Felszólalás adatai

Arról beszélnék egypár szót, hogy miért is kell ez az előterjesztés, miért van szükség erre az előterjesztésre. Ha valaki ezt az előterjesztést alaposabban átolvassa, és utánagondol ennek, valóban egyet kell értenem az előttem szólókkal, hogy szükség van erre az előterjesztésre. Azt kell látnunk megítélésem szerint, hogy az egészségügyben egyfajta egészségügyi hadigazdálkodás folyik, tehát egyszerűen, ha nem lenne ez az átalakulás, én attól tartok, hogy összeomlana az egészségügy, de hogy miért is mondom ezt, mindjárt kifejtem. Az a helyzet állt elő az egészségügyi fronton, hogy fegyver van, de katona nincs, tehát egyszerűen hiába van az az eszközállomány, az az épületállomány, amelyik az emberek gyógyítására szolgálna, egyszerűen nincs, aki működtesse azt.

Fura kifejezések vannak, ami a nem hozzáértők számára talán érthetetlen, hogy mi az, hogy kapacitás, mi az, hogy szakellátási kapacitás. Ha megnézzük a törvényt, ez tulajdonképpen szakellátási órát jelent, azt jelenti, hogy az egészségügy hány órában áll rendelkezésre a betegek gyógyítására, és azt kell látnunk, hogy ez a kapacitás - amit itt le is írnak -, ez az országos szintű kapacitás egyre kevesebb, és úgy tűnik, hogy ez egyre kevesebb lesz, ezért van szükség arra megítélésem szerint, hogy a kormányzat koncentrálja ezeket az erőket. Még egyszer mondom, a gyógyító kapacitás, a gyógyítási órák száma az elkövetkezendőkben csökkenni fog, tehát mondhatjuk azt, hogy ez az előterjesztés tulajdonképpen egy látlelet a magyar egészségügyről. Ha már itt tartok, ez a beteg egészségügy, mert maga a magyar egészségügy is beteg, azt hiszem, hogy ennek a betegségnek a progressziója nem csökken majd az elkövetkezendő időkben.

(11.10)

Ennek a legfőbb oka az, hogy egyszerűen kevés az orvos, kevés a katona az egészségügyi fronton, és ezért azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen szükség van erre az előterjesztésre.

Még egyszer mondom, ez az előterjesztés nem megoldás az egészségügy problémáira, hanem egyszerűen az egészségügy totális összeomlását próbálja valamilyen módon megmenteni, és azt is egyértelműen megvilágítja, hogy bizony történtek az egészségügy fejlesztése során olyan anomáliák, amiről nem tehetünk, amiről például az EU-s tagságunk tehet. Gondolom, tetszenek tudni, nagyon sok helyen létesültek európai uniós forrásokból szakrendelők. Ott állnak a szakrendelők, minden önkormányzat szeretné, hogy az ő településén, az ő kistérségében a legmaximálisabb legyen - ha lehet így fogalmazni, ilyen felsőfokban - az egészségügyi ellátás, és ott vannak a szakrendelők, de egyszerűen nincs, aki a szakrendelőben dolgozzon, vagy akár még kapacitásátfedések is vannak. Ez minek a következménye? Ez egyszerűen az uniós tagságunknak a következménye, hogy volt egy olyan pályázati lehetőség, amely tulajdonképpen nem a mi szükségleteinknek felelt meg, és ezen próbál a kormányzat valamilyen módon segíteni.

Ha ezt az előterjesztést olvassuk, az én nagy problémám vele, hogy részben az önkormányzati tulajdont is átveszi, és hallottuk, hogy az önkormányzatok 80 százaléka ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen befolyása legyen a területi működő szakellátó rendszerhez, tehát ebből is láthatjuk, hogy mennyire ragaszkodik az ott élő lakosság az önkormányzaton keresztül ahhoz, hogy ott normális egészségügyi ellátás legyen. Most azt látnunk kell, hogy az önkormányzatok számára ez az előterjesztés egyáltalán nem megnyugtató, mert itt arról van szó, hogy tulajdonképpen központosítanak, tehát nem látom az előterjesztésben azt, hogy az önkormányzatok számára milyen garancia lenne arra vonatkozóan, hogy nem fogják elrekvirálni tőlük ezt az egészségügyi hadigazdálkodás folyamán.

