Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 808, azaz nyolcszáznyolc köztisztviselő. Ez gyakran ismételt szám ma a vám- és pénzügyőrség dolgozói között. Ennyi képzett dolgozót kell ugyanis ezekben a hetekben elbocsátani a VPOP kötelékéből. Hová tud menni ez a 808, vámügyekben járatos személy? Nyilván olyan vállalatokhoz, amelyeknél nincs elég vámügyekben jól képzett szakember. S nyilván lesznek cégek, amelyek keresik azokat, akik nemcsak a sorompót, a kerítést, de a kiskapukat is jól ismerik.

Nem lehet másképp vizsgálni ezt a törvényjavaslatot ezekben a tömeges elbocsátásokkal terhelt hetekben, mint abból a szempontból, hogy képes lesz-e feladatai maradéktalan ellátására a megváltozott uniós követelmények közepette egy 808 fővel kisebb létszámú apparátus úgy, hogy a jövőben Magyarország lesz az Unió egyik végvidéke. 2004 májusától az egész Unió kárvallottja lehet annak, ha a vámapparátus itt rosszul végzi a munkáját, és emiatt előbb-utóbb valószínűleg Magyarország fizeti a kár számláját. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy a vámosok és a vámkezeltek közötti játékpályán 808 tapasztalt játékost az egyik fél átadhat az ellenérdekelt félnek. Vajon az előterjesztett jogszabályok indokolják-e ezt a nagyvonalúságot?

A törvényt előterjesztő államtitkár a liberális alapszemléletű vámügyi alapeljárás általánossá tételét helyezi kilátásba. Ennek keretében az előterjesztés továbbra is tág, szubjektív teret biztosít a vámhatóságok számára. Ez azt jelenti, hogy a jövőben akár alku tárgya is lehet az a vámhatóságok és az ügyfél között - természetesen a gyakorlati életben lehet alku tárgya, és nem a törvény betűje szerint -, hogy milyen eljárást kövessen a vámhivatal, vagy hogy milyen határidőket tartson be. Az alkuban eddig járatlanabb oldalt a jövőben elméletileg akár 808, vámügyekben járatos és jól képzett szakember is segítheti. Véleményem szerint az előttünk álló uniós követelmények betartása és az elbocsátások ténye egymással összeegyeztethetetlen kormányzati célokat jelent, és az ország érdekével is ellentétesnek tartom.

Tisztelt Ház! Hadd szóljak egy másik paragrafusról, mely szerint a határátkelőhely tulajdonosa köteles az állomásán létesített vámhivatal részére térítés nélkül megfelelő iroda- és raktárhelyiséget biztosítani, azok fenntartásáról és karbantartásáról gondoskodni. Keserűen éltem meg azokat a döntéseket korábban is, amelyekből az tűnik ki, hogy a jelenlegi kormánytöbbség jószerével minden állami vagyont eladna, ami stratégiailag fontos lenne az ország számára. Eladja például a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaságot vagy a Szerencsejáték Részvénytársaságot. Már eddig is számos olyan, a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan javaslatot olvastunk, miszerint jobb lenne az országnak, ha bizonyos állami bevételek beszedését nem az állam, hanem adósságbehajtó társaságok végeznének el. Ennek a szemléletnek a rossz tapasztalatai a fővárosban, Budapesten közismertek, mert míg Európa más fővárosaiban a városi bevételek 8-12 százaléka származik parkolási díjakból, addig nálunk a hasonló nagyságú díjtételek szinte teljesen eltűnnek a parkolási társaságok magas működési kiadásai között.

Az előttünk fekvő törvénytervezet azt készíti elő, hogy a jövőben a határátkelőhelyeket is eladná a magyar állam, ami gazdasági és politikai értelemben legalább akkora vétek, mint például a Szerencsejáték Részvénytársaság eladása, de sajnos az eddig történtek alapján ez is elképzelhető.

Határozottan ellenezzük ezt a törvénytervezetet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)