javítani a hatóságok közötti adatforgalmi kapcsolatokat annak érdekében, hogy az adóalanyok élete egyszerűbbé váljon.

A törvényjavaslatnak természetesen nem csak előnyös oldala van. Mondhatni azt, hogy örüljünk annak a megvilágosodási pillanatnak, amely a kormány számára az esztendő valamelyik napján bekövetkezik, különösen, ha ennek alapján a társadalom számára előnyös javaslatokat tesz. Ezt tudomásul lehet venni, de a Magyar Demokrata Fórum nagyon rossznak tartja a törvények, különösen az adótörvények zavaros ritmusban történő megváltoztatását. Elgondolkodtató, hogy mindezeket a módosításokat miért nem a 2004. október-novemberi adóvita során terjesztette be a kormány. Miért kell most visszamenőlegesen számos rendelkezést megváltoztatni? Hiszen a vállalkozások ezeket éves üzleti és adóterveikben már az év elején be kellett volna hogy építsék.

A zavaros törvénykezés sok hiba elkövetését okozhatja a bevallásokban, a számvitelben és másutt. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a kormányzati munka alacsony színvonalú, átgondolatlan. A most tárgyalt törvényjavaslatban több, az MDF képviselőinek novemberben benyújtott és a kormány által akkor nem támogatott javaslata olvasható szinte szó szerint. Tudomásunk szerint az adóreform-bizottság, amelyet a kormány az év elején hozott létre, az elmúlt hét végén befejezte a munkáját, és egereket szült. Erről majd máskor beszélünk, de Shakespeare-t idézve röviden azt mondhatjuk: sok hűhó semmiért. Gondolom, az adóreform-bizottságnak nem csak az volt a célja, hogy a társadalomban és a sajtóban egy valamikori adócsökkentésről beszéljenek egy olyan kormányzati ciklusban, amikor a magyar társadalom adóterhelése minden évben növekedett.

Már az előbb is érintettem, de hangsúlyoznom kell, hogy a magyar makrogazdaság jelenlegi rossz helyzetében a kormánynak nincs módja érdemi adócsökkentésre. Ilyesmi az adóreformanyagban nem is szerepel. Ez csak a kiadási oldal érdemi reformjai és egy felkészült gazdaságpolitika mellett képzelhető el. Erre addig, ameddig nem lesz újra Magyarországon felelős nemzeti kormányzás, nincs kilátás. Egy adóreform, még ha csak az adórendszer racionális átfogalmazását jelentené, érdemi állami bevételkiesés nélkül, akkor is komoly szociális reformmal, önkormányzatitörvény-módosításokkal és költségvetési változásokkal jár, amire a választások előtt ez a kormány alig fog vállalkozni.

Az MDF mindezek ellenére indokoltnak tartana egy olyan tervezetet, ami az elkövetkező 3-4 év adómódosításait tartalmazná egy ésszerű végeredmény elérésére, egy alacsonyabb adószint biztosítása érdekében; és ez ésszerű, normális társadalom- és gazdaságpolitikát támasztana alá. Végül is, hogy mi lesz az adóreform-bizottság anyagával, nem tudjuk. Egy biztos, hogy ha az adóeljárási rend egyszerűsödik, az valamennyiünk számára fontos eredmény lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Carter elnök 1979-ben felmérette, hogy a hatóságok igényelte munka mennyi ráfordítást jelent az adózóknak. Az akkori számítások szerint ez 786 millió munkaórát vett évente igénybe, 400 ezer foglalkoztatott teljes évi munkaidejét. Az NSZK-ban ez a munka a GDP 3 százalékát hozza. Hogy Magyarországon mennyit fordítunk ezeknek a rossz adótörvényeknek a kiszolgálására, azt nem tudjuk, de valószínűleg nagyon sokat. Ez részben felesleges munkát jelent, részben nagyon sok pénzbe kerül az adóalanyoknak, részben pedig óriási bírságolási lehetőséget biztosít az adóhatóságoknak. Elképesztően pontatlan megfogalmazásokról van szó, ez ebből a törvényjavaslatból is látszik.

