Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a lengyel-magyar barátságnak a nagy és őszinte híve, nagy érdeklődéssel olvastam az országgyűlési határozati javaslatot, és annál nagyobb érdeklődéssel hallgattam a pátoszos történelmi áttekintést, amit főleg KDNP-s képviselőtársaim és fideszes képviselőtársaim megtettek Szent Kingától, Sobieski Jánoson át egészen Bem apóig. A pálos rendről, 1956-ról, sok mindenről volt itt szó, de ahogy arra Németh Zsolt képviselőtársam felhívta a figyelmet, itt nemcsak arra kell koncentrálni vagy nem arról kell beszélni, ami benne van ebben a határozati javaslatban, hanem arról nem szabad beszélni, ami nincs benne ebben a határozati javaslatban. Na most, ebből a határozati javaslatból sok mindent ki lehet olvasni, de azt nem, hogy valójában milyen ügyben marasztalták el Lengyelországot, a konkrét ügyről, aminek kapcsán Lengyelországgal szemben elindult az Európai Unió eljárása, arról vajmi keveset lehet megtudni ebből a dokumentumból. Történelmi áttekintést kapunk belőle, sok pátoszos fordulatot kiolvashatunk belőle, de magával a konkrét esettel, a konkrét eljárással kapcsolatban nagyon-nagyon kevés dolog derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Magam is úgy gondolom, hogy a lengyel-magyar barátság, a két ország történelmi szövetsége egy olyan erős kötelék, amire építeni kell, Magyarországnak nagyon meg kell becsülnie azt, hogy vannak évszázadokon, sőt évezredeken átnyúló kapcsolatai itt Európában, amire lehet építkezni, és ezek nagyon szilárd alapjait jelentik a gazdasági, kulturális, adott esetben politikai együttműködéseknek is. Én magam nagyon nagy híve vagyok annak, hogy kis országként szövetségesekkel, regionális szövetségesekkel  Lengyelországgal akár együttműködve , a saját érdekeinket összefogva jelenítsük meg az olyan nemzetközi intézményekben is, mint amilyen az Európai Unió. Ennek lehet a formája akár a visegrádi négyek együttműködése vagy bármilyen más közép-kelet-európai összefogás.

De az, amiért ez a javaslat idekerült, az, amiről itt most beszélünk, és aminek kapcsán az Európai Unió elmarasztalta Lengyelországot, az nem szerepel ebben a dokumentumban, az nincsen részletesen kifejtve, nem derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Pedig az igazságszolgáltatás átalakítását első körben nem az Európai Unió, nem a brüsszeli bürokraták kritizálták, hanem első körben maga a lengyel alkotmánybíróság, és Lengyelországon belül is a jelenlegi kormány lépéseinek nagyon-nagyon erős kritikusai voltak.

Önök a meggyőződésem szerint kihasználják ezt az alkalmat arra  ráadásul kampányidőszakban, az időzítése is igen beszédes ennek az előterjesztésnek , ezt az eljárást arra, hogy a saját politikájukat igazolják, azt a politikát, amely az elmúlt nyolc évben a demokráciát, a jogállamiságot és a többpártrendszernek a felszámolását jelenti. Ez egy veszélyes politika, és nagyon óvom önöket attól, hogy ebben a politikában ezt nemzetközi színtérre kivigyék, és adott esetben más országokkal szövetségben, egymás vállát lapogassák, és egymás támogatásáról biztosítsák kölcsönösen egymást, ugyanis ezekről a lépésekről minden országban a választópolgárok meg fogják hozni a maguk döntését. Teljesen fölösleges a diplomácia síkjára terelni ilyen kérdéseket akkor, amikor Magyarországon április 8-án, Lengyelországban kicsit később maguk a választópolgárok fognak véleményt alkotni arról, hogy annak az adott kormánynak a négy- vagy nyolcéves tevékenységéről mit gondolnak.

Az emberek alapvetően nem a konfliktust keresik, nem szeretik a konfliktuskereső politikát. Azt természetesen szeretik, ha egy határozott kormánya van egy országnak, amely adott esetben a nemzeti érdeket megvédi, de itt ebben az esetben nem erről van szó, hanem egy öncélú konfliktuskeresésről, amely aztán a belpolitikában a tábor mozgósításának célját szolgálja.

