Felszólalás adatai

A törvényjavaslat ezen részeivel egyet is tudunk érteni, azonban a javaslat második felét, a 47-65. §-ig nem tudjuk támogatni, ennek ugyanis nem sok köze van a törvény címéhez vagy akár a nemzetközi közigazgatási együttműködéshez. Nem értjük, miért ez a törvény módosítja az illetékekről szóló, a szerencsejáték szervezéséről szóló, a gépjárműadóról szóló, a személyi jövedelemadóról szóló, a társasági adóról szóló, az általános forgalmi adóról szóló, a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló és a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényt.

Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert a változó gazdasági jogi környezet indokolja az adó- és egyéb közterheket érintő törvények kisebb korrekcióját. Az adójogszabályok módosításai a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslására, a jogalkalmazás egyértelművé tételére, a gazdálkodók működési feltételeinek megkönnyítésére, valamint az adminisztráció egyszerűsítésére irányulnak.

Vajon mi történt az elmúlt hónapokban, hogy hirtelen hozzá kell nyúlni például a játékadóhoz? Miért lett hirtelen pont most fontos a javasolt könnyítés, miszerint ne csak fajtánként egy palack nyitott bor lehessen egy vendéglátóhelyen? Vagy az elmúlt két hónap alatt milyen nagy horderejű változások történtek gazdaságunkban, hogy a kisvállalati adót ismét módosítani kell? Vagy ez csak a kapkodva, átgondolatlanul bevezetett törvény egy újabb módosítása? Cséfalvay államtitkár úr alig egy hónapja még azt mondta, az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését.

A törvényjavaslat azonban újabb visszaélések lehetőségét megteremtő, valamint korábbi elhibázott jogalkotási lépéseket korrigáló terjedelmes szabályozási csomagot tartalmaz. Az adóváltozások még kedvezőbb helyzetbe hoznak egyes, a kormánypárt gazdasági holdudvarához tartozó társaságokat, megalapozzák az eddigi profitjuk megtöbbszörözésének lehetőségét. Számos módosításra pedig azért van szükség, mert a korábbi törvénymódosítások szakmailag megalapozatlanok és végiggondolatlanok voltak.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat értelmében mentesülne az öröklési, illetve ajándékozási illeték alól a lakás-előtakarékossági szerződés alapján történő vagyonszerzés. Közösségi érdeket szolgálónak tűnik a lakás-takarékpénztárakban tárolt összegek öröklésére, illetve ajándékozására bevezetni tervezett illetékmentesség is, ez azonban csak az ilyen pénztárakat üzemeltető társaságoknak, vagyis az OTP-nek, az Erstének és a Fundamentának jelent üzleti előnyt.

A Fidesz korábban harcot hirdetett a szerencsejáték-piac ellen, amelyet egy törvénymódosítással meg is szüntetett, ezzel közel 40 milliárd forint adóbevétel esett ki a költségvetésből. Akkor azt mondták, hogy a kieső adóbevételt majd az online szerencsejáték-piac megadóztatásából pótolják, ebből plusz 10 milliárd forintot reméltek. Jelenleg csak a három koncessziós kaszinóban lehet játszani, a mostani módosítás ezek üzemeltetőit támogatná nem kis mértékben.

A korábbi szigorítások után most kedvezményt kaphatnak a szerencsejáték-iparban dolgozók. A játékkaszinók degresszív adózásra váltanak a mostani egykulcsos helyett. A javaslat szerint a nem online szerencsejáték-szervezők esetében a jelentős munkahelyteremtő képességgel rendelkező, nagy volumenű beruházások megvalósítása érdekében az első tízmilliárd forint tiszta játékbevétel után változatlanul 30 százalék lesz az adó, ám az efölötti rész után már csak 10 százalékot kell fizetni.

A szerencsejáték-piac felszámolásakor nem aggódtak a megszűnő munkahelyek tízezrei miatt, ezért is különösen álságos a munkahelyteremtésre való hivatkozás az indoklásban. De kinek kedvezhetnek egyáltalán a módosítással? Egyrészről azoknak a kedvezményezetteknek, akik már vannak, de nem valószínű, hogy a játékadó-csökkentésüket munkahelyteremtésre fogják felhasználni; másrészről azok miatt, akik lesznek. Kaszinótulajdonos ugyebár nem sok van hazánkban, folyamatban lévő beruházás pedig még kevesebb.

Az, hogy ez a hirtelen jött módosítás kinek jó, még nem tudjuk, ahogy azt sem, mindez mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, ahogy azt sem, a hirtelen jött állami engedmény eredményez-e egyáltalán egyetlenegy új munkahelyet is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon jelenleg ugyan három kaszinó üzemel, amelyek együttes árbevétele nem éri el a tízmilliárd forintot.

