Felszólalás adatai

Az az igazság, azt lássuk be, hogy ha közpénzből támogatunk embereket, mondjuk, családi pótlékkal, akkor az minimális elvárás lehet, hogy olyan lépéseket tegyenek meg, amelyek a saját gyermekük életesélyét növelik. Tisztelt képviselő úr, önök azt mondják, hogy ezt a támogatást adjuk oda akkor is a gyerekeknek - és ezt a döntést meg is hozták, amikor kormányra jutottak utánunk -, ha nem járnak iskolába. Csak gondoljunk előre tizenöt-húsz évet! Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Nem járnak iskolába, megkapják a családi pótlékot, félanalfabétán eljutnak 18 éves korukig. És mi lesz? Vagy tolvajlásból, rablásból, törvénytelen úton fognak megélni, vagy pedig egyébként az állam különböző segélyeket kell hogy biztosítson számukra.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak azt akarom mondani, hogy arrafelé, amiért önök síkra szállnak, amiért önök érvelnek, nincs út. Tehát abban szerintem itt a parlamentben megegyezhetünk, közmegegyezésre juthatunk, hogy a leszakadó társadalmi rétegeknek elemi érdeke egyébként, hogy iskolába járjanak. Ráadásul egyébként a statisztikák alá is támasztják, hogy ezzel a döntéssel jelentősen tudtuk csökkenteni az igazolatlan hiányzások számát az iskolákban. Ez még nem elegendő feltétel egyébként, hogy ezek a rétegek felzárkózzanak, de ha nem járnak iskolába, képviselő úr, akkor biztos, hogy nem fognak felzárkózni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)