Miután a miniszterelnök úr bejelentette, hogy az év során további adómódosítások is lesznek, a Magyar Demokrata Fórum kérdése: várható-e még egy hasonló törvénycsomag az év folyamán, a költségvetési adóvita előtt, ugyanebben az eljárási kérdéskörben? Ha igen, az lehet, hogy mindannyiunk számára további előnyöket rejt, de negatív véleményünket a kormányzati munka átgondolatlanságáról semmiképp sem fogja javítani. Ősszel megkezdődik a 2006. évi adótörvények vitája is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum rendszeresen kifogásolja az utóbbi három ciklusban, hogy a kormányok úgynevezett salátatörvényeket terjesztenek be, olyanokat, amelyek egymástól függetlenek, olyan törvény keretében szabályoznak. Ezzel a módszerrel a tisztelt Ház nem tud kellő figyelmet fordítani minden fontos kérdésre, egyes címek elsikkadnak, illetve a tisztelt Ház pozitív és negatív dolgokat a csomagjelleg miatt kénytelen egyszerre elfogadni. Tiltakozásaink ellenére ez a törvény is salátatörvény. A törvényjavaslatban különösen disszonáns a 65. §, amely a Magyar Televízió Rt. saját székházának, gyártóbázisának beruházását és üzemeltetését egy köz- és magánszféra partnerségén alapuló szolgáltatásvásárlási konstrukció, PPP keretében kívánja megvalósítani.

A szakaszhoz magyarázó szöveg is készült, ami világossá teszi számunkra, hogy egy szokásos gazdasági borzalomról van szó. A Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy az MTV ügyét a tisztelt Ház külön törvényjavaslatban tárgyalja meg. Ehhez hasonló a 8. § is, amely az üvegházhatású gázok kereskedelmi központjává kívánja tenni Magyarországot a tevékenységgel járó adókedvezmények segítségével. Ez a javaslat akár jó is lehet, de ennek érdemi megbeszélése is nagyobb teret, több időt kívánna. A törvényjavaslat más vonatkozásokban is széteső. Számos törvényt érint, aminek kezelése ebben a rendszerben az indokoltnál nehézkesebb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk néhány szót egyes részletkérdésekről is. Jó intézkedés, hogy a törvényjavaslat 100 százalékos értékcsökkenési leírást kíván lehetővé tenni a komplex mutatók szerint a legnehezebb helyzetben lévő 48 kistérségben. A törvényjavaslatban mindamellett találunk egy olyan definíciót is, hogy ez a leírási mód azokban a kistérségekben lehetséges, amelyek komplex mutatója alacsonyabb a budapesti komplex mutató 60 százalékánál. Ez a szabályozás a kis- és középvállalkozásokra vonatkozik. A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy a budapesti komplex mutatók 60 százaléka, ez később esetleg emelhető, legyen az irányadó. De a leírás lehetőségét igénybe vevő kistérségek száma ne legyen meghatározva. A két definíció ugyanis ellentmondásba kerülhet egymással.

Azt is világossá kell tenni, hogy ez a leírási lehetőség mindig csak egy esztendőre van-e megállapítva, vagy az ezt alkalmazó kistérségi lista több évre biztosítja a kedvezményeket. Mi három évet javasolnánk, függetlenül attól, hogy ez alatt az időszak alatt a hátrányos kistérségek remélhetőleg jelentős fejlődésen mennek keresztül. Az MDF nem tartja helyesnek azt az ötletszerűséget, kézi vezérlést és szubjektivitást, ami a különböző díjak adómentessége körül kialakult. Nem kifogásoljuk, hogy a törvényjavaslat a Descartes-díj adómentességére javaslatot tesz, de a díjak kérdésében általános elvi szabályozásra kéne áttérni. Egy ilyen tervezetet kellene kidolgozni, és ebben különös figyelmet kellene fordítani a Magyarországon adományozott jelentős díjak adómentességére. Hiszen ezek a legautentikusabbak, mi, magyarok mondjuk ki az elismerést saját állampolgáraink teljesítményéről.