A Las Vegas Casino tavaly 3,2 milliárd forintot, a Tropicana 1,98 milliárd forintot, a Sopron Casino pedig 1,08 milliárd forint árbevételt ért el. A szerencsejáték-szabályozásról szóló módosítás mellett előkerültek ismét a kisvállalati adók. A múlt évben nagy várakozásokkal bevezetett kisadózók tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azt remélték, hogy a mikro- és kisvállalati kör 60-70 százalékának alakulhat kedvezőbben az adóterhelése a két új adózási formára történő áttéréssel. A törvény azonban semmi másra nem volt jó, csak hamis illúziót keltett a kkv-k körében, kézzelfogható eredményt számukra nem hozott. A remélt több mint 500 ezer vállalkozás helyett eddig alig több mint 50 ezer cég választotta ezt a két adózási formát. Ez azonban a törvényhozás sebességével is összefügg, hiszen az új adózási formákat olyan gyors ütemben alkották és fogadták el, hogy több átmeneti szabály hiányzott, illetve további tisztázásra szorult. Ezenkívül több kedvező változtatásra is szükség van ahhoz, hogy csökkenjen az ellenállás és félelem az új adózási formákkal szemben.

Komoly problémát jelentett korábban, hogy nagyon sok egyéni vállalkozást és mikrovállalkozást kivettek abból a körből, aki élhetett volna a tételes adózás lehetőségével. A mostani elképzelés lehetővé teszi, hogy többek között a biztosítási ügynöki vagy brókeri tevékenységet végző vállalkozások is bejelentkezhessenek az általános feltételek szerint a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá, azonban az ingatlan bérbeadása, üzemeltetése tevékenységet folytató vállalkozások továbbra sem választhatják ezt az adóalanyiságot. Ez pedig több ezer vállalkozót jelent. Pontosan ez az a kisvállalkozói kör, aki alacsony költséghányad mellett működik. A kisadózók tételes adója rajtuk segítene igazán, de így ez a javaslat semmi előnyt nem nyújt számukra, és különbséget tesz vállalkozó és vállalkozó között.

Van azonban egy kör, amelyik csak most szembesült azzal, nem jöttek be a számításai a katával kapcsolatban. A több céggel rendelkezők úgy gondolták, hogy megspórolhatják a korábbi személyes közreműködés után keletkező költségeiket azzal, ha a katába jelentkeznek be főállásba. Jelentős adómegtakarítást lehetett volna így elérni, hiszen így hatmillió forintig a kata szerint lehetett volna adózni, a fennmaradó bevétel pedig adott esetben mehetett volna a kft.-nek, ahol nem főállásúként már az adóteher sem annyi.

A NAV január közepén kiadott állásfoglalása szerint azok a főállású katások, akik egy másik társas vállalkozásban személyes közreműködők, kötelesek ott megfizetni az adókat és járulékokat a kötelező járulékszintig. A főállású katás jogviszony ugyanis nem elég mindenre. A katás ugyanis nem lesz alanya a tb-nek, csak egy speciális biztosítotti jogviszonya lesz. Ám ez nem elég arra, hogy ezáltal kiváltaná az egyéb jogviszonyokat, például munkaviszonyt vagy a személyes közreműködői státust.

(17.10)

A kisvállalati adónál más a helyzet. Ahhoz, hogy a kisvállalati adóra jogosultak nagyobb hányada válassza ezt az adónemet, az áttérés részletszabályainak módosítására van szükség. Azonban több olyan átmeneti szabály hiányzik jelenleg a törvényből, ami bizonyos esetekben érdektelenné teheti a kiva választását, ha annak belső logikája nem érvényesül. Egyes esetekben ezeket pótolja, illetve értelmezi a módosítási javaslat.

A kisvállalati adók mellett kérdésként fogalmazódott meg a tranzakciós illeték módosításának szükségessége. A javaslat értelmében így például a sárgacsekk-adót most már kivetik a fehér csekkekre is. Az indokolásból ugyanis az tűnik ki, hogy az eddigi szabályok szerint a Magyar Posta új, saját körben tartott befizetési megoldására nem vonatkozott az adó. A kormány a törvényjavaslatban elismerte, hogy a tranzakciós illeték lényegében nem illeték, hanem adó.

Egy másik módosítás értelmében a bányajáradék összege 1,5 milliárd forint értékhatárig beszámítható lesz az energiaellátók jövedelemadójának összegébe, legfeljebb annak mértékéig.

A tervezet egyben pontosítja az érintett távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényt, amennyiben az adónem a víziközmű-szolgáltatókra és a háztartási szennyvíz begyűjtésével foglalkozó vállalatokra is kiterjed.

Módosul a jövedéki törvény is. Többek között a vendéglátó-ipari üzletekben és a kereskedelmi szálláshelyek kiszolgálását végző eladótér terében az egyliteres kiszerelésű alkoholtermékekből és borból ezentúl nemcsak egy, hanem választékonként öt-öt bontott palackot lehet tartani. De vajon mi történt, hogy ez a probléma hirtelen most lett fontos?

A fenti intézkedések többségének nemzetközi vonzata nem igazán látszik, ha már egyszer ez a törvényjavaslat címe. Így valószínű, hogy a távozó miniszter egy már beterjesztett törvényjavaslathoz csapta hozzá mindazt, amit nem sikerült megvalósítania az elmúlt időszak alatt.

Továbbá ismét tesznek egy kísérletet a nem túl sikeres kisadózók tételes adója és a kisvállalati adó javítására, pontosítására, illetve népszerűbbé varázslására.

A legnagyobb visszatérő probléma azonban az, hogy folytatódik az a gyakorlat, miszerint teljesen mindegy, hogy mi egy törvény címe, abban még bármilyen más törvényt lehet módosítani. Éppen ezért az MSZP a törvényjavaslatot nem támogatja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Sós Tamás tapsol.)