Felszólalás adatai

Utána viszont nagyon helyesen mondta, hogy a nemzetbiztonsági terület szoros összefüggésben van az alkotmányos rend védelmével és az önrendelkezéssel is, tehát ezen fogalmak elemeként kezelendő. Éppen ezért azt mondom, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor nem tehetjük meg, hogy valamilyen kiszakított, izolált területként kezeljük, hanem az összefüggésrendszerben is meg kell vizsgálnunk ennek a minőségét. Így aztán nem lehet eltekinteni attól, hogy egy kicsikét ránézzünk ennek a törvényjavaslatnak az előéletére is, és egyáltalán az ezt a törvényjavaslatot körülvevő társadalmi környezetre.

Most az alkotmányos rendhez való viszonyról, magához az alkotmányhoz való viszonyról nem kívánnék bővebben beszélni - már ami a kormánytöbbséget illeti, akár a tegnapi döntésük ezzel kapcsolatban elég pregnáns, érintőlegesen tartozik csak ide -, viszont nagyon fontos, hogy milyen a nemzetbiztonság megítélése, egyáltalán a szolgálathoz való hozzáállás milyennek minősíthető. Azt kell mondani, hogy ebből a szempontból nem állunk valami jól, és ez nagyon problémás, visszatérve az előterjesztő fölvezetőjéhez, akár még az önrendelkezés biztonságát és biztosítottságát is veszélyeztetheti.

Ha csak azt nézzük meg, hogy milyen a közvélekedésben a feltétlen bizalom a szolgálatok iránt, akkor ott is azt láthatjuk, hogy ha finoman akarok fogalmazni, akkor felemás érzület tapasztalható. A szolgálatok esetében ebben a ciklusban nagyon sokféle mozgást, kísérletet láttunk.

(12.40)

Ennek egy jó része azért a hatalomkoncentráció irányába mutatott; gondoljunk csak a jobblétre szenderült NIBEK-es kísérletre például, ami aztán végül elbukott a módosító indítványokon - és gondolom, hogy a kormánypárti képviselők egy részének ellenállásán is -, de már ez a kísérlet maga jelezte, hogy milyen irányba is tervezi a mozgásokat a kormánytöbbség.

Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy új erőcentrum jött létre a Miniszterelnökségnél, amikor az Információs Hivatalt a külügy alól kivették, és betagozódott a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Azt is lehet látni, hogy ezeknek az átszervezéseknek egy része nem igazán racionális megfontolások alapján és nem a hatékonyság érdekében történt. Ezenkívül nagyon fontos lenne az is, hogy megvizsgáljuk, hogy mennyivel lett áttekinthetőbb, mennyivel lett átláthatóbb, mondjuk, a szolgálatok működése. Nem lehet azt mondani, hogy itt is komoly eredményeket lehetne felmutatni. Ebben a ciklusban a Lehet Más a Politika már többször kezdeményezte, hogy ugyan-ugyan, a pártállami állambiztonsági iratokat tárjuk már a nyilvánosság elé, de ez elbukott a kormánypárti elnézéseken. Az ügynökakták ismertetését is szorgalmaztuk, de ezt is mindhiába, és ahhoz sem járultak hozzá, hogy az előző rendszer működtetőit érintő fontos információk váljanak kutathatóvá.

Uraim, a saját választóiknak sem ezt ígérték. No de most - ha csak a közelmúlt eseményeit tekintjük - a volt Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatóival kapcsolatos információk, legendák, hírek hátterét miért nem lehet már alaposan megvizsgálni, ezeket az információkat miért nem lehet ismertté tenni, avagy ha még mindig annyira kényesek, akkor az ezt vizsgáló bizottság munkájának megkezdését miért hátráltatja még mindig a kormánytöbbség? Elég, ha csak a Portik-Laborc-féle találkozók ügyét említem ebből a szempontból. Itt volt tehát egy csomó elvárás önökkel szemben, amelyeket, azt gondolom, hogy mérsékelten teljesítettek. Sem a kommunista múlt, sem a közelmúlt homályos dolgaiban nem látunk tisztábban, mint ezelőtt, mondjuk, öt vagy hat évvel.

Természetesen továbbra is lehet látni, hogy tétovaság van akár a szolgálatok megítélésében, tétovaság van a szolgálatok helyének kijelölésében is. Még az elmúlt nyáron, valamikor július 11-én Kocsis Máté képviselő úr benyújtott egy T/7961. számra hallgató javaslatot ugyanebben a témakörben - itt azért szeretném megjegyezni, hogy az is a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapításáról szólt -, és akkor nagyon úgy tűnt, hogy itt valami sürgős, azonnali törvényalkotásra, törvénymódosításra van szükség. Emlékezetem szerint maga Pintér Sándor belügyminiszter úr is igen vehemensen támogatta, hogy ez a törvényjavaslat minél hamarabb napirendre kerüljön, és szavazza meg a tisztelt Ház, aztán valami zavar kerülhetett az erőbe, mert egyszer csak, hipp-hopp, lekerült napirendről ez a javaslat, és immáron közel háromnegyed esztendő elteltével itt van előttünk újból. Annyi változás van, hogy az előterjesztők kicsit többen lettek, Csampa Zsolt képviselő úrral kiegészült az előterjesztők névsora, ha úgy tetszik, és nyilván a cím azonos, de átdolgozták egyébként, tehát valóban az eredeti javaslathoz képest egy átdolgozott formában került elénk ez a javaslat.

