Készült: 2024.05.30.21:42:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

300. ülésnap (2013.09.10.), 2. felszólalás
Felszólaló Dr. Tarnai Richárd (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:10


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hatvan éve annak, hogy megszűnt a recski haláltábor. Ennek kapcsán a hét végén egy emlékező esemény volt a haláltábor helyszínén, ahol nagyon sokan lehettünk jelen, többek között az az egy tucat ember, aki még él a haláltábort túlélők közül. Fontosnak tartom, hogy itt, az Országgyűlés falai között is megemlékezzünk erről az eseményről, megemlékezzünk azokról az emberekről, akik ebben a haláltáborban és Magyarország oly sok haláltáborában szenvedtek.

Hogy mi is történt ott, a legrövidebben talán Böszörményi Géza könyvét hívnám segítségül. Ő foglalja össze, hogy mi is volt ennek a tábornak a lényege. "Mert oly egyszerű azt kimondani, hogy verés, pofozás, a talp verése gumibottal, gúzsbakötés, de eszméletvesztésig, s talán a legszörnyűbb: az egyik fogoly kezének elégetése egy jól megrakott dobkályhán. A foglyok többsége szerint a legnagyobb kínt mégis az éhezés jelentette, hiszen a kemény bányamunkához igazán nem volt elégséges a sovány rabkoszt. Jellemző a recski állapotokra, hogy még az ávósok által kidobott kenyérről is lekaparták a penészt, hogy valami ennivalóhoz jussanak. Amikor az egész napi munka után a rabok mély álomba merültek, hirtelen berontott néhány ÁVH-s a barakkba, és üvöltözve mindenkit leparancsoltak a priccsekről, és mindent ledobáltattak velük a földre. Néha az is előfordult, hogy le kellett feküdniük a földre, az ÁVH-sok pedig végigtapostak mindegyikőjükön, ezután a barakk egyik végébe zavarták őket, és megparancsolták nekik, hogy haladjanak el a barakk közepén megállt ÁVH-sok mellett, akik éppen azon versengtek, hogy ki tudja egyetlen ütéssel leteríteni azt a szerencsétlent, akit kiszemeltek maguknak. Majd amikor elhaladtak mellettük, a derék fiúk hatalmasat csaptak mindegyikre, és volt olyan, akinek a szíj csatja behasította a fejét."

Ez volt Recsk, ez volt 1950 és '53 között a kommunista módi itt, Magyarországon és Európa szerencsétlenebb sorsú részén. Azt lehet mondani, és ez a megállapítás megállja a helyét, hogy a haláltáborok története egyenlő a szocializmus történetével. Elsőként a XX. század elején, már a Szovjetunió létrehozásának pillanatában az egyik legfontosabb első intézkedés volt a haláltáborok létrehozása, ahol több millió ember halt meg, a szocializmus nagyobb dicsőségére. Aztán eltelt egy-két év, egy-két évtized, és a nemzetiszocialisták ezt a hagyományt követve létrehozták a haláltáborokat, ahol szintén emberek, ártatlan emberek millióit gyilkolták halomra. Megint eltelt egy-két év, aztán évtizedeken keresztül működtették a haláltáborokat, például Magyarországon, Recsken.

Az ember azt hitte, hogy amikor elérkezik a rendszerváltás, akkor az a szellemiség megszűnik, ami ezeket a haláltáborokat létrehozta, a szocialista szellemiség teljesen meg fog szűnni. Hát, nem szűnt meg teljesen, hanem kicsit átalakult, kicsit finomodott. Nem gondoltam volna, hogy a rendszerváltás hajnalán kijelentheti bárki is azt, hogy szíve szerint megnyitná újra a recski haláltábort. Márpedig volt olyan szocialista politikus, aki ezt kijelentette. Az csak a sors fintora, hogy a rendszerváltás után az egyik szocialista kormányban igazságügy-miniszteri posztot tölthetett be ez a személy. Ez mindannyiunk szégyene.

Az elmúlt hetekben olyan határozati javaslatot fogadott el az Országgyűlés, amely fölhívja az iskolákat, oktatási intézményeket, hogy mind Recskre, mind a Terror Házába, mind pedig Auschwitzba, amennyiben lehetőség van, látogassanak el, és mutassák meg a diákoknak, hogy mit is jelentett a szocializmus. Mindegy, hogy milyen színezetű szocializmus, nemzeti vagy nemzetközi, de hogy hogyan kínlódtak, szenvedtek ott ártatlan emberek, és mit kellett végigélniük. Hatvan éve szűnt meg tehát a recski haláltábor, ez pedig annak köszönhető, hogy kettő, azaz kettő olyan szökés történt, amely sikeres volt. Az egyik rabot utána visszavitték, és embertelen kínzásoknak vetették alá. Azt gondolom, ennek részletezése, a további kegyetlenkedések leírása fölösleges; ezt mellőzném, hiszen minden emberi képzeletet felülmúl. A másik rabnak viszont sikerült Nyugatra jutnia, és nyilvánosságra hozta, hogy létezik ez a haláltábor. Hát ez volt a bezáráshoz vezető egyik legfontosabb ok.

Fontosnak tartom, hogy hajtsunk fejet az áldozatok előtt, akik Recsken vagy más szocialista haláltáborban szenvedtek vagy vesztették életüket. És fontosnak tartom azt is megemlíteni, ami a könyvből kiderül, hogy nem forraltak bosszút azok, akik szabadultak végül, nem akartak bosszút állni kínzóikon. Én azt gondolom, ők győztek. De victus vincit - legyőzetve is győztek. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai