Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem emlékszem pontosan, de talán 1991 nyarán én is ott voltam azon az alakuló gyűlésen, amikor Balsai István igazságügy-miniszter úr felkérte Király Tibor professzort a koncepciót kidolgozó társaság vezetésére - különös hangulatú este volt.

Hosszú távú, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást alakító törvényjavaslat tárgyalását kezdjük most meg. A T/5061. számú törvényjavaslat a büntetőeljárás egészébe szól bele, a nyomozás elrendelésének pillanatától a jogerős döntés meghozataláig. Unikum a törvényjavaslat, hiszen többek között olyan törvényt is módosít - a '98. évi XIX. törvényt -, amely még életbe sem lépett, bár kihirdettetett. De különös azért is, mivel ilyen nagy terjedelmű módosítással még nem nagyon találkoztunk e törvényalkotási ciklusban.

Koncepcióváltást jelent, hiszen a '98. évi XIX. számú, a büntetőeljárásról szóló törvény a magyar jogrendszerbe új fogalmakat, '45-höz viszonyítva mindenféleképpen új eljárási rendeket is hozott be, amelyek újdonsága valóban némely esetben szinte meghökkentő volt.

(15.20)

Magam sem vitatom azt, hogy a XIX. törvény számos gyermekbetegségben szenvedett, ezért több vonatkozásban is javítani kell.

Tudomásul véve az Igazságügyi Minisztérium és a kormány álláspontját, ennek folytán a strukturális változást is tudomásul veszem, ezért a Fórum országgyűlési képviselőcsoportja - megfelelő módosítások mellett - a törvényjavaslatot a végszavazásakor támogatni fogja. Támogatjuk akkor is, ha némely vonatkozásban módosító indítványokat fogunk hozzá benyújtani, remélve azt, hogy a módosító indítványok az előterjesztő véleményét úgy alakítják, hogy azokat elfogadja, s ezzel a törvényjavaslat jobban belesimul, besimul a szakma elképzeléseibe, mivel e módosító indítványok az alapelképzelésbe, vagyis a majdnem-kódex logikájába nem nyúlnak bele.

A javaslat három pillérre épül. Egyrészt fenntartja az egyfokú jogorvoslati rendszert; másrészt visszaállítja a hagyományosnak mondható tárgyalási bizonyítási rendszert, elhagyva, elfeledkezve a keresztkérdéses kihallgatási bizonyítási eljárásról - erre majd még kitérek -; harmadsorban bizonyos eljárási egyszerűsítésekkel, amelyek azonban érdemben is meghatározóak, az ítélkezést kívánja, szeretné gyorsítani, remélem, a döntések alaposságának érintetlenül hagyása mellett. Ezen célkitűzésekkel elméletileg egyet lehet és kell érteni, és a magunk részéről csak remélni tudjuk, hogy a kódex méretű novella a szakma támogatását is elnyeri.

Végül, de nem utolsósorban az uniós jogharmonizáció, a büntetőeljárásról szóló törvény elfogadása óta bekövetkezett jogszabályi változások, az új jogintézmények bevezetése, a szervezett bűnözés elleni fellépés szervezeti és jogszabályi hátterének kiépítése is szükségessé teszi a novella elfogadását.

Nem mehetek el azonban szó nélkül - persze a részletekbe nem megfelelő alapossággal belebocsátkozva - néhány megállapítás mellett.

A Fórum országgyűlési képviselőcsoportja mindig fokozott figyelmet fordított az életünket jogi keretbe foglaló törvények összhangjára, és különös figyelmet fordítottunk a bírói függetlenség tiszteletben tartására. Csak példálózva felhozok egy-két példát.

Nehezen értelmezhető számunkra, ezért nem is értünk egyet a kódex, a módosító indítvány 14. § (2) bekezdésével, ugyanis az ellentétben áll a bírák jogállásáról szóló '97. évi LXVII. törvénnyel, amely a bírói döntés szuverenitásának, befolyástól mentességének törvényi garanciáit adja meg többek között, és a magam részéről meglepődve olvastam az indokolás ide fűzött, vagy ha úgy tetszik, vetett egyik mondatát, amely így szól: "A javaslat szerint a jogegységi határozatban kifejtett indokok a büntetőeljárás tekintetében nem helytállóak." Az igaz, hogy két jogegységi döntése van e körön belül - a szakma tudja, miről van szó - a Legfelsőbb Bíróságnak, de kissé különös egy miniszteri indokolásban egy másfél éves, illetve egyéves jogegységi döntést így minősíteni.

Példálózgatva azért felhoznék néhány olyan rendelkezést, amely álláspontunk szerint vagy nehezen értelmezhető, vagy célszerűtlen, ezért módosító indítványokkal a törvényjavaslatot javítani szeretnénk. Nehezen értelmezhető számunkra a 47. §-ban a megkereséssel kapcsolatos rendelkezés csakúgy, mint a 108. §-ban írt jogosítvány azon rendelkezése, miszerint a nyomozó hatóság alapítványoktól is kérhet adatokat, rendelhet el vizsgálatot, természetesen ingyen. Magától értetődő az, hogy minden olyan szervezet, amely a közigazgatás, a költségvetés kapcsolatrendszerére épül, köteles az igazságszolgáltatás rendelkezésére állni és az eredményes nyomozást minden eszközzel támogatni; nehezen értelmezhető azonban számomra, hogy például egy magánalapítvány esetében miért állna fenn eme törvényi kényszer.

Hack Péter beszélt a nyomozás és a tárgyalás egyensúlyáról, kölcsönös kapcsolatáról. Azt hiszem, a bizonyítás és a döntés viszonyát - amely meghatározó az igaz elérése szempontjából, hiszen egy bírói eljárás tulajdonképpen egy egyszerű szillogizmus, tézis, antitézis, és a bírói döntés maga a szintézis -, ezt az egyensúlyt e törvényjavaslatban, módosító indítványokkal némileg javíthatóan, megbomlani látom. Ezzel kapcsolatban felhoznék egynéhány példát, természetesen csak példálózva.

A 295. § visszaemeli - természetesen korlátok között - a keresztkérdéses módszert, beépít azonban egy féket: "a vádlott vagy a védő indítványára, ha azt az ügyész nem ellenzi". Módosító indítványunk van az ügyészi ellenzés kiemelésére; a pervezetés ura a tanács elnöke, és majd ő, az ügyészi indítványtól függően, el fogja dönteni, hogy a keresztkérdéses, -kérdezéses módszert engedélyezi, avagy sem. Bennünk, gyakorló jogászokban - nagyon remélem, hogy alaptalanul - kialakulófélben van egy kép, hogy a védekezés, illetve a védelemhez való jog visszaszorulóban van. Demagógiának tartom, és magától értetődő, hogy vissza is utasítok minden olyan megjegyzést vagy feltételezést, amely e kijelentésem megtételéből olyan következtetést vonna le, hogy a bűn, a bűnözés, isten bocsássa meg, a szervezett bűnözés mellett vagy az irgalmas és nem igaz ítélkezés mellett állnék. Nem értjük azonban azt, hogy ha a szakvélemények között lényeges szakkérdésben ellentét van, miért csak a bíróság, illetve az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelhet el újabb szakvélemény-készítést, dönthet úgy, hogy újabb szakvéleményt kell beszerezni, és nyilvánvaló szakkérdési ellentét esetében a védelmi, vagy ha az nincsen, a vádlotti indítvány miért ne bírna olyan jelentőséggel, hogy az ellentét feloldására a bíróság köteles legyen elrendelni e bizonyítási eszköz alkalmazását. Vagy továbbmegyek: hogyan lehet bizonyítani azt - és erre a Független Kisgazdapárt képviselője is célzott -, hogy az előzetes letartóztatás foganatba vételét követően a terhelt esetleg bűnös kapcsolatot tart fenn védőjével? Tehát - a Be. szóhasználatát idézem - ki és mivel bizonyítja ezt, kinek a számára bizonyítja ezt?

Nem tudjuk támogatni a 88. § (7) bekezdését, amely lehetőséget ad arra, hogy közjegyzői vagy ügyvédi irodában bizonyos esetben a bíróság határozata nélkül is házkutatást lehessen foganatosítani. Bírói döntés alapján - a bírói kar álláspontjával ellentétben - én evidenciának tartom azt, hogy lehessen házkutatást tartani, de bírói engedély nélkül egy közjegyzői vagy egy ügyvédi irodában nem. Ugyanez vonatkozik a 124. §-ra is, amely megbontja a védelemhez való garanciális jogot egy olyan képlékeny szóhasználatot alkalmazva, amely pedig a terhelt és az ügyvéd közötti kapcsolat egyik alapfeltétele.

Pontosan tudom azt, hogy a megfelelő időtartamú részletes vita során e kérdésekre még vissza fogunk és fogok térni, de néhány eset példálózó felsorolásával kénytelen voltam valószínűsíteni azt, hogy a Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának szándéka a jobbításra irányul, az eredményes bűnüldözést támogatja, ez a célunk, de szándékunk a védelemhez való jog biztosítása és az is, hogy az igazság mindig alkotmányos keretek között derüljön ki. Ezért kérjük az előterjesztőt benyújtandó módosító indítványaink támogatására, arra, hogy hozzon bennünket olyan helyzetbe, hogy a törvényjavaslatot - szakmai becsületünk megtartása mellett - jó szívvel tudjuk megszavazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP és az SZDSZ soraiban.)

(15.30)