Igen ám, csak az a problémám egyrészt, hogy ismét csak egyéni képviselői előterjesztésről van szó. Ez egy olyan terület, és ez a konszenzus - amiről itt most többen is hallhattunk több képviselői csoport megszólalóinak szájából - azt feltételezné, hogy valamilyen előzetes egyeztetésnek, legalábbis politikai, szakmai egyeztetésnek meg kellene előzni egy ilyen súlyú és ilyen természetrajzú területet, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok kérdése, de nem történt ilyen. Sőt továbbmegyek, maga az 1995-ös keltezésű, CXXV. törvény, nemzetbiztonsági törvény is szép kort élt meg, és többször napirenden volt, hogy magát a nemzetbiztonsági törvény egészét újra kellene gondolni, mert ez az elmúlt 16 esztendő nemcsak tapasztalatokkal járt, hanem egy kicsikét azt is jelzi, hogy arra is megérett az idő, hogy az egészet átfogóan újra kellene esetlegesen gondolni, és hozzáigazítani a megváltozott körülményekhez.

Többféle időpont és többféle ígéret hangzott el ezzel kapcsolatban a nemzetbiztonsági bizottság kebelén belül is, többek között az is, hogy ennek a tervezete elénk kerül, majd erről tanácskozhatunk, ezt megvitathatjuk, és volt olyan ígéret, hogy már az előző esztendő második felében, esetleg ennek az évnek az elején fogunk róla tárgyalni. Ez így most valahogy ismét lekerült a napirendi pontról, és követhetetlen, tehát éppen emiatt nem lehet tudni, hogy most például ennek a módosító javaslatnak a későbbiekben mi lesz a sorsa. Ez most beépül - természetesen ezzel a jogalkotói aktussal - a nemzetbiztonsági törvény egészébe. No de mi a szándéka a kormányzatnak avagy a kormánytöbbségnek a nemzetbiztonsági törvény egészét érintő szándékaival, vagyis a törvény egészével, másrészt pedig továbbra is egyéni módosító indítványként kívánja-e benyújtani az ilyen természetű javaslatait? Nagyon nem látnám ezt szerencsésnek; semmilyen esetben nem tartjuk szerencsésnek, de egy ilyen terület esetében kifejezetten nem az.

Nézzük meg azt is, hogy akkor milyen tartalmi elemek azok, amelyeket mi aggályosnak látunk. Most a dicséreteket és a szándék helyességét nem fogom megismételni, valóban aktuális volt, hogy itt az ellenőrzésben szigorúbb rendszer lépjen életbe. Igen ám, de az a bajunk, hogy bizonyos garanciák továbbra is hiányoznak. Itt most egypár pontra rátérnék részletesen is, vagyis konkrétan is. Az első eset - ezt Németh Szilárd képviselő úr is említette - az országgyűlési képviselők ellenőrzése esetében az a helyzet, hogy ha kockázati tényező merül fel, akkor az Alkotmányvédelmi Hivatal értesíti az érintett képviselőt, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős minisztert, továbbá az Országgyűlés elnökét és az érintett képviselői csoport vezetőjét is.

Azt javasoljuk tiszteletteljesen, hogy ezenkívül a nemzetbiztonsági bizottság elnökét is értesíteni kellene erről - a nemzetbiztonsági bizottság elnökét is -, ami azért is fontos, mert szerintem növelni kellene a nemzetbiztonsági bizottság súlyát. Erre nagyon sok indokot tudnék most felsorolni. Ugyancsak a bizottság szerepének a növeléséről szólna a következő javaslatunk is, hogy amennyiben az érintett képviselőcsoport vezetője többször is javasol valakit a bizottságba - mondjuk, a nemzetbiztonsági bizottságba -, és nemzetbiztonsági kockázat merült fel, ebben az esetben még mindig megteheti a képviselőcsoport vezetője, hogy fenntartja a jelölést, és akkor az Országgyűlés elnöke dönt. Nem tartjuk helyesnek, hogy az Országgyűlés elnöke önmagában legyen jogosult a döntésre. Itt szintén az a javaslatunk, hogy a nemzetbiztonsági bizottság állásfoglalását ki kellene kérni, és csak annak ismeretében dönteni.

