Felszólalás adatai

VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megtegyem vezérszónoki felszólalásomat a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló beszámolóról, valamint a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslatokhoz.

A magyar felsőoktatás számos tekintetben ma már természetesnek vett, de az 1990-et megelőző időszakhoz képest drámai változásokkal fűszerezett megújulása a rendszerváltás megtörténtekor gyorsult fel. Az azóta polgárjogot nyert vadonatúj elemek döntő részét a felsőoktatás szereplői maguk kezdeményezték. A különböző felsőoktatási testületek és azok vezetői alkották meg, ezek érvényre jutásához szorgalmazták a politika szereplőinek közreműködését. A heves vitákat kiváltó reformfolyamatok alapvetően a felsőoktatás saját termékei, ezért a velük kapcsolatos felelősségi rendszer is döntően a felsőoktatásé, nem kívánva ezzel felmenteni a mindenkori kormányt saját felelőssége alól, hiszen nagy szerepe van a már megformálódó reformelképzelések megvalósulásában.

A kezdeti reformtörekvések jelentős elemei 1993-ban, a felsőoktatási törvényben öltöttek testet. Másik jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság létrehozása, mely ellenőrzést gyakorolt az egyetemi autonómiák felett. Ez az autonómia ugyan sokak szerint túl korán érkezett, hiszen számos szerkezeti, szervezeti megújítás fontos meglépését lényegesen egyszerűbb lehetett volna kevesebb autonómiával bíró intézményrendszeren belül végrehajtani. Ez a rendszerváltás első időszakában kockázatvállalást jelentett. A haladást kevésbé pártoló erők az autonómia leple alatt tudták konzerválni saját elképzeléseiket.

Az 1993-as felsőoktatási törvényben megszületett Felsőoktatási és Tudományos Tanács akkor fele-fele arányban a kormány tagjaiból és a felsőoktatás képviselőiből álló testületként próbálta betölteni a feladatát. Az eltelt esztendők bebizonyították, hogy ezen az összetételen változtatni kell. Az 1996-os törvénymódosítás előkészítése során újrafogalmazódott a Felsőoktatási és Tudományos Tanács szerepe és a feladat betöltéséhez optimálisnak vélt összetétele is. Ennek megfelelően a Felsőoktatási és Tudományos Tanács az oktatási miniszter feladatainak ellátását segítő, javaslattevő, döntés-előkészítő testület, ilyen formában a legfelső szakmai felsőoktatási testület. Legfontosabb feladatai közé tartozik a különböző stratégiai kérdések felvázolása, elemzése, koncepciók, alternatív megoldási javaslatok megalkotása, főként azon kérdések megfogalmazása, melyek a felsőoktatás szervezeti átalakulását, anyagi forrásait is érintik.

A mindenki által hangoztatott álláspont szerint a rendszerváltást követően felsőoktatásunk mélyülő, sőt egyre mélyülőbb válságba került. Ebből az állapotból csak a magyar felsőoktatás mélyreható reformjával lehetett kikerülni. A problémáknak jórészben strukturális okai voltak, és a baj sokkal nagyobb volt, semhogy azt fiskális szemlélettel és látszatintézkedésekkel orvosolni lehetett volna. A tandíj bevezetésével és az oktatói létszám leépítésével rossz intézkedések születtek az előző kormányzat idején. A kibontakoztatást az egyetemek európai értelemben vett újjászervezése jelenthette, és azoknak az eszméknek, törekvéseknek, helyes és jó szokásoknak a visszaállítása, melyek ezeket az intézményeket a szocializmus előtt jellemezték. Egyedül ezen az alapon van kibontakozás, lehetséges a fokozatos előrelépés, várható a kedvező kihatása azoknak a rendelkezéseknek, melyek nélkül jobb esetben is csak tüneti kezelésekre kerülhetne sor.

A szükséges lépések megtételének fontosságát felismerve az Országgyűlés a 107/1995. számú határozatában megállapította, hogy a felsőoktatás a magyar polgárosodásnak és a gazdasági modernizációs folyamatoknak az egyik legfontosabb tényezője. Erre való tekintettel 15 pontban fogalmazta meg a felsőoktatás előtt álló feladatokat. Felhívta a kormányt, hogy az irányelvben megfogalmazottakat tartsa szem előtt és érvényesítse a fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében. A fejlesztés szükségessége - olvassuk az irányelvekben - azon országok általános tapasztalataiból ered, hogy a felsőoktatásban folyó képzés, kutatás és fejlesztés magas színvonala és hatékonysága elengedhetetlen a gazdasági növekedés biztosítása, a piacgazdaság egészséges működése, az európai integrációban való részvétel és a nemzetközi gazdasági verseny kihívásaira adandó válaszok megfogalmazása érdekében.