Előírja az állam az egészségügyi szolgáltatási felelősséget és kötelezettséget, és most azt látnunk kell, hogy az önkormányzatok jelentős része ezt nem önmaga fogja megoldani, hanem valakinek átadja ezt a működtetést, és általában tulajdonképpen most már a központi egészségügyi költségvetési szerveknek, kórházaknak fogja átadni ezt az ellátási tevékenységet. Azt kell tehát mondanunk, hogy tulajdonképpen az önkormányzatoknak alig van befolyása arra... (Dr. Szócska Miklóshoz:) Nyilván van befolyása, most hiába bólogat államtitkár úr, de alapvetően nem tőlük függ. Ha nem kap orvost - ez az egyik probléma szerintem -, és a finanszírozás nem megfelelő, mint már hallottuk, akkor egyszerűen nem fogja tudni működtetni, bármennyire is akarja, bármennyire is szeretné, és bármennyire pénzt is tolna bele, egyszerűen nem fogja tudni működtetni.

Amit én hiányolok, még egyszer mondom, hogy három hónap után az állam átveszi ezt a működtetési felelősséget, de nem látom az előterjesztésben azt, hogy esetleg vissza is vehetné majd az önkormányzat, ha erre lehetősége vagy ereje van. Nyilván utalt az államtitkár úr arra, hogy nincsen ide-oda toli, hogy visszaadom és utána meg visszaveszem, de ezt mindenképpen szerencsés lett volna beletenni az előterjesztésbe, már csak az önkormányzatok megnyugtatása végett is.

A másik, amit hiányolok, az önkormányzati vagyon. Természetes, hogy az önkormányzatok ragaszkodnak a vagyonukhoz, de nem láttam az előterjesztésben azt - de majd javítson ki, államtitkár úr -, hogy milyen garancia van arra, hogy az önkormányzattól nem vonják el ezt az ingatlanvagyont. Én is tudok olyan önkormányzatot, amelyik több százmilliót ölt abba bele, hogy az ő szakrendelőjében komoly műszerek legyenek; a megyei kórház úgy kéri kölcsön ezeket a komoly műszereket. Nem látom tehát a garanciát arra, hogy ez a helyi közösségi erőfeszítés valóban a helyi közösségnél maradjon, de nyilván - mint utaltam a hadigazdaságra - valóban lehet, hogy ez nem is így lesz.

Összefoglalva, azt kell mondanom, hogy szükség van erre az előterjesztésre. Apróbb hibákat lehet módosítókkal javítani, de önmagában ez az egészségügy helyzetét nem oldja majd meg, és alapvetően nem csak az egészségügyi kormányzat feladata az egészségügy helyzetének a javítása. Az, amit most látunk, bizony már egy többéves - már azt is mondhatjuk, hogy évtizedes - folyamat vége, ami sajnos most tetőzött be.

Arra kérem majd az államtitkár urat és az egészségügyi kormányzatot, hogy azonkívül, hogy forrást próbáljon kilobbizni a kormánynál, tegyen javaslatokat arra, hogy az egészségügy helyzetében - még egyszer mondom, azon kívül, hogy minél több pénzt kapjon a központi költségvetésből - olyan intézkedések is legyenek, hogy az orvosok ne menjenek el, tehát hogy az orvosok komfortérzete - nem tudok máshogy fogalmazni - minél jobb legyen egyrészt nyilván anyagilag, és a társadalmi megbecsülésük is olyan legyen egy közösségben és az országban, hogy ne álljon be az a katasztrofális helyzet, ami miatt akár ezt az előterjesztést is be kellett nyújtani.

Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ezt támogatnunk kell, nem azért, mert jó az egészségügy helyzete, hanem azért, mert egyszerűen egy kármentés folyik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)