Felszólalás adatai

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két héttel ezelőtt Kövér László, a Fidesz alelnöke Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lakossági fórumot tartott (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Igen!), amiről valamennyi regionális média tudósított. Hallottuk tőle, amit a kormány sikerpropagandája is sulykol: számos területen áttörés jellegű eredményeket értek el. Ilyen például a munkanélküliség ellen tett intézkedések hatása. A polgárokkal folytatott párbeszéd pedig hozzájárult ahhoz, hogy bizakodóbbakká váltak az emberek. (Sasvári Szilárd: Így igaz!)

(9.10)

Ezzel szemben mi, akik ott élünk, azt tapasztaljuk, hogy kettészakadt az ország. Nyílik az olló, mélyül a szakadék az ország keleti és nyugati térségei között. Állítom, hogy megyénkben koncentrálódik a szegénység. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a különböző mutatók tekintetében az utolsó, illetve az utolsó előtti helyre csúszott vissza. A munkaképes korúak foglalkoztatása döbbenetes, hiszen 47,5 százalékos mértékű, ami azt jelenti, hogy az álláskeresők döntő többsége nem talál munkát, pedig dolgozni szeretnének. A foglalkoztatottak számának növekedése országosan 1 százalékos mértékű volt, nálunk 2,5 százalékos volt a csökkenés - KSH-adat 2000-ben. Az utolsó bánya, Lyukóbánya bezárásával pedig további több száz munkahely megszűnése várható. A nettó átlagkereset országosan másfél százalékkal nőtt, nálunk 1 százalékkal csökkent. Az újonnan épített lakások száma országosan 12 százalékkal nőtt, nálunk 27 százalékkal csökkent. És a sort folytathatnám tovább.

Az önkormányzatok is egyre szegényebbek, 357 települési önkormányzat kétharmada önhibáján kívül hátrányos helyzetű, fejlesztésekre nem, csak a működtetésre gondolhatnak. Íme a bizakodásra okot adó jelek sokasága: a területi felzárkóztatásra szánt támogatások reálértéke nem éri el az öt évvel ezelőtti szintet. Két és fél évig szünetelt az autópálya-építés és a korábbi kormány által indított, biztatóan eredményesnek ígérkező integrált szerkezetátalakítási program is leállításra került. Leépülnek a decentralizált források. A centralizáció viszont benyomult a területfejlesztésbe is. Az agrárgazdaság modernizációja a jelszavak szintjén maradt. A korábban kialakított vállalkozási övezetekben, ipari parkokban a preferenciák semmit sem változtak. A multinacionális cégek, mint például az ózdi General Electric, nem Ózdon, hanem Pest megyében, Veresegyházán fejleszt. Többen a még keletebbre való áttelepülés gondolatával foglalkoznak.

A kormány szerint bizakodóbbakká lettek az emberek is. Az elmúlt másfél évtizedben egy ózdnyi és kazincbarcikányi lakónépesség költözött el a megyéből. Leginkább fiatalok és diplomások keresnek az utóbbi években felgyorsult ütemben a fővárosban és a Dunántúlon boldogulást. Akik pedig maradnak, folyamatosan elszegényednek. Minden negyedik, megyénkben élő ember szegénynek minősíthető, mert ezekben a családokban az egy főre eső jövedelem nem éri el a havi 15 000 forintot.

De nem jobb a helyzet a régióban sem. A nemzeti össztermék Északkelet-Magyarországon a nyugat-dunántúlinak körülbelül a fele. Míg a gazdaság nyugaton expresszvonat-sebességgel halad, nálunk jó, ha vicinálisnak nevezhető. És nem segített helyzetünkön a sokat emlegetett, agyondicsért és agyonreklámozott Széchenyi-terv sem. Míg az Északkelet-Magyarországról beérkezett közel 250 pályázatra a támogatások 4,5 százaléka, azaz 2 milliárd forint jutott, addig Nyugat-Dunántúlon 280 pályázatra háromszoros mértékű, 6 milliárd támogatást biztosítottak.

Tisztelt Ház! A jelszavak helyett kérjük, sőt követeljük, hogy a kormány foglalkozzon Északkelet-Magyarország ütemesebb felzárkóztatásának feladataival, mert a regionális különbségek nem mérséklődtek. Sőt, a keleti országrész lemaradása tovább nőtt. A Németh-kormánytól folyamatosan megtette ezt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az Antall-, a Horn-kormány, valamennyi felelős kormánya az országnak. Elvárjuk ezt itt és most önöktől is!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Takács Imre: Éljen! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)