Felszólalás adatai

E folyamat egyik első pilléreként az Európai Tanács tamperei ülésén döntöttek az Európai Unió tagállamai a formális kiadatási eljárás eltörléséről és egy gyors átadási eljárással történő felváltásról. Ekkor határozták el, hogy a bírói határozatok és ítéletek kölcsönös elismerésének kell a büntetőügyekben is az igazságügyi együttműködés alapkövévé válnia. A kölcsönös elismerés elve a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra épül, amelynek eredményeként az Európai Unióban meghozott valamennyi bírósági határozatot egyenértékűnek kell tekinteni. Ez a jogi megoldás fontos lépés volt az európai bűnüldözési terület egységesítése felé azzal, hogy megkönnyíti a tagállamok közötti bűnüldözést és igazságszolgáltatást.

Az Európai Unió Tanácsa 2002. július 13-án ezen elv megvalósítása érdekében elfogadta az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002/584/IB kerethatározatot. Az európai elfogatóparancsot az Unió tagállamainak 2004. január 1-jétől kell alkalmazniuk. Az európai elfogatóparancs rendszerének alapja a tökéletes bizalom a tagállamok között a politikai megbízhatóságukra, illetve a jogrendszerük minőségére nézve.

Az alapgondolat az volt, hogy amennyiben valamely tagállam igazságügyi hatósága az általa kibocsátott jogi aktus alapján valamely büntetőeljárás alatt álló vagy már elítélt személy átadását kéri, e határozatát az Európai Unió egész területén végrehajtsák, és a személyt a lehető legrövidebb időn belül az őt kereső államnak, tagállamnak átadják. Ezzel megszűnik a hagyományos kiadatási eljárásban jelen levő közigazgatási és politikai szint.

A 2002/584/IB kerethatározat rendelkezéseinek magyar jogba történő átültetésére az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegélyről szóló 2003. évi CXXX. törvénnyel sor került, a gördülékenyebb alkalmazhatóság érdekében azonban több alkalommal is módosult az EU-törvénynek az e jogintézményt szabályozó II. fejezete. A fentiekre is figyelemmel a javaslat második része tartalmazza az európai elfogatóparancsra és az átadásra vonatkozó rendelkezéseket.

A javaslat harmadik része a tagállamokban büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegélyekre, az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozat végrehajtására irányuló jogsegélyre, a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog és a vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzését biztosító határozat végrehajtására irányuló eljárási jogsegélyre, s a büntetőeljárások során felmerülő, a tagállamok joghatóságának gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzésére és rendezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A hatályos rendelkezések új jogsegélyformákkal történő kiegészítése az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegélyforgalom felgyorsulását, a hatékonyság növelését, illetve a hazai eljárások rövidülését eredményezheti.

A harmadik rész esetében két új kerethatározat végrehajtási szabályainak megalkotását tartalmazza a javaslat: egyrészt az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, melyek lehetővé teszik, hogy az egyik tagállam büntetőeljárása alatt álló személlyel szemben elrendelt bizonyítási kötelezettségek Magyarországon is, illetőleg a magyar büntetőeljárás során elrendelt ilyen intézkedések egy másik tagállamban is végrehajthatóak legyenek.

Másrészt a joghatósági ütközések kiküszöbölése érdekében a javaslat két új eljárás, az információcsere és a konzultációs eljárás bevezetésével lehetővé teszi a tagállamok közötti közvetlen, gyors és folyamatos párbeszédet.

(20.20)

A javaslat negyedik része két új kerethatározatnak megfelelő szabályrendszert alakít ki. Először is megteremti a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami ítéletek végrehajtásának átvételét, illetve átadását. Erre azért volt szükség, mert az EU-törvény hatályos szabályai nem tartalmazzák az uniós tagállami ítélet érvényének elismerésére és a szabadságvesztés büntetések vagy szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtásának átvételére vonatkozó rendelkezéseket. Erre jelenleg a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, amelynek alapján a külföldi állampolgárságú elítélteknek jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltése céljából az állampolgárságuk szerinti államba történő átszállítására a vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően kerülhet sor.

A 2008/909/IB kerethatározat megteremti annak a lehetőségét, hogy az Európai Unió valamely tagállamában elítélt személyek visszaszállíthatók legyenek az állampolgárságuk vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamba, illetve abba a tagállamba, amelyhez szoros kötelékek fűzik, annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a társadalmi rehabilitációjuk és a társadalomba való beilleszkedésük.

A 2008/909/IB kerethatározat egyik legnagyobb újítása, hogy határidők előírásával gyorsítja az eljárást, továbbá nem pusztán az érintett tagállamok megegyezésére bízza az átszállítás kérdésében történő megegyezést, hanem részletes szabályokat, illetve feltételrendszert szab a döntéshozatal tekintetében. Szélesíti azon esetek körét, amikor nincs szükség az átszállításhoz az elítélt személyes hozzájárulására, például hozzájárulása nélkül átszállítható az elítélt a végrehajtó tagállamba, ha ez utóbbi az elítélt állampolgársága és lakóhelye, illetve szokásos tartózkodási helye szerinti állam is egyben.

A 2008/909/IB kerethatározat rendelkezik továbbá a bírósági határozatok elismerésének és átalakításának szabályairól, a végrehajtásnál irányadó joggal kapcsolatban pedig rögzíti, hogy a végrehajtó tagállam joga az irányadó, beleértve a feltételes szabadságra vonatkozó szabályokat is. Ha egy tagállam átveszi a határozatok végrehajtását, akkor a végrehajtási költségek a végrehajtó államot terhelik.

A javaslat negyedik része továbbá megalkotja a feltételes szabadság, valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok és egyéb alternatív szankciók részletes végrehajtási szabályait. Az alapjául szolgáló kerethatározat a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról és egyéb alternatív szankciókról rendelkező határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának lehetőségét teremti az Európai Unióban.

A kerethatározat célja, hogy megkönnyítse az elítéltek számára a társadalomba történő visszailleszkedést azáltal, hogy az elkövetés helye szerinti tagállam által kiszabott, a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról rendelkező határozat kapcsán előírt magatartási szabályokat és egyéb alternatív szankciókat az elítélten a lakóhelye, tartózkodási helye szerinti tagállamban hajtsák végre. Így az elítélt számára lehetővé válik a családi, a nyelvi, a kulturális és egyéb kapcsolatainak a megőrzése.

A javaslat ötödik részében átültetésre került a Eurojust megerősítéséről szóló 2009-es kerethatározat.

A fentiek alapján a KDNP támogatja a törvényjavaslatot, kérem, támogassák önök is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)