Nem kezeli azt a helyzetet a javaslat, hogy mi történik akkor, ha már korábban lezajlott egy ilyen átvilágítás parlamenti képviselők esetében, és mondjuk, a ciklus közepén megérkezik egy információ arra nézvést, hogy valamilyen nemzetbiztonsági kockázat keletkezett vagy merült fel. Ilyenkor mi az eljárás? Az a megoldás végképp hajmeresztő - habár itt többen mintha mellette kardoskodtak volna -, hogy abban az esetben, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzést végrehajtó nemzetbiztonsági szolgálat szintén felfedezi vagy felismeri a nemzetbiztonsági kockázatot, és éppen ezért az illető kinevezéséhez a hozzájárulását megtagadja, vagy éppen azt létező jogviszony esetében visszavonná, akkor bizonyos személyi kör esetében a miniszterelnöknek, más esetekben pedig a miniszternek vagy a belügyminiszternek megadná azt a lehetőséget, hogy felmentést adhatnak ez alól, tehát egyfajta mérlegelési jogkört ad. Ez végképp nem helyes. Milyen garanciális szabályok vannak arra, hogy esetlegesen politikai vagy ne adj' isten, egyéb kötődések miatt a létező nemzetbiztonsági kockázat ellenére is megtörténjen a kinevezés vagy a jogviszony létesítése?

(12.50)

És itt nem arról van szó, hogy az én fejemben bármilyen gyalázatos gondolat fogalmazódik meg akár a miniszterelnökkel, akár bármelyik miniszterrel kapcsolatban, és nem is arról van szó, hogy az önök hite mennyire megrendíthetetlen az ő kikezdhetetlenségében. A demokrácia alapja nem az ilyen természetű személyi bizalmon alapul, hanem a garanciális elemek meglétén, amelyeket jogszabályok rögzítenek. Ha ez nincs meg, akkor az aktuális miniszterelnök vagy miniszterek megítélésén túlmenően egy olyan precedenst tesznek lehetővé, ami akármikor életveszélyessé válhat. Tehát az ilyen természetű garanciális szabályozás elmaradása megítélésünk szerint veszélyes, mert önkényes jogalkalmazást tesz lehetővé, ami semmiféleképpen nem helyes egy ilyen rendszerben.

A következő a jogorvoslat kérdése. Azt nem vitatjuk, hogy az eddigi jogorvoslati rendszert meg kellene reformálni, esetlegesen javítani kellene rajta. De az szerintem helytelen gyakorlatot eredményez, ha kizárólag a miniszter az egyetlen jogorvoslati fórum, és a miniszter döntésével szemben semmilyen más jogorvoslatra nincsen mód. Itt elnök úrhoz csatlakoznék, mármint Molnár Zsolt bizottsági elnök úrhoz, ő azt mondta, hogy nem volt helyes, hogy a nemzetbiztonsági bizottság volt a legmagasabb szintű jogorvoslati lehetőséget adó szerv, mert nem volt elég információ hozzá. Ezt alátámasztom. De azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy esetlegesen a nemzetbiztonsági bizottság által elérhető információkat kellene bővíteni, hogy meglegyen a bizottságnak az a tudása, hogy felelősen, megfelelő információk birtokában tudjon az ilyen jogorvoslati kérelmekben állást foglalni. Mert az semmiféleképpen nem helyes, hogy a jogorvoslatnak ezt a nagyon szűk, és kizárólag a miniszteri megítélésre hagyatkozó formáját választja a javaslat.

Tehát, összefoglalva, azt gondolom, a szándék helyes, ezzel nincs különösebb bajom. Viszont vannak tartalmi problémák, amelyeket elmondtam. Lennének még egyéb érdekességek is, de azokra fogjuk rá, hogy részletkérdések. Vannak eljárásrendi problémáim is, a beterjesztés módja, a jogszabály előélete nem mutatja számomra egyértelműen a konszenzus meglétét. Sőt! Éppen ezért azt szeretném javasolni, hogy ha ehhez a területhez szándékozik még hozzányúlni a kormányzat, és mondjuk, a nemzetbiztonsági törvény egészét érintő vagy részeit magába foglaló javaslatokkal kíván élni, akkor ezt ne egyéni képviselői indítványok formájában tegye meg, hanem vállalja a kormány teljes súlyával a felelősséget a beterjesztésekért, és törekedjen a politikai egyeztetésre. Emeljük ki az aktuálpolitikai térből a nemzetbiztonsági... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, egy perccel meghosszabbítsam, vagy...

MILE LAJOS (független): Igen.

ELNÖK: ...vagy új felszólalást kér.

MILE LAJOS (független): Köszönöm, csak a befejezés kedvéért.

ELNÖK: Akkor egy percre még öné a szó.

MILE LAJOS (független): Igen. Tehát az a javaslatom, nemcsak azért, mert tetszetős fogalom a nemzeti együttműködés és a konszenzus, hanem azért is, mert valóban egy olyan területről van szó, amikor a nemzet biztonságáról és a szolgálatokról beszélünk, ami fölötte áll a politikai csatározásoknak. Nagyon szeretném azt elérni, hogy végre egyszer megtörténjen, hogy kiemeljük az aktuálpolitikai térből éppen a szolgálatok vagy a nemzetbiztonság kérdését. Mert ha nem, akkor nagyon rossz mintát fogunk mutatni az utánunk következőknek is, és semmivel nem fog javulni a szolgálatok megítélése sem a közvéleményben. Természetesen a szolgálatok működéséért felelős politikai elit, összességében a politika megítélése sem fog javulni, ami azért a demokrácia minőségére nézve akár végzetes is lehet.

Köszönöm, hogy meghallgattak.