Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bánk bán Tiborcának az aggódását szeretném újra elmondani, ugyanis ő a jelenlegi időszakban is aggasztónak érzi a jelenlegi helyzetét, és esetenként szinte teljesen kilátástalannak látja a jövőjét. Mint ahogy a Parlament falai közé is beszűrődött, ebben az évben szinte mindenből több termett, ami sajnos értékesítési nehézségekhez vezetett, és mindez az egyszerű emberek mindennapos megélhetését nehezítette, sőt lehetetlenítette.

A rendszerváltozás során az ipari munkahelyek megszűntek, és az is mezőgazdasággal kezdett el foglalkozni - jó, kényszerből -, akinek már nem ez volt a tanult élethivatása. A szorgalom, a jó föld és a kedvező időjárás bőséges terméssel hálálta meg a befektetett energiát. Mindezek ellenére a fent jelzett okok miatt ma a mezőgazdaságból élő lakosság életszínvonala rohamosan csökken, és tömegesen teszik fel a kérdést: mi lesz velünk, képviselő úr?

A francia forradalom hármas jelszavából, "liberté, fraternité, égalité"-ből sajnos az égalité, az egyenlőség - és jövedelemre vonatkoztatom az egyenlőséget - nincs meg, a mezőgazdaságból származó jövedelem, illetve a gazdaság egyéb szférájából származó jövedelem között óriási rés tátong. Tehát egyrészt szükség lenne az értékesítési lehetőségek mielőbbi megoldására, másrészt a termékpályák szabályozására és az Európai Unió átlagának megfelelő támogatási rendszer bevezetésére. Vagy ha ez nem, akkor további adókedvezmények lennének szükségesek az őstermelői társadalmi réteg számára, említettem a 250 ezer forintos adómentes sáv felemelését 500 ezerre, a helyi iparűzési adó, az egészségügyi hozzájárulások eltörlését, és erre önálló indítványt is beterjesztettem.

Az, hogy a kistermelő vállalkozási formát bevezették, mintegy ötezer családi gazdaságot érint, mintegy ötezer családi gazdaságot sikerül helyzetbe hozni. Azonban a Pénzügyminisztérium számításai, adatai szerint Magyarországon mintegy 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer őstermelő van, akiknek az uniós csatlakozásra történő felkészítése nem történt meg, akik az uniós csatlakozás után szinte teljesen lehetetlen helyzetbe kerülnek. Nagyon kis százalékuk az, akinek a gazdasága olyan szintre van fölfejlesztve, hogy életképesek és versenyképesek lesznek az uniós csatlakozás után is. A többi pedig - ki kell mondani - a közelgő uniós csatlakozásnak a kárvallottja lesz. Itt nem kevés emberről, mintegy 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer emberről van szó.

Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy Magyarországnak ez a csodálatos természeti adottsága, a szorgalmas népe és az előállított mezőgazdasági termékek tömege a jelen helyzetben áldás vagy éppen ellenkezőleg, nehézséget okoz az ország számára. Én úgy érzem, hogy olyan problémát vetek föl, amellyel a Magyar Köztársaság parlamentjének és a Magyar Köztársaság kormányának foglalkoznia kell, ha nem is ebben a választási ciklusban, de a következő választás utáni ciklusban.

Én úgy érzem, hogy nem az íróasztal mellett politizálok. Mindennapi munkám során jól érzem a vidéki valóságot, ami sajnos valóság, és tudom, hogy ezt mezőgazdasági támogatási kerettel nem lehet megoldani, hanem valószínűleg a vidékfejlesztési támogatási kerettel, de mindezeket egy komplex program keretében kell vidéken megvalósítani.

A sajnálatos helyzet - mint említettem - 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer embert érint, és ezeknek a jövedelmi viszonyát vagy támogatási rendszerrel, vagy pedig adórendszerrel kellene könnyíteni. Igaz az, hogy a magyar ember sosem keseredik el, mindig van optimizmusa. Hadd idézzek Jókai Mór egyik regényéből, ahol így fogalmaz: "Fázott a cigány és éhezett. Mit szeretnél jobban, Mór - kérdezték tőle -, enni vagy melegedni? Legjobban szeretnék szalonnát pirítani." Hát így vagyunk mi is: a magyar paraszt is szeretne élni, és szeretne továbbfejlődni.

Köszönöm figyelmüket.