Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 75. pontjában került rögzítésre az a javaslat, amelyet többek között a büntetőeljárási törvényhez, annak módosításához előterjesztettem. Ezt a javaslatot az alkotmányügyi bizottság nagy többséggel támogatta, annak ellenére, hogy a kormány jelen lévő tisztelt képviselője nem támogatta. Ezért szeretnék erre kitérni.

Meggyőződésem szerint ez a vita közöttünk egyelőre még folyamatban van. Igazából akkor lennék nyugodt, ha nemcsak a szakmai bizottság, hanem az Országgyűlés és esetleg a kormány is tudná támogatni. Ezeket az érveket egyáltalán nem szeretném most megismételni, mert az túl hosszú lenne - elég hosszú vitát folytattunk -, azokat csak részben ismételem meg.

Ez a szakasz a jelenlegi törvényjavaslat 69. §-a, egy vegyes megoldást hoz létre arra vonatkozóan, hogy a védő a gyanúsított és a tanú kihallgatásán milyen módon lehessen jelen. E javaslatnak egy része beemeli a tavaly elfogadott 1998. évi XIX. törvény, az új büntetőeljárási törvény bizonyos rendelkezéseit, és részben tartalmaz egy olyan mondatot, amely sem a hatályos szövegben, sem a korábbiban nem szerepel.

Meggyőződésem szerint a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatban ez a legproblematikusabb rendelkezés, mert ez az, amely leginkább garanciális jogokat érint. Az a joga a védelemnek, hogy a védence és a tanúk kihallgatásán jelen legyen, jó néhány évvel került szerencsés módon - a gyanúsított meghallgatásán való jelenlét természetesen korábban - a büntetőeljárási törvénybe. Amennyire én tudom, az elmúlt években ezzel kapcsolatban soha semmilyen aggály vagy probléma nem merült fel az igazságszolgáltatás részéről. Ez egy nagyon fontos garanciális joga a védelemnek, hiszen a büntetőeljárásban a tanúk meghallgatása a nyomozati szakban ma még igen-igen nagy jelentőséggel bír. Helyes, ha a védelem a jelenlétével ellenőrizheti, hogy ez törvényes módon történjen, és a meghallgatás minden tekintetben törvényes és alkotmányos legyen.

Felvetődött a bizottság ülésén az is, hogy az indítványtételi jog, a kérdezés feltevésére való jog mennyiben bír jelentőséggel. Meggyőződésem szerint a jelenlét jogának még nagyobb a jelentősége, mint magának a kérdezés jogának, hiszen egy védő a jelenlétével is tudja demonstrálni, hogy más törvényességi szemszögből is vizsgálandó az eljárás ezen szakasza.

Azt gondolom, hogy ha az Országgyűlés a jelenleg tervezett változtatást szavazná meg, akkor ezzel nagyon sok kárt okozna. Nem látjuk, nem látom azt az előnyt, amelyet igazából ezzel nyerni lehet. Természetesen egyfajta előny egyértelműen kimutatható: a nyomozó hatóságok azon kényelmi szempontja, hogy nem kell értesíteni a védőt. Valljuk meg őszintén, erre vonatkozóan egyébként Magyarországon vizsgálódó nemzetközi szervezetek is tettek megjegyzéseket. 1996-ban a kínzás és embertelen vagy más megalázó bánásmód elleni bizottság ittjártakor bizony erre vonatkozóan is születtek nem túl hízelgő megjegyzések Magyarországgal kapcsolatban.

Szóval, ez a nyomozó hatóságok számára egy igen kényelmes dolog. Valljuk meg őszintén, bizonyos esetekben lehetőséget ad arra, hogy a tanú meghallgatása esetlegesen olyan módon történhessen, ahogy azt igazából a nyomozati érdek leginkább szeretné.