A 37. § a tavaly az adóhiány mérséklésre érdekében bevezetett és ezenkívül némi pozitív hatással is bíró kötelező, vállalkozók által fizetendő 4 százalékos vállalkozói járulék fizetési feltételeit szabályozza. Megpróbálja enyhíteni azt az ellenszenvet, ami a 2004-es törvényből a vállalkozók felé irányul.

(11.40)

A pénzügyminiszter rájött arra, hogy egyszerűbb, ha a levont vállalkozói járulékot a jövőben a társas vállalkozás állapítja meg, vonja le és fizeti be, a többi bér- és adójellegű járulékkal egy időben.

A társas vállalkozás a levont és elszámolt adóról az év végén - február 15-éig - bevallást készít. Valószínűleg sok hiba lesz a járulékfizetésben, hiszen ezt ma a vállalkozóknak a jövedelmükből saját maguknak kell kifizetniük. Más szóval, egy félresikerült jogszabály korrekciójáról van szó, csak azon csodálkozunk, hogy ezt miért nem lehetett előre látni. Hozzáteszem, hogy ez a rendszer továbbra is diszkriminatív a vállalkozókkal szemben, hiszen a járulék keretében csak 1 százalékot vonnak le a munkavállalóktól, a további 3 százalék az őket alkalmazó vállalkozások költsége. Ezzel szemben maga a vállalkozó mindezt saját jövedelméből fedezi. A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy ennek az aszimmetrikus rendszernek az egységesítésére volna szükség.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a 39. §-ban tett javaslatot az egyszerűsített éves beszámoló mutatóérték-határainak emelésére. Az egyszerűsített beszámoló elkészítése valóban kisebb adminisztrációs terhet jelenthet, nem kell például üzleti jelentést készíteni. A magyar határértékek az uniós szabályokhoz képest nagyon alacsonyan vannak meghúzva, ezért már esedékes volt a limitek módosítása. Csak az érthetetlen, hogy miért 2005 áprilisában jött rá erre a pénzügyminiszter úr.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a számviteli törvény az utóbbi tízegynéhány évben több mint négyszeresére bővült, olyan részek lettek betaglalva, például a pénzügyi instrumentumok, amelyek nagyon bonyolulttá és nehezen emészthetővé teszik azt. Ezért szükség lenne a törvény olyan átszerkesztett változtatására is, amely kigyomlálná a kis- és középvállalkozások számára felesleges, emészthetetlen és értelmezhetetlen részeket.

Az egyszerűsítéssel kapcsolatban azonban nem örülhetünk egyértelműen, hiszen a társasági adóbevallások kitöltéséhez gyakorlatilag a rendes beszámoló mérlegét és eredménykimutatását el kell készíteni. Ha a vállalkozás olyan szerencsés, hogy termelésstatisztikai adatszolgáltatásokra kötelezett, akkor adatait a beszámolónál jobban kell részleteznie, vagy utólagosan kell kigyűjtenie egy nagy adathalmazt. A módosítás tényleges adminisztrációs könnyítést akkor jelentene, ha ezeket az adatokat is egyszerűsített beszámolóhoz igazíthatnánk.

A megemelt határértékkel rendelkező vállalkozások többsége bankhitellel dolgozik. A bankok a hiteldöntésekhez megkövetelik a teljes beszámoló adatait. Tipikus eset, hogy az egyszerűsített beszámolót készítőknél úgynevezett kiegészítő adatlapokat iktatnak be, amelyek a hiányzó adatokat tartalmazzák. A bankok adatszolgáltatási igénye nem korlátozható. Más szempontból a cégbíróságnál közzétett adatok felhasználását is csökkenti az értékhatár felemelése.

Az egyszerűsített beszámoló összevont adatai keveset mondanak az adatokat elemzők részére. Mindezek ellenére úgy vélem: a javaslat nem rossz, de célszerű lenne ezzel párhuzamosan más területeken is csökkenteni az adatszolgáltatást.