Igencsak vicces az, amikor önök a szuverenitás és a függetlenség védelmezőjének a szerepében tetszelegnek, és arról tartanak itt előadást a parlamentben, hogy hogyan kívánják meggátolni az Európai Unió központosító törekvéseit, az egyesült Európának, az európai egyesült államoknak a kialakulását hogyan próbálják megakadályozni. Én nagyon örülök, hogy erre a szerepre rátaláltak, és a nemzeti szuverenitás védelme, a függetlenség védelme legalább retorikai szinten bekerült az önök eszköztárába, de lehet, hogy akkor kellett volna elgondolkodni a nemzeti szuverenitás mibenlétén, illetve a függetlenség mibenlétén, amikor önök az elmúlt 27 évben folyamatosan  többször kormányon, többször ellenzékben , a Magyar Szocialista Párttal, a politikai elitnek más képződményeivel, SZDSZ-szel összefogva egy olyanfajta kizárólagos, egyoldalú, elfogult euroatlantizmust képviseltek, akkor, amikor az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat folytatták, vagy akkor, amikor tagként a lisszaboni szerződés a nemzetállamoknak az asztalára került vitára, akkor önök gátlástalanul, elolvasatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy ez az Európai Unió ebbe az irányba alakuljon. Pénteken benyújtották, önök hétfőn megszavazták, a szocialistákkal karöltve, az akkori Gyurcsány-kormánnyal karöltve. És most meg csodálkoznak, hogy az Európai Unióban létrejött egyfajta hatalmi koncentráció. Igen, létrejött, de ezután is szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy Brüsszel és az Európai Unió egy olyan hely, ahová, ha felkészülve érkezik az ember, adott esetben szövetségesekkel érkezik az ember, akkor van arra mód és lehetőség, hogy kulturáltan megvitassa, megtárgyalja, a saját szempontjait elővezesse.

(9.50)

De önök nem ezt szeretnék! Az önök belpolitikai céljai, az önök belpolitikai érdeke az, hogy konfliktust generáljanak, és itthon a függetlenség, a szuverenitás védelmezőinek a szerepében tetszelegjenek, mert önöknek belpolitikailag ez a hasznos, már csak ezzel tudnak mozgósítani. Teljesen fölösleges a migrációt és más kérdéseket idekeverni, mert ez a kérdés nem erről szól. Ez a kérdés a jogállamiság, a demokrácia, a többpártrendszer felszámolására irányuló lépésekről szól. Önök meg úgy viselkednek, mint a durcás kisgyerek, aki a függetlenségébe való beavatkozást lát minden nevelési szándékban.

Önök is tudják nagyon jól, hogy az az eljárás, ami az Európai Unió részéről elindult Lengyelországgal szemben, vagy amit belebegtettek Magyarország irányába, egy nagyon komplex, nagyon hosszadalmas, nagyon összetett és nagyon sokáig elhúzódó folyamat, aminek az esélye a kimenetelét tekintve a nullához konvergál, főleg most, hogy államtitkár úr biztosította önöket arról, hogy a magyar kormány vétót fog emelni minden ilyen esetben, és amint azt önök is tudják, a Miniszterek Tanácsában és az Európai Tanácsban teljesen egyhangú döntésekkel hozzák meg a határozatokat, semmi esélye nincs annak, hogy egy országot komolyabban szankcionáljanak vagy egy országot kizárjanak az Európai Unióból. Önöknek most az az érdekük, hogy ezeket a rémképeket felfessék a falra, de pontosan tudják, hogy ez az egész egy figyelemfelhívás, és arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy módosítani kellene a politikán, módosítani kellene azon az irányon, amin a lengyel kormány és az önök által támogatott kormány is jár.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a lengyel-magyar barátságról szól. A lengyel-magyar barátság meggyőződésem szerint nemcsak hosszú múltra tekint vissza, hanem szilárd alapokon áll és nagy jövő előtt áll. A jövőben a lengyelekkel összefogva valós kérdésekben kell a hangunkat fölemelni, képviselni a nemzetközi szervezetekben, az Európai Unió fórumain akár a migrációs kérdésben. De önök nem elmagyarázni szeretnék ezt a problémát a nyugati partnereinknek, adott esetben szövetségeseinknek, akik lehet, hogy a saját alapjaikról nem értik azt, hogy Közép-Kelet-Európában a migrációhoz vagy a multikulturalizmushoz mi miért viszonyulunk másképpen, mint egy gyarmattartó, sokáig expanzív országként működő nagyhatalom Nyugat-Európában.

Azt szeretném önöknek és lengyel barátainknak is tanácsolni, hogy gyakorolják azt a lehetőséget, ami az Európai Unió fórumain adott, ahol ha vannak is olyan történelmi örökségek, amelyek miatt adott esetben nehéz döntéseket meg kell hozni, át kell alakítani bizonyos rendszereket az országon belül, adott esetben radikálisan át kell alakítani bizonyos rendszereket, azt el lehet magyarázni, azt lehet képviselni. De vita keretében próbálják ezt meg, ne pedig erőből, ne pedig olyan voluntarista módon, ahogy azt az önök kormánya az elmúlt nyolc évben tette.

Én, amint az valószínűleg a hozzászólásomból kitűnt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében csak azt tudom mondani, hogy ezt a javaslatot elolvastuk, megfontoltuk, de támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)