Úgy gondolom, hogy azzal lehet a legjobban kivédeni ezt az esetleges visszaélést - amelyre, még egyszer hangsúlyozom, hogy ha nem is nagy számú, de bizony számos példa előfordult az elmúlt években -, ha a védő ezen a meghallgatáson jelen lehet. Igazából semmiféle aggályt nem jelentene, ha az én indítványomnak megfelelően a jelenleg hatályos 134. § maradna életben - hogy így mondjam. Hiszen egyrészt e szakaszhoz egy rövid tagmondattal "ha e törvény eltérően nem rendelkezik" kiegészítés is bekerült régebben, amely a védett tanú meghallgatására vonatkozóan ebben a törvényben eltérő rendelkezéseket nyilvánvalóan megenged, tehát ezzel ki lehet védeni. Illetve a most hatályos szakasz (1) bekezdésének végén "az e jog gyakorlásával gyanúsított, illetőleg a tanú kihallgatását nem késleltetheti" szövegrész arra is biztosítékot nyújt, hogy ezzel ne lehessen visszaélnie a védelemnek, hiszen semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a nyomozó hatóság értesíti a védőt, néha eredménytelenül, de az esetek döntő többségében eredményesen. A védő vagy részt vesz ezen, vagy nem.

Kétségtelen tény, hogy érheti vád a védelmet, a mai magyar ügyvédi gyakorlatot abban a tekintetben, hogy nem kellő arányban vesz részt a nyomozati eljárásban, de ez egy másik kérdés. A véleményem szerint nem az a megoldás erre, hogy ugyanakkor ezt a jogot egyben el is vegyük a védelemtől. Azt hiszem, hogy ha egy védő lelkiismeretesen látja el a munkáját, akkor megfelelően rendszeres kapcsolatot tart a védencével, akár előzetesben van az, akár szabadlábon, és részt vesz azokban a nyomozati cselekményekben, amelyekre a törvény lehetőséget nyújt számára. Hiszen ne felejtsük el, hogy a jelenlegi büntetőeljárásban a nyomozati szaknak a jelentősége jóval nagyobb, mint majd egyébként később lesz a hatályba lépendő új törvény alapján.

Ha abból kiragadjuk ezt a rendelkezést, és megpróbáljuk belehelyezni a mai büntetőeljárási törvénybe, akkor ezzel egy aránytalanságot és egy aránytévesztést is elkövetünk, hiszen más a súlya ma a nyomozati cselekményeknek, és valamelyest biztosan más lesz a súlya az új büntetőeljárási törvényben. Ez alapján sem lenne helyes, ha ezt megtennénk.

Még egy praktikus szempont: abban az esetben, ha ez a rendelkezés ilyen módon hatályba lépne, ahogy a kormány szándékai szerint van, akkor a védelem ezt nyilván azzal próbálná meg kivédeni, hogy abban a pillanatban, ahogy megkapta a meghatalmazást az ügyvéd, indítványozza a fellelhető összes szóba jöhető tanú meghallgatását.

Meggyőződésem szerint ezt követően a nyomozó hatóság már nem mondhatja azt, hogy nem ad helyt. Ez pedig egy látszólagos, egy mondvacsinált eljárási cselekmény, komolytalanná tesszük az eljárás ezen szakaszát, ha egyrészt erre kényszerítjük a védelmet, másrészt pedig azt mondjuk, hogy kérem szépen, egy ilyen felsorolás alapján bárkit kiválaszt a hatóság a listáról, akkor a védelmet meg kell idéznie.

Úgy gondolom, hogy sokkal komolyabban kellene vennünk az eljárás résztvevőit annál, mint hogy ilyesmibe kényszerítsük őket. Meggyőződésem szerint minden aggálytól mentesen lehetne alkalmazni a továbbiakban is a jelenleg hatályos 134. §-t, és ezért szeretném kérni a tisztelt kormányzatot, hogy bár kétségtelen tény, hogy, mondjuk, a nyomozó hatóságok részéről jelentős nyomás nehezedhet esetleg az Igazságügyi Minisztériumra, mégis próbáljon ennek ellenállni. Hangsúlyozni szeretném, semmilyen politikai motívuma nem volt az indítványomnak, kizárólag szakmai szempontok alapján, az eljárás szereplői fegyveregyenlőségének jegyében fogalmaztam ezt meg, és szeretném, ha a kormány - belátván a bizottsági ülésen is elhangzottak súlyát, és figyelembe véve a szavazási arányt - esetlegesen megváltoztatná az álláspontját, és hajlandó lenne a támogatott csomagba ezt bevenni - és ezt nagyon nagy örömmel tapasztalhatnám.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)