Maximálisan támogatandó, hogy a létező vállalkozások legfontosabb adatai teljesen nyilvánossá váljanak, és így a tisztességes vállalkozók kiszűrhetik a fantomvállalkozókat. Az ezekkel történő vétlen üzleti kapcsolatok gyakran vezetnek áfavitákhoz. Célszerű lenne megoldani az adatbázisból történő lekérdezések közhitelességét, annak céljából, hogy bizonyítani lehessen, hogy a szerződéskötés napján a vállalkozás ténylegesen létezett, a fantommá válás csak később következett be.

Célszerű lenne továbbá, hogy folyamatos szerződésnél a partner létezéséről meghatározott időközönként közhitelesen meg lehessen győződni, például az üzleti partner számlázási gyakoriságának megfelelően.

A 28. § technikai módosításnak tűnik, bár nagymértékben érinti a személyhez fűződő jogokat. Az átvizsgáláshoz eddig ügyészségi engedély vagy utólagos jóváhagyás kellett. Az utólagos, alakszerű határozat az átvizsgált részére védelmet jelentett, gondosabb munkát igényelt a határozat meghozójától, mint amikor csak megküldi az adóhatóság a jegyzőkönyveket, és az ügyésznek csak észlelt törvénysértés esetén van feladata.

Jó lenne, ha az úgynevezett sürgősség, amit a szakasz említ, csak ritkán, vagy egyáltalán nem fordulna elő. Helyes, hogy a gazdasági életben közreműködő szakmai irodák esetében az adóhatósági átvizsgálás kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet, mert ez bizonyos védelmet nyújt az adóhatóság szakmai túlkapásai ellen. Ez utóbbira sajnos számos példát ismerünk, tudjuk, sokan ambicionálják, ambicionálták, hogy az APEH legyen az uralkodó párt ökle. A rendelkezés tehát ebből a szempontból jó, de nem fogadható el, hogy csak akkor kell megjelölni, hogy milyen bizonyítási eszközt akar megtalálni az adóhatóság, ha ez lehetséges. Így egy vizsgált adózóval kapcsolatban álló összes irodát át lehet vizsgálni, egy esetleges vak tyúk-elven találhat bizonyítékot az adóhatóság. Ez költséges és időigényes tevékenység, az adófizetők pénzéből.

Örvendetes, hogy a törvényjavaslat néhány esetben már nem tekint olyan bevételeket adóalapnak, amelyek nem bevételek. Logikusan gondolkodó emberek számára ez nagy eredmény, de jó, ha megértjük, hogy ilyenek a lakáscélú hitelek visszafizetése, a leltárhiányok megtérítése, a kapott kártérítés és kártalanítás. Még örvendetesebb lenne, ha ezt a gondolkodásmódot a Pénzügyminisztérium teljesen kiszűrné, és nem kellene például a regisztrációs díj esetében az áfa után is adózni.

Kétségtelen előrelépés történt a veszteségek kezelésének kérdéskörében. Ez kedvező az adóalanyok számára, és ezáltal a rendszer EU-konformabb lett. Időnként tetten érhető a törvényjavaslatban annak az elvnek a felbukkanása is, hogy a hatóság ne vállaljon olyan ügyekben szerepet, amelyekben semmi dolga nincs, például a fejlesztési adókedvezmények kapcsán - ez sem rossz irány, csak sajnos alapvetően idegen a magyar bürokráciától.

Sokat foglalkozik a javaslat az iparűzési adóval. Az adóalapot ésszerűen csökkentik: a kamat, a kamat jellegű bevételek, a jogdíjak. Ez jó dolog, és az adóalanyok számára feltehetően érdemi megtakarításokat is jelent. De még jobb lenne, ha a magyar adórendszerben már nem kellene iparűzési adóról beszélni. Amennyiben a tisztelt Ház a törvényjavaslatot néhány módosítással elfogadja, kétségtelen, hogy javít a magyar adórendszer kezelhetőségén. De még ezután is egy, az indokoltnál bonyolultabb, tartalmában zavaros adórendszere marad az országnak, ami egy valódi adóreform keretében mindenképpen módosításra szorul. Persze, ehhez újra felelős nemzeti kormányra van szükség Magyarországon. (Dr. Magda Sándor: Óh!)

Az MDF néhány módosítással javasolja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. – Dr. Magda Sándor: Miért nem csináltátok meg előtte?)