Felszólalás adatai

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar alkotmány nem ismer, nem ismer el semminemű diszkriminációt, és a napirenden lévő törvénnyel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy ember és ember között nincs és nem lehet különbség. Súlyos hiba volna minden modern államtól, amely a XXI. század küszöbén áll, ha polgárait megkülönböztetné, ha első és másodosztályú vagy ötödosztályú kasztokra osztaná a társadalmat. Hála istennek hazánkban az alkotmány és az alkotmány alapján hatályba léptetett valamennyi joganyag egyértelműen leszögezi, hogy minden ember egyenlő. Ezt másképp az alapvető emberi jogok diszkriminációmentes érvényesítésének és érvényesülésének szokták nevezni. Így határozza meg az európai jog, de minden kultúrállam joga is.

Rá kell mutatnom arra a mindannyiunk által jól tudott és közismert tényre, hogy már Szent István is akkor, amikor azt a bizonyos nagy jelentőségű iratát elkészítette, különösen hangsúlyozta, hogy akkor és úgy lesz egy nép, egy országalkotó nép egyre gazdagabb, ha elismeri és befogadja, önálló részeivé fogadja el azokat a mai szóhasználat szerinti kisebbséghez tartozók csoportjait, amelyek a saját etnikumukkal, a saját különleges tudásukkal gazdagítani képesek az egész közösséget.

Amikor ezek a gondolatok sok helyen fórumot kapnak, akkor viszont rá kell mutatnom arra az egyébként a modern viktimológiai tudomány által taglalt kérdéskörre, hogy nem elég az, ha egy többségi csoport, egy országalkotó közösség hajlandó és képes befogadni egyenlő értékűnek az őt színesítő, az életét gazdagító kisebbséget, hanem az is szükséges, hogy az úgynevezett kisebbséghez tartozó emberek a maguk részéről is felismerjék azt, hogy nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak, és a maguk részéről is tudatában legyenek annak, hogy ők igenis egy fontos feladatot teljesítenek az egész ország szempontjából, a közösség szempontjából, a többség és a többi kisebbség szempontjából. Nem lehet mindig csak nyitott tenyérrel fordulni a többség felé, együtt is kell munkálkodni, és úgy kell viselkedni, hogy annak tudatában legyenek, hogy ők teljes értékű polgárai a hazának. Azt hiszem, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert azok, akik az előzőek szerinti kisebbséghez tartozottságon keresztül az egyéni különleges adottságaikkal a közösség értékeit növelik és növelni tudják, emelt fővel állnak a társadalomban, és pontosan ismerik a jogaikon kívül a lehetőségeiket és a kötelezettségeiket. Hiszen ez a biztosíték arra, hogy hazánkban nem lehet semmifajta diszkrimináció, nem lehet semmifajta másod-, harmad-, ötödrendű polgári kaszt.

Rá kell mutatnom, sajnos a történelem bebizonyította, hogy sanda szándékoktól vezettetve sokszor használták föl a kisebbségeket valamilyen egyéni szempont érvényesítésére. Néha van, aki ürügyként használja föl. Ma Magyarországon nekünk a feladatunk elsősorban az, hogy biztosítsuk, hogy garantáljuk, hogy embernek itt hátrányos kasztba soroltsága ne legyen.

Mindaz a folyamat, amely hazánkban jelenleg érvényesül, jó irányba mutat. Ezen az úton célszerű továbbhaladni. Természetes, mindig van tennivaló, folyton és folyvást munkálkodni kell. De ha közösen dolgozunk, közösen dolgozik a többség az egyes kisebbséghez tartozottakkal, akkor egymás kezeit fogva és nem lefogva elérhetjük azt, hogy az európai demokráciákhoz méltó partnerséget talál itt, ebben a Kárpát-medencében mindenki, aki úgy érzi, hogy teljes értékű polgár.

(16.00)

Különösen akkor van ennek jelentősége, amikor az államhatárok lassan virtuálissá válnak. Hiszen az Európai Unióhoz csatlakozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a légiessé váló határok mesterséges akadályai eltűnnek. Tulajdonképpen újfajta értelmet, pozitív értéket, többletértéket fog kapni az, ha valaki egy kisebbséghez tartozással is tud rendelkezni.

Elegendő, azt hiszem, a nyelvtudás, a második, a harmadik nyelv ismeretének, esetlegesen anyanyelvi szintű ismeretének a fontosságát hangsúlyozni; illetőleg nemcsak a fontosságát, hanem a személyi és egyéb előnyeit. Úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk, amikor a kormányzat, amelyet mi választottunk kormányzattá, a helyes utat követi.

Fejet hajtok, köszönetként fejet hajtok minden olyan polgár előtt, aki magabiztos, tudatában van a másokkal való azonos értékének, de vállalja a másokkal való azonos teherviselést is.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)