(10.50)

A felsőoktatás az a társadalmi szervrendszer, amely egyszerre képes a nemzeti és egyetemes műveltség hagyományait megőrizni, átörökíteni, valamint gazdagítani, a legkorszerűbb nemzetközi követelményeknek megfelelni, ugyanakkor azokat a társadalom és a gazdaság számára közvetíteni. A képzettség szintjének és minőségének kiemelt szerepe van a felnövekvő generációk munkaerő-piaci esélyeinek növelésében. Elengedhetetlenül fontosnak tartja az irányelv, hogy a felsőoktatás fejlesztésében meghatározóak legyenek a társadalmi értékek és igények, a nemzeti célok, a szakmai értékek, összhangban az ország anyagi lehetőségeivel és a központi költségvetés lehetséges tehervállalási képességével. Nagy súlyt kell helyezni a képzés minőségére, valamint arra, hogy a képzés nyitottá váljék a továbbtanulni vágyó polgárok számára, esélyt adva a tudásszerzésre, a pályára való felkészülésre, a továbbképzésre és a pályamódosításra. Ez utóbbira azért van szükség, mert a piacgazdaságra való áttérés következtében másfajta tanulásra és tudásra van szükség. A rövid távú, egyszeri tudásszerzést felváltja az egész életre szóló tudás koncepciója, mert csak ez biztosíthatja a munkavállalóknak, hogy a modern korok által megkövetelt tudásszintet megszerezhessék, és ezáltal eredményesen tudjanak bekapcsolódni a munka világába. Ez megköveteli a felsőoktatási intézményektől, hogy rugalmas szerkezetű, átjárható és tudatos, folyamatos bővítést lehetővé tevő képzési rendszer keretén belül kínáljanak oktatási lehetőséget, amelyet aztán a hallgatók saját igényeik szerint kiegyenlítődött esélyekkel vehetnek igénybe. Ki kell alakítani az oktatók és egyéb dolgozók hallgatói létszámhoz megfelelő optimális arányát.

A korszerű felsőoktatási rendszerekben a nappali képzési formák mellett, azokat kiegészítve az esti, levelező és távoktatási formák szerepe folyamatosan növekszik, takarékosabbá téve a képzést, növelve a hallgatói létszámot, szabaddá téve a tanulás és továbbképzés folyamatát. A hallgatói létszám növelésének és a felsőoktatás kiegyenlített színvonalának alapfeltétele az átjárhatóság és a tanulmányok folyamatosságának a megteremtése. Így a képzési szintek között időveszteség nélkül is lehetővé válik a hallgatóknak, hogy tanulmányaikat a következő szinten folytathassák. Ezt segíti a kreditrendszer kidolgozása, amelynél figyelembe kell venni az európai integrációs követelményeket is. Az irányelv emellett a versenysemlegesség szempontjából a nem állami intézmények körében elengedhetetlennek tartja az intézményalapítás és képzés szabadságának biztosítását, valamint a versenyt ösztönző és piacépítő állami szerepvállalást. Bővíteni kell az önálló intézményi gazdálkodás közgazdasági és jogi kereteit a biztonságos gazdálkodás egyidejű erősítése mellett. Korszerűsíteni kell az intézményi, szervezési és vezetési struktúrát.

Tisztelt Ház! Az 1995-ös országgyűlési határozati javaslat 5. pontjában felkérte az akkori kormányt, hogy az irányelvekben foglaltak megvalósításáról kétévenként készítsen jelentést. Ilyen jelentés azonban azóta első alkalommal most került az Országgyűlés elé, melynek állást kell foglalnia a tekintetben, hogy a korábban kitűzött célok hogyan és milyen mértékben valósultak meg. Ennek megfelelően a most tárgyalásra kerülő H/5030. számú határozati javaslat a jelentés adataira támaszkodva értékeli a felsőoktatás fejlesztési koncepciójának megvalósítását és annak elért eredményeit. Öt pontban határozza meg a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljait.

Az első cél az, hogy költséghatékony, de jól működő felsőoktatásunk legyen. A második cél, hogy az EU-térség változásait vegyük figyelembe. A harmadik egy akadémiai reform elindítása, amely értelmessé teszi a felsőoktatás szakösszetételét és megerősíti annak szellemi hátterét. Negyedik: a létrejött felsőoktatási intézményeink a régió szellemi központjává váljanak, de tudományos, kutató és társadalmi központok is legyenek majd. Ötödik: mindehhez társuljon és illeszkedjen a célokat támogató felsőoktatási finanszírozási rendszer.

Jelentős fejleménye a felsőoktatásnak, hogy Magyarország 1999. június 19-én aláírta a bolognai nyilatkozatot, amely kimondja, hogy az európai felsőoktatási térség kialakításához a felsőoktatási politikánk koordinálására van szükség. Ennek egyik pontja célul tűzi ki az alapvetően két fő cikluson, az alapképzésen és az egyetemi képzésen alapuló rendszer bevezetését. A világon ugyanis alapvetően két modell működik, a duális vagy párhuzamos, illetve a lineáris vagy soros képzés. Magyarországon és a kontinentális Európa több országában a duális rendszerű képzés terjedt el, melyben már a bemenetnél különválik az egyetemi és a főiskolai képzés. Ettől eltérő az angolszász modellű képzés, melynek első ciklusában minden hallgató részt vesz, majd ezután van lehetősége eldönteni, hogy egyetemi alapoklevelükkel kilépnek a munkaerőpiacra, vagy az egyetemi oklevél megszerzéséért tovább tanulnak. Mindkét modellnek számos előnye és hátránya van. Az angolszász modell előnye, hogy mindenki egy egyetemi alapozó képzésbe lép be, és az igazi döntés vagy a szakosodás későbbre tolódik. Ezzel szemben a mi rendszerünkben már a felsőoktatásba való jelentkezéskor el kell dönteni a diáknak: egyetemen akar-e tanulni avagy főiskolán.

Minden országban, így hazánkban is fontos elvárás a felsőoktatással szemben, hogy átlátható, kiszámítható és költséghatékony legyen, kövesse a gyors gazdasági, társadalmi változásokat.

A kormány 2000-ben rendeletet hozott a felsőoktatási intézmények normatív finanszírozásának átalakításáról. Az új normatív finanszírozás az oktatáspolitikai célkitűzések követésére ösztönző, teljesítményorientált, kiszámítható támogatást jelent. A magyar felsőoktatás jó úton halad, jó úton jár. Az intézményhálózat átalakult, ez konszenzussal történt meg, ha jól emlékszem, 92 százalékos parlamenti támogatottsággal. 2000. január 1-jén létrejött 25 állami felsőoktatási intézmény az eddigi 52-vel szemben; 23 intézmény tartozik az Oktatási Minisztérium, egy a Honvédelmi, egy pedig a Belügyminisztérium felügyelete alá. A 25-ből 14 egyetem és 11 a főiskola. Az új intézményhálózatban az egyetemeknek vannak főiskolai karai, így az együttműködés új lehetőségei valósulhatnak meg a jövőben a magyarországi duális rendszerű felsőoktatási képzésben.

A jövőben meg kell oldani az esélyegyenlőséget a vidéki hallgatók kollégiumi elhelyezése érdekében. Az erre irányuló munka elindult. Tudom, hogy ez a folyamat elkezdődött, körülbelül tízezer kollégiumi férőhely építésére már szerződések vannak, ezek felépítése már egy részénél el is kezdődött.

A polgári koalíció eltörölte a tandíjat. A Bursa-ösztöndíjon keresztül bekapcsolta az önkormányzati forrásokat a tanulói, hallgatói támogatásba. Az életpályára az egyetemi, főiskolai diploma megszerzése nagy hatással van. A diplomás munkanélkülivé válásának az esélye egytizede a nem diplomásokéhoz képest. Nem csoda hát, hogy jelenleg az idei évben 149 ezer, fizikai munkaterületen dolgozó jelentkezett a felsőoktatásba. Ez a 18 éveseknél 125 ezres létszámot tesz ki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

(11.00)

Ezekre az eredményekre támaszkodva - befejezem, köszönöm - az ország felsőoktatási programja jó irányba halad. Mind magam, mind a kisgazda frakció nevében a határozati javaslatokat támogatásra javasolom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)