Felszólalás adatai

A másik szemük pedig sír, mert szerintem nagyon jó. És akkor viszont az ellenzék bajban van, hiszen egy olyan társadalmi réteghez szól ez az üzenet, szól ez a törvény, amellyel kapcsolatban Hiller István az előbb politikai motivációval vádolt bennünket, pedig pontosan, hogy idejutott a pedagógus-életpálya, az az előző 50-60 évnek a folyamatos politikai tendenciája következménye. Hiszen, hogyha valaki hozzányúl a gyermekekhez és a tanárokhoz, az azokhoz kapcsolódó családokhoz, azok egzisztenciájához, lelki és szellemi fejlődésükhöz, az meghatározza egy ország középosztályát és annak a hosszú-hosszú távú gazdasági és szellemi jövőjét.

Pontosan ez volt az a politikai koncepció, aminek az elvételével sokkal inkább vezetett lehetett egy ország, sokkal inkább politikailag befolyásolható és manipulálható. Hogyha visszaadjuk ezt a méltóságát, talpra állnak az emberek gazdaságilag, szellemileg is, és ha kap a kezébe egy lehetőséget a pedagógustársadalom, hogy egyszerűen taníthat jót, szépet és ráadásul meg is becsülik érte, akkor az egy nagyon-nagyon komoly szempont.

A többletmunkának a folyamatos hangoztatása számomra az ellenzék részéről és elsősorban az MSZP részéről farizeus, hiszen nagyon jól emlékszünk rá, hogy szombaton is tanítottak a tanárok. Tehát hatnapos munkarendben tanítottak, és az én édesapámról, ha megkérdezték a kistestvéremet, hogy mi a foglalkozása, akkor azt válaszolta rá, hogy dolgozatjavító. Mert 40 év után is felkészült minden órájára, magyar és történelem szakos tanárként, és minden egyes dolgozathoz hozzáfűzte a gondolatait, ami szerintem ma kincs, ha valakinek a kezébe kerül az azóta már felnövekvő emberek közül.

Úgyhogy egy igazi tanár igenis végigdolgozta a napnak a nagy részét, akár a családja rovására is, éhbérért dolgoztatták szombaton is és végkimerülésig a tanárokat. És akkor nem beszélek arról a nyomásról, ami az erkölcsi dolgok miatt érte őket. Mert ez nem a mai vita témája, de ez is hatalmas nyomás volt a pedagógusokon, hogy ráadásul nem is mondhattak igazat se történelmi, se erkölcsi szempontból. Mert folyamatosan kontroll alatt voltak, folyamatosan bántották őket, édesapámat is, egyetlenegy vesszőhibáért, mert átnéztek minden egyes dolgozatot, és minden egyes dolgozatot külön-külön. Megvolt annak a módszere, hogy hogyan lehet őket még egy kicsit megnyomorgatni, hogy ne érezzék a saját hivatásukat a hivatásuk méltóságaképpen, és akkor egészen másképp áll egy tanár a gyermekek elé, ahol viszont már esetleg sokkal jobb anyagi helyzetben lévő családok gyermekei ültek, bírálva a tanárt, az akkori állapotát. Hiszen kiállni nap mint nap gyerekek elé, tetőtől talpig a külsejét-belsejét azonnal leveszi egy 30-40 fős osztály. Úgyhogy ez egy óriási megbecsült feladat, fel sem mérjük a súlyát, hogy milyen törvényhez és milyen változáshoz nyúltunk most itt hozzá.

És a folyamatosság! Ha az egzisztenciális részt nézem, akkor a folyamatos bérnövekedés sokkal stabilabb és sokkal biztosabb, és ezt érzem a Jobbik képviselőin is egyébként, Dúró Dórán is, mert egyik szavával azt mondja, hogy kevés a 60 százalék, a másikkal azt, hogy hogyan van erre pénz. Viszont az 50 százalékos béremelésnél 2003-ban, és Lamperth Mónika most nincs itt, de neki üzenem, hogy ez nem az akkori ellenzék nyomására történt; én pedagógusként és az én környezetemben lévő pedagógusok mondták, hogy ez nagyon durva. Tehát nekik elég lenne egy 10 százalékos, csak induljon el valamiféle változás, és az folyamatos legyen és kiszámítható.

És akkor a végére csak annyit mondanék, megint a fiataloknál maradva, hogy én azt javasolnám, hogy tényleg, inkább álljanak mellé, hiszen az én fiam most fog elindulni egy életpályamodell kapcsán, és vállalja a pedagógiai hivatást, mert lát benne jövőt